Kizsákmányolás a részük a romániai szexmunkásoknak a 3 milliárd eurós svájci szexpiacon

A román Libertatea portál egy nemzetközi oknyomozó projektben vizsgálta meg, hogy mi történik azokkal a romániai nőkkel, akik Svájcban dolgoznak szexmunkásként. Svájc továbbra is az egyik olyan ország Európában, ahol a legengedékenyebbek a prostitúcióra vonatkozó törvények, ennek ellenére több tízezer nő, sokan Romániából gyakran üzleti csoportok és emberkereskedő hálózatok közötti partnerség révén kerülnek ide. A Libertatea az izzy Projects svájci újságíróival Zürichben vizsgálta meg a jelenség mértékét, közzétett anyaguk az EqualVoice projekt része, és a svájci szexmunkások sorsáról szól, akik közül sokan romániaiak.

Az üzletágat 2015-ben 3,5 milliárd svájci frankra (3,54 milliárd euró) értékelték

A prostitúciót az 1940-es évek óta legalizálták Svájcban és 1942 óta dekriminalizálták: ha önkéntesen végzik, önálló gazdasági tevékenységnek minősül. Az emberkereskedelem, a prostitúcióra kényszerítés és a futtatás legtöbb formája azonban továbbra is illegális. Az emberjogi szervezetek szerint, azonban mindezek a bűncselekménynek minősülő, prostitúcióhoz kapcsolódó tevékenységek továbbra is háborítatlanul zajlanak az országban.

Az emberkereskedelem áldozatainak száma Svájcban 2019 és 2021 között 50%-kal nőtt.

Csak 10 éve tiltották be a kiskorúak prostitúcióját: 2013-ig az egyetlen olyan európai ország volt, ahol legális volt fizetni a szexért egy 16 éves lánnyal. Ma már 18 év a minimális életkor.

Ami a szexipart illeti, a legfrissebb becslések szerint több mint 20 ezer szexmunkás dolgozik Svájcban. A legtöbben, mintegy ötezren Zürichben vannak, az ország legnagyobb, több mint 450 ezres lakosú városában.

Az összes statisztika szerint Románia más közép- és kelet-európai országokkal, illetve Nigériával és Thaifölddel együtt a szexmunkások első számú származási országai közé tartozik. A románok vezetik a svájci állam védelme alá helyezett személyek listáját is, mivel a határokon átnyúló kerítőhálózatok életveszélyesen fenyegetik őket. De csak néhány száz nő áll védelem alatt, ami a jelenséghez képest elenyésző szám – állítják az emberkereskedelem elleni szervezetek.

Az Interpol vezetője, a német Jürgen Stock a Neue Zürcher Zeitungnak adott tavaly év végi interjújában arról beszélt, a bűnszövetkezetek gyakran kiskorú vagy alig 18 év feletti lányokkal látják el a svájci szexpiacot.

A svájci sajtóban gyakran jelennek meg történetek a kiszolgáltatott szexmunkásokat ért erőszakról, a családjukat otthon érő fenyegetésekről. „Az itteni emberek mégis úgy tesznek, mintha nem látnák. És ami még rosszabb, a rendőrség rendkívül toleráns. A pénzről van szó. Sok pénzről, pénzmosó hálózatokkal és rengeteg erőszakkal” – nyilatkozta Peter Widmer lelkész, aki feleségével, Dorothée-vel együtt a Heartwings nevű civilszervezet alapítója. Az egyesület 2008 óta támogatja a prostitúcióban dolgozó embereket.

„A vöröslámpás negyedekben dolgozunk, és minden nap találkozunk olyan emberekkel, akiknek összetört a szívük és összetörtek az álmaik. Logónk és a Heartwings név kifejezi hitünket abban, hogy a változás mindig lehetséges" – mondta a lelkész. A civil szervezet székhelye közvetlenül a Langstrassén található, amely Zürich vöröslámpás negyedének a főutcája. Az önkéntesek folyamatosan kapcsolatban állnak a szexmunkásokkal, akiknek segítséget, étkezési utalványokat, ruhákat és sokak számára akár új életet is kínálnak.

“Életemben először mondhatom, hogy békében vagyok” – mondja Maria a szervezet székhelyén. A román nő elmúlt 40 éves, és hosszú ideje dolgozik az utcán. “Olaszország, Spanyolország, Németország, így neveltem fel a gyermekemet. Most arról álmodom, hogy idehozom őt magammal.” Maria, egykori szexmunkás, most a Heartwings civil szervezetnél dolgozik: hosszú éveken át dolgozott az ágazatban Zürichben. ”A nyomás, hogy minden nap meg kell keresni a pénzt a szobára, megöl. Plusz a pénz, amiből megélj meg amit haza kell küldeni. Nem volt stricim, de gondjaim voltak a hálózatokkal. Nem akarok többet beszélni erről."

