Hiába fenyeget perrel a romák vezetője, a Román Ortodox Egyház nem kér bocsánatot a rabszolgatartásért

A romák önjelölt királya bejelentette, hogy be fogja perelni a Román Ortodox Egyházat (BOR) azért, hogy végre ismerje el a felelősségét a romák rabszolgaként tartásában. Dorin Cioabă idézi az 1818-as havasalföldi büntető-törvénykönyvet, ami kimondta, hogy „minden cigány rabszolgának születik”, illetve hogy „a gazda nélküli cigányok az állam tulajdonát képezik”. Utalt arra is, hogy a román ortodox egyház vezetőjének követnie kellene Ferenc pápa példáját, aki bocsánatot kért a Római Katolikus Egyház nevében a roma közösségtől.

„Úgy gondoljuk, hogy világosságot kell teremteni ebben a kérdésben. A roma rabszolgák felszabadítása óta eltelt 167 év alatt az ortodox egyház nem tett semmit, soha nem kért nyilvánosan bocsánatot, és továbbra is eltussolja a történteket. Annak ellenére, hogy többször kértük már ezt nyilvánosan”

– fogalmazott az önjelölt roma király. Cioabă felemlegette azt is, hogy korábban egy, a Norvég Alaptól nyert projekt keretében próbálták kutatni a kérdést, azonban az egyház nem volt hajlandó ebben közreműködni, nem nyitotta meg a levéltárát a szakértők számára.

A BOR sajtóközleményben reagált,a melyben azt fejtegeti, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni „a valóság és a történelem összetettségét” és leegyszerűsítve az eseményeket, „a jelen logikája alapján ítélni és dönteni”. Hosszan sorolják, hogy az előző történelmi korszakokban „sok kegyetlenséget és igazságtalanságot” követtek el, például „az ókorban, a középkorban, a reneszánszban, a véres francia forradalomban, a náci holokausztban és a kommunista Gulágon”.

Mint írják, a rabszolgatartás része volt a középkori Római Birodalom életének, de a Bizánci Birodalom, Szerbia, Bulgária, az Oszmán Birodalom, a Habsburg Birodalom, a cári Oroszország, Latin-Amerika, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia is rabszolgatartók voltak. Hozzáteszik: a romániai roma rabszolgaság jelensége különbözik az atlanti országokban vagy a nyugati birodalmak gyarmatain gyakorolt rabszolgaságtól, ahol a rabszolgák nem rendelkeztek annyi joggal, mint a romániai roma rabszolgák. Felsorolják továbbá, hogy milyen programok révén támogatja ma az egyház a romákat. Igazságtalannak tartják ugyanakkor kiválasztani egy bizonyos kategóriát, ez esetben a romák rabszolgasorba taszítását, és ezért egyetlen intézményt, a román ortodox egyházat hibáztatni.

Hangsúlyozzák azt is, hogy „a statisztikák szerint ma Romániában él a legtöbb roma Európában, ami azt bizonyítja, hogy a román nép vendégszerető és toleráns volt és ma is az a romákkal, de minden más etnikai kisebbséggel szemben”.

Hozzáteszik, az állami intézményeknek, egyháznak és az egész társadalomnak hozzá kell járulnia a történelmi igazság objektív megismeréséhez, hogy kritikusan szemlélhessük a múlt negatívumait, hozzájárulva a roma kisebbség társadalmi integrációs törekvéseinek támogatásához, elősegítve identitásának és hagyományainak tiszteletét.

Meg kellene nyitni az egyházi levéltárakat

Az RFI megszólaltatta Gelu Duminică szociológust, roma jogvédőt, aki szerint az egyház a közleményében megpróbálja elbagatellizálni a kérdést, például a roma rabszolgaság kifejezést következetesen idézőjellel használja.

„A gonosz bagatellizálásának már sokszor voltunk tanúi. Amikor a romániai holokausztról beszélünk, és azt mondjuk: »Ugyan már, nem is mi voltunk. Mi jók voltunk. Azok a németek voltak«, elfelejtjük, hogy a náci Németország után mi voltunk a második legkegyetlenebb állam, és hogy abban az időben 400.000 ember halt meg az Elie Wiesel-féle jelentés szerint. Beszélünk a kommunizmus borzalmairól, de ezt is elbagatellizáljuk. És sajnos mindhárom epizódban szerepet játszott az ortodox egyház. Nem az emberség megőrzésében, hanem az emberek egymás ellen fordításában. Ne felejtsük el, hogy a faji törvények, sajnos, szintén Miron miniszterelnök kormánya alatt születtek, aki az ortodox egyház pátriárkája volt.
Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon érzékeny téma, mivel a romániai ortodox egyház jóléte a rabszolgák és a román parasztok vérén épült” – fejtegette Duminică.

A szociológus szerint nem anyagi kártérítést kell követelni az ortodox egyháztól, mert nem a jelenlegi vezetők a felelősek azért, ami 300 évvel ezelőtt történt. Viszont felelősek azért, ami most történik.

„Keresztény szempontból a megbocsátás csak a vétek beismerése után jár. De mi nem is kértünk bocsánatot. Ha megnézem a testvéregyházakat, az anglikán egyházat, a katolikus egyházat, azt látjuk, hogy ezek az egyházak megértették, hogy meg kell tenniük ezt a gesztust az egykori gyarmatok, az inkvizíció áldozatai felé, mindazok felé, akiket korábban megnyomorítottak. Amit mi most akarunk, az egy olyan elszámoltatás, amelyből tudás származik. Pénzbeli kártérítés helyett, ami jogilag egyébként lehetetlen, azt szeretném, ha az ortodox egyház megnyitná a kolostorok levéltárait, hogy alaposan megvizsgálhassuk a romániai rabszolgaság jelenségét” – tette hozzá.

A roma rabszolgaság kérdésével korábban itt foglalkoztunk bővebben. A roma rabszolgaságról, illetve a téma kutatásának fontosságáról dr. Fosztó László szociálantropológussal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójával beszélgettünk.