Déjà vu: a teljes erdélyi magyar kulturális élet a nagyváradi színház, filharmónia és folyóirat sorsára juthat

Nagyvárad, de egész Bihar megye kulturális és szociális életén sebet ejtett, amikor Ilie Bolojan megyei tanácselnök takarékosságra hivatkozva lehetetlenítette el vagy nehezítette meg a nagyváradi kulturális intézmények működését. A bihari tanácselnök intézkedései kísértetiesen hasonlítanak a kormány még munkafázisban lévő, ám már most aggodalomra okot adó költségcsökkentő sürgősségirendelet-tervezetére, mely a kormánypártok pénzszórása miatt okozott költségvetési űrt próbálja betömni azzal, hogy az önkormányzatok kulturális, nevelő, sport és szabadidős tevékenységeinek finanszírozásába beleavatkoznak.

Ismét egy olyan támadás érheti a kulturális szférát, ami most már országos szinten nem csak átgondolatlan és káros lépésnek számít, de megint csak a teljesítményértékelés, elemzés, felmérés teljes hiányával történik

– véli Szűcs László, az Újvárad kulturális folyóirat főszerkesztője, aki három éve a végsőkig hitt abban, hogy Ady városában olyan nem fordulhat elő, hogy a megyei önkormányzat a kulturális szféra megnyirbálásával próbál több pénzre szert tenni. Ilie Bolojan Bihar megyei tanácselnök fejében azonban számok voltak. A megtakarított pénzt pedig szavazatorientált módon utakra és látványos beruházásokra tudta átcsoportosítani. De végül ő maga is belátta, hogy nem a kultúra az a terület, ahol dúskálnak a pénzben, és nem feszegette tovább a dolgot.

Célkeresztben a kultúra, de mi van azokkal, akiket már egyszer eltaláltak

Bolojan „a kultúra lebetonozásként” elhíresült akciója összesen tíz szociális és kulturális intézményt érintett, ebből háromnak megszűnt az önállósága és más intézményhez csatolták. Ezek az intézmények azonban továbbra sincsenek biztonságban, és utóéletük nagyon jól mutatja, hogy mivel jár az, ha szakmaiatlan módon, külsőleg szólnak bele az intézetek működésébe.

Szűcs László, az Újvárad főszerkesztője előző tapasztalatai alapján megjegyezte, a kulturális intézmények önállóságát csorbító, alkalmazottjaik számát csökkentő sürgősségi rendelet tervezeténél ugyan nincs bizonyítéka arra, hogy más célokat szolgálna ki, mint a költségek csökkentése, és látható, hogy bajban van a kormány, mert költségvetési hiányt valahonnan be kell tömnie, de azt furcsának találja, hogy a pont a kultúrán próbálnak pénzt spórolni, mintha a kulturális ágazatban lenne a legtöbb fölöslegesen eltékozolt pénz.

„Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ember belássa, nem a kultúra az a terület, ahol az állami alkalmazottakon karcsúsítani lehet, más állami alkalmazottaknál nagyságrendekkel nagyobb pénzeket lehetne megtakarítani. Ugyanakkor paradox helyzet az is, hogy a kormány olyan intézmények felszámolásáról dönt, amelyek az önkormányzatok alá tartoznak. Milyen önkormányzatiság az, ahol a kulturális intézményeket megszüntetését nem a fenntartó, hanem kormány rendeli el? Csodálom, hogy élesebb bírálat még nem fogalmazódott meg arra nézve, hogy a kormány milyen jogon szól bele abba, hogy egy önkormányzat, a lehetőségei függvényében, hogyan állítja össze a költségvetését, és mennyit költ a kulturális és nevelési célú intézményekre” – vetette fel a kulturális folyóirat főszerkesztője. Szerinte szakmai szempontból mindenki csak veszíteni fog, ha a rendelkezés életbe lép, ezért rendelet tervezetét szakmaiatlannak, megalapozatlannak tartja, amit a kormány ad hoc módon dobott össze, és mindenféle előzőleges teljesítményértékelés, elemzés, felmérés nélkül valósítana meg.

