30 éve nem volt ekkora kaláka Erdővidéken: egy iskolaépület megmentése hozta össze az embereket

„Kedves felsőrákosiak, elszármazottak! Falunk iskolájának tetőzete évek óta nagyon rossz állapotban van, javításra szorul. Nem nézhetjük tovább tétlenül, nem várhatjuk másoktól a megoldást zsebre dugott kézzel, valamit nekünk is tennünk kell, meg kell mentenünk az épületeket!” – buzdította ismerőseit László Tibor, helyi építkezési vállalkozó, aki baráti társaságával fejébe vette, hogy nem vár tovább arra, hogy Barót önkormányzata beváltsa előző mandátumok során tett ígéreteit a közigazgatásilag hozzá tartozó település iskolájának felújításával kapcsolatban, és nekilát a Gaál Mózes Általános Iskola három épülete felújításának, mert az öt épületből kettő tetőszerkezete, a beázások miatt már beomlás közeli állapotba került. Az előzetes egyeztetések során pedig Lászlónak egyértelművé vált, hogy sem az önkormányzatnak, sem az iskolának nincs anyagi fedezete felújítási munkálatok elvégzésére.

A vállalkozó hatodmagával kezdett neki az épületek tetőszerkezetének felújításához, miután a múlt télen, egy szülőértekezletet követően arról értesült, hogy beázik a felsőrákosi iskola. Amúgy szakembernek sem kellett lenni, hogy a faluban sokaknak szemet szúrjon az iskola épületeinek rossz állapota.

Szerinte a főút melletti két kisebb épület felújítása évtizedek óta várat magára, ezért vetődött fel az ötlet, hogy ha már az önkormányzat nem tudja megoldani önerőből, akkor közösségi összefogással, kalákában lehetne megmenteni az épületeket.

„Ezután felvettük a kapcsolatot a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatójával, Benedek-Huszár Erikával és Barót polgármesterével, Benedek-Huszár Jánossal. A kaláka ötlete kapcsán azt mondták, hogy minden tőlük telhető segítséget megadnak” – emlékezett vissza László, aki a munkálatokhoz építőanyagokat kapott a városi önkormányzat részéről.

„Már az első perctől látszott, hogy sikeres lesz a kaláka”

– jelentette ki a főszervező, de a munkálatok megkezdéséhez még a nyári szünetig várniuk kellett, mert nem tudták, hogy a kaláka mennyi időt vesz majd igénybe. A két kisebb épület után ugyanis az iskola legnagyobb épülete felújításába is belefogtak volna. Az összesen 1131 négyzetméternyi hasznos felületű ingatlan felújítására viszont végül annyi önkéntes gyűlt össze, hogy a több mint száz kalákázó két nap alatt, július 30-31-én mind a három épület tetőszerkezeti munkálatait be tudta fejezni. Mindkét nap reggel 7-től este 9-ig dolgoztak, a munkálatok előkészületei és utómunkálatok viszont pénteken és hétfőn is zajlottak.

„Szinte megállás nélkül, sötétedésig dolgoztuk a tetőn mindkét nap, de a legnagyobb nehézséget az időjárás jelentette. Nem volt szerencsénk, mert több ízben is eleredt az eső, így óriási fóliákkal mindig készenlétben álltunk, hogy tudjuk megvédeni a tetőszerkezet nélküli épületet. Szombaton el is kaptunk egy jó kis záport, de amire jól megáztunk és lefóliáztuk a tetőt, arra már el is állt az eső”

– részletezte.

A két kisebb épületnél leszedték a régi, megrongálódott cserepeket, kiegyenlítették és megerősítették a szarufákat, új léceket szegeztek fel, visszarakták a még használható cserepeket és pótolták a többit. A főépületben a hiányzó cserepeket pótolták, hogy még pár telet kibírjon beázás nélkül, amíg a baróti önkormányzatnak sikerül pályázati úton pénzt szerezni a felújításra.

László Tibor szerint azóta sokan gratuláltak, és sok pozitív visszajelzéseket kaptak, de ő személyesen annak örült a leginkább, hogy felsőrákos, ha akar, össze tud fogni egy jó cél érdekében. Számára azok munkája is fontos volt, akik nem a tetőn dolgoztak, hanem főztek, pánkót sütöttek, tésztát hoztak, vagy adományoztak valamit. A külföldön élők például pénzbeli támogatást nyújtottak. Azt mesélte, a falu negyede a projekt mellé állt és rengeteg adományt kaptak. Mindenki azzal segítette őket, amivel tudta, volt aki pár üveg borvízzel, sörrel, kölcsönbe adott traktorral, utánfutóval. És szakemberből sem szenvedtek hiányt: a munkában részt vevő több mint hatvan férfi java része építkezéseken vagy faiparban, erdőkitermelésben dolgozik, és a szakértelem nagy segítségére volt a kalákásoknak is.

