Megadja Gábor Tusványoson: nincsenek olyan fiatalok, akik azt mondanák, hogy: „kezitcsókolom, Béla vagyok, illiberális”

„Léteznek-e illiberális fiatalok?” – erre a kérdésre ígérte a választ Tusványoson Megadja Gábor, a Századvég vezető kutatója és Baczkó Norbert, a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas alelnöke, nyolc évvel azután, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök – szintén Tusványoson – bejelentette, hogy illiberális demokráciát épít Magyarországon.

Megadja Gábor szerint Orbán Viktor beszédeinek nem szándékolt következménye, hogy a liberálisok utána akár évekig is elvannak „saját magukkal”, és egymással versengve próbálják megfejteni, hogy mi volt az a „borzasztó” dolog, amire Orbán gondolhatott.

A Fidelitas alelnöke azzal indította a beszélgetést, hogy a félreértések elkerülése végett először is meghatározta magát az illiberális szót. Ez szerinte kétféle lehet. Az egyik értelmezés szerint az illiberális rendszerben korlátozottak a szabadságjogok, de olyan berendezkedések működnek, amelyek a demokratikusakra hajaznak. Illetve, vannak olyan illiberális rendszerek is, ahol a szabadságjogok biztosítottak, szabad választások vannak, és pusztán a világszemlélete nem felel meg a liberális mainstreamnek.

Megadja viszont az előadás címeként is feltett kérdésre, hogy léteznek-e illiberális fiatalok, azt a választ adta, hogy olyan fiatalok nincsenek, akik azt mondanák, hogy „kezitcsókolom, Béla vagyok, illiberális” – mert maga az illiberális szó egy „elemzői kategória”, és nem egy ideológiai pozíció, mint amikor valaki eldönti, hogy melyik iskolához tartozik. Ha viszont a fiatalokat ilyen kategóriába kellene sorolnia, ő azokat nevezné illiberálisnak, akik a „South Park-generációhoz” tartoznak. Mert akik a politikai korrektséget mellőző rajzfilmsorozaton jót nevettek, szerinte nem tűrik el, hogy mások megszabják, milyen szavakat használhatnak és hogyan éljenek.

„Illiberálisoknak nem ők nevezik magukat, senki nem nevezi magát annak. Azokat nevezhetjük így, akik a mindennapokban a politikai korrektséggel szembeni szembenállást megtestesítik”

– fejtette ki saját értelmezését Megadja. Magyarországon pedig két ok miatt nincs sikere a Nyugat által importált liberalizmusnak. Több „okos” elemzőtől is azt hallotta, hogy minden rosszban van valami jó, így a vasfüggönynek is volt pozitív hatása. Méghozzá az, hogy míg a nyugati liberalizmus és modernség máshol „megzabálta a hagyományos struktúrákat”, addig a szocializmus alatt Magyarországon és a többi kelet-európai országban „lassú erózió zajlott”.

Ugyanakkor Megadja szerint a liberalizmus által érkező woke mozgalom, ami a politikai korrektséget is terjeszti, azért sem tudott gyökeret verni az egykori szocialista országokban (csak a nagyvárosokban és az egyetemeken), mert egy agresszív vallási jelenség. Magyarországon pedig meglehetősen kicsi azoknak az aránya, akik vallásgyakorlók. Bár a magyarok a keresztény kultúrát és a kereszténység védelmét 80 százalékban fontosnak tartják, egyházuk parancsait szerinte csak 9-10 százaléka követi. A magyarok szerinte amúgy sem szeretik, ha beleszólnak az életükbe, szekuláris ország lakóiként pedig a PC-t terjesztő woke mozgalommal szemben is fenntartásaik vannak. A gondolatmenete folytatásában azonban mintha ő maga is belezavarodott volna abba az okfejtésébe, hogy valójában ki a vallásosabb, és egyáltalán kinek mit jelent a vallás.

„Ez egy bizonyíték arra, hogy alapvetően mindannyian vallásosak vagyunk, mert valamiben megtaláljuk a saját vallásunkat. Most hogyha kvázi önkritikus szeretnék lenni, akkor a szekulárisabb kelet-európai országokban ez a kvázi vallás, a nacionalizmus, tehát alapvetően mi nacionalisták vagyunk, és tőlünk nyugatra meg az agresszív verziója ennek a woke. Ott ez az új puritán történet, és pont azért van táptalaja a vallástól megtisztított Nyugaton, mert maga a vallás az mindig egy ilyen lelkesítő felület. Ezért mondom, hogy ez egy vallási mozgalom, amiben ilyen tüzes szellemmel lehet hinni, hogy ezzel most megváltjuk a világot, aminek mindig lesz ereje. Szerintem egy kicsit túltolták, tehát kicsit túl agresszívvá vált” – tette hozzá.

Megadja szerint ennek a radikális nézetnek pedig már az Egyesült Államokban és az angolszász kultúrában is vannak „kifejezetten liberális” ellenzői. „Az egyik ilyen, akit mindenki őskonzervatív, vallásos figurának próbál beállítani, az Jordan Peterson, holott ő még csak most kezdett el kacérkodni a vallással, aztán nem tudjuk, hogy hová jut. Az a csávó alapvetően egy ilyen centrista liberális, akit kiutáltak a kanadai egyetemről, mert nem volt hajlandó ezeket a névmásokat használni. És ez egy tömeges jelenség. Tehát, hogy annyira szélsőségessé vált ez a dolog, hogy a régi vágású liberálisokat is kikezdi. Ezért mondom, hogy nem ideológiai pozíció, és nagyon sokféle illiberális ember van, akik ezekkel a dolgokkal szemben állnak” – ecsetelte Megadja Gábor.

Megadja szerint a woke-kal szemben állók egy csendes többség, amit a választásokkal állított párhuzamba, ami előtt szerinte a baloldaliak is úgy érezték, hogy többen vannak, mert a közösségi médiában hangosabbak voltak, de a legutóbbi magyarországi választási eredmény is megmutatta, hogy ez nincs így.