A közpénzes utazások: kevés haszon, sok nyaralás – így utaztak Gálfiék Kínába, Borbolyék pedig mindenhova

Gálfi Árpádék kínai utazásáról egyre több információ derül ki, miután Székelyudvarhely polgármesterét többen bírálni kezdték, mert úgy utazott el a kínai Vuhszi városába, hogy annak valós eredménye aligha lesz, mindeközben pedig Székelyudvarhelyen hajukat tépik az emberek a dugóban és a polgármester maga is arról beszél nyilvános fórumokon, hogy „megszoktuk, hogy Udvarhely utolsóként szerepel” a kisvárosokat összehasonlító gazdasági mutatók tekintetében.

Gálfiék kínai útja kapcsán Udvarhely hírportálja, az UH.ro is kérdéssort küldött a polgármesteri kabinetnek, hogy a válaszok alapján hiteles forrásból tudják tájékoztatni Székelyudvarhely lakosságát arról, hogy a polgármester hol járt, mi célból teszi ezt, milyen pénzből és milyen eredményekre számítva. Kérdéseikre nem kaptak választ, ezért a portál kilenc napos várakozás után nyilvánosságra hozta a városvezetőnek megküldött információigénylését.

Gálfiék titkolózása egyértelműen szabálysértő, mert közérdekű és nyilvános adatokról van szó, ennek ellenére kezdetben csak Facebook-posztok nyomán tájékozódhatott a nagyérdemű, pedig ki ne lenne kíváncsi, hogy a 31 000 fős városka városvezetője miért tartotta fontosnak, hogy a 7,5 milliós kínai Vuhszi város meghívására a megújuló energiáról szóló konferenciára és kiállításra elutazzon Ázsiába. Miért látogatott el a vuhszi hulladékfeldolgozó üzemébe, milyen további együttműködési lehetőségeket keres a MAXUS autógyárban, de legfőképpen milyen konkrét eredmények (pl. befektetések és beruházások) származnak abból, hogy Székelyudvarhelyről magyarul (és szinkron tolmáccsal) első kézből hallhattak a kínaiak, amikor még Erdély létezéséről sem biztos, hogy tudnak.

És még valami: miért pózol Gálfi a kínai kommunista párt első elnöke, Mao Ce-tung idézete előtt, ami a Kína felemelkedéséről szól.

Mert az egyik képen ez állt: A kínaiaknak van ambíciójuk és képességük. Minden bizonnyal a közeljövőben felzárkózhatunk a világ fejlett szintjéhez, és meg is haladhatjuk azt.

A titkolózásnak vége lett, mégsem teljes a kép

Amikor már majdnem elhomályosult volna emlékezetünkben a távol-keleti kérdés, és már csak a székelyudvarhelyiek fortyogtak magukban, mert Gálfi facebookos PR-kampányát nem tudták hová tenni, a polgármester is megszólalt, hogy elmondja, mennyire hasznos volt kilenc napos kínai útja. Pontosabban baráti interjút adott a Székelyhonnak, amiben jól megmagyarázta a dolgokat, közben pedig bele mentek olyan – immár kihagyhatatlan és pikáns – részletekbe is, mint az anyagiak. Igaz, minimalizálva az elköltött közpénz súlyát.

Innen tudjuk, hogy Székelyudvarhely polgármestere nem egyedül utazott Kínába, a kéttagú küldöttség másik tagja Venczel Attila főjegyző volt, akinek volt már tapasztalata a kínai várossal való kapcsolattartásban, és a fordításban segítette a polgármestert a kilencnapos ott tartózkodásuk során. Kiderült az is, hogy Gálfiékon kívül székelyudvarhelyi üzletemberek is Kínába utaztak, hogy a hulladékgazdálkodás, a megújuló energia és az autóalkatrészek gyártásának területén „kapcsolatokat építsenek”. Az üzletemberek azonban nem a város költségére, hanem saját zsebre utaztak ki az ázsiai városba.

Udvarhely lakosai a város nem túl nagy költségvetéséből a Székelyhon adatai szerint Gálfiéknak összesen 20 871 lejt, azaz 4200 eurónyi közpénzt fizettek az útra.

