„Valahol ki kellett írjam magamból a valódi közéleti témákat, mert az újságban nem tehettem”

2022. június 28. – 18:43

frissítve

„Valahol ki kellett írjam magamból a valódi közéleti témákat, mert az újságban nem tehettem”
Nasza, a Csej Sápte Ánj mémcsoport létrehozója és adminja – Fotó: Nasza személyes archívuma

Másolás

Vágólapra másolva

Nagy Sz. Attila, azaz Nasza egy olyan facebookos „mémgyár” motorja, amely hangosan reagál – akár napi szinten – az erdélyi közélet aktuális eseményeire. A Csej Sápte Ánj Din Árdeál csoportnak a létezése egyre szélesebb körben ismert, növekvő népszerűsége miatt pedig már a székely politikusoknak is fel kell kötniük a bajszukat, hogy a róluk szóló mémeket megemésszék.

nA mémcsoport Naszaként ismert vezetője több évig újságíróként dolgozott Háromszéken, a nyár végén viszont mostanában Székelyföldet Hollandiára szokta cserélni. Mostani útja előtt úgy gondoltuk, megállítjuk egy szóra. Mielőtt interjúztunk volna vele, addig szaladt (nem a kérdéseink elől), hogy lesérült. Ennek ellenére a Csej Sápte Ánj Din Árdeál (szabad fordításban: Az erdélyi nevelés első hét éve) mémcsoport kitalálója és menedzselője, ha bicegve és fogcsikorgatva is, de megválaszolta kérdéseinket.

Látod, mondtam én, hogy valami sántít veled kapcsolatban, úgyhogy jó lesz minél hamarabb tisztázni, hogy ki vagy, mi vagy, mit akarsz, mert a végén még a szabadkőműves, gyíkember csoport, a Csej Sápte átveszi az uralmat az internet egy eldugott szeglete után egész Székelyföldön. S akkor mi lesz velünk?

Kezdd is el felvenni a beszélgetést, mert újságírói tapasztalatból mondom, hogy mire te ezt az egyórás beszélgetést kínkeservesen legépeled, a szentek lejönnek az égből.

Erről a tízéves háromszéki újságírói tapasztalatodról is beszélni fogunk, mert rém érdekes, hogy miért hagytál fel vele. De kezdjük az elején, mert van egy olyan Mikes idézet, ami talán rád is illik. Úgy hangzik, hogy: „úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”. Valahogy te is így vagy Kézdivásárhellyel kapcsolatban?

Olyan értelemben vagyok így Kézdivel, hogy nekem jobban fekszik az, hogy egy kisebb város közelében éljek, mint a kisebb városban.

Mert hol is van most a te főhadiszállásod, ahol még a mémjeid miatt dühöngők sem találnak meg?

Kézdimárkosfalván, amiről senki sem tudja, hogy hol van. Jelenleg kb. 500 lakosa van, négy nagyobb kanyarból áll, és tényleg kicsi falu. Mezőföldi településnek nevezik az ilyeneket.

És ők tudnak a Csej Sápte csoportról?

Nem.

Pedig nehéz lehet titokban tartani egy ekkorka településen. Mondjuk lehet, ha tudnák, akkor úgy járnál, mint a Srí Lanka-i pékek…

Így van, szándékosan úgy építettem fel a csoportot, hogy bár vannak benne páran Márkosfalváról is, de nem vettem be minden jelentkezőt. Nem volt kedvem a falu lakóinak magyarázkodni a mémek miatt.

A falubelieknek viszont csak adsz pletykálni valót. Látom a Facebookon, hogy biciklivel, félmeztelenül jársz-kelsz Kézdiszéken. Ez egy újfajta napozási módszer a traktor helyett?

Kettő az egyben módszer. Ugye, rengeteget bringázok, mert számomra ez egy életforma, akárcsak a kondi, az olvasás vagy a kockulás. És bringázás közben napozni is tudok. Az év javarészében Hollandiában dolgozom egy raktárépületben, a neonlámpák alatt. Nap nemigen ér. Főleg, hogy ősztől télig vagyok ott. Ilyenkor legalább bepótolom. Illetve, a másik oka, hogy régebb kövér gyerek voltam, és egyértelmű volt számomra, hogy kövéren nem szabad levetkőzni félmeztelenre és úgy biciklizni, mert egész éjjel sírni fognak a székelyek – bár azóta felénk is a sörhas lett a szexideál. Most viszont örülök, hogy feszengés nélkül megtehetem, az egészséges nyári napfény nem árt annak, aki nem fél, csak elidegenedtünk tőle.

