Stefano Bottoni: A SRI az 1989-ről szóló dokumentumok érdektelenebbik részét tette közzé

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) az 1989-es rendszerváltás után 33 évvel feloldotta 13 olyan dosszié titkosítását, amely az események kivizsgálására 1991-ben létrehozott szenátusi bizottság munkája nyomán keletkezett. A valóban értékes információk azonban nem ezekben vannak, hanem abban a nyomozati anyagban, amelynek a kutatása miatt botrány tört ki év végén az 1989-es Romániai Forradalom Intézetében, hívta fel a figyelmet megkeresésünkre Stefano Bottoni történész, a Firenzei Egyetem oktatója.

Az 1989 decemberében történt eseményekkel kapcsolatban az volt a legfontosabb kérdés, hogy miután a Ceaușescu-házaspár december 22-én elmenekült Bukarestből és megtörtént a hatalomátvétel, miért folytatódott az erőszak, miért az ezután következő napokban halt meg az áldozatok 80 százaléka, mutatott rá a történész. Az 1989-es fordulatnak sokféle értelmezése született, a több településen is lövöldöző terroristák kilétére azonban sokáig nem sikerült kielégítő választ találni.

Andrei Ursu és Roland O. Thomasson történészek már Mădălin Hodorral, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) történészével közösen 2019-ben megjelentetett Trăgători și mistificatori (Árulók és misztifikálók) című kötetben amellett foglaltak állást, hogy a kommunista állambiztonsági szerv, a Securitate különleges egységei lőttek a tömegbe, egy részletesen kidolgozott terv alapján. Ezt erősíti meg a több történész tanulmányaiból szerkesztett, 2022-ben megjelent Căderea unui dictator – Război hibrid și dezinformare în Dosarul Revoluției din 1989 (Egy diktátor bukása – Hibrid háború és dezinformáció a Forradalom Dossziéjában) című kötetük is, amelyben a Forradalom Dossziéja néven emlegetett, mintegy 3300 kötetes ügyészségi nyomozati anyag feldolgozását kezdték el.

Egy év után félbeszakadt az 1989-es Romániai Forradalom Intézetének reformja

A kontextus megértéséhez fontos ismerni az 1989-es Romániai Forradalom Intézetének (Institutul Revoluției Române din Decembrie 1989, röviden: IRRD) történetét, hívta fel a figyelmet Stefano Bottoni. Az említett Egy diktátor bukása című kötetet a Polirom kiadóval közösen az IRRD adta ki, röviddel ezután azonban az intézet botrányos körülmények között vált meg tudományos igazgatójától, a könyv egyik szerkesztőjétől, Andrei Ursutól.

Az IRRD-t 2004-ben hozták létre a forradalom történetének kutatására, de a szakma szerint 2021-ig inkább a tények ködösítésével foglalkozott. Első elnöke Ion Iliescu akkori államelnök volt, aki 2021-ben mondott le erről a funkciójáról, igazgatója pedig Gelu Voican Voiculescu, a rendszerváltás utáni ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese – jelenleg mindketten a forradalom perének vádlottjai. „Ez egy PSD-s kifizetőhely volt nagyon sokáig, vagy alig volt dokumentálható tudományos tevékenysége, vagy azzal, amiket megjelentettek, a »szekus« narratívát, a különböző konspirációs elméleteket erősítették. Azt akarták ezzel elérni, hogy a korabeli Securitate szerepét ne firtassa senki” – magyarázta Bottoni.

Iliescu lemondása után Alexandru Mironov lett az IRRD elnöke, aki eltávolította funkciójából Voiculescut, őt az 1989-es fordulat másik szereplője, Petre Roman volt miniszterelnök váltotta az igazgatói székben. Sokak meglepetésére azonban Roman 2021 őszén meghívta az intézet tudományos igazgatói székébe az Amerikai Egyesült Államokban élő Andrei Ursut, az 1985-ben egy bukaresti börtönben megölt disszidens, Gheorghe Ursu fiát, aki az apja esetéből kiindulva már évtizedek óta kutatja a Securitate tevékenységét. Andrei Ursu, aki 2021 februárjában még másokkal együtt az IRRD feloszlatását kérte, vállalta a feladatot abban a reményben, hogy sikerül megreformálni az intézetet. Új kutatókat hozott, illetve nemzetközi tudományos tanácsot állított össze, amelybe többek között Stefano Bottonit is meghívta. A kutatók fő tevékenysége a Forradalom Dossziéjának elemzése volt, ennek nyomán jelent meg 2022-ben az említett kötet.

Október végén azonban Andrei Ursu bejelentette, hogy jogtalanul eltávolították az IRRD-ből.

