December 1-jén hirdették ki az újabb UNESCO-listás szellemi értékeket, Demeter András államtitkártól kérdeztük meg, hogy a csíksomlyói búcsút hol felejtették

December 1-jén, a román nemzeti ünnep alkalmával Demeter András, RMDSZ-es kulturális államtitkár a Facebook-oldalán örömhírként közölte, hogy a lipicai lótenyésztés és a hagyományos román hímzett női ing (románul: „ie”, franciául: „la blouse roumaine”) is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára a világszervezet 17. ülésszakán, amelyet Marokkó fővárosában, Rabatban tartottak meg. Egyik sem volt kizárólagosan romániai felterjesztés: a hímzett női blúzt a Moldovai Köztársasággal, a lipicai lótenyésztést pedig hét másik állammal közösen terjesztették fel a listára.

A kötelező diplomáciai körök és köszönetnyilvánítások után mindenki napirendre tért az UNESCO-gyűlés fölött, és egyetlen szó sem esett arról, hogy hol tart az a megaprojekt, amelyet már 10 éve lebegtet az érdekvédelmi szervezet, vagyis a csíksomlyói búcsú dossziéja hol van ismét elakadva.

2021 elején azt nyilatkozta Hegedüs Csilla, hogy 2022-ben már biztosan ott fogjuk látni a listán, mert „az RMDSZ erre vonatkozó javaslatát a kormányprogram is tartalmazza.”

A 2020-as választások után frissen alakult kormánykoalíció tagjaként az RMDSZ ismét felvetette a csíksomlyói ügyet, mondta el a szóvivő, és jelezte, elkezdték a munkát Demeter Andrással, a kulturális minisztérium államtitkárával, következnek a tárgyalások a ferences renddel, Csíkszereda önkormányzatával és azokkal az intézményekkel és civil szervezetekkel, melyek ennek a projektnek a részét képezik. „Ez hosszú folyamat, de abban reménykedünk, hogy a következő leadási határidő lejártáig, ami 2022 elején lesz, sikerül minden egyeztetést lefolytatni, megírni a pályázatot, és azt leadni az UNESCO világörökségi bizottsághoz” – fogalmazott Hegedüs Csilla.

Ez volt az utolsó híradás az elmúlt két évben a csíksomlyói búcsú UNESCO-s dossziéjáról. A 2011-es ötletfelvetés óta Romániából a horezui fazekasművészet (2012), a karácsonyi férfikántálás (2013), a legényes tánc (2015), a hagyományos szőtteskészítési technika (2016), illetve a márciuska (2017) is felkerült a szellemi örökségek listájára. A csíksomlyói búcsú mindeközben ott tart, ahonnan elindult. Demeter András államtitkár szerint még időre van szükség, hogy alaposan előkészítsék a terepet, addig is lássuk, mivel telt el az elmúlt 11 év.

Egy 11 éves történet összefoglalója

A csíksomlyói búcsú több mint egy évtizede képezi az RMDSZ retorikájának állandó részét: 2011-ben Kelemen Hunor, mint frissen megválasztott RMDSZ-elnök és az Emil Boc által vezetett kormány kulturális és örökségvédelmi minisztere, bejelentette, hogy egyik legfontosabb célkitűzése a csíksomlyói búcsú felvétele az UNESCO szellemi világörökség listájára. Kelemen Hunor szerint a zarándoklat olyan kulturális hagyomány, amely meghatározó a Kárpát-medencei magyarság életében.

„A csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság egyik legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepévé vált, minden évben félmilliónyian zarándokolnak Csíksomlyóra Erdélyből és szerte a világból”

– mondta el akkor a sajtónak Kelemen, aki azt is hangsúlyozta, hogy a világörökséghez való tartozás révén a csíksomlyói búcsú fokozottabb védelmet kap, és méltó elismerést jelent a székelység több mint 500 éves hagyományának.

A nagyszerű gondolatot tett követte, és a Tánczos Vilmos néprajzkutató által összeállított dokumentáció alapján elkészült a hivatalos jelölési dosszié. Ezt egy sor érintett székelyföldi szervezet és intézmény támogatásával a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium készítette el, és 2012 márciusában elküldte a világszervezet párizsi székhelyére. Ekkor már az Ungureanu-kormány volt hatalmon, de rövidesen ennek is mennie kellett, és a felálló Szociáldemokrata, Victor Ponta által alakított kormányban az RMDSZ már nem vett részt. Az új román kulturális minisztérium azzal szabotálta a korábban megtörtént felterjesztést, hogy az UNESCO-tól jött levelekre nem válaszoltak, a felterjesztési javaslathoz kért kiegészítéseket sem tették meg, és így a kért határidők be nem tartása miatt az előterjesztési folyamat elakadt.

2014-ben következett be egy előrelépés, amikor az RMDSZ koalíciós partner lett, és a harmadik Ponta-kormányban Kelemen Hunor is visszatért a kulturális minisztérium élére. Ekkor a felterjesztést újra megismételték. Az új beadványt 2015 májusában iktatták az UNESCO-nál, majd 2016 júniusában formai szempontból megfelelőnek nyilvánították, és elfogadták.

