Majdnem teljesen felépült az ország első „bárka” típusú otthona Mikolában, de segítség kellene a befejezéshez

A Szatmár megyei Mikolában a Noé Partium Egyesület hat éve működtet egy speciális nappali foglalkoztatót fogyatékkal élő felnőttek számára, a tervezett szolgáltatásuk viszont akkor lenne teljes, ha a gondozottjaik végre beköltözhetnének a készülő otthonba.

Országos szinten egyedülálló kezdeményezésnek számít a Noé Partium Egyesület elképzelése: körülbelül hat éve döntötték el, hogy létrehoznak egy úgynevezett „bárkaotthont” fogyatékkal élő fiatal (és nem csak) felnőttek számára. Ez a típusú ellátási forma Nyugat-Európában már bevált, a lényege az, hogy kis létszámú közösségeket alakítanak ki, ahol családias körülmények között élhetnek a kedvezményezettek. Ezek a kis közösségek nappali központokból és bentlakásokból állnak, ahol a fogyatékkal élőkkel nemcsak szakemberek és „külsős” önkéntesek foglalkoznak, hanem olyan önkéntesek is, akik egy időre beköltözhetnek a „bárkába”.

Az elnevezés egyébként az első kisközösség alapítójától származik: Jean Vanier, egy francia katolikus pap döntött úgy a '60-as években, hogy befogad az otthonába fogyatékkal élő fiatalokat. Ez pedig oly mértékben változtatta meg az életét és a világlátását, hogy úgy érezte: érdemes ezt a lehetőséget másoknak is felkínálnia. A bárka elnevezés pedig onnan jön, hogy Vanier azt mondta: az ő otthona olyan, mint Noé bárkája, amelyben mindenkinek jut hely. A tapasztalatok szerint a bárkaotthonokba való beköltözés révén szerzett élmények, készségek igen hasznosak lehetnek azok számára, akik egy ilyen kalandra vállalkoznak. Kitágul a világlátásuk, a sok váratlan, megoldandó helyzet pedig sok szunnyadó képességet éleszt fel. Ez az együttélés segíthet akár a pályaválasztásban, de sok olyan helyzetben is, amikor valakinek több önismeretre, vagy más szemléletmódra lenne szüksége ahhoz, hogy továbblépjen.

A Szatmárnémeti mellett fekvő Mikola községben 2015-ben kezdődött el a bárkaotthon kialakítása, a Mosolyház névre keresztelt nappali foglalkoztató megnyitása jelentette az első komoly lépést a cél felé.

A Mosolyház, koncepcióját tekintve, nagymértékben különbözik a Romániában működő, fogyatékkal élőket foglalkoztató, fejlesztő központoktól. Ezekkel ellentétben nem zárt keretek között folynak a tevékenységek, hanem szélesre tárták a kapuikat, és szeretettel hívtak és vártak bárkit az önkéntes segítőktől az érdeklődőkön át a helyi közösség társaságra vágyó tagjaiig.

A módszer pedig bevált: a mikolai Mosolyház valódi közösségi házként működik, ahol minden betérőnek jut odafigyelés, kedvesség, mosoly.

2020 novemberében pedig elszánták magukat a második nagy lépésre: letették a bentlakásuk alapkövét, azzal a reménnyel, hogy egy éven belül a programjaikban részt vevő tizenkét fiatal közül tíz beköltözhet. Valamint a vállalkozó szellemű önkéntesek is, akik közül hatot terveznek egyszerre fogadni.

A nagy reményekkel és lendülettel elkezdett munka azonban nem haladt a kezdeti elképzelések szerint. A nehézségek azonban eltörpültek amellett, hogy tavaly novemberben a bárkaotthon megálmodója, lelke és motorja, az egyesület elnöke, Löchli Tünde elhunyt.

Bár a központ munkatársai korábban elképzelni sem tudták volna, hogyan folyatják nélküle, mégis nekiláttak, hogy továbbvigyék a közös álmukat. A Mosolyház vezetője, Katócz Irénke vette át az egyesület vezetői tisztségét is, Gyávol Judit pedig, aki korábban pszichológusként segítette a tevékenységeket, alelnökként betársult az adminisztratív feladatok ellátásába is.