Vagy annyira gyors biciklivel, hogy a berecki gyorst is lehagyd?

Van olyan ember, aki ne tudná lehagyni?

Háromszéken azt vettem észre, hogy itt mindenkinek van valami menő sztorija a vonatokkal. Neked is van ilyened?

Ja, még újságíró koromban vonattal jártam Kovászna és Kézdi között, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a vonat Zabolánál sípol, majd ütközés, ugyanis telibe elcsapott egy traktort, ami egy ganés remorkát vontatott volna keresztül a sínen. Csoda, de senki nem sérült meg, viszont a vonatnak az eleje úszott a ganéban és az emberek a szagban…

Külföldre akkor gondolom nem vonattal mész vissza dolgozni, mert mire odaérsz, addig lejárna a szezon. Mennyit is maradsz még itthon?

Úgy szoktam csinálni, hogy lehetőleg azért tavasztól nyár végéig itthon vagyok, majd ősztől tavasz elejéig ott vagyok egyhuzamban. Tehát nem is járok haza olyankor, mert úgy látom, ha több pénzt akarsz megfogni, akkor érdemes hosszú időre tervezni. Fél év munka, fél év szabadság.

És hová mész majd vissza?

Venloba, ez Hollandia egyik logisztikai elosztó városa, rengeteg raktárral, köztük a Microsoftté is itt van, ahová hardverek, Xboxok, lemezek futnak be. Itt vannak a Facebooknak a hardverei is. Tehát, ha rendelnél egy Go Prot, először hozzánk jönne be, majd menne tovább – Isten tudja, milyen útvonalon keresztül -, hozzád.

Tehát, lényegében már karnyújtásnyira vagy a világuralomtól. De hogy kerültél oda?

Ja-ja, én is részese vagyok a Bill Gates és Zuckerberg féle tervnek. Két éve utaztam ki először Hollandiába, korábban nem is jártam külföldön, és eszembe sem jutott kimenni, mert abban a hitben voltam, hogy Kovászna megyében is meg lehet élni, boldogan és békességben. De rá kellett jönnöm, hogy ez nincs így. Bármennyire erőltettem, egy idő után rájöttem, nem lehet, főleg nem azzal a zsebpénzzel, amit az újságnál fizetésnek neveztek.

Mennyit keresnek Hollandiában az emberek?

Az uniós átlagbért megkapod, és lehet még túlórázni is. A kezedbe úgy 1700 eurót kapsz, plusz vakációs pénzek, adóvisszatérítés. A fizuból már le van vonva az egészségügyi biztosítás, az adód és a többi, de még ki kell fizesd a szállásodat és kajád, mert azt is neked kell megoldanod, ugyanúgy, mintha Bukarestben dolgoznál.

Amúgy sokan vannak kint Kézdiszékről?

Ott, ahol én vagyok, nincsenek. Tavaly vittem ki egy ismerőst, hogy ne menjek egyedül, de most már ő sincs ott. Az erdélyi magyarok közül Marosról van egy csávó két éve. Románok közül van egy kolozsvári és két bukaresti. Más nincs Romániából. A kézdiszékiek, legalábbis akiket én ismerek, inkább Németországba, Angliába mennek, de olyannyira sokan, hogy a kisebb falvakban szinte már nincsenek is otthon dolgozó fiatalok. Ezt jól érzékelteti az is, hogy a Németországba induló online csoportos sofőrök közül 10-ből 9 esetben kézdiszéki vagy legalábbis háromszéki az illető. Sokan főleg mezőgazdasági munkát vállalnak, mert ahhoz nem kell nyelvtudás, s maradjunk annyiba, ha külföldön akarsz valamit elérni, beszélni kell a nyelvet. Oké, Hollandiában jó az angol is, de ha Németországban nem beszélsz németül, nehezen fogod többre vinni…

Körbebiciklizve Wass Albert hegyeit és szembesülve a Schweighofer, khm, akarom mondani Tamási Áron fenyveserdős tájaival, gondoltál már arra, hogy újra otthon vállalj munkát?