A svájci oknyomozó újságírók helyszíni dokumentációja szerint a kerítő és futtatóhálózatok lányok ezrei fölött uralkodnak, bár azok papíron függetlenül dolgoznak. Elméletileg fizetik a bérleti díjat, az adókat, és a törvények védik őket. Valójában – állítják a Heartwings tagjai – hálózatok által koordinált és kizsákmányolt nőkről van szó, a társadalom pedig nem vesz tudomást arról, hogy mi zajlik.

15 000 frank havonta egyetlen lakás bevétele, ahol a lányok dolgoznak

Egy ilyen rendszerben Maria naponta akár 150 frankot is fizetett a bérleti díjért, egy ügyfél díja pedig 50 franknál kezdődött fél órára. ”Te is számolsz, minden nap. Amikor 20 éves vagy, persze, könnyebb, de ahogy öregszel, nagyon nehéz lesz. A lányok hárman, négyen, öten élnek egy lakásban, ahová az ügyfelek járnak. Szét vannak szórva Svájcban, egyik helyről a másikra ugrálnak. A lakás tulajdonosai napi 500 svájci frank bérleti díjat vesznek fel, havonta pedig 15 000 franknak megfelelő összeget kapnak. Óriási, 8-10-szeres jövedelmet. Ők nem csak ingatlankereskedők, hanem valójában kizsákmányolók, de erről Maria szerint gyakran még a rendőrség sem akar tudni.

Maria most már a Heartwings alkalmazásában áll. Elvégezte a takarítói tanfolyamot, van diplomája – mondja büszkén. És van lakcíme egy, a szervezet által biztosított lakásban. Munkaidőben németórákat vesz, hogy teljes mértékben beilleszkedjen a svájci társadalomba. Ez az első alkalom az életemben, hogy jól érzem magam – ismételgeti Maria.

„Az állatokért lobbicsoportok alakultak a parlamentben, ez nagyon jó. De az emberkereskedelem áldozatául esett lányok számára nincsenek lobbicsoportok. Ellenkezőleg, itt ennek a rendszernek a fenntartásáért lobbiznak, amely csak itt Zürichben több százmillió eurót termel bizonyos érdekcsoportoknak” – mondták el az érintettek a román újságírók kérdésére.

Peter Widmer, a Heartwings vezetője is rámutatott: „Ha bántalmazol egy állatot, a rendőrség azonnal jön, de ezek a nők segítség nélkül maradnak, mert a rendőrség szemet huny.”

A skandináv modell, amely több európai országban is bizonyította hatékonyságát

Az újságírók szerint az emberi jogi szervezetek, a rendőrség, a jogászok és a tudósok tevékenysége egyrészt gyakran kimerül azon személyek keresésében, akik a háttérből irányítják és futtatják a prostituáltakat, másrészt gyámkodnak a prostituáltak felett, amivel cselekvésképtelen kiskorúvá degradálják őket. A komplex kiváltó okokat – a „küldő államok” elégtelen kisebbségi integrációs programjaitól Középés Kelet-Európa gazdasági kolonializálásán vagy a világgazdasági válságon és annak következményein keresztül egészen az elavult törvényi szabályozásokig – jelentőségük ellenére legtöbbször nem veszik figyelembe. Szükség van tehát egy olyan, differenciált megközelítésre, amely a szereplőket és hátterüket helyezi a vizsgálódás középpontjába. Ugyanis elsősorban olyan, a társadalom perifériájára szorult emberekről van szó, akik nem vagy alig látnak más lehetőséget arra, hogy bevételi forráshoz jussanak.

Az egyik legműködőbb nyugat-európai modell ilyen szempontból a skandináv megközelítés, amelynek alapja, hogy a szexmunkásokat áldozatként ismerik el önálló vállalkozók helyett, és nemtörődömség helyett segítséget kínálnak. Ugyanakkor a szolgáltatások vásárlóit tekintik a valódi bűnösöknek.

„A probléma az, hogy az itteni emberek nem akarják látni a valóságot. Más európai országokban lassan változtatnak a törvényeken. Itt azt mondják, hogy ez egy liberális intézkedés, hogy mindenki azt csinál a testével, amit akar. Ez az elmélet nem áll kapcsolatban a valósággal, amely egészen más. A lányokat eladják: a bordélyházak, a szexuális szolgáltatásokat kínáló helyek tulajdonosainak szükségük van a folyamatosan frissülő árura, hogy működhessenek. Ezeket a lányokat megveszik, a rendőrség pedig egyszerűen szemet huny a jelenség fölött” – jelentette ki Peter Widmer.

A hivatalos svájci álláspont szerint azonban a szexmunka minél láthatóbb, annál biztonságosabb. Nem tartják jó irányelvnek tovább szabályozni a prostituáltakat, akik szerintük saját döntésből választották ezt a munkát. Sőt, azt mondják, hogy hiába is akarnánk korlátozni őket, attól még nem lesz kevesebb a kereset és a kínálat, csak átláthatatlanabb lesz a szexpiac.