„Nagyon hiányzik Tünde. Nekünk is és a fiataljainknak is, naponta emlegetik. 26 éve foglalkozom fogyatékkal élőkkel, ezt a munkát szeretem, de az adminisztrációhoz nem értettem, ráadásul folyamatban lévő, bonyolult pályázataink is vannak. De hát nem tehettem mást, nekiláttunk, és próbáljuk folytatni, amit közösen megálmodtunk. Nagyon hiányzik az a tapasztalat, tudás, kapcsolati háló is, amivel Tünde rendelkezett, és amit nagyszerűen használt az itteni munka során” – mondta Katócz Irénke. Löchli Tünde, aki végzettségét tekintve közgazdász volt, évtizedes tapasztalattal rendelkezett a szociális segítségnyújtás terén: 26 évig vezette a Szatmári Egyházmegyei Caritast, számos, nagy összegű finanszírozás révén több szociális intézményt alapított és biztosította ezek működését.

„Azt mondogatta Tünde, hogy amikor teljesen kész lesz a bentlakásunk, a Fény Háza, nyugdíjba vonul” – mesélte. Katócz Irénkétől azt is megtudtuk, hogy bár eredetileg a bentlakásukat a Fény Házának akarták elnevezni, ezen változtattak, és az otthon neve Tündérhon lesz, az alapító elnök tiszteletére.

„Arra a következtetésre jutottam az itteni munkám során, hogy túl kell lépni azon, hogy egyfajta sajnálattal tekintsünk a fogyatékkal élőkre. Nekik is megvannak az örömeik, erre kell inkább figyelni. És hagyni, hogy a szeretetük feltöltsön minket. Ma reggel is, amikor beléptem a Mosolyházba, a nyakamba ugrottak, ölelgetettek”

– osztotta meg velünk Gyávol Judit.

A központ vezetői szerint egyébként nem mindig könnyű a fogyatékkal élőkkel végzett munka, hamar kiéghet az, aki mögött nem áll egy támogatói háttér. Ők viszont rendelkeznek ilyennel, hisz az önkéntes segítőik közül sokan megmaradtak a járványügyi korlátozások ellenére is. Javarészt belőlük áll a Noét Segítők Csoportja, akik lelki támaszt nyújtanak egymásnak is a munka során.

Mint elmondták, a forrásszerzés, a támogatók bevonzásának szempontjából jelenleg nem túl kedvező a helyzet. Egyrészt a járvány és az ezzel járó megszorítások eléggé visszavetették a közösségépítésre vonatkozó erőfeszítéseiket, holott azelőtt számos közösségi rendezvényt fogadtak be. És a szomszéd országban dúló háború is erősen érezteti a hatását, hiszen – érthető módon – az emberek elsősorban az ukrajnai menekültek iránt éreznek most empátiát. A háborús konfliktus miatti bizonytalan helyzet is azt eredményezi, hogy a potenciális támogatók jobban megnézik, hogy mire adakoznak, illetve hogy egyáltalán adakoznak-e.

Ennek ellenére bíznak abban, hogy sikerül megvalósítani, amit elképzeltek. A kedvezményezettjeiknek ugyanis nagy szükségük van a bentlakásos otthonra, többen közülük nagyon rászorulnak erre a szolgáltatásra, hiszen az a veszély áll fenn, hogy nem lesz, aki gondoskodjon róluk. Mindannyian egyes besorolású, azaz súlyos fogyatékkal élők, akik számára – még ha összejönne is – nem lenne megfelelő egy állami fenntartású intézet, ahol sokan vannak, és idegen a környezet.

Katócz Irénke az egyik kedvezményezettjük nehéz élettörténetét is megosztotta velünk, akinek sorsát már négyéves kora óta követi és egyengeti.

„Erzsit négyéves korában vettük magunkhoz. Addig a megyei kórház gyerekosztályán volt, elhagyta az édesanyja, lényegében egy kiságyban tartották, és szinte folyamatosan ordított. Nem tudott sem járni, sem beszélni. Amikor elhoztam, egy üveg Romergant nyomtak a kezembe, és azt mondták, hogy ebből adjak neki, ha nem bírok vele.