A kormány megszabná azt is, hogy az önkormányzatok legfeljebb költségvetésük 7,5 százalékát költhetik kulturális, szabadidős és sporttevékenységekre. De azok az alkalmazottak helyére, ahol valaki nyugdíjba vonul, megtiltaná, hogy új embert felvegyenek. „Ha az egyik színész nyugdíjba megy, akkor az előadásból kivesznek egy szereplőt, mert nincs helyette másik? A filharmóniákból, ha valaki távozik, akkor nem lesz új brácsás, hegedűs, nem állhat össze a szimfónia?” – szúrt oda Szűcs, majd megjegyezte, hogy tévedett Bolojannal kapcsolatban, amikor megkérdőjelezte, hogy véghez viszi a terveit, de most sem tudja elhinni, hogy a kormány komolyan gondolja terveit.

Szűcs azt a retorikai kérdést is megfogalmazta, hogy mitől lesz hatékonyabb egy 55 alkalmazottal működő kulturális intézmény, mint egy 50 alatti. Az intézkedések ugyanis főleg azokat az intézményeket érinti, amelyek 50 alkalmazottnál kevesebbel rendelkeznek. Ezek azok az intézmények összevonásra kerülhetnek.

Vért izzadnak, hogy elhiggyék róluk, fontosak

A Szigligeti Színház sokrétű tevékenysége magába foglalja a Nagyvárad Táncegyüttes, a Szigligeti Társulat és Liliput bábszínházi társulat előadásait, de ezen kívül számos kiegészítő tevékenységük is van. Mivel Bolojan a kultúrán akart spórolni, ez a Szigligeti Színházra nézve mintegy 40 alkalmazotti hely leépítését jelentette (27 százalék). Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója szerint a színház azt a stratégiát követte, hogy a művészeti személyzetet kell megőrizni, és a kiszolgáló és adminisztratív alkalmazottak számát kell csökkenteni, mert a színészek, a táncosok és a bábosok nélkül nem tudták volna a produkciókat létrehozni.

A kiszolgáló és az adminisztratív személyzet hiánya mind a mai napig nagyon megnehezíti a mindennapjainkat és a működésünket, viszont egy színész, ha kell, előkészíti magának a kellékeket és felöltözik, de a kellékes nem fog eljátszani egy Hamletet.

„Nem adtunk le a dinamikából, a sokrétű tevékenységből és mindezt sokkal kevesebb emberrel visszük véghez. Nyilván a gazdasági mutatóink jobbak lettek. Kevesebb emberrel ugyanazt tudtuk hozni. Ez egy ördögi kör, mert időnként elhangzik: »jó, jó, de ha így is megy, akkor meg minek kellene támogatni«. De mi mást tehetnénk? Innentől kezdve azt kellett volna mondjuk, hogy nem vagyunk rá képesek? Hogy nem tudjuk megcsinálni? Hiszen akkor meg nincs szükség ránk... Mi inkább előre menekültünk. Ez lassan három éve így működik, közben pedig sikereket érünk el, mert fesztivál fődíjakat nyerünk, most beválogattak minket a Román Színházi Fesztiválra” – mondta a főigazgató. Hozzátette, a Szigligeti Színháznál mindenki több mindent is csinál a saját feladatai mellett, amit ő azért sem tart egészségesnek, mert az embereknek vannak határai. Ha ezt valaki túllépi, akkor az kiégéshez és munkahelyelhagyáshoz vezet.

Az elmúlt időszak sokrétű tevékenységével pedig épp azt szerették volna elérni, hogy nélkülözhetetlenek és fontosak legyenek, hogy ötletként se merüljön fel az, hogy a Szigligeti Színházra nincs szükség, és megszüntessék őket, vagy összevonják akár a román színházi társulattal. Mivel egy városi önkormányzatnak jóval nagyobbak a bevételei vannak, mint egy megyei önkormányzatnak, ezért Czvikker szerint mindenképp nagyon rossz helyzetben vannak.