Amikor hazajövök, mindig eszembe jut, hogy „Isten mentsen, hogy Romániába dolgozzak”, hiszen ott egy hét alatt többet kapok, mint egy hónap alatt idehaza – és itt főleg Kézdiszékre gondolok. Dolgozzak egy gyárban napestig, minimálbérért? Akkor már inkább külföld, ahol azt a pénzt euróba kapod meg, és békén hagy a főnököd.

Ha viszont visszajönnél és bármit dolgozhatnál, pénzért, és nem az „Istenke fizesse ki a többi részét” módra, akkor mit választanál?

Ha lenne olyan lehetőség, mint ami Hollandiában van, akkor simán mennék. De nálunk komolyan vehető helyek nem nagyon vannak.

Nem lennél ezek szerint ismét újságíró sem?

Abban a formában, ahogy csinálni kellett, úgy biztosan nem.

Hogyan kellett?

Az egyik ismerősöm abból írta a doktoriját, hogy milyen ne legyen egy újság, és ebben a dolgozatban a Hírmondót vette alapul. Úgy nem írhatsz újságot, hogy megrendelésre csinálod, mert ilyenkor az újság elveszti az újság jellegét, és politikai szócsővé válik, közleménygyárrá. A Hírmondónál töltött éveimet is így kell elképzelni. Ha azt mondták, hogy nyolcszor kell elmenni a polgármesterhez, akkor annyiszor el is kellett menni hozzá, hogy nyilatkozzon. Megírtam a szokásos klisét, mert mindig mindent jó fényben kellett feltüntetni, és ezért is, a kutyát sem érdekelte az egész. Gyakorlatilag olyan volt, mintha egy rossz közleményíróként dolgoztam volna, és még meg sem fizették rendesen. Mindez azért, mert fenn kell tartani a látszatot, és a politikusoknak jobb így, mintha a hivatalnál alkalmazna egy PR-ost. Ez nem újságírás, amit a Hírmondó csinál, hogy mindent a szájadba rágnak és ha kérdezel is, csak olyat kérdezhetsz, ami bizonyos keretek között marad.

De nem csak a Hírmondónál lehetne ám újságíróskodni, a megyében van még a Háromszék napilap is, amelynek a bódéival tele van Kovászna megye.

Nem azért, hogy a Hírmondót védjem, de a Háromszék még konzervatívabb, boomerebb mint a Hírmondó. Különben meg minimális a különbség a két lap között, éppen annyi, hogy a Háromszék legalább független napilapnak vallja magát. Persze, ez is RMDSZ-es lapként működik, és akkor tűnhetett „függetlennek” utoljára, amikor elesett valami bevételektől, ezért elkezdte az RMDSZ-t kritizálni, majd amikor megkapták a pénzeket, visszaálltak a régi kerékvágásba. Hirtelen már nem szívatták Antal Árpádot és az RMDSZ-t, tehát ilyen téren ugyanott van, mint a Hírmondó.

Pedig azért történnek érdekességek a mi kis falunkban is. Na, de akkor már csak a rádiózás jöhetne szóba?

Á, sose volt túl szimpatikus számomra a rádiózás. Amúgy sem az erősségem, mindig frusztrált voltam, ha rádióban kellett beszéljek.

Ha nem hozzánk jönnél, akkor tényleg sok kompromisszummal járna neked ez a háromszéki újságíróskodás. De ha az újságírás nem is jönne össze neked Hollandia után, azt azért látom, hogy a közéletben nyakig benne vagytok a Csej Sápte mémcsoporttal. Úgy tűnik, eléggé foglalkoztatnak téged a közéleti témák.

Úgy vagyok vele, hogy mivel Háromszéken sincsenek istenigazából körbejárva a közéleti témák, nincs – pozitív értelembe vett – építő kritika sem a helyi médiában, ezért ha nem a propagandagépek mantráit akarja hallani az ember, akkor valamit csinálnia kell.

Ezt én is látom, kicsit ezért is költöztem haza, hátha így több székelyföldi témát tudok feltárni. De akkor téged mi is motivál valójában a mémek gyártásakor?

A mémekkel még lehet egy kicsit közéletileg oda-oda szúrni, tematizálni, hogy „basszus, ez mennyire fontos már”, és viccelődni rajta. Picit az is a célja a csoportnak, hogy – a többiek és én is – kiéljem az elfojtott „viccelődési” vágyaimat. Még az újságnál voltam, amikor a Csej Sápte csoportot elkezdtem.