Menesztését Emilian Cutean főtitkár írta alá, Ursu szerint sem az elnök, Alexandru Mironov nem tudott a döntésről, sem az intézet vezetőtanácsa, az ún. Colegiul Național ülésén nem beszéltek róla. Cutean, aki volt PSD-s képviselő, Ion Iliescu közeli embere és egyébként sikkasztásért ült börtönben, azzal indokolta Ursu menesztését, hogy nincs meg a funkcióhoz szükséges tudományos fokozata. De a Libertateának arról is beszélt, hogy a kutató nem volt hajlandó megváltoztatni a kötet alcímét, sem kihagyni belőle azokat az oldalakat, amelyben az intézmény volt igazgatóját, Gelu Voican Voiculescut „megsemmisítették”. Az intézet új vezetése és a még Ion Iliescu által felkért, élethosszig kinevezett tanácstagok között végig konfliktusos volt a viszony, erősítette meg Stefano Bottoni. Az eredetileg kutatás céljából létrehozott intézet december elején gyakorlatilag kutatók nélkül maradt, mert Andrei Ursu menesztése miatt mindannyian lemondtak.

A dosszié, ami nyilvános is meg nem is

A kommunizmus időszakát és a rendszerváltást kutató romániai állami intézmények közül egyik sem fért hozzá eddig az említett több ezer kötetes nyomozati anyaghoz. Andrei Ursu és kutatótársai, amint a kötetben is leírják, egy 1989-es sebesültnek köszönhetően jutottak hozzá, aki sértett félként kiperelte ezeket az iratokat, majd a rendelkezésükre bocsátotta. Így sem látták azonban a teljes anyagot, több dosszié ugyanis visszakerült a helyi katonai ügyészségekhez, és egyelőre elérhetetlen, írja tanulmányában Roland O. Thomasson. A dokumentumok 1989 és 2019 között keletkeztek, a legértékesebbek közöttük a civilek, katonák, volt milicisták, illetve a Kommunista Párt vezetőségi tagjainak és a Securitate tagjainak a tanúvallomásai.

Az iratcsomó közvetlenül az események után készült tanúvallomásokat tartalmaz, illetve annyiféle anyagot, hogy a hamis állításokat ki lehet szűrni, ezért nagyon értékes, hangsúlyozta Stefano Bottoni. „Az egyik meglepetésünk éppen az volt, hogy milyen jó dokumentáció áll rendelkezésre, és nem használhatta senki, ezeket az iratokat nem adták ki, egy véletlen folytán került az IRRD tudományos igazgatójához, aki nem ebben a minőségében kaphatta meg” – mondta.

„A Forradalom Dossziéja nagyon világosan megmutatja, hogy ki lőtt a tömegbe, ki indította el ezt a hibrid háborút december 22-én: a Securitatenak azok a különleges egységei, amelyek nem hogy nem álltak át a forradalom oldalára, de már évek óta arra voltak trenírozva, hogyha rendszerváltásra kerülne sor, akkor ők illegalitásba vonulnak, és egy komplex tervet hajtanak végre. Néhány ezer fanatizált, viszonylag jól képzett, nyugati fegyverekkel felszerelt emberről volt szó. Az volt a céljuk, hogy káoszteremtéssel, pánikkeltéssel, hamis hírek terjesztésével az egész folyamatot rombolják”

– foglalta össze a könyv legfontosabb következtetését Stefano Bottoni.

Az „ellenállók”, ahogy magukat nevezték, terrorcsoportként működtek, a polgári lakosságot, illetve a már átállt katonai egységeket vették célba. „Azért nem érték el a céljukat, mert kivégezték Ceaușescut, illetve a hadsereg úgy-ahogy, de ellenállt. Ceaușescu kivégzésének a legfőbb oka, hogy ezeket az embereket le kellett állítani” – mondta a történész.

Mint hozzátette, az iratokból az is kiderül, hogy 1990 január elején a Securitate utódintézménye, a későbbi SRI már ugyanúgy működik, mint december 22-én. „Ugyanazok az emberek ugyanoda járnak be dolgozni és nem csak fizetést kapnak, ahogy eddig is sejtettük, de operatív feladataik is vannak. Ez is a forradalom egyik szomorú oldala, hogy a több mint ezer halálos áldozat és rengeteg sebesült után a változás mennyisége és minősége milyen” – fogalmazott Bottoni.

A legfőbb ügyészség 2022 augusztusában tette közzé az 1989-es forradalom büntetőperének vádiratát, amelynek három vádlottja van: Ion Iliescu volt államelnök, Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettes és Iosif Rus tábornok, a román légierő egykori parancsnoka. Andrea Ursu és Roland O. Thomasson az általuk szerkesztett könyv utószavában arra hívják fel a figyelmet, hogy a vádirat nem veszi figyelembe a 30 év alatt összegyűjtött információkat, az szerepel benne például, hogy a Securitate december 22-én átállt a forradalom oldalára, noha ennek számos bizonyíték ellentmond, illetve fenntartja azt a „régi fantazmagóriát” is, hogy a forradalomért, és főleg a december 22. után elesett áldozatokért a szovjetek vagy a szovjetpártiak felelősek.

