Más megyébe helyeztetnék át a Zilahon bántalmazott roma nő ügyét, ahol az igazságszolgáltatás „nem az agresszor cinkosa”

„Magam láttam 2 évvel ezelőtt, hogy F. M. ügyének nem adtak nagy jelentőséget a bíróságon, mindezt alátámasztja, hogy a 2019-es zilahi eset után csak 2022-ben született alapfokú ítélet. Azt hiszem, ha nem gyakorolt volna nyomást néhány roma aktivista csoport és a média, a bántalmazott roma nő ügyét már rég elvetették volna. Hiszen szinte semmi esélye egy egyedülálló, mélyszegénységben élő, 3 gyerekes roma nőnek egy számos erőforrással rendelkező férfival, volt rendőrrel szemben” – mondta el a Transtelex megkeresésére Carmen Gheorghe, az E-Romnja roma aktivista csoport vezetője.

Az E-Romnját azután kerestük fel, hogy a három évvel ezelőtt nagy port kavaró incidens után idén augusztusban született első fokon döntés: eszerint 1800 lejes pénzbírságot kell fizetnie F.M.-nek, akit egy buszsofőr nyilvánosan bántalmazott, illetve, ha nem tudja kifizetni, a bírságot 180 napos (vagyis kb. fél évnyi) börtönbüntetésre váltják át. A fuvarozócég sofőrje felfüggesztettel megúszta a történteket.

Mint korábban is beszámoltunk róla, a fiatal roma nőt, aki gyermekeivel a kórházban járt, és szeretett volna Haraklányba hazautazni, az illető sofőr nem engedte felszállni a buszra. A nő ez ellen tiltakozott, szidalmazva a férfit, aki az összes utas szeme láttára elverte egy felmosó nyelével – az sem számított neki, hogy a nő pár hónapos csecsemőjét tartotta karján, illetve a másik gyermeke is ott volt mellette. Az egész incidenst videón rögzítették az utasok, akik közül senki nem avatkozott közbe.

Carmen Gheorghe megerősítette, hogy az ítélet ellen egy ügyvédekből álló csoport fellebbezést nyújtott be,

és azon dolgoznak, hogy az egész ügyet áthelyeztessék egy másik megyébe, ahol „a bíróság nem az agresszor cinkosa”.

„Három éve támogatjuk F.-et szolidarizáló személyek adományaiból. Az E-Romnja elsősorban nem a jogi területen támogatja őt, de kapcsolatban vagyunk a jogász csapattal, és minden egyes bírósági lépésről tudunk” – magyarázta Carmen Gheorghe, aki azt is elárulta, hogy az első fokú (nem végleges) döntés egyáltalán nem lepte meg.

Mint kifejtette, amint az a Legfelsőbb Bírói Tanács 2020-as jelentéséből is kitűnik, számos példa van arra, hogy a bírók az agresszorok pártjára álltak, a hátrányos helyzetű nőket pedig elmarasztalják és megbírságolják a közrend megzavarása miatt, mintegy azt sugallva, hogy az áldozat részéről elvárható, hogy csendben tűrje el az elszenvezett bántalmazást. Carmen Gheorghe rámutat: sajnos a roma nők gyakran esnek utcai bántalmazás áldozatául, az igazságszolgáltatás pedig ahelyett, hogy az elkövetőket büntetné – akár egyértelmű bizonyítékok mellett is – inkább az áldozat ellen lép fel, három okból: mert nő, mert roma és mert szegény.