Ez majdnem mindent megmagyaráz.

Valahol ki kellett írjam magamból a valódi közéleti témákat, mert az újságban ilyenekről nem írhattam.

És honnan jött az inspiráció hozzá?

Benne voltam rengeteg szláv csoportban, ahol ezek a részeg ruszinok, meg ukránok, meg mindenki más is mémelte az „originál szlávságokat”, ami nagyon hasonlított a székelykedős dolgokhoz is. Néha mi is ilyen tiszteletbeli „szlávok” vagyunk.

Forrás: Csej Sápte Ánj Din Árdéál Facebook-csoport
Forrás: Csej Sápte Ánj Din Árdéál Facebook-csoport

Szívünk helyén tulipán, a legmélyén pedig egy részeg orosz él?

Van ez a szlávos, de lehet jobb kifejezés a balkáni mentalitás bennünk, amivel nem árt szembesíteni néha magunkat. És bevillant, hogy mi is csinálhatnánk hasonló mémeket a saját sztereotípiáink kifigurázására.

A Csej Sáptet csoport pedig pont a Srí Lanka-i vendégmunkások kapcsán jött létre, akiket Ditróban majdnem meglincseltek a helyiek. Engem akkoriban trollkodás miatt kitessékeltek a ditrói Facebook-csoportból, és kellett egy másik hely, ahol szabadon lehetett ilyen mémeket csinálni. Azért is lett belőle eleve zárt csoport és nem mémoldal, mert egyrészt nem magamat akartam reklámozni, illetve, ha szívatunk valakit, senki sem örült volna, ha másnap számon kéri érte például egy polgármester vagy falubeli.

Kivéve, ha beengeditek a csoportba, mint sok más „híres” embert, akik a több ezer embertől már tudomást szereztek róla, hogy épp őket mémelik.

Persze, benne vannak a politikusok is. Legutóbb épp Korodi Attila csíkszeredai polgármester látogatott meg bennünket, de ő csak szétnézett és kilépett. Vagy ott volt Eckstein-Kovács Péter is. De Tamás Sándor már februárban becsatlakozott hozzánk, az őt érintő mémesemény után. Vannak viszont erdélyi énekesek, színészek, költők, újságírók, egyházi személyek. Vegyes a tagság, és igazából nem követem, hogy ki mit csinál magánemberként.

Egyházi részről a ditrói pékek ellen felbujtó Károly atya is belépett hozzátok.

Ja, igen. De ő sem rögtön jött. Másfél évvel a botrány után lépett be a csoportba. Az elején be sem akarták engedni a többiek, hogy nehogy jogi probléma, vagy ki tudja mi legyen a róla szóló mémekből. De aztán jöhetett, és én írtam is neki egy ilyen rövid köszöntő szöveget, hogy mindenki lássa, hogy híres ember van a körünkben. Vele viccelődtek és szívatták, mémelték is, de nem lett belőle gond. Két kommentje volt, de nem volt támadó jellegű.

És akkor egyébként a moderátorok a ditróiak közül kerültek ki?

Az elején a moderátorok többsége részt vett a ditrós mémeseményen. Hargita megyei volt a többségük, meg ezen belül gyergyóiak is sokan voltak – így, hogy valami köze volt Gyergyóhoz. De aztán cserélődtek, mert megunták vagy összeszólalkozások miatt kiléptek, meg ilyenek. Most is sok a Hargita megyei, de többen jöttek Kolozsvárról és Háromszékről is.

Min kaptatok össze, világuralmi kérdéseken?

Teljesen különbözőek vagyunk, nem is lehetne azt mondani ránk, hogy egy követ fújunk, mert mindenkinek más az érdeklődési köre, vagy akár a világról alkotott képe. Inkább a beteg humor az, ami közös, de egyéb nem. Nálunk inkább az van, hogy mindenki elnézi a másiknak, hogy mit gondol, vagy mit tesz, vita olyankor szokott lenni, amikor valaki magára veszi. Illetve, általában én vagyok a vita kiváltó oka, mert kapkodok, és ők úgy veszik, mintha diktatórikusan parancsolgatnék nekik, tehát inkább félreértések miatt.

