Nagyobb szükségük van az elfogadásra, mint a pénzre a csíksolymói romáknak

A CséBé-csapatnak (azaz a Csíki Braziloknak) kb. 40 tagja van kisiskolásoktól kamaszokig, akik a csíksomlyói romatelepen élnek. Orsi a 2021-es tűzvész után ismerkedett meg ezekkel a családokkal. Mivel maga is rendszeresen szalad, eleinte a felnőtt tűzkárosultaknak szervezett futóedzéseket, de a felnőttek helyett egyre inkább a gyermekek kezdtek el járni ezekre az alkalmakra. Azóta városi futóversenyt is nyertek, de rendszeresen járnak úszni és robotika foglalkozásra is. „Lássa a város, hogy vannak” – indokolja Orsi azt, hogy az edzések, foglalkozások mellett miért viszi a gyermekeket versenyekre is. „Hihetetlen, hogy konkrétan mellettünk van egy másik világ, amivel semmilyen érintkezésünk, semmilyen kapcsolatunk nincs, az utálaton, a gyűlöleten és a megvetésen kívül. A legegyszerűbb beskatulyázni őket, és nem foglalkozni velük” – teszi hozzá.

A 14 éves Cipri és a 10 éves Románka alapemberek a CséBé foglalkozásain, velük találkozunk Csíkszereda főterén. Robotika foglalkozásra jöttek. Átveszik Orsitól a felszerelést tartalmazó görgős dobozt, majd együtt lépünk be a megyei tanács székházába, ahol egy termet a csapat rendelkezésére bocsátottak. A fiúk már gyakorlott mozdulatokkal készítik elő a foglalkozást: kiterítik az asztalon a papírlapokat, amelyeken a méhecske-robotok feladatokat hajtanak végre, ha jól irányítjuk őket. Románka megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni a kis Bee-Botokat és mit kell megnyomni, hogy előre-hátra, jobbra-balra mozogjanak, majd Cipritől kapok egy egyszerű feladatot bemelegítőnek. A következő már nehezebb: legalább húsz lépést kell előre megadni a botnak, hogy eljusson egyik pontból a másikba, majd ugyanezt az utat visszafelé is megtegye. Nem sikerül elsőre, de Cipri türelmesen kijavít. A következő szint az, amikor két méhecske lépéseit kell összehangolni, úgy, hogy ne ütközzenek össze, majd az, hogy egy mondatot játsszanak le az egyenként rögzített szavakból. Látszik, hogy a gyermekek már ismerik ezeket a feladatokat és sokkal bonyolultabbakat is. Többek között az olvasást és a számolást lehet fejleszteni ezekkel az eszközökkel, hívja fel a figyelmemet Orsi.

„A robotokkal való oktatás kiiktatja azt, ami a hagyományos oktatásban unalmas” – mondja. Orsi képzéseken vett részt, hogy robotika foglalkozásokat vezethessen. Szerinte ez a módszer a közoktatás jövője. „Az ABC-t már a harmadik órán fel tudták írni mindannyian a mezőkre” – meséli. Mint mondja, a következő lépés a számítógépről irányítható robotok használata lenne, innen már csak egy ugrás a programozás megtanulása. A terv az, hogy egy tanár a két legjobb képességű fiatalt megtanítja a haladó szintű robotok kezelésére, és ők tanítják majd a többieket. A robotika az a foglalkozás, amire a kisebbek is szívesen járnak, de az is előfordult, hogy a szülők is részt vettek rajta, meséli.

A foglalkozás végén közösen összeszedjük az eszközöket, Cipri bezárja a termet, és leadja a kulcsot a kapusnak. Látszik, hogy mindenkinek megvan a feladata, a gyermekek segítenek „Orsolya néninek”, és egymásnak is. A csapat Facebook-beszámolói szerint így működik ez a többi foglalkozáson is, rutinszerűen megy már az úszóedzés előkészítése is, amire Orsi és párja névre szólóan előkészített, hétről hétre kimosott úszófelszereléssel és edzés utáni ennivalóval készül minden vasárnap.

A robotika-foglalkozás után ismét kiérünk a csébések rendszeres találkahelyére, a „placcra”, azaz a főtérre. Itt csatlakozik hozzánk a 12 éves Tihamér és a 10 éves Gazsi. Leülünk egy padra, Gazsi veszi át szót, rövid idő alatt szóba kerülnek az előttünk elhaladó szép lányok, néhány közös emlék és az iskola is – erről többek között egy tanár, aki a csengőt vágta egyik társukhoz, így próbált rendezni egy konfliktust. A gyermekek rövidesen fotós kolléganőm köré gyűlnek, mert nagyon érdekli őket a fényképezőgép, főleg az, hogy milyen képek készültek róluk. Közben folyamatosan beszélgetnek Orsival, arról, hogy a társaikkal mi történt, hová mennek legközelebb, mik a hírek.

„Szombaton gyermekfoglalkozás lesz a múzeumban, de én sajnos nem tudok veletek menni. Elmentek?” – kérdezi a gyermekektől. „Maga nélkül nem megyünk, mert megszólítanak” – jön a válasz. Orsi az elmúlt két évben számtalanszor találkozott olyan helyzettel, amikor a nehezen felépített bizalmat egy másodperc alatt tönkretette egy-egy beszólás. Mint mondja, ilyenkor csak reméli, hogy a gyermekek nem vesznek észre semmit, de ez legtöbbször elkerülhetetlen. „Látom, hogy a mellettük ülők beszólnak vagy beintenek... és persze van közöttük is egy-kettő, aki keményebb. Verekedés nem lesz belőle, de az alaphangulat már megvan” – jegyzi meg Orsi.

