„Krisztus nem fogja meggátolni, hogy teherbe essen a kiskorú gyermeked”

Nemrég fogadta el a képviselőház azt a törvényt, amelynek értelmében csak nyolcadik osztálytól és csak szülői engedéllyel vehetnek részt az iskolában a diákok a szexuális nevelés órákon. Eleinte óriási társadalmi szintű felháborodást keltett a szexuális nevelés bevezetésének ötlete, ami a törvényhozókat sem kerülte el, a szülők és az egyházak nyomására elkezdték a különböző félelmek és érdekek mentén korlátozni az iskolai szexuális felvilágosítás eszköztárát. A „szexuális nevelés” tantárgyat először kötelező opcionálissá tették, majd a kamaszok részvételét szülői igényléstől tették függővé, de a biztonság kedvéért a szex szót is kivették a tantárgy megnevezéséből – így lett belőle egészségügyi nevelés. A gond igazából az, hogy a jelenlegi jogszabály eleve engedélyezi, hogy a szülők beleegyezésével az osztályfőnök szakértőket hívjon be az órára, így gyakorlatilag a törvény semmi újat nem hoz be, sőt, inkább szigorítottak is a feltételeken, hiszen bekerült a kitétel, hogy csak nyolcadik osztálytól kezdődően lehetséges a szexuális felvilágosítás intézményi keretek között.

A témával foglalkozó szakértők, főként pszichológusok és oktatók évek óta kongatják a vészharangot, hiszen köztudott: a romániai kamaszok már jóval 14 éves koruk előtt élnek egyfajta szexuális életet, Romániában kiváltképp óriási problémának számít a gyermekanyák nagy aránya: Európában első helyen állunk a 15 év alatti kiskorú anyák számát tekintve, míg a 19 év alatti anyák arányát nézve a másodikok vagyunk. A 10-14 éves romániai lányok szülési aránya (az összes szüléshez viszonyítva) 8,5-szöröse az uniós átlagnak, míg a  15-19 évesek esetében 3,4-szerese ennek.

Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkész-vallástanára a romániai gyermekanyák kapcsán elmondta, bár általában a roma származáshoz kötjük ezt a jelenséget, számszerűleg nem az ő társadalmi körükből kerül ki a legtöbb 18 éven aluli édesanya. Itt hozzátette, természetesen van egy ilyen kulturális faktor, amikor családok pénzért házasítják az alig 11-12 éves gyermekeiket, ezért fordulhat elő, hogy 23 éves nagymamákkal találkozunk – ami egyébként világrekordnak is számít.

A meghívottak ugyanakkor kiemelték, hogy a szexuális nevelés jóval többről szól, mint a „nemi betegségek megelőzése” és a „biztonságos szex”, mindannak ellenére, hogy a szexuális nevelés mellett szóló érvek többnyire ezekkel merülnek ki.

Mi a szexuális nevelés?

Az előadók egyöntetű véleménye szerint a szexuális nevelés egy átfogó, testi-lelki skálán mozgó információkat átadó tevékenység kellene legyen, amelyet már nagyon korán, akár elemis koruktól kezdve kellene csepegtetni a gyerekeknek, persze adaptálva, az életkoruknak megfelelően. Meglátásuk szerint a gyereknek ismernie kell a testi funkcióit, tisztában kell lennie azzal, hogy mi a nemiség, mit szabad, mit nem, illetve, hogy hol a határa az intim szférának. A nevelésnek alapvetően az a célja, hogy a fiatal képes legyen önmagától biztonságos döntéseket hozni, ezért például nagyon károsak lehetnek az olyan vallási tematikájú táborok, ahol 12 évesekkel „szüzességi fogadalmat” köttetnek. Ha a fiatal a saját szabad döntése szerint tart ki az absztinencia mellett (tartózkodás a nemi élettől a házasság előtt), akkor azzal gyakorlatilag semmi gond nincs.

„Az én olvasatomban a szexuális nevelés szétválaszthatatlan a személyiségfejlődéstől és a kapcsolati dimenzióktól. A szexuális nevelésnek ugyanúgy része kellene legyen egy teljesen más irányzat is: hogyan és kihez kapcsolódunk, mit jelent egy kapcsolat, mit jelent az intimitás, vagy hogyan viszonyuljunk a saját testünkhöz, és egyáltalán, van-e elég önbizalmunk, hogy elmondjuk, mit szeretnék és mit nem. Ezek nagyon komplex kérdéskörök, amelyeket iskolai környezetben több órán is elő kellene venni, hamarabb, mint 8. osztályban. Az internet már válaszolt ezekre a kérdésekre és nem mindegy, hogy a fiatal mivel találkozik” – mutatott rá Illyés Magda, a BBTE Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet adjunktusa, hozzátéve, hogy a törvényhozók által megszavazott formában igen nagy kihívás lenne az oktatásba bevinni a szexuális nevelés kérdését.