Ugyanakkor elmondása szerint kalákázó csoportok a faluban mindig is voltak, baráti körében is gyakran segítettek egymásnak építkezési munkákban, de ezek kisebb projektek voltak akkor is, amikor azért fogtak össze, hogy kalákában közösséget segítsék a focipálya öltözőjének javításával, a sportegyesület székhelyének felújításával és az egyház keretein belül végzett tevékenységükkel. Most viszont még László Tibor is meglepődött, hogy ezek a különböző kis csoportok mennyire szívükön viselték az iskola ügyét, és összefogtak a felújítása érdekében. És úgy tűnik, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.

„Utána jó hangulatban beszélgettünk az elkövetkezendő tervekről. Úgy látom, hogy kezdetét vette valami Felsőrákoson. Még nem tudom, hogy mi lesz a következő projektünk, de biztosan lesz folytatása, és ismét kalákát fogunk szervezni. Tennivaló bőven akad, nem csak itt, hanem faluszerte, és az egyház épületeinél is”

– mondta a főszervező.

László Tibor és barátainak összefogása példaértékű Erdővidék számára

Benedek-Huszár János baróti polgármester több ember véleményét is kikérte, köztük idősebbekét is, és mindenki azt mondta neki, hogy az elmúlt harminc esztendőben ekkora volumenű, ennyi embert megmozgató kalákát nem szerveztek Felsőrákoson, de más településekre sem volt jellemző.

Szerinte az önkormányzat önmagában nem tud ilyen kalákákat szervezni, ehhez olyan közösségszervezőkre van szükség, mint László Tibor, aki össze tud fogni ennyi embert és „ezt a bonyolult közmunkát megoldja”.

Benedek-Huszár János több másik iskolaépületnél pályázott fűtésrendszerre és szigetelési munkálatok elvégzésére, Felsőrákoson mandátuma alatt azért nem adtak le még pályázatot az iskola épületeinek felújítására, mert elmondása szerint az országos helyreállítási programhoz előbb telekkönyveztetni kell az iskola épületeit. Becslése szerint a telekkönyveztetés augusztusban oldódhat meg, így az ősz során adnak majd le pályázatot a felősrákosi iskola legnagyobb épületének felújítására, ahol maga a közoktatás is zajlik. Mint emlékeztetett, a baróti önkormányzat a nagy épület – belső – javítási munkálatait pár évvel ezelőtt elvégezte, viszont mivel a tetőteret nem javították meg, ezért a beázás következtében a belső munkálat egy része (a frissen elkészetett gipszkarton álmennyezet és padlózat is több helyen) tönkrement. Ősszel tehát szigetelésre és teljes felújításra fognak pályázni.

„Felsőrákoson és a többi erdővidéki telelepülésen is az a baj, hogy kifogytak a gyerekek az épületekből”

– mutatott rá Benedek-Huszár János.

A hajdani 150 helyett jelenleg kevesebb mint 45 óvodás és 0-8 osztályos diák jár az oktatási intézménybe Felsőrákoson. A polgármester szerint pár évvel ezelőtt még helyhiánnyal küzdöttek, ma meg azzal szembesülnek, hogy az oktatási intézmény épületei üresen állnak, ennek pedig szerinte részben a népességfogyás, részben az az oka, hogy a szülők nem szerették volna az elhanyagolt épületekbe járatni a gyerekeiket.

A gyerekhiány miatt az elmúlt években öt osztály szűnt meg a településen, és ezért az iskolához tartozó óvoda épületéből a gyerekek jövő tanévtől az iskola nagy épületébe költöznek át. Az óvoda mostani épülete pedig – a két felújított épülethez hasonlóan – egyelőre üresen marad.

A polgármester szerint a felújított épületek a gyermekhiány miatt két éve üresen álltak, viszont bízik benne, hogy nemsokára ismét lesz bennük oktatás. Becslése szerint a felújított fedélszerkezet legalább harminc évig tart ki, de a cserepeket sem kell a következő évtizedben kicserélni.