Te egyébként hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy téged is szétmémelnek?

Már nem zavar. A hóhér ne sírjon, ha akasztják. Talán az elején zavart, de több mint két éve csináljuk, már megszoktam. Inkább azon kapom fel a vizet, ha valaki a helyesírásba köt bele – főleg azért, mert tényleg nincs sok időm, és telefonon csinálom a mémeket, munkaszünetben. És amikor azt látom, hogy valaki halál komolyan elkezd kioktatni a magyar helyesírással, pedig nem helyesíró csoport vagyunk, az idegesít.

A helyesírás a legkevesebb, viszont sokan kritizálják a csoportban adott esetben megjelenő mémek szexista, rasszista, homofób jellegét, ami nem a szólásszabadságról szól, hanem bántó jellegű lehet az érintettekre nézve. Kell-e határokat szabni?

Szerintem nem. Az emberek ingerküszöbe kellene szélesedjen. Míg például a '60-as, '70-es években egy horrorfilmbeli boncolásról szóló jelenet sokkolta a közönséget, a 2000-es évek orvosos, boncnokos sorozatai után ez már sokkal természetesebben hat.

Forrás: Csej Sápte Ánj Din Árdéál Facebook-csoport
Forrás: Csej Sápte Ánj Din Árdéál Facebook-csoport

De attól, hogy az ingerküszöb tágul, nem éppen a Székelyföldön amúgy is „hallgatólagosan elfogadott”, sőt egyesek által pártolt nőverést, szexizmust és rasszizmust fogja erősíteni, ha már természetes a jelenléte?

Azért van egy bizonyos határ, tényleges, direkt rasszista és szexista mémek nem mehetnek ki. De poénosan vagy klisé alapon, társadalmi jelenségeket tematizálva kimehetnek, de nem maga a rasszizmus társadalmi jelensége. Vegyük például a csíkszeredai romák helyzetét, akiknek egy része sokáig az Erős Zsolt Arénában élt. Nem a romákkal volt a gond, hanem ennek az egésznek az abszurditásával. Tehát, itt is erre reflektálunk a romákkal kapcsolatban, hogy mi, erdélyi magyarok nem vagyunk képesek egy ilyen helyzetet megoldani, mert egyszerűen nem vagyunk felkészülve semmire.

De akkor mégiscsak vannak valamilyen szinten határok, hogy mondjuk a vérnáci posztok nem mehetnek ki.

Náci posztokat egyértelműen nem osztunk meg, ahogyan a magyar játéknácik ellenségei, a románok ellen irányuló gyűlölködő mémeket is offoljuk. Viszont, ha a román népnek a szokásairól van szó, vagy esetleg a pópáknak a túlkapásairól, akkor jöhet. Vannak román tagjaink is, akik közül van, akinek én fordítom le a mémeket, hogy ő is velünk röhögjön, akár a románok „szlávságain”.

Sokan egyébként az egyik oldalon azt hiszik, hogy liberális, szivárványos, PC, RMDSZ- és Fidesz-ellenes vagyok, a másikon pedig, hogy jobboldali, nyugatellenes. De én egyik sem vagyok. Attól, hogy aktuálisan épp az egyik oldalt szívatom, még nem vagyok a másikon. Nem kellene egyik végletből a másikba esni.

Azt én is észrevettem, hogy egyre nehezebb középen maradni, mert az emberek beskatúlyáznak. De akkor te minek tartod magad világnézeti szempontból?

Nem tudom, egyikhez sem tartozom. Nem tudnám magamat bármelyikhez is kötni. Valahol egyetértek azzal, hogy mindenkinek szíve joga és azt tesz, amit akar, amíg azzal nem árt senkinek. Erről szól a demokrácia, nem? De a túlérzékenységgel sem értek egyet, és manapság sokan átesnek a ló túloldalára. Lassan ott tartunk, hogy mindenért bocsánatot kell kérjél, levegőt se lehet anélkül venni, mert valakit az is sérteni fog.

Viszont az induláshoz képest te hogyan látod, a te szerepfelfogásod változott, változtál?

Az elején még egyszemélyes volt a moderálás, akkoriban én voltam a csoport „zászlóvivője”, aztán jöttek a többiek és segítettek. Most megvan mindenkinek, hogy ki mit csinál, és demokráciára törekszünk.