Gálfi 2019-es jövedelembevallása szerint 118 813 lejnyi fizetést vett fel egy év alatt a polgármesteri hivataltól, ami hónapokra visszaosztva havi 9901 lejt jelent. Vagyis az utazási költség, a 20 871 lej Gálfi két hónapos fizetésénél (19 802 lej) is több.

A csavar a dologban, hogy a Transtelex megkeresésére Gálfi a repjegyek és a szállás árát már kisebb összeggel kalkulálta. A repjegyek árát 7 627,46 lejre, a szállásokét pedig 6 730 lejre, azaz összesen 14 357,46 lejre becsülte. Ez fejenként 1430 euró, két főre összesen 2860 euró.

Azonban a külföldi utazásokra kiszállási díjat (románul diurna) is el lehet számolni. Ez 2023-ban egy napra legkevesebb 35 euró volt. Vagyis Gálfiék útjára legkevesebb 175 lejt lehetett volna elszámolni naponta, azaz a kínai ott-tartózkodás idején a két személy ezen kívül legkevesebb 3 150 lejt, 633 eurót tudott volna elszámolni.

Megkérdeztük tehát Gálfit, hogy összesen mennyi volt a kiszállási díjuk, aki azt mondta a külföldi utazásokra a kiszállási díj országonként van meghatározva. Ez a Kínai Népköztársaságra vonatkozóan 38 dollár (34,64 euró). Összesen az úttal is számolva 11 napot töltöttek az ország határain kívül, ezért átszámítva 1962,09 lej volt az utalás napján fejenként (38*11= 418 USD).

Azaz Gálfiék útja a repülőjeggyel, szállással (14 357,46 lej), illetve a kiszállási díjjal (3 924,18 lej) együtt minimum 18 281,64 lejbe került.

Gálfiék tudhatták, hogy a tűzzel játszanak

A történet nem csak attól érdekes, hogy Gálfiék a választások előtt gondolták elengedhetetlennek a kínai utat, hanem attól is, hogy tudhatták, mindössze öt évvel ezelőtt Makkai Gergelytől, Marosvásárhely egykori alpolgármestertől épp amiatt vonta meg a bizalmat saját pártja, és szólította fel lemondásra, mert többedmagával közpénzen utazott el Dél-Koreába, egy békekonferenciára. S bár Makkai – Gálfiékhoz hasonlóan – váltig állította, a dél-koreai út közösségi érdeket szolgált, a városnak pedig igenis szüksége van az ázsiai kulturális és gazdasági kapcsolatokra, a tanácsosok úgy vélték nem hoz közvetlenül közösségi hasznot, ezért nem is kellett volna a delegációnak elmennie rá.

Nézzük a jó oldalát is: Gálfi Árpád független polgármestertől már nyilván senki sem fogja tudni megvonni a bizalmat, mert sem a Magyar Polgári Párt és a Szabad Emberek Párt nem működik már együtt vele. Azért az erdélyi prérin nem ismeretlen az, hogy az indokolatlan külföldi utak következményekkel járnak.

Nesze semmi, fogd meg jól

Hargita megye prefektusi hivatala 2015-ben kötött együttműködési megállapodást Vuhszival, ennek alapján már abban az évben szentegyházi és székelyudvarhelyi üzletemberek utazhattak Kínába gazdasági együttműködéseket kialakítani. Úgy tudjuk Szentegyháza azonban addigra már egy évtizede ütötte a vasat, s miután gazdasági együttműködés nem igazán valósult meg, az erdélyi település és a kínai város közötti kapcsolat megszakadt. Székelyudvarhelyen is hasonlóan nem történt semmi érdemleges 8 évig, majd Gálfiék újra elővették a kínai szálat.

Gálfi szerint Székelyudvarhelyet illetően a cégek közötti kapcsolattartás létezett és ezekre a kapcsolatokra alapozva 8 év után Vuhszi város fontosnak tartotta, hogy Székelyudvarhellyel is felvegye a kapcsolatot egy jövőre néző együttműködés reményében. „Ez jelentette a most általuk elküldött meghívó lényegét”- tette hozzá a polgármester.