Mivel a tervezet folyamatosan változik Czvikker Katalin nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy egy negatív forgatókönyv során a román Regina Maria színházzal boronálják össze őket, amellyel egy épületben vannak már most is. Ha azonban az összevonás megtörténne, akkor már nem intézményről kellene beszélni, hanem előadóművészeti konglomerátumról, miután a román színház is 3 külön tagozatból áll, így összesen már hat tagozat működne egy intézmény alatt. Czvikker Katalin azt mondta egy ilyen mamut intézmény vezetését ő nem vállalná el. A Szigligeti Színháznál megvolt a terve, hogy a különböző tagozatok hogyan erősítsék és ne gyengítsék egymást, a megváltozott feltételek azonban más helyzetet teremtenének. Ez a helyzet pedig folyamatos konfliktust eredményezne, és a társulatok produkcióinak a minőségére menne, mert a két intézmény alkalmazottjainak megvan a saját munkatempója.

„Nagyon-nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. És ez a sürgősségi kormányhatározat, ami készül, ez még mélyebben érintett minket, hiszen amúgy is nehéz minden, és nyilván nem marad más hátra, mint a tiltakozás. Hogy mi az, ami várható? Nem tudni, mert a tervezet minden órában változik. Tudomásom van róla, hogy elkezdődtek tárgyalások, és a tárgyalások nyomán már a szöveg törzse változott, de nem tudni, hogy mi felé, és mi marad ki belőle” – jegyezte meg Czvikker Katalin. Szerinte a szakmai képviselők és szervezeteknek még van akkora súlyuk, hogy nyomást helyezzenek a kormányra.

„Nagyon-nagyon megdöbbentő volt romániai állampolgárként, hogy decentralizációs szellemiséget valló és aktívan annak a megteremtésében részt vevő emberek, központi szintről beavatkoznak önkormányzatok autonómiájába. Költséghatékonyság címszó alatt megpróbálják egyenruhába öltöztetni az ország összes önkormányzatát, és valamiféle százalékos arányban az ilyen-olyan területekre költött pénzt beállítani központi szintről. Ez számomra azért megdöbbentő, mert egyik terület sem hasonlítható a másikhoz. Minden régióban és megyében másra van szükség ahhoz, hogy fejlődjön az a közösség” – tette hozzá.

Összevonásra került sor, tönkretették a kulturális folyóiratot

A Szűcs László igazgatása alatt álló kulturális folyóirat, a Várad volt az egyik lap, ami elvesztette önállóságát, teljesítményét szinte lenullázták, alkalmazottjainak számát drasztikusan lecsökkentették. A Várad és Familia kulturális folyóiratokat a megyei könyvtárba zsúfolták bele, aminek sem a két megnyirbált szerkesztőség, sem a 12 alkalmazotti helyet veszítő megyei könyvtár nem örült. Különösen, mert saját feladatainak ellátására így már kevesebb ember jutott, és még a két folyóiratot is a nyakába sózták. A Várad folyóirat azóta is működik, de feleannyi emberrel állítják össze a lapot, ami eleve több munkával jár, és nem önálló lapként kevesebb döntési szabadságuk és mozgásterük van. A hajdani 15 kulturális esemény helyett így pár könyvbemutatót, ha tartanak, és az eddigi évi 5 könyvkiadás is elmaradni látszik. Ebben az évben még nem adtak ki semmit.

A Várad tevékenységét mondhatni az Újvárad folyóirat vette át. Szűcs László a történtek miatt elveszítette igazgatói állását és lapját, de sikerült létrehoznia az Újváradot, ahol főszerkesztő lett. Az önálló szerkesztőség ebben az évben 7 könyvet adott ki, és megannyi nagyrendezvényt bonyolított le és tervez, mert csak úgy tudják fenntartani magukat pályázatokból, ha aktívan helyt állnak. A volt igazgató hangsúlyozta, Ilie Bolojannak is felajánlotta, hogy a Várad folyóiratot külső erőforrásokból tartják majd el, csak őrizhessék meg önállóságukat, mert ez kulcsfontosságú számukra. Bolojan azonban Szűcs kérését lesöpörte az asztalról, amit Szűcs nem is értett, mert ha csak a költséghatékonyság lett volna a megyei tanácselnök célja, akkor erre nem ilyen reakció lett volna várható.

„Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy Bolojan szándéka kizárólag a költségcsökkentésről szólt. Hogy Bihar megye mennyit spórolt azzal, hogy összesen tíz szociális és kulturális intézményben csökkentették az alkalmazottak számát, ebből háromnak megszűnt az önállósága és más intézményhez csatolták, ezt nem tudom megítélni. A két kulturális folyóiratnál viszont egyértelmű szándék mutatkozott arra, hogy az önállóságukat felszámolják. És függetlenül attól, hogy a Várad jobb teljesítményt nyújtott a Familia folyóiratnál, az intézkedés bennünket sokkal jobban érintett. Az etnikai arány függvényében több alkalmazottat is veszítettünk. Az önállóság megszűnése pedig a Várad folyóiratnál azt jelentette, hogy azóta a lap munkatársai nem tudnak hazai vagy magyarországi pályázatokat lehívni, hogy a Várad működése kifizetődőbb legyen. A megyei könyvtár ugyanis nem ad le pályázatot sem a Communitas Alapítványhoz, sem a Bethlen Gábor Alaphoz” – tette hozzá a volt igazgató.

A Várad folyóirattal ellentétben a Nagyváradi Állami Filharmónia nem veszítette el önállóságát, tíz alkalmazottját viszont igen. Magyar szempontból pedig sajnálatosnak mondható, hogy Bolojan azzal tetőzte a bajt, hogy az ellene tiltakozó magyar vezetőket leépítette az intézményen belül:

• a magyar zenészeket is foglalkoztató filharmónia kétnyelvű kommunikációja megszűnt, csak román nyelven kommunikálnak
• a korábban magyar vezetésű intézmény vezetőségéből eltűntek a magyarok, nem csak az igazgató román azóta, de a művészeti igazgató alól is megszűnt a poszt – tudtuk meg Kurucz Tibor volt művészeti igazgatótól.

Ezer más módja lenne spórolni, de nem látják, vagy ódzkodnak tőle

Demeter András volt kulturális államtitkár a Transtelexnek megerősítette a kulturális szereplők azon aggodalmait, hogy a kultúrát átszabó sürgősségi kormányrendelet nem olyan rég pattant ki a kormánypártok fejéből. Nem előzte meg előzőleges felmérés. Elmondása szerint az átalakítás és összevonás olyan visszatérő kérdés Romániában, amely még az államszocializmus éveiben is megvolt, Suzana Gâdeahoz vezethető vissza, és az új seprű jobban seper elvét követi.

Demeter nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a kormány költségcsökkentő sürgősségirendelet-tervezetén Ilie Bolojan is kapva kap, és újra munkához lát.

„Ilyen kérdést olyankor tesznek fel a pénzügyminiszterek, illetve adnak a miniszterek szájába, amikor ezek az újonnan kinevezett közjogi méltóságok megszorulnak és kiutakat keresnek. Ez az utóbbi 30 évben többször terítékre került, ilyen vagy olyan formában: az összevonás elmélete, a spóroljunk úgy, hogy egy takarítónő két intézményben takarítson, vagy a díszletmunkások egy időben legyenek múzeumok őrei is. Ilyen lehetetlen gondolatok többször fölmerültek már, de az utóbbi évben most kerültek először terítékre” – fejtegette a volt kulturális államtitkár.

Demeter András szerint ezernyi más mód lenne a költségek csökkentésére, de vagy nem látják ezeket, vagy nem akarják észre venni, vagy nem merik fölvállalni. Úgy vélte, rengeteg igazgató, vezetőtanács van, amelyet össze lehet vonni, az Országos Adóhatóság (ANAF) és egyéb hasonló területi szervezetek is rengeteg embert és legtöbb esetben igazgatókat foglalkoztatnak, ha valós lenne a kormány szándéka, elsősorban ezeket kellene újra gondolniuk.