Ezzel kapcsolatban Solymosi Zsolt elmondta, nagyon veszélyes, hogy kinek a kezébe kerül a szexuális felvilágosítás az iskolákban, olyan szempontból is, hogy nincsenek megfelelően képzett szakértők. Mint mondja, ő is hályogkovácsként igyekszik osztályfőnöki órákon érinteni a témát, de gyakran hív be külső szakértőket az órákra. Saját bevallása szerint ő nyitottan áll minden kérdéshez, de szinte mindig sikerül a diákoknak meglepniük valamilyen extrém dologgal, és mint mondja, még az elit kolozsvári iskolában is előfordulnak súlyos incidensek, amelyeket tudni kell helyén kezelni. Az új törvény tehát ilyen téren is fenntartásokat vet fel, mert ha a minisztérium „kiosztja a feladatot az iskoláknak”, az igazgatók majd ráböknek valakire, hogy „na, holnaptól te tartod ezt az órát”. Kifejtette, hogy a szexuális felvilágosítás talán a leginkább ott csúszhat félre, ha a nevezetes oktató valamelyik szélsőséges irányba tereli a dolgot. Egyáltalán nem hatékony, ha a témát továbbra is tabuként kezeljük, ám az még károsabb hatást fejthet ki, ha az órákon „leggömbként felfújjuk az óvszert és azzal szórakozunk”. Ilyen szempontból például megérti, hogy a szülők aggodalommal követik a szexuális nevelés bevezetését az iskolai intézményekbe. A meghívottak többször is hangsúlyozták, hogy semmilyen módszertan nincs még kidolgozva az egészségügyi nevelés témájában.

A szülőknek kulcsszerepük van, az iskola önmagában amúgy sem lenne elég

Illyés Magda saját ismeretségi köréből, illetve a közeli környezetből vont le egy olyan következtetést, hogy a szülők néha sokkal ártatlanabbnak gondolják gyerekeiket, mint amilyenek ők valójában. „Többen azt mondják, hogy az ő gyerekét abszolút nem érdekli ez a téma, utóbb viszont kiderül, hogy dehogynem, csak épp a gyerek ezt ügyesen eltitkolta" – mondta a szakember. Rámutatott, a gyerekek megérzik, hogy ez egy olyan téma, amit nem jó feszegetni, így igazából sokkal több minden történik a szülők tudta nélkül, mint amit azok feltételeznének. Elképzelhető, hogy a szülők akaratlanul is tabuként kezelik a szex témakörét a gyerekük előtt. Pedig kiemelt felelősségük lenne erről beszélni, hiszen nem megfelelő forrásból rengeteg téves információhoz juthat hozzá a gyerek, hívta fel a figyelmet a szakértő.

Gegő Virág szociális munkás kutatásaiból azt szűrte le, hogy a szexuális nevelés akkor lehet igazán hatékony, ha abban a szülők is részt vesznek, és egyáltalán nem szerencsés, ha egy „engedélyezéssel” letudják a témát.

„Az az érzésem, hogy a szülők is magukra vannak hagyva ebben a kérdésben. Sokan vannak köztük, akik szeretnének a szexről és nemiségről beszélni a gyerekeikkel, de nagyon nehezükre esik. Meglátásom szerint ez jó kiindulópont lehetne, hogy a szakemberek, a pedagógusok és szülők között egy megfelelő dialógus induljon el – vetette fel Gegő.

Hangos kisebbség vagy egyértelmű többség az, aki elutasítja a szexuális nevelést?

“Az egyházak ott szúrják el ezt az egész kérdést, hogy a szexualitást alapvetően a bűnnel és a szégyennel társítják, amióta egyház az egyház. És amikor ebbe a csapdába becsúszunk, akkor ebből nem lehet kijutni” – érvel Solymosi Zsolt.

A lelkész-pedagógus elmondta, a koronavírus-járvány alatt egy pszichológus kollégájával amolyan “kibeszélő műsort” indítottak a diákjaiknak minden szerdán este 11-től. A kezdeményezés nagyon népszerű lett, elmondása szerint éjfélkor csaknem 300 gyerek lógott az adáson, ahol egy idő után szexualitással kapcsolatos kérdések is felmerültek. Solymosi elmondta, egy-egy kérdéstől még ő is “hátast dobott”, de szerencsére a meghívott szakértő azonnal és tabuk nélkül tudott reagálni, ő lelkészként már “szégyenérzetet élt meg”. A tanulság mindenképpen az volt, hogy csak azután indultak el a jó beszélgetések, amikor a stigmákat sikerült feloldani.

László Éva, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet adjunktusa szerint igen beszédes, hogy egyes székelyföldi régiókban például a lányoknak “csúnyájuk van”, ez a szóhasználat pedig szépen visszaadja a női nemiszervhez kötődő szégyenérzetet, ami nemcsak a tagadást, hanem magát bűnt is jelenti, és mindent, ami ehhez kötődik, legyen az érzés, gondolat, vagy bármilyen cselekedet.

“Nem látom semmilyen előnyét ennek a hagyománynak azon túl, hogy kontroll alatt tartja a fiatalokat” – mondta. Meglátása szerint egy olyan generáció nő így fel, akik szolgalelkűek, akik alávetik magukat a “felsőbb” akaratnak. Hangsúlyozta: ezek súlyos problémákat gördítenek egy fiatal lány elé, és csak akkor szembesülünk vele, ha valami nagy baj történik.

A szakértő szerint ha a vallás nem tenne egyenlőséget a bűn és a szexualitás közé, akkor normálisabb emberi kapcsolatok alakulhatnának ki, ami persze nem zárja ki a hitélet egyéb részeit.

Solymosi elmondta, a tapasztalat is azt mutatja, hogy a vallás nem egy olyan burok, ami megvédi a fiatalokat az abúzusoktól: „Krisztus nem fogja meggátolni, hogy teherbe essen a kiskorú gyermeked” – mondta.