Mennyi a magas egyházadó?

2024. február 20. – 19:38

Mennyi a magas egyházadó?
Hívek a magyarózdi templom előtt 2023. dec. 17-én – Fotó: Kiss Gábor / Erdélyi Református Egyházkerület

Másolás

Vágólapra másolva

Amióta megírtuk, hogy szabadulna lelkészeitől az érmihályfalvi református közösség, többek között amiatt, mert túlzottnak találja azokat a díjakat, járulékokat, amiket kifizettetnek a hívekkel, számtalan kérdés merült föl bennünk az egyházközségek működésével kapcsolatosan. Többek között az is, hogy miből él a egyház? Ki tartja fenn a gyülekezetet? Miből gazdálkodik egy egyházközség, és mire költi a bevételeit? Mi történik az adományokkal? Bár a sokféle kérdést nem tudjuk mind megválaszolni, annak megpróbáltunk utánajárni, hogy az „egyházadó” mennyire magas az egyes településeken. Mi az, amit elfogadhatónak, és mi az, amit túlzottnak találnak a hívek, illetve mi az, ami alatt az egyház úgy gondolja, hogy nem tud működni.

A 2024-es egyházi járulékok magas összege jelentette az utolsó cseppet a pohárban az érmihályfalvi református egyházközség számos tagja számára, a díjak bejelentése utána többen kifakadtak a lelkész házaspárra, követelve az eltávolításukat. A történetet részletesen bemutattuk már korábban, most nem magyarázzuk el újra, de megpróbáljuk összegezni, hogy miként alakulnak az egyházfenntartói járulékok, illetve a különböző egyházi szolgáltatások díjai. A történetben a vitát kiváltott érmihályfalvi összegek jelentik a kiindulópontot, de törekszünk általánosabb képet adni a tágabb értelemben vett erdélyi helyzetről. Kezdjük a reformátusokkal.

„A presbitérium feladata és felelőssége”

A református felekezet esetében az egyházközség önrendelkező közösség, aminek a vezető testülete a presbitérium az egyházközségi elnökséggel (lelkipásztor, főgondnok vagy gondnok) az élen. A presbitériumnak gondoskodnia kell az egyházközség anyagi fenntartásáról, amihez évente költségvetést állít össze. Megtervezi a kiadási oldalt a szükségletek szerint és mellé rendeli a bevételi oldalon az anyagi forrásokat. A bevételek sarkalatos összetevője az egyházfenntartói járulék.

A Romániai Református Egyház törvénytára (ez mind a Királyhágómelléki Református Egyházkerületre, mind az Erdélyi Református Egyházkerületre érvényes) úgy fogalmaz, hogy a presbitérium feladata „gondoskodni az egyházfenntartói járulékok, egyházi közterhek megállapításáról és azok begyűjtéséről”. Tehát a presbitérium maga határozhatja meg, hogy az egyházközség tagjai mennyit fizessenek. A közösségi médiában szereplő fotó szerint az érmihályfalvi egyházközségben általánosan az éves jövedelem 1 százalékában határozták meg az egyházadót, de a közösségi médiában szereplő fotó szerint több esetet is megállapítottak, amikor vagy többet vagy kevesebbet kért az egyházközség vezetése. A minimálnyugdíjból élők, a háztartásbeliek, a munkanélküliek és a munkanélküli segélyből élők esetében minimum 160 lejben határozták meg az egyházfenntartási díjat, a minimálbérrel alkalmazottak esetében 250 lejről döntöttek, a gazdálkodásból élők esetében 450 lejt kértek, a pedagógusok esetében is minimum ennyit vártak el, míg a vállalkozóktól, Kft. tulajdonosoktól 800 lejben határozták meg a díjat.

Az egyházkerületeknek van egy olyan törekvése, hogy az egyházfenntartói járulék összegében a különböző egyházközségekben ne legyenek nagy eltérések, ezért ajánlást tesznek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése a 2024-es évre azt a javaslatot tette, hogy a gyülekezetek a mindenkori nettó minimálbér egy havi összegének 10 százalékában állapítsák meg az egy főre eső éves fenntartói járulék minimumát. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 2079 lejes nettó minimálbér esetében ez 207 lej. Érmihályfalva ehhez az egyházkerülethez tartozik.

Az Erdélyi Református Egyházkerület más számítás javasol. A tájékoztatásukban azt írták, ők évek óta a befizető személy éves jövedelmének az 1 százalékát javasolják egyházfenntartói járulékként. A nem kimutatható jövedelemmel rendelkezők esetében ezt egy minimális fix összegben konkretizálták, ami a 2024-es évben 175 lej egyházkerületi szinten. Egy minimálbérrel alkalmazott személy esetében ez az ajánlás azt jelentené, hogy 249 lej lenne az egyházfenntartói járuléka. Legalábbis akkor, ha az egyházközség vezetése elfogadja az egyházkerület igazgatótanácsának javaslatát. Ez viszont nem kötelessége, hiszen többet és kevesebbet is meghatározhat.