(A Romergan egy nyugtatószert is tartalmazó köhögéscsillapító szirup – a szerk. megj.) Akkor éppen a Caritas alsóhomoródi központjában dolgoztam, ahol fogyatékkal élők számára szerveztek fejlesztő célú programokat, háromhetes turnusokban. Ide vittem magammal Erzsit, és amikor a háromhetes foglalkozás lejárt, hazahoztam Szatmárnémetibe, és visszavittem a kórházba. Másnap meglátogattam, és akkor vált teljesen nyilvánvalóvá számomra, hogy ez nem lehet megoldás, Erzsinek állandóságra van szüksége. Ettől kezdve a háromhetes foglalkozásokat követő egy-egy hetes szünetben felváltva vittük haza a kolléganőimmel.

Nagy örömmel láttuk, hogy elkezdett fejlődni: megtanult járni és beszélni is. Később az egyik munkatársam édesanyja gyámság alá vette. Amikor kb. két éve eljöttem az alsóhomoródi központtól, és ötévi önkénteskedés után elkezdtem teljes állásban a Mosolyházban dolgozni, természetesen áthoztam Erzsit is ide. Most már 32 éves, és nagyon jól érzi magát az itteni közösségben” – mesélte Katócz Irénke.

„Itt biztonságban érzi magát, mi jól ismerjük, és észrevesszük már a legelső jeleket, ha gond van, és tudjuk, hogyan kell megnyugtatni. Ha egy állami intézménybe kerülne, ahol nincs meg az a stabilitás, ez a megszokott környezet, mint itt, szerintem két hónapon belül belehalna. Egy-egy roham után valószínűleg alaposan leszedálnák”

– vélekedett Katócz Irénke.

A központ többi lakójának is megvan a maga története, és bár messze nem volt olyan hányatott sorsuk, mint Erzsinek, a biztonságos jövő érdekében nekik is szükségük lenne arra, hogy mihamarabb beköltözhessenek Tündérhonba. A Mosolyházról és a bárka kezdeményezésről korábban már többször írtunk, és bemutattunk mindenkit az olvasóinknak: Andreeát, Cornelașt, Mártit és Márkot, Erikát Istvánt és Alexát, Krisztát, Annamáriát, Mónikát, és Arietát.

A civil szervezet a Mosolyházat a mikolai önkormányzat által felajánlott épületben alakította ki. Külföldi és hazai támogatóknak, valamint kisebb pályázatoknak köszönhetően sikerült felújítaniuk az ingatlant, majd egy nagyobb összegű, az Országos Helyi Fejlesztési Programból (AFIR) elnyert finanszírozás révén ki is bővítették néhány helyiséggel. Ennek köszönhetően a nappali foglalkoztató mellett már rendelkeznek egy olyan teremmel, ahol boltot fognak nyitni. Hiszen a fiatalok hasznos munkát is végeznek, a termékeiket eddig is értékesítették, ez is hozzájárult a fenntartási költségeikhez. Hímzett terítők, szatyrok, papírhulladékból font kosárkák és számos egyéb, szép és hasznos egyedi tárgy kerül ki a kezük közül, melyeket pl. vásárokon árultak korábban.

És egy újabb, itthon premier számba menő kezdeményezés is helyet kap az új helyiségeik egyikében. Itt egy speciális kiállítótermet alakítanak ki, ahol a művészeti alkotásokat „akadálymentesítik” a fogyatékkal élők számára. A módszert, amivel közelebb hoznak pl. festményeket a speciális igényekkel rendelkezőkhöz, egy erdélyi pszichológus, Tasnádi Andrea dolgozta ki. Értelmi fogyatékkal élők számára speciális, egyszerűsített leírásokat tartalmaz, melyeket hangfelvétel formájában meg is hallgathatnak. A látássérültek számára pedig egyebek mellett Braille-írásos ismertetők állnak majd rendelkezésre. A kiállítás még nincs teljesen kész, a bemutatásra szánt alkotások azonban már láthatóak itt: a szatmárnémeti Katona Gábor festményei díszítik a falakat.

