Smaranda Enache: Ha az RMDSZ alárendeli magát a Fidesz politikájának, Orbán elszigetelődése a szövetséget is érinteni fogja

Elsöprő fölénnyel nyerte meg a választásokat a Fidesz, és az RMDSZ együtt ünnepelte a győzelmet a kormánypárttal Budapesten. Hogyan értékeli ezt a választási eredményt?

A demokrácia és az autokrácia között választhattak a magyar polgárok, az utóbbit választották, a politológusok majd kielemzik az okait. Engem a dimenziója ért váratlanul, bár az elmúlt években mindannyian tanúi voltunk annak a manipulációnak, félelemkeltésnek, a sajtó felvásárlásának, amellyel az Orbán-kormány nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is egyenlőtlen erőviszonyokat teremtett.

Az illiberális demokrácia nemcsak Magyarországon jutott csúcsra, az erdélyi magyarok érdekképviselete, az RMDSZ is egyre inkább eltolódik az illiberális politizálás irányába.

A szövetség teljes gőzzel támogatta a Fideszt, miközben az Európai Néppárt tagja, és figyelmen kívül hagyta, hogy az Orbán Viktor által vezetett politikai alakulat ma azoknak a szuverenista formációknak az egyike, amelyek az európai politikai palettának a szélsőjobb oldalán helyezkednek el.

Az erdélyi magyarok érdekképviseleti szervezete szerint annak kell örülni, hogy folytatódik az a fajta nemzetegyesítő politika, amelyet Orbán Viktor megalapozott az elmúlt 12 évben. Ez a nemzetegyesítési eszme azonban egy nagyfokú homogenizációval jár a szakemberek szerint.

Annak idején, amikor megalakult az RMDSZ, a demokrácia és a pluralizmus értékeire alapozott, ezzel sikerült kivívnia a román értelmiségi rétegnek is a megbecsülését, és mindig mérceként, megbízható partnerként tekintettek rá.

Aminek ma tanúi vagyunk, nem más, mint a pluralizmusnak az eltiprása, a különvéleménnyel rendelkező emberek kirekesztése, elhallgattatása.

Ha megvizsgáljuk, hogy milyen értékrendet követett az RMDSZ az utóbbi időszakban, akkor nagyfokú hasonlóságot fedezünk fel közte és a romániai politikai paletta legszélsőségesebb pártja, az AUR között. A nacionalista eszmék, az EU-ellenesség, a putyinizmus és trumpizmus térhódítása zajlik ma Erdélyben.

Az egyik fő témája az erdélyi kampánynak – az ide áramló támogatások biztosítása – szintén az említett nemzetegyesítő ideológia mentén lett kommunikálva. Ön szerint ez mennyire befolyásolta az erdélyi kettős állampolgárok szavazókedvét?

Az erdélyi magyarok többféleképpen ítélik meg az érkező támogatásokat. Egyrészt nagyon fontosnak tartják azt, ami a hagyományőrzés terén, a kulturális intézmények támogatása kapcsán és a gazdasági fejlesztések mentén történik Erdélyben.

Civil emberjogi aktivistaként én azt szeretném látni, hogy – a támogatási rendszer átláthatóságán túl – tisztázva legyen, az összegek nem a Fidesztől származnak, hanem a magyar adófizetőktől, akik között nemcsak Fidesz-szavazók vannak. Ezek a támogatások az összes anyaországi állampolgár hozzájárulásai a határon túli magyar kisebbségeknek a megsegítéséhez, és nem egyik vagy másik politikusnak a privát számlájáról érkeznek.

Mindezek ellenére, ezek a támogatások kondicionáltak: csak olyanok kapják, akik „megfelelnek”, és valamilyen módon „megköszönik” ezeket a támogatásokat, például ilyen nagyméretű kampányokban, mint amilyen az elmúlt hónapokban zajlott Erdély-szerte.

A támogatás akkor volna igazán értékes, ha az ideológiai kondicionálás nem érkezne ezzel együtt kapcsolt áruként.

Az ellenzéknek nem volt alkalma behatóan ismertetni Erdélyben is a programját, de Márki-Zay Péter azt Kolozsváron is elmondta, hogy nem szűnnének meg a támogatások.

Én Marosvásárhelyen találkoztam Márki-Zay Péterrel, ő arról beszélt, hogy elsősorban a helyi közösségekre bízná, mire használnák a támogatásokat, és nem tartotta elfogadhatónak azt, hogy Budapestről mondják meg, mire fordítsák ezt.

Egy ilyen transzparens elosztásra nagy szükség volna, mivel számos olyan esetről van tudomásunk, hogy olyan intézmények, akiknek vezetői nem osztják a Fidesz-narratívát, nem részesülnek anyaországi támogatásban. Az egyik ilyen példa a marosvásárhelyi színház, amelynek az igazgatója Gáspárik Attila. Mivel az ő ellenzékisége jól ismert, esélye sincs a társulatnak a támogatásra, holott ez az intézmény is az erdélyi magyar kultúra egyik fellegvára.