Az Erdélyi Református Egyházkerület közigazgatási előadótanácsosának, Gáll Sándornak a tájékoztatása szerint az esetükben ezt az ajánlást sok gyülekezetben előírásként kezelik, tehát általában tartják magukat a javaslathoz. Gáll hangsúlyozta, a Romániai Református Egyház törvényeinek előírása szerint minden egyháztagnak jogai és kötelességei vannak az egyházban. Ezek közé tartozik, mint jog a 18. életév fölött a választói és választhatósági jog, és mint kötelesség a közteherviselés, azaz az egyházfenntartás évi rendszerességgel való fizetése.

Hogy az egyházközség presbitériuma mennyiben határozza meg az egyházadót (ahogy a köznyelveben ismerik) számos összetevő befolyásolhatja, mekkora az egyházközség, milyenek a vidék gazdasági lehetőségei, vagy épp az is, hogy milyen karitatív, szociális tevékenységet finanszíroz az egyházközség. Utánajártunk, hogy néhány másik településen miként alakul az egyházfenntartói járulék összege.

Egy érmihályfalvához közeli kistelepülésen például 180 lej volt az egyházfenntartói járulék összege a tavaly. Egy faluról van szó, valószínűleg kevesebb programot működtetnek, nem is lenne meglepő, ha kevesebbet kell fizetniük. Megkerestük ugyanakkor az Érmihályfalvához közeli és hasonló nagyságú település református gyülekezetét is, hogy ott miként alakulnak az összegek. A székelyhídi református lelkész, Rákosi Jenő pontos összeget ugyan nem mondott, csak annyit jegyzett meg, hogy idén lényegesen kevesebbet kérnek, mint amennyit az egyházkerület ajánlatban megfogalmazott, tehát kevesebbet, mint az előbb említett 207 lej.

Hogy érzékelhető legyen, hogy milyen jelentősek lehetnek a régiós különbségek, egy nagyjából hasonló méretű település gyülekezetét az Erdélyi Református Egyházkerületből is megkerestük, ahol a megélhetési körülmények viszont teljesen másképp alakítják a díjakat. Az erdővidéki Baróton a szénbányák bezárása után a munkalehetőségek meglehetősen szerények, Székelyföld egyik gazdaságilag leggyengébb régiójában található a város. Tordai Árpád lelkipásztor magyarázata szerint a presbitérium ahhoz próbálta mérni az összeget, hogy az embereknek milyen anyagi lehetőségeik vannak. A baróti református gyülekezetben így idénre 150 lejben határozták az egyháztagok közteherviselésének az összegét. A 25 év alatti diákok (tanulók), illetve a 80 év fölöttiek esetében viszont nem kötelező az egyházfenntartás fizetése. (Ez egyébként sok más település esetében is jellemző, hogy bizonyos korosztályoknak a presbitérium felmentést ad, tehát nem baróti sajátosság.)

Az egyházfenntartói díjból kell finanszírozniuk a templom és a parókia (vagy egy részének) közköltségét, az egyházközségi alkalmazottak fizetését is ebből fedezik. Emellett ebből fizetik be az úgynevezett központi járulékot, amiből működnek a püspöki és egyházmegyei hivatalok, illetve ebből adnak a teológiai intézet, az iskolák és egyéb intézmények működésére is. Ezeken kívül más társadalmi és szociális feladatokat is finanszírozhat az egyházközség.

Baróton például most szerveznek egy nappali központot az időseknek, amihez egy ingatlan felújításába fogott az egyházközség. Ugyanakkor nyaranta 100 gyerek számára szerveznek zenetábort napi kétszeres ellátással, a költségeinek jelentős részét szintén a gyülekezet teremti elő, és más módokon is segítik a rászorulókat. Tordai Árpád felhívta a figyelmet, hogy a diakóniai munkától egészen az oktatásig és a különböző segélyakcióig sok felé osztják azt az összeget, amit az emberek befizetnek számukra. „Ahhoz, hogy az egyház szeretetszolgálatot végezhessen szüksége van arra, hogy valaki fenntartsa. Ha a hívek fenntartják, akkor tud működni, ha nem, megszűnik” – fogalmazott a lelkipásztor.

A különböző egyházi szolgáltatások (értsd esketés, temetés, konfirmálás és még tovább lehetne sorolni) díjainak összegét is az egyházközség presbitériuma dönti el. Erre nem tesz javaslatot az egyházkerület központi vezetése, mert ebben az esetben a helyi szokások, hagyományok is befolyásolják, mire és mennyi pénzt kérnek.

Jellemzően nem olyan hosszú a lista, mint az érmihályfalvi gyülekezet esetében – hogy visszatérjek a kiindulóponthoz, például nem feltétlen határoznak meg násznagyonként esketési adományt (Érmihályfalván ez 350 lej). Ugyanakkor az bevett, hogy halálesetkor, ha valaki régóta nem fizette ki az egyházfenntartói díjat, akkor visszamenőleg is elkérnek bizonyos összeget.