Az őszi választási kampány idején az akkor újra kormányon kívüli RMDSZ azzal vádolta meg a Dacian Cioloș-féle szakértői kormányt, hogy az UNESCO év végi végső döntése előtt vissza akarja vonni a már előterjesztett javaslatot. Erre végül nem került sor, de az UNESCO Kormányközi Bizottságának 2016. november 28.−december 2. között Etiópiában, Addisz-Abebában tartott ülésén Alexandru Oprean román kulturális államtitkár nem állt ki az előterjesztett javaslat mellett, ami kudarcot eredményezett, noha a Kormányközi Bizottság az ülésen teljes mértékben elfogadta az előterjesztés tartalmi részét, amely megfelelt minden kritériumnak.

A felterjesztésből csupán a nemzeti nyilvántartásra vonatkozó formai rész egyik kis részlete hiányzott. Ez az apró hiányosság több más beadvány esetében is előfordult, így ez a téma a bizottsági ülésen állandóan visszatérő kérdés volt. Más felterjesztések esetében az előterjesztő államok képviselői ezeket a szükséges kiegészítéseket ott helyben el is végezték. A felterjesztések dokumentációját az ülés előtt vizsgáló bizottság Csíksomlyó esetében is felajánlotta „átdolgozásra” az előterjesztést, ami – állítólag – csupán egyetlen mondat ott helyben történő beillesztésével megoldható lett volna. Csakhogy az előterjesztő román küldöttség ezt a korrekciót nem tette meg.

A 2016-os sikertelenség után még többször lett volna alkalom felterjeszteni a búcsút a listára, azonban ez nem történt meg. 2018-ban az Átlátszó Erdély portál érdeklődött arról, hogy mi történik a csíksomlyói búcsú ügyével. Akkor Hegedüs Csilla azt válaszolta, hogy egyetlen román kormánynak sem prioritás az erdélyi magyar közösség értékeinek bemutatása a nagyvilágban, amennyiben nem fűzi ehhez politikai érdek.

Novák Zoltán, akkor még RMDSZ-es szenátor, aki a bukaresti parlament két házának közös UNESCO-bizottsága alelnöki tisztségét is betöltötte, úgy látta, hogy Románia szándékosan szabotálja a zarándoklat felvételét, mert az kisebbségi vonatkozású, a román állam- és nemzetépítéshez egyáltalán nem kapcsolódó kulturális jelenség.

2022 decembere: levelezés az RMDSZ államtitkáraival

Az UNESCO Kormányközi Bizottság marokkói ülésszaka és eredményhirdetése kapcsán levélben fordultunk mind Hegedüs Csilla államtitkárhoz, aki korábban az RMDSZ kulturális ügyekért felelős ügyvezető alelnökeként követte a témát, illetve Demeter Andráshoz, aki ott volt Rabatban, és amint megtudtuk tőle, ő felel a romániai UNESCO-s projektekért. A két politikus közül csak Demeter András válaszolt, az alábbiakban módosítások nélkül közöljük a kérdéseinkre adott írásos válaszokat:

Elkészült-e a csíksomlyói dosszié?

Nem. Az első próbálkozás szándékos megbuktatása és az időközben gyökeresen megváltozott bejegyzési procedúrák óvatos megközelítést feltételeznek és ugyanakkor a megfelelő kontextus előkészítését.

Ha igen, le lett-e adva, ha nem, akkor mi miatt késik az összeállítása?

Az elmúlt nem egészen két év során alapvető célkitűzéseim egyike az UNESCO jegyében zajló projektek kezelése volt. A tavalyi 44. világörökség plenárison, valamint az idei 17., a szellemi világörökség-bizottság ülésén való részvételem egyaránt ezt a célt szolgálta.

Hosszú idő óta először, idén november 30-án sikerült – a Kuba által gyakorolt hatalmas diplomáciai nyomás révén teremtett precedens alapján – Guatemalának bejegyeztetnie a „guatemalai Csíksomlyót”.

Mindeközben az általam vezetett delegáció is elkönyvelhetett egy kisebb, de fontos sikert: a román-moldáv közös dosszié érdekében hetekig tartó kampány és a nem kevés forrást igénylő, a figyelem felkeltését célzó rendezvények (a djerbai frankofón falu román pavilonja, a november 23-i párizsi bemutató az UNESCO párizsi székházában stb.) nyomán sikerült a 24 tagállam részéről 22 szavazatot szereznünk.

De ehhez a dossziét kezdeményező két ország közös szándéka és együttműködése szükségeltetett. Maga a dosszié összeállítása sem könnyű – Guatemala példája is ezt erősíti, de ennél még bonyolultabb megszerezni a szükséges támogatást.

