Hamis közösségi önképre alapszik az RMDSZ stratégiája. Mi hozhatna fordulatot?

Kiss Tamás, Salat Levente és Székely István Gergő társadalomkutatók Vig Emese kérdéseire válaszolva járták körül azokat az aggodalmakat, amelyeket Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke fogalmazott meg, a politikai közbeszédben eddig visszhang nélkül maradt problémafelvetéseket, amelyekkel Kiss Tamás és Toró Tibor válaszolt Székelynek, illetve azt, hogy az RMDSZ hétvégi kongresszusa után látszik-e változás a párt stratégiájában. Szó esett az RMDSZ Bukarest és Budapest (Fidesz) közötti „pávatáncáról”, arról, hogy miért szólította meg eddig a szövetség elsősorban a középosztályt, miközben az erdélyi magyar közösség többsége nem ide tartozik, hogy kié az erdélyi magyarok lelke, hogy akarnak-e a romák a magyar közösséghez tartozni, és kinek a felelőssége a cigány gyermekek iskolai szegregációja.

Eltávolodik-e az RMDSZ a Fidesztől?

Kiss Tamás szociológus szerint az, hogy az RMDSZ temesvári kongresszusán bemutatott programdokumentum a harmóniát hangsúlyozza az RMDSZ, a román kormányzat és az Európai Unió között, miközben a Fideszről nem tesz említést, azt jelzi, hogy a szövetség a magyarországi erőforrások megcsappanása és a romániai erőforrások felértékelődése miatt lépett egyet Bukarest irányába.

Székely István Gergő politológus szintén úgy látja, hogy a kongresszuson az RMDSZ inkább „román pályán játszott”, a legfontosabb hozadéka pedig szerinte az, hogy a két nagy kormánypárt vezetője – Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu – „körüludvarolta” az RMDSZ-t, ezzel jelezve, hogy számítanak rá a kormányrotáció után is. Hozzátette azonban, hogy szerinte korai eldönteni, hogy az RMDSZ eltávolodott-e a Fidesztől, vagy csak kivár, ugyanis 2024 többszörös választási év lesz, és a szövetség a korábbi választásokon is kapott támogatást a magyar kormánypárttól.

Salat Levente politológus is egyetértett azzal, hogy az RMDSZ kongresszusi kommunikációjában vannak jelei a reorientációnak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jövőkép és a politikai szocializáció kérdésében a Fidesz befolyása az erdélyi magyarságra továbbra is töretlen.

Etnikai vagy szociális politika?

Salat egyrészt tisztázta, hogy szerinte fontos az RMDSZ jelenléte a román kormányban, mert ez védi az erdélyi magyarok kollektív biztonságérzetét, noha van ára is, hiszen „láttuk az utóbbi másfél évben, hogy az RMDSZ olyan döntésekhez kellett adja a nevét, amelyek nem váltak becsületére, és amelyek visszahulltak az erdélyi magyarság fejére” – jegyezte meg. A politológus szerint fontos, hogy az RMDSZ-t azért vették be a kormánykoalícióba a nélküle is többséget alkotó pártok, mert úgy gondolták, hogy ez előnyükre válik, a szövetség azonban ezzel a helyzettel meglátása szerint nem sáfárkodik jól, pedig kitűzhetné célul egy olyan politikai berendezkedés kialakítását, amelyben az RMDSZ-nek kontextustól függetlenül biztosítva legyen a helye a kormányzatban.

Ami az RMDSZ hosszú távú stratégiáját illeti, Salat Levente abban látta a Kiss Tamás és Toró Tibor Transtelexen megjelent elemzésének legfontosabb következtetését, hogy meg kell újítani az erdélyi magyar politikát, viszont azt gondolja, hogy a szövegben felvázolt szociális fordulat, a peremre szorult rétegekkel vállalt szolidaritás nem a megújulás megfelelő útja. Mint mondta, szerinte ha az RMDSZ etnikai pártként a peremre szorultakhoz szólna, azt kockáztatná, hogy a saját választói nem vennék komolyan. Egyrészt azért, mert nincsenek eszközök a kezében arra, hogy az államaparátust ilyen irányba korrigálja, másrészt nem sikerült teljesítenie azt a legfontosabb feladatát, hogy reális jövőképet nyújtson az erdélyi magyar közösségnek – a szövetség programjában, amiről Kelemen Hunor a kongresszuson azt nyilatkozta, hogy nem változtatnak rajta – például még ott az autonómia, mint cél. Salat Levente szerint az RMDSZ választói támogatottsága emiatt csökkenhet, és nem a szociális program hiánya miatt.