Ezt azonban megelőzte az, hogy:

• 2023 januárjában Gálfi a Csiangszu tartományból a székely városba érkező Gang Csen nevű megújuló energia területén tevékenykedő nagyvállalat vezetőjével posztolt képet, aki lehetséges befektetési helyszíneket keres napelemeket gyártó és napelem parkokat létrehozó vállalata számára.
• Gang Csen látogatását Csang Haitao, az AEW SRL autóalkatrészeket gyártó nagyvállalat elnöke követte Udvarhelyen.
• Gálfiék pedig ápolva a kapcsolatokat a kínai tulajdonú AEW Group nagyváradi kirendeltségébe látogattak.
• Így jutunk el odáig, hogy Vuhszi városa meghívta Székelyudvarhelyet is a konferenciára, illetve a 9 napos látogatás során Csang Haitao és Gang Csen is körbevezette a delegáció két tagját a kínai vállalatánál, ami szép és akár még látványos gesztus is, de önmagában semmit nem jelent.

Azt ugyanis Gálfi is elismeri, hogy a valódi tárgyalópartnerek nem a város, hanem a székelyudvarhelyi üzletemberek.

A polgármester elmondása szerint 8 év alatt a kínai és udvarhelyi vállalkozások kapcsolatát kölcsönös kereskedelmi együttműködések jellemezték, ezekre alapozva van kilátás konkrét, Udvarhelyen létrehozandó befektetési és munkahelyteremtési együttműködés kivitelezésére.

„Az üzletemberek kint létünkkor kaptak konkrét ajánlatokat, sőt, közös befektetési tervekről is egyeztettek. Ezeknek eredményét reméljük a közeljövőben láthatjuk is városunkban. A kínai cégekkel való kapcsolattartást az udvarhelyi üzleti szféra alakítja és tartja fent. Székelyudvarhely város vezetőjeként igyekszem, Vuhszi várossal és más településekkel közösen keretet teremteni ezen kapcsolatok létrejöttének” – mondta a polgármester.

Gálfi Árpád ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Vuhszi város alárendeltségében lévő 1,3 millió lakosú Jihszing körzet konkrét felkérést intézett hozzá, hogy Székelyudvarhely testvértelepülése lehessen.„A megállapodás aláírásának konkrét időpontját, az önkormányzati döntés alapján elindított egyeztetések menete fogja meghatározni” – jelentette ki a polgármester.

Annyi eredménye van a kínai útnak, mint Borboly grizzlys tudásának

Az UH.ro-hoz hasonlóan Rákossy Botond József, a Szabad Emberek Pártja megyei tanácsosa is titkolózásba ütközött, amikor közérdekű adatigénylést tett le Hargita Megye Tanácsához. A megyei tanácsos arra volt kíváncsi, hogy a megyei tanács milyen külföldi utazásokat bonyolított le közpénzen. Rákossy ugyanis azt vette észre, hogy elszaporodtak a külföldi utazások a megyei tanácsnál.

„Egyéb sem volt Hargita Megye Tanácsában csak hozták a határozatokat, hogy hova menjenek delegációba. Feltűnő volt, és nem értettem, hogy miért kell ennyit külföldre menni. Közérdekű adatigénylést tettem le a megyénél, hogy bocsássák a rendelkezésemre: miért mentek ki, a megye mit nyert vele, azaz mi a hozadéka az utazásnak, de nem akarták kiadni. Bírósághoz fordultam, mert tudtam, hogy törvény írja elő, a nyilvános információkat ki kell adniuk nekem” – mondja Rákossy Botond József, aki szerint az elszámolási költségek kiadását nagyon kerülte a megyei tanács. Sok esetben még az sem akarták elárulni neki, hogy mi volt a kiszállás célja, az eredményekről nem is beszélve.

Ha Gálfiék egyszeri kiruccanása Kínába legalább 18 281,64 lejbe fájt az adófizető polgároknak, elképzelhető mekkora az az összeg, amit Hargita Megye Tanácsának küldöttségei vertek el 2017 és 2022 között.

Bár a per még folyamatban van, a megyei tanácsos már hozzájutott adatokhoz, innen tudjuk, hogy Borbolyék 24 országban jártak, 374 alkalommal utaztak külföldre, az utazásokon pedig több mint ezer közalkalmazott vett részt (sokszor ugyanazok a személyek). Ez összesítve 6000 napot tesz ki, amit beszorozhatunk 175 lejjel, ha csak a napi díjakat számolgatjuk.