11 évvel ezelőtt hangzott el először javaslatként a csíksomylói búcsú UNESCO-listára való felterjesztésének az ötlete, ebből a 11 évből az RMDSZ a legtöbbet kormányon töltötte, miért nem sikerült mégis keresztülvinni mindeddig a tervet?

Az UNESCO-val való munka a diplomácia eszköztárának használatát feltételezi. A diplomácia viszont az Állam kiváltsága és nem egy politikai alakulat velejárója, még akkor sem, ha kormányzati szerepet vállal. Tizenegy év soknak tűnhet, de ezen a szinten, tán inkább kevésnek bizonyul. Álljon itt két példa:

A lipicai lovak tenyésztésének dossziéja nyolc ország közös projektje. A Szlovénia által 2016-ban indított kezdeményezésbe Románia 2019-ben lépett be és csupán 5 nappal ezelőtt tudtuk, közösen, sikerre vinni.

A tunéziai Djerba szigete is sokkal egyszerűbb dosszié, mint a Csíksomlyói zarándoklat: 2012 januárjában kezdtek el dolgozni rajta és csupán idén jutott el az elbírálás szakaszába, melyet 2023 derekára remélnek befejezni.

Röviden: ameddig én felelek ezért, akkor fogjuk leadni, amikor sikerül megteremteni a beíratáshoz szükséges valamennyi előfeltételt.

Ezzel a mondattal zárta levelét Demeter András, aki – bár lelkiismeretesen válaszolt kérdéseinkre –, gondosan ügyelt arra, hogy ne áruljon el egyetlen részletet sem arról, hogy most pontosan hol tartanak a projekttel.

Előfordulhat, hogy mégsem kerül fel az UNESCO-listára Csíksomlyó?

Demeter András válaszából egyértelműen két dolog derült ki csupán:

1. a dosszié még nincs összeállítva,
2. egyelőre nem szándékoznak „elsietni” a felterjesztést.

Amit az RMDSZ elmulaszt tisztázni ebben az ügyben az, hogy az UNESCO számára problematikus, ha olyan lokális, ideológiai értékeket jelölnek, amelyek valamilyen „hit” formájában jelentkeznek, amelyek nem egyetemes, hanem a nem hívőket „kirekesztő” meggyőződést képviselnek.

Márpedig, ahogy Tánczos Vilmos néprajzkutató is leírja, ilyen vallásos hitnek minősülnek az Európa-szerte a 19. században létrejött és ma is élő nemzeti ideológiák, nemzeti mítoszok is, amelyek semmiképp nem tehetők az emberiség szellemi világörökségének részévé.

Egyébként magát a kulturális örökség fogalmát épp azért hozták létre az 1970-es években, azért intézményesítették ilyen magas szinten, és épp azért forgalmazzák ma is olyan nagy erővel a nemzetközi kultúrpolitikában, hogy általa a hagyományos nemzeti kultúrfelfogásokat átértelmezzék. Ezért a csíksomlyói búcsú hangsúlyosan érvényesülő magyar nemzeti jellegével, szimbólumaival szemben az UNESCO szekularizált és a „kulturális sokszínűséget” támogató ideológiája is fenntartásokat fogalmazhat meg mind a vallásos, mind a nemzeti jelleg tekintetében.

Amint az eredeti dokumentációt összeállító néprajzkutató is rámutatott, az RMDSZ ezt az ellentmondást egy kettős kommunikációval próbálja megoldani: egyet mond a felterjesztést végző román állam, valamint az UNESCO irányába, és mást mond a választóinak. Innen adódik az, hogy az erdélyi magyar közösség gyakorlatilag a mai napig azt hiszi, hogy csupán a román állam az, amely nem ért egyet a csíksomlyói búcsú felterjesztésével.

Az RMDSZ felterjesztése tehát egy archaikus gyökerekkel rendelkező, különböző regionális és vallásos kultúrák között is kapcsolatot teremtő lokális hagyományként próbálja bemutatni a búcsút, mellőzve annak erősen magyar nemzeti jellegét. Az erdélyi magyarság felé a médiában, sajtónyilatkozatokban azonban folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy az RMDSZ minden diplomáciai-politikai erőfeszítést megtesz a búcsú „örökségesítésével” kapcsolatban, amely nemcsak egy fontos kulturális érték, hanem a Trianon által szétszakított magyarság összetartozásának egyik nagy szimbóluma.

Az RMDSZ kezdeményezése 2016 végén kudarchoz vezetett, hiszen az ellenérdekelt román diplomácia a végső szakaszban elgáncsolta az előterjesztést. Az azt követő években azonban a magyar állam még inkább „beszállt” a csíksomlyói búcsúba, ahol tucatjával lehet megszámolni a magyar politikusokat a helyi vezetők mellett. Márpedig minél inkább átpolitizálódik és minél nemzetibb jelleget ölt a vallásos esemény, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sem a felterjesztő román államnak, sem az UNESCO-nak nem lesz érdeke a szellemi kulturális örökségi listán látni a csíksomlyói búcsút.