Kiss Tamás azzal árnyalta Salat Levente megállapítását, hogy a közösség szociális állapotára való reflektálás csak egy lehetne a szövetség politikáját megújító elemek közül, ugyanúgy fontos lenne az etnikai politika új alapokra helyezése is. „Ezt úgy kellene megújítani, hogy az egész etnicista diskurzust el kellene hagyni és nyelvi-kulturális alapon kellene újradefiniálni a közösséget, a hátrányok, a diszkrimináció és a redisztributív hátrányok felől megközelíteni, és itt ér össze a két történet” – fogalmazott Kiss Tamás.

A friss népszámlálási adatokkal kapcsolatban a szociológus arra hívta fel a figyelmet, hogy ez erdélyi magyar közösség esetében nem fogy, hanem folyamatban van a marginalizálódása is, egyre nagyobb a társadalmi távolság többség és kisebbség között. Ezt az intézményrendszer termeli ki, az aszimetrikus kétnyelvűség és az oktatási rendszer működése, ami ezt erősíti.

Székely István Gergő felsorolta néhány hipotézisét azzal kapcsolatban, hogy miért nem volt eddig érzékenyebb szociálisan az RMDSZ:

• a szövetség elsősorban a középosztálybeli szavazóit láthatta veszélyben a magyarul is kommunikáló Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) miatt
• viszonylag könnyen kezelhető választói rétegnek látta a szociálisan hátrányos helyzetűeket (többek között a romákat)
• a szociális háló az állam erősítésével járna, ami nem fér össze bizonyos magyar vezetők tudat alatti bizalmatlanságával a román állammal szemben
• a szociális érzékenység nem kompatibilis a hamis önképpel, amely szerint a magyar közösség zöme a középosztályhoz tartozik, miközben a szociológiai felmérések azt mutatják, hogy például az erdélyi magyarok körében az országos átlagnál alacsonyabb felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya

Életképes-e az RMDSZ új roma stratégiája?

Az RMDSZ kongresszuson meghirdetett roma stratégiája Salat Levente meglátása szerint megismétli az országos stratégia hibáit, ugyanakkor valójában egy asszimilációs kísérlet, miközben nem biztos, hogy a magyar nyelvet beszélő romák emancipációként élnék meg a magyar közösséghez tartozást. A politológus szerint az is kérdés, hogy milyen reakciót váltana ki a nem romabarát erdélyi magyar választók között a romák integrációjának szorgalmazása.

Kiss Tamás ezekre a felvetésekre reagálva azt mondta, hogy szerinte az országos roma stratégia azért nem működik, mert a társadalmi folyamatok alapvető iránya nem kedvez ennek, például a szociális lakások a teljes lakásállománynak csupán 1,3 százalékát teszik ki, a szociális intézkedések pedig rendkívül alulfinanszírozottak, a roma közösségek csak esetlegesen férnek hozzá pályázati támogatásokhoz.

Ami a romák viszonyulását illeti, Kiss Tamás szerint ebből többféle van, de fontos lenne elérni, hogy a magyarul beszélő, Székelyföldön magyar iskolába járó cigányok ne szegregáltan tanuljanak. A szociológus szerint egyébként ez a szegregáció nem spontán, hanem intézményi döntések befolyásolják, például a beiskolázási számok megállapításánál. Kiss Tamás szerint a magyar intézményeket befogadóbbá kellene tenni a roma közösség számára, és biztosítani kellene a cselekvőképességüket ezeken belül.