Politikusaink közül a legtöbb nagyágyúnak már nekimentetek. Neked személy szerint melyik politikus az, akivel megvan gyűlve a bajod, és ki az, akit akár szívesen újraválasztanál?

Az erdélyi magyar politikában – országos vagy megyei szinten – nincs olyan személy, akivel szimpatizálni tudnék. Nem azért, mert RMDSZ-ellenes vagyok. Én mindenhol azt látom, hogy inkább érdekből csinálják, ahogyan a polgári párt és a néppárt politikusai is. Talán más lenne, ha kívülállóként látnám őket, de miután tíz évig velük dolgoztam, sokat láttam. Láttam olyanokat, akik korábban hevesen szidták az RMDSZ-t, aztán mikor valami funkciót kaptak, ők lettek a legnagyobb párttagok. Láttam olyanokat, hogy a legjobb barátok voltak a pártban, aztán mikor a politikai szél úgy fújt, máris ellenségek lettek. Azt is láttam, miként nevelik ki a legtöketlenebb plakátoló gyerekekből a legvadabb pártkatonákat, majd idővel zsíros állásokba teszik őket. Volt szerencsém hozzájuk, róluk írtuk a kötelező dicsérő cikkeket. Vannak olyanok helyi szinten, akik emberségesen állnak a dolgokhoz, őket esetleg visszaválasztanám.

Meg tudnád nevezni őket?

Nem, nem akarom megnevezni őket. Jobb nekik úgy, meg nekem is, mert már nem fizet a Hírmondó azért, hogy bárki politikust dicsérjek.

Lehet-e szerinted más a politika, vagy nekünk kellene másképp gondolni a politikára?

A megválasztott politikus olyan, mint maga a székelyek, vagy az erdélyi nép, a mi esetünkben az erdélyi magyarok vagy románok paródiái. Ők ugyanis a társadalmat tükrözik. Közhely, tudom, de amilyen a nép, olyanok a vezetői is. Ha a nép nem hozzáértő embereket választ, akik felelősséget vállalnak, akkor helyettük a megélhetési politikusok fognak a közösség sorsáról dönteni. Újságíróként megtanultam, hogy sokszor a falusi polgármesterek azért sem vállalnak be komolyabb pályázatokat, mert egyszerűen nem éri meg nekik: ha a négyéves mandátuma alatt ugyanazt a fizetést megkapja akkor is, ha nem vállal kockázatot, azaz nem csinál semmi olyat, ami fejtörést okozhat, illetve lehet, hogy a mandátuma alatt be sem lesz fejezve. És ez a fajta mentalitás jellemző Háromszékre: „jól van az úgy, lesz valahogy, eltelik”. Ezt mondják, mert úgy sem kérik érte számon.

A tervezett sepsiszentgyörgyi csej sáptes csoporttalálkozón te, az illiberális demokrácia nevében kit javasolsz majd a világ urának – Orbán Viktoron kívül, ugye, mert ő most éppen elfoglalt egy magyarországi feudális ügyben, valami vármegyékkel.

Mindenképpen Soros Györgyöt, mert hát, az emberiségnek szüksége van a változásra. Túl sokan vagyunk, ezért kell ő, hogy mindenféle, Ukrajnában kikotyvasztott vírussal megfertőzze az emberiséget, aztán utólag chipekkel beoltva az uralma alá vonja az amúgy is LMBTQ, BLM stb. propagandával megbolondított lakosságot, akiket végül átadhat a főnökeinek, a reptiliánoknak, hogy azok mindenféle istentelen kísérletet végezzenek az emberekkel. És akkor már nem segíthet rajtuk semmi. Hasztalan lenne minden, mint a Facebook like-ok a vizet kérő afrikaiaknak, vagy a leírt „ámenek” a félévente megjelenő, rákos gyermeknek adományt gyűjtő posztoknál, akik amúgy sajnos már meghaltak tíz éve. Tehát, beállna a teljes pusztulás, megvalósulna a Soros-terv, Európa és vele együtt a világ utolsó keresztény mentsvára, a Magyar királyság is elesne, felfalnák a migránsok, akik immunisak voltak a covidra… Ezt ugye nem vetted fel? Töröld ki légyszíves… Ez eléggé titkos volt… Halló? Itt vagy még?