Nem csoda tehát, hogy Borbolyék a Transtelex kérdésére sem árulták el, hogy összesen mennyit költöttek.

„Próbáltam kiszámolni, hogy az utazás és az elszállásolás mennyi lehet, mert ha valaki elmegy Brüsszelbe, nem ötven eurós szobában lakik. Az összeg az 1 millió euróhoz közelít. Nyilván adatok hiányában azt nehéz felmérni, hogy ebből mennyi pályázati pénz, és mennyi terheli a megyénk büdzséjét, viszont az is közpénz, azt se kellene hülyeségre elkölteni” – jelentette ki Rákossy.

Hozzátette, olyan dokumentum is került a birtokába, amin a magyarországi eseményre ugyan meghívták a megyei tanácsot is, de csak azzal a feltétellel, ha a kiszállás teljes költségét a megye állta. „Ilyen meghívásokat kaptak, hogy szeretünk, jöjjetek, de ti fizettek mindent” – tette hozzá élcelődve.

A közalkalmazottak Belgiumban 31 alkalommal, Olaszországban 16 alkalommal, Spanyolországban pedig 9-szer jártak. Magyarországot keresték fel a legtöbbször, ide 256-szor látogattak hat esztendő alatt.

„Néha ki kellett menni kampányolni Magyarországon, meg ilyen-olyan rendezvényre elmenni, mutogatni, hogy az erdélyiek milyen nagy barátai a Fidesznek. Nem leszek szimpatikus emiatt, de ez a valóság: ennek semmi köze a megyéhez, vagy a megyei tanács tevékenységéhez, többnyire kimondottan politikai célú kiutazás volt” – jegyezte meg.

Rákossy Botond József szerint a kiszállásoknak szinte semmi hozadéka nem volt, legalábbis kevés olyan eredmény ismert, ami a Hargita megyei lakosokat is érintette. Amennyiben viszont a külkapcsolatokat közpénzen építjük, szerinte azok hozadékát a lakóinak is érezniük kell. „Ha nincs hozadéka, akkor a külföldi utazás nem egyéb, mint magánkirándulás közpénzen, az én, a te, a mi pénzünkön” – mondta a megyei tanácsos, aki néhány példát is megemlített, amikor a közalkalmazottak a megyei tanács tevékenységével nem összeegyeztethető külföldi kiszálláson vettek részt, mint:

• Finnországban az intelligens sarkvidékről szóló konferencián vettek részt
• Olaszországba a Duna-program kapcsán mentek
• Görögországban a felszabadítás megünneplésére érkeztek
• Észtországban rendezvényszervezést és illemet tanulmányozták
• Portugáliában a vállalkozói központokat
• De Borboly Csaba is utazott már Amerikába, hogy a grizzlykkel való együttélésről tanuljon.
• Rákossy Botond József szerint sok gasztronómiai és turisztikai rendezvényre is utazgatnak, melyek akkor lennének hasznosak, hogyha az ott tanultakat alkalmaznák és profi módon csinálnák, de ő úgy látja, hogy a külföldi turisták valamiért nem özönlenek Hargita megyébe, pedig látnivaló lenne, csak eladni és megmutatni nem tudjuk azokat az értékeket, amiket a természet adott.

Szerinte a megyei tanács azzal szokott védekezni, hogy az utazási költségek egy részét pályázati pénzből fedezik, amit meg is ért, de szerinte egyrészt abszolút minden projektet megpályáznak, csak kapjanak rá pénzt, és akkor lehet menni közpénzből kirándulni, vagy ami ennél is rosszabb, hogy a külföldi utazásokat klientúraépítésre használják.

A jelenség pedig úgy véli Hargita megyei szintű. A dokumentumokból szerinte az is kiderül, hogy Hargita megye tanácsa a községi delegációkat is támogatja, hogy külföldre utazzanak magyarországi rendezvényekre. „Meglátásom szerint ez egy olyan eszköz, amivel embereket lehet megvásárolni, mert egyfajta kenőpénzként funkcionál, mert arra is jó ez a dolog, hogy Borboly megnyerje magának a vidéki polgármestereket, közalkalmazottakat, mert ha mellette állnak, akkor őket azzal is díjazza, hogy körbejárhatják Európát különböző programokkal” – mondta a megyei tanácsos.