Mint megtudtuk, a közeljövőben házi beteggondozói szolgáltatást is indítanak, melynek révén a községben élő rászorulóknak nyújtanak majd segítséget.

Tündérhon a Mosolyháztól kb. 150 méterre épült fel, szintén a helyi önkormányzattól kapott telken. A 2020 novemberi alapkőletétel óta sikerült „pirosba” felhúzni a több mint 400 négyzetméteres hasznos alapterületű, kétszintes ingatlant. Ebben öt kétágyas szobát alakítanak ki a gondozottak számára, illetve hálószobákat a beköltöző önkénteseknek. Lesznek mosdók, közösségi terek, raktárak, konyha és egy nagy, világos terasz is.

A munkálatok összköltségét 320 ezer euróra becsülik, eddig kb. 210 ezer eurót sikerült előteremteniük az osztrák testvéregyesületük, pályázatok, valamint önkormányzati, céges és magánszemélyektől érkezett támogatások révén.

A munkálatokhoz felhasznált pénz nagy részét egy ausztriai támogatónak köszönhetően sikerült biztosítaniuk: egy magánszemély 150 ezer eurót ajánlott fel a mikolai otthon megépítésére. Katócz Irénke elmondta: nagyon örülnek annak is, hogy a helyi közösség is adakozott a céljaikra. Egyik önkéntesük, Kegyes Dávid kezdeményezésére a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, valamint a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia is tartott jótékonysági előadást, ezeknek köszönhetően 13 ezer lej folyt be, amiből sikerült ablakokkal ellátni az épületet. Hozzátette: nagyon kellemes meglepetés volt számukra, hogy az Erdélyi Kárpát Egyesület helyi szervezete is gyűjtött nekik. A hagyományosan ingyenesen szervezett kirándulásaik múlt hétvégi kiadását fizetőssé tették, így 800 lejjel ők is hozzájárultak Tündérhon költségeihez.

Mint megtudtuk, még kb. 85 ezer euróra lenne szükségük ahhoz, hogy beköltözhetővé váljon a bentlakás, ennek előteremtése jelenti most számukra a legnagyobb kihívást. A Noé Partium Egyesület munkatársai ottjártunkkor is épp egy pályázaton dolgoztak, viszont elmondták, hogy további adományokra is szükségük lenne. Tudnak fogadni 3,5%-os felajánlásokat (a kitöltendő űrlap itt érhető el), és pénzadományoknak is nagyon örülnének, hogy mihamarabb végezni tudjanak a munkával, mivel többek között a külső-belső vakolás, festés, a berendezés kialakítása még megoldandó feladat.

Adományokat a következő bankszámlaszámon tudnak fogadni: IBAN: RO19OTPV280001027398RO01 (Asociatia Noe Partium, OTP Satu Mare).

Elmondták, ha kész lesz a bentlakás is, és teljes lesz a bárkaotthon, bevételi forrásként számítanak majd a bentlakók állami támogatására, az ún. nyugdíjukra. De a végső céljuk az, hogy – a Mosolyházhoz hasonlóan, mely már korábban megkapta az állami akkreditációt – a teljes szolgáltatásukra kapjanak normatív állami támogatást, mivel ez jelentheti hosszú távon a biztos megoldást. Külföldön, például Ausztriában, de nem csak, az ilyen típusú bárkaotthonok közhasznú intézmények, és közpénzből finanszírozzák ezeket, mivel a döntéshozók belátták: ez az ellátási forma nagyon jó megoldást jelent a kedvezményezettek számára, sőt, az említett közösségi funkciók révén szélesebb társadalmi célokat is szolgál. Hozzátették: remélik, hogy a Mosolyházból és Tündérhonból álló első romániai bárkaotthon példaként szolgál majd, és máshol is kialakítanak hasonló ellátóközpontokat, hiszen a fogyatékkal élők számára bizonyítottan az ilyen, családias hangulatú kis közösségekben való élés jelenti a legkedvezőbb megoldást.