A korábban már említett települések közül, úgy tudjuk, Székelyhídon 200 lej az esketés díja. Baróton Tordai Árpád lelkipásztor elmondása szerint nincs külön díj megállapítva sem esketés, sem temetés, sem hasonlók esetén, de önkéntes adományokat szoktak tenni a hívek. Úgy fogalmazott, Barót bármennyire is városnak mondja magát, a gyülekezet tagjainak többsége a környező falvakból származik, „és még erősebb a közösségi szövet”, úgy tekintenek az egyházközségre, mint egy nagyobb családra. Úgy tűnik tehát, ha az emberek fontosnak érzik az egyházközség munkáját, akkor lelkesebben adakoznak. Például a baróti református egyházközségben legalább olyan jelentős összeget tesznek ki az önkéntes adományok, mint a kötelező egyházfenntartói járulékból származó pénzek.

„Legyünk mértékletesek akkor, amikor különböző díjakat határozunk meg”

Eddig a református gyülekezetekről volt szó, de az, hogy mennyire ítéli egy közösség soknak a díjakat, attól is függ, hogy a település más felekezetei milyen díjakat fizetnek. Megkerestük tehát az érmihályfalvi Páduai Szent Antal Római Katolikus Plébániát is, hogy ott miként alakulnak a díjak. Ebben az esetben sokkal egyszerűbb a képlet, Bogdán István plébános elmondása szerint ugyanis a hívek egyházi hozzájárulását, illetve a különböző stóladíjakat (esketés, temetés, illetve emlékmise) az egyházmegye határozza meg.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye vezetője, Böcskei László megyéspüspök decemberben kiküldött körlevelében arra figyelmeztetett, hogy az előírások szerint a hozzájárulás a hívek bármilyen személyes jövedelmének az 1 százaléka. A plébános elmondása szerint ők a hívek bevallása alapján állapítják meg az összeget, amire a hozzájárulást fizetik. Ahol a jövedelem 1 százalékát nem lehet kiszámítani, az egyházi hozzájárulás idéntől 100 lej egy évre. Ezen kívül az esketések és a temetések díja 400 lej, míg az emlékmise/szentmise 30 lej. Bogdán István elmondása szerint az egyházközség még határozhat meg díjat, például azért, ha a temetés idején harangoznak, de ebben az esetben a püspökségnek még jóvá kell hagynia ezeket.

Az említett körlevélben Böcskei László egyébként mértékletességre inti a plébánosokat. „Legyünk mértékletesek akkor, amikor különböző díjakat határozunk meg olyan szolgáltatásokért, amelyek nincsenek központilag szabályozva (pl. esketési kántori szolgálat, külön díszítések, temetéseken gyakorolt külön szolgáltatások stb.). […] Amennyire csak lehet, kerüljük az anyagiasság látszatát, hogy ne okozzunk megütközést a hívek körében, és segítsük azokat, akik nehéz anyagi helyzetben vannak” – írta a püspök.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség esetében is az az általános iránymutatás, hogy a hívek évi nettó jövedelmüknek legalább 1 százalékát ajánlják fel hozzájárulásként saját plébániájuk javára. „Soknak tűnhet a nettó jövedelem 1 százalékának befizetése egyházi hozzájárulásként, de szó szerint egyházközségeink életben maradásáról van szó. Természetesen vannak sajátos helyzetek: létminimum alatt élő híveink, nagycsaládosok, munkanélküliek, olyan esetek, melyeket a lelkipásztorok megértéssel kezelnek. Viszont szomorú és fájdalmas valóság, hogy jelenleg főegyházmegyénk plébániáinak több mint fele, szám szerint 145 egyházközség, még a lelkipásztor fizetését sem biztosítja évek óta, nemhogy lehetőség lenne kántor vagy sekrestyés alkalmazására” – írta 2022 decemberében Kovács Gergely érsek a hívekhez intézet felhívásában, amelyben arra kéri a híveket, vállalják tudatosan egyházközségek terheit.

A beszámolókból végül összeállt a körkép: mondhatni Erdély-szerte megszokott gyakorlat, hogy az egyházfenntartói járulékot a jövedelem egy százalékában határozzák meg mind a római katolikus, mind a református egyházak esetében. A kötelező összegen túl a különböző életeseményeknél, ahol jelen van az egyház, többnyire a hívek adakozó kedvére és lehetőségére bízzák a megajánlást, és kirívónak számít az érmihályfalvi árlista, ahol a legapróbb papi tevékenység is be van árazva. Ettől függetlenül, a lefolytatott beszélgetésekből az is kiderült számunkra, hogy a hívek akkor adakoznak jókedvvel, amikor elégedettek azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket az egyház nyújt számukra. Ahol van közösségi élet és egymás iránti törődés, ahol az egyház valóban ellátja közösségi feladatait, ott nem jelent gondot az egyházi járulék begyűjtése.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!