Székelyudvarhelyet azonban nem ide sorolta, szerinte inkább megmosolyogtató, hogy egy székelyföldi kisváros a közel 8 milliós Vuhszi testvérvárosa akar lenni.

„Amikor ezeregy hozzánk közelebb álló település van a környéken, akkor teljesen fölöslegesnek látom ezt a kiutazást. Kína más súlycsoport. Vuhszi több milliós város, nem tudom mit tudna kezdeni Székelyudvarhellyel. Amúgy, ha jól tudom, ez a kínai kapcsolat vagy húsz évre visszanyúlik talán. Nagy valószínűséggel ennek is az lesz az eredménye, hogy nem fog semmi történni, gondolom én. Lehet, hogy Gálfi Árpád többet tud, örvendenék, hogyha valami jó gazdasági együttműködés kialakulna, de nem hiszem, hogy reális az az elképzelés.”

Hargita Megye Tanácsa nem válaszolt nekünk, de tudjuk a magyarázatot

Borboly Csaba, úgy tudjuk, épp külföldön tartózkodik. Telefonhívásainkra amúgy sem szokott reagálni, így írásban fordultunk hozzá, de most erre sem válaszolt. Mivel azonban Hargita Megye Tanácsát hathatósan érinti Rákossy Botond József véleménye, ezért Borboly válaszát is közöljük, mert a témában már kifejtette érveit.

Borboly a Székelyhonnak korábban azt írta: „Hogy egyes kiutazásoknak milyen hozadékuk volt… Lehet, hogy nem hoztunk meg egy döntést, vagy épp más döntést hoztunk, lehet lesz plusz támogatás a megyének, de lehet nem jön össze, lehet lesz egy újabb partnerség, de az is lehet, hogy nem, lehet egy pr termelőnk piachoz jut, de lehet hogy nem, lehet hozunk befektetőt, de lehet hogy nem, lehet változik az EU-s jogszabályrendszer, de lehet, hogy nem…”

A ködösítés és mellébeszélés után a tanácselnök azt is elmondta, hogy az olaszországi Együtt élni a húsevő nagyvadakkal konferenciára való kiutazásnak, a hozadéka az volt, hogy a látottakból és a hallottakból leszűrt következtetéseket beépítették a medvékkel való együttélésre irányuló tevékenységünkbe, s közös asztalhoz sikerült ültetni a zöldeket a vadászokkal, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyeket beépíthetnek a jogszabályokba.

„Hogy ebből még nem lett hatályos törvény, az már nem a megyei tanács felelőssége” – tette hozzá a tanácselnök.

Felsorolásából azonban kiderül az is, hogy hat év után a közel négyszáz utazásnak a rendezvényen való részvételen túl szinte semmilyen kézzelfogható eredménye nem volt, vagy legalábbis Borboly valamiért ezzel elfelejtett elbüszkélkedni. Ha nem arra gondolunk, hogy Görögország esetében 2016-ban Imathia régió és Hargita megye között szándéknyilatkozatot írtak alá testvérmegyei együttműködésre, Salamon Márton László akkori főkonzul kezdeményezésére. (És még itt is kérdéses, hogy a szándékot tett követte-e?)

„Sokszor a kiutazás célja a kapcsolatépítés, amelyet minden meghívó fél rendszerint számára fontos vagy jelképes napra időzít” – indokolta a tanácselnök, hogy a Hargita megyei delegáció Görögország felszabadulását ment ki megünnepelni. Válaszában pedig elismeri azt is, hogy sokszor csak a kapcsolatépítés a lényeg, más hozadékra nem is számítanak.

„S van olyan eset is, hogy egyszerűen csak tanulni küldjük ki kollégáinkat, olyan képzésekre, ahova meghívást kap a megyei tanács, amely ez esetben jelentős megtakarítás, hiszen csak az utazás költségeit kell fedezni, s nem kell több ezer eurós tandíjat kifizetni” – tette hozzá Borboly.

Aki szerint a kiutazások kétharmadát amúgy is az EU állja, „a megyei tanács pénzügyi szempontból csak a bankár szerepét tölti be, hiszen rajta keresztül történik az egyes költségek kifizetése”. Csakhogy az EU-s pénz is közpénz, azaz nem mindegy, hogy ki, mire költi el és mire használja a tudást.