Előfordult az is, hogy a CséBé-csapat tagjai nem kaptak ugyanolyan pólót a versenyen, mint a többi gyermek, hogy a koncertszervezők diszkréten szóltak, hogy inkább ne üljenek az első sorba, vagy hogy az uszodában beléjük kötöttek a zuhanyzóban. A történtekről egyébként Orsi rendszeresen beszámol a csapat Facebook-oldalán. „Eldöntöttem, hogy többet nem hallgatok” – mondja. „Ezt tavaly döntöttem el, amikor a Roby Lakatos koncerten voltunk Vásárhelyen. Nagyon fel voltunk dobva, Roby Lakatos mindenkinek autogramot adott, nagyon kedves volt, és fantasztikus volt a koncert. Mikor kijöttünk, a gyermekek előttem öt méterrel mentek, és odament hozzájuk két csendőr. Azt sziszegték nekik, hogy tűnjenek el vagy pofán vágják őket. Akkor féltem attól, hogy a gyerekek előtt konfrontálódjak velük, mert tudtam, hogy ideges leszek. Azóta tudom, hogy ilyenkor azt kell tenni, hogy bekapcsolom a telefont és nyugodtan megkérdezem, hogy mi a probléma” – meséli Orsi. A hasonló nehéz helyzeteket egyébként Makai Viktória ultrafutóbajnokkal szokta megbeszélni, ő az, aki a futóedzések tervét is kidolgozta és sok tanácsot adott a fiatalok foglalkoztatására is.

A konfliktuskezelési készségeit Orsinak volt alkalma fejleszteni, mert konfrontációra rendszeresen sor kerül. Szerinte ez lehet az oka annak, hogy nincs több önkéntes, aki foglalkozna a gyermekekkel. „Nagyon sokan ajánlkoztak, hogy segítenek, de két-három olyan alkalom után, amikor konfrontálódni kellett, elment a kedvük ettől” – mondja.

Szerencsére be tud számolni pozitív tapasztalatokról is, például meglepetésszerű adományokról vagy orvosokról, akik ingyen kezeléssel segítenek. Az előítéletek leépítése azonban nem egyszerű. „Ha minden megoldódna, iskolába járnának, alkalmaznák őket munkahelyre, még akkor sem tudom, hogy hány év kellene ahhoz, hogy az a rengeteg trauma, bánat, düh és elfojtott feszültség, amit okoztunk nekik, elmúljon” – véli.

Bevallása szerint korábban ő maga is azt gondolta, amit nagyon sokan, hogy a roma közösség egy feneketlen gödör, ami csak elnyeli a pénzt, de sosem lesz belőle semmi, hogy a roma nők a gyermeksegélyért szülik a gyermekeket, és azért nem dolgoznak, mert nem akarnak. Miután találkozott a tűzvész után a csíkszeredai arénában elszállásolt családokkal, és elkezdett foglalkozni velük, rájött, hogy a valóságban mindez sokkal bonyolultabb. „Menet közben kezdtem látni, hogy azért szülik a gyermekeket, mert ha egy nő terhes marad, akkor egész biztos, hogy nem megy el abortuszra. A cigány közösségek sem egységesek, ahány, annyiféle, az, hogy egymás mellett laknak, nem azt jelenti, hogy egyformák. Láttam, hogy milyenek és mennyire rettenetes körülmények között is képesek derűsek maradni. Olyan hófehér, patyolattiszta párnahuzatuk van azokban a putrikban, amilyen nekem nincs. Hogy hogy csinálják, azt nem tudom. Ezek az emberek nem azért élnek úgy, mert nem akarnak másként, hanem azért, mert se lehetőséget, se esélyt nem adunk nekik” – mondja.

A CséBé tagjai azokból a roma családokból származnak, akiknek 2021-ben leégett a háza a csíksomlyói tűzvészben, most pedig az önkormányzat által kihelyezett konténerekben vagy saját építményekben élnek, zsúfolt, télen kifűthetetlen szobákban. „Vannak olyan családok, ahol nem elég az, ha foglalkozásokat szervezünk, hanem kell egy ágy. Van olyan család, ahol hét gyermek van és 2x2 méteres építményben laknak” – meséli Orsi. A CséBé sem csak a foglalkozásokról szól: Orsi lehetőségeihez mérten igyekszik megoldani mindazt, amiben a családoknak segítség kell – például orvoshoz viszi azokat, akiknek szüksége van rá.

„Ez nem egy megoldhatatlan probléma. Annyi kellene, hogy a szociális munkások családról családra próbáljanak segíteni minden apró ügyben. Konkrétan Somlyón van 52 család, meg kellene nézni, hogy mi az, ami picit odébb mozdítja azt a családot. És le kellene ülni a szomszédokkal, ami nem könnyű, főleg választási évben nem, de el kellene mondani, hogy azzal, hogy a drónnal filmezed, hogy az udvar végében végzik a dolgukat, nem oldasz meg semmit, csak a feszültséget szítod tovább. Az se megoldás, ha az önkormányzat kitesz egy fabudit. Őket, a romákat kellene megkérdezni, hogy mi lenne a megoldás. A pénznél is fontosabb emberként odaállni melléjük” – véli Orsi.