Égetett agyagból készít műfészkeket fecskéknek egy szatmári madarász-keramikus

Kiss István Szatmár megyei madarász, keramikus idén kezdett el műfészkeket készíteni a fecskék számára. Amint a Transtelexnek elmondta, a kerámiaékszerek mellett azért vágott bele ebbe az új kezdeményezésbe, mert azt tapasztalta, hogy sokan szeretik a fecskéket, és szívesen látnák a madarakat a házuk táján, azonban kevesen készítenek műfészkeket, ezért eléggé nehéz hozzájutni. Pedig hasznos dolog: sok munkát spórolhatunk meg a madarak számára, akik az ily módon megtakarított energiát a fiókanevelésre fordíthatják.

Kiss István szerint egy fecskepár egy hétig-tíz napig dolgozik egy fészek felépítésén, és két-három fészekalj kiröptetésére vállalkozhatnak egy év során. Ha nem kell a fészeképítéssel bajlódniuk, több fiókát nevelhetnek fel.

A fecskék száma az utóbbi 20 év során Európa-szerte drasztikusan visszaesett. Az okok között szerepelnek a hosszú vonulás során rájuk leselkedő veszélyek (pl. vegyszeres mérgezés), valamint a rovarirtók nagyarányú használata, hiszen a fecskék kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak (pl. azokkal a szúnyogokkal és legyekkel, melyek ellen kémiai hadviselést folytatunk). Az élettereik beszűkülése, valamint a legelő jószágtartás visszaszorulása is közrejátszik ebben a folyamatban, ahogy az emberi rosszindulat is: sajnos, továbbra is sokan verik le a fészkeiket és üldözik el őket a lakókörnyezetükből, időként valamilyen babona miatt.

Probléma ugyanakkor a fészekrakás szempontjából az is, hogy – főleg városi környezetben, ahol egyre nagyobb felületeket burkolnak le térkővel vagy egyéb módon –

egyre kevesebb a sár, amit alapanyagként használhatnának a fészeképítéshez. Ebből kifolyólag már azzal is segíthetjük őket, ha jól meglocsoljuk az udvart, vagy mesterséges tócsákat alakítunk ki.

Lakótelepen pedig megteszi egy nagyobb virágcserép alátét is, melyben jól beáztatott sarat keverünk, és a fecskék által elérhető helyre tesszük ki.

A Kiss Manufacture műfészkeinek viszont az az előnye, hogy tartósabbak, mint a fecskék által épített fészkek, így több szezont is kibírnak. Két faj számára készítenek fészket: a molnárfecske fészke felül zárt, elöl kis beszállónyílással, míg a füsti fecske fészke felül nyitott. Ezeket agyagból készítik és 900°C-on égetik ki.

A kihelyezésük sem bonyolult: egy létra, két csavar vagy szeg, csavarhúzó illetve kalapács kell hozzá, esetleg gyorsan száradó szilikon ragasztó.

„A molnárfecske fészket úgy erősítsük a falhoz, hogy a fészek felső részét a mennyezet fedje! Van, hogy ez nem mindig sikerül. Ilyenkor a fecskék sárral feltöltik a réseket, a saját igényeik szerint. A füsti fecske fészke pedig úgy kerüljön a falra, hogy a mennyezet és a fészek között legyen kb. 5 centi” – magyarázta Kiss István, aki szerint nemcsak fecskék foglalhatják el ezeket a fészkeket.

A molnárfecske fészket mezei és házi verebek is előszeretettel használják, míg a füsti fecskének kirakott agyagfészekben házi rozsdafarkú költhet.

Azt is megtudtuk, hogy a fészek helyének kiválasztásánál érdemes szem előtt tartanunk, hogy a fecskék, mielőtt urbanizálódtak, magas sziklafalakon fészkeltek. Ehhez hasonló fészkelőhelyek pedig vannak az épületeinken is: erkélyek beugró részeiben, szegélyek, párkányok alatt. Gyakorlatilag egy felülről védett hely kell legyen egy épületen, amely három méternél magasabban van, de akár 50-60 méteres magasság is megfelel a madaraknak. „Mindenképpen olyan helyre erősítsük fel a mesterséges fészket, ami hasonlít azokra a helyekre, ahol már korábban láttunk fecskefészkeket” – tanácsolta.

„Egy mesterséges fecskefészek kihelyezése nemcsak természetvédelmi szempontból fontos. Például egy fiókáit etető fecskepár vidám szinfoltja is lehet az életünknek” – tette hozzá a madarász.