A hatalmat átvevő Nemzeti Megmentési Front vezetői a jelek szerint tudtak a Securitate szerepéről, ennek ellenére közreműködtek vele, mondta el Andrei Ursu a temesvári Timpolis lapnak adott interjúban. Feltételezése szerint 1990 januárjában, amikor a történelmi pártok tüntetést szerveztek a Nemzeti Megmentési Front ellen, Ion Iliescu megegyezett a nem hivatalosan továbbra is működő Securitateval a hatalma megszilárdítása érdekében. A Forradalom Dossziéja tartalmazza az „ellenálló” terroristák 1425 fős listáját is, 1990 januárjában még nyilvánosan arról volt szó, hogy bíróság elé állítják őket, ez azonban nem történt meg, nemsokára szabadon engedték őket a kutató szerint.

Az 1989-es romániai forradalom, mint modern háború

A kötet alcímében szereplő „hibrid háború” a valódi fegyverek és a dezinformáció együttes használatára utal, és rávilágít arra, hogy miért fontos az 1989 decemberében Romániában történt események pontos ismerete, hangsúlyozta Stefano Bottoni.

„Az ellenforradalmi kísérlet olyan harci elemeket használt, amelyeket a '90-es évektől az oroszok Csecsenföldön, Grúziában, később Ukrajnában is kipróbáltak. Ez az egyik első alkalmazása azoknak a hibrid háborús technikáknak, amelyek ma sztenderdnek számítanak. Azért is terjedhetett el róluk, hogy külföldiek, terroristák, mert nem volt hivatalos minőségük, akárcsak a Krímbe 2014-ben bevonuló »kicsi zöld emberkéknek«. Az akkori közeg teljesen védtelen volt, nem ismerte fel a helyzetet. Összeáll, amit korábban tanúk meséltek nekem és másoknak is, hogy olyan volt, mint egy videojáték, csak közben emberek meghaltak. Sokkal többről van szó, mint a Securitate elkeseredett utóvédharcáról. Ha majd lehet ezt normálisan kutatni, akkor párhuzamba lehet vonni a 2014-es vagy a jelenlegi ukrajnai eseményekkel” – magyarázta a történész.

Mit tett most közzé a SRI?

A 13 dosszié, amelynek a titkosítását a SRI feloldotta – röviddel azután, hogy Andrei Ursut gyanús körülmények között menesztették az IRRD-ből – többek között az egykori állambiztonsági szervek megyei egységeinek 1989 decemberében készített dokumentumainak másolatát, az ügyészség és az 1989. december 1. és 31. közötti események kivizsgálására 1991-ben létrehozott szenátusi bizottság levelezését, illetve az állambiztonsági szervek Román Televíziónak adott 1989. december 22-ei és későbbi utasításairól szóló levelezést tartalmazza.

A SRI közleménye idézte az intézmény igazgatóját, Eduard Hellviget, aki szerint a „kommunizmus egyik legbűnösebb fejezetének” végleges lezárására romániaiak milliói várnak, és a SRI újabb lépést tett ebbe az irányba azzal, hogy közzétette a honlapján a birtokában lévő összes dokumentumot az 1989-es forradalomról. Hellvig azt is mondta, hogy az egykori Securitate jelentős mértékben hozzájárult az antikommunista tüntetők véres elnyomásához 1989 decemberében.

Stefano Bottoni a SRI gesztusával kapcsolatban azt mondta, az IRRD egyik nemrég lemondott kutatója szerint ez a gesztus porhintés, illetve figyelemelterelés arról, ami most az intézetnél történik, és a közzétett kötetekben nincs semmi új ahhoz képest, hogy mi van a teljes anyagban. „Nincs okom kételkedni ebben, mert az IRRD-nél működésben láttam ezt a gépezetet, hogy amikor kinevezték Ursut és kiderült, hogy milyen komoly szándékai vannak, és megy előre, mint egy buldózer, azonnal rájöttek, hogy ezt a projektet le kell állítani” – fogalmazott.

Csendes László, a Securitate Irattárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) tagja a Krónikának nyilatkozva pozitív lépésnek nevezte a 13 dosszié közzétételét, de azt is hozzátette, hogy ez nem elégséges, hiszen több más intézmény is őriz iratokat az 1989 decemberi eseményekről, például a katonai levéltár és a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) is.

Andrei Ursu pedig egyelőre az apja nevét viselő alapítvány keretében folytatja a munkát, illetve nyílt levélben kéri Klaus Iohannis államfőt, Nicolae Ciucă miniszterelnököt, továbbá a szenátus elnökét, az igazságügyminisztert és a legfőbb ügyészt, hogy vessék latba a befolyásukat a még hozzáférhetetlen dokumentumok közzététele és a forradalom kutatásának demokratikus feltételek közötti megszervezése érdekében.