Ön szerint az erdélyi magyar sajtó mennyire implikálódott a kampányba? Mennyire befolyásolta az itteni szavazókat, hogy mit olvastak a lapokban?

Jóval nagyobb volt a magyarországi média hatása, azonban az erdélyiek is kivették a részüket a kampányból. Az imént a támogatásokról beszéltünk, de a sajtóorgánumok esetében már nem támogatásról van szó, hanem felvásárlásról, elhallgattatásról, és ezzel gyakorlatilag veszélybe sodródott a sajtószabadság Erdélyben, mert egyre nehezebb olyan lapokat, olyan médiaorgánumokat fenntartani, ahol nem működik cenzúra.

A sajtó leuralása olyan nagyfokú mentalitásváltást is okozott az erdélyi magyarság körében, amely által felszámolódott a pluralista hagyomány és a homogenizáció került előtérbe. Amit személy szerint hiányolok, amikor a támogatásokról beszélünk, az az átláthatóság.

Egyre inkább a klientelizmus és a nepotizmus uralkodik el ezen a rendszeren. És elvárás az, hogy a támogatások kedvezményezettjei igazodjanak a Fidesz-ideológiához.

Kizárólag olyanok felé jönnek a támogatások, akik politikailag is megfelelnek az elvárásoknak. Ez a sajtó esetében is így van: aki onnan kapja a működéshez a pénzt, az a Fidesz médiabirodalmának része.

Ön, aki mindig a román-magyar párbeszédet szorgalmazta, hogyan értékeli az említett szimbolikus nemzetegyesítő tendenciát?

A román-magyar megbékélésért dolgoztam 30 éven keresztül, és fájó szívvel kell mondanom, hogy az elmúlt időszak politizálása nyomán újabb törésvonalak jelentek meg a két közösség között.

A távolodás egyre aggasztóbb, mivel úgy tűnik, ma már nem érdeke az RMDSZ-nek, hogy az együttélés feltételeit javítsa. Egyre inkább zárt közösségben, párhuzamos társadalomban gondolkodik, és felszámolja az erdélyi magyar közösség számára a reális párbeszéd esélyeit.

Alig néhány nappal a választások előtt, épp Marosvásárhely határában elégetett levélszavazatokat találtak, ami nagyon felkavarta a kedélyeket. Sokan választási csalást emlegettek, ez viszont az erdélyi magyarok egy része számára is sértő volt. Levonható-e bármiféle tanulság az esetből?

A levélszavazás módszeréről is beszélnünk kell, meg kell vizsgálni, hogyan zajlik ez a folyamat Romániában.

Olyan privát entitásokat szerveztek be a levélszavazatok gyűjtésébe, amelyekről nem lehet pontosan tudni, hogy milyen felhatalmazással, jogosítvánnyal rendelkeznek.

Nemcsak a romániai magyar politikai alakulatok, hanem politika közeli civil szervezetek, egyházak is beszálltak a gyűjtésbe, de elképesztőbb esetekről is hallhattunk, amikor élelmiszerboltokban lehetett leadni, vagy amikor a román posta ellen kampányoltak a pártok. Tisztázta-e valaki, hogy ilyen tekintetben milyen megállapodás létezett a román állammal?

Összehasonlításképp említem meg, hogy a romániai választások alkalmával a romániai lakcímmel rendelkező állampolgárok konzulátusokon, nagykövetségeken, román kulturális intézetekben adhatják le szavazatukat, a levélszavazatok pedig kimondottan postai úton jutnak vissza Romániába. Az a fejetlenség, amely Erdélyben tapasztalható volt, ártott a szavazás átláthatóságának, korrektségének.

A kampány utolsó heteiben nem lehetett megkerülni az orosz-ukrán konfliktusról való kommunikációt, és emiatt az RMDSZ nagyon ellentmondásos helyzetben találta magát.

Ami az RMDSZ által folytatott kampány külpolitikai vetületét illeti, feltevődik a kérdés, hogy az RMDSZ elnöke, Románia miniszterelnök-helyettese ebben a propaganda-folyamatban egy olyan pártot támogatott nyíltan, amelynek céljai ellentétben állnak Románia külpolitikájának prioritásaival.

Az a meglátásom, hogy az orbánista politizálásból nincs visszaút, az EU-val és a NATO-val is feszült lett a viszonya Magyarországnak. Ez a további négy esztendőben egy módfelett nehéz együttműködést fog feltételezni, sőt azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az Oroszország felé való sodródás miatt felvetődik az országnak ebből a két szervezetből való kilépése. Egy olyan tagállammal való viszony, amelynek a kormányfője a közmédia nagy részét beszántotta, és a választási jog átalakításával előnyt biztosított magának az urnáknál, akit korrupcióval is vádolnak és a szemére hányják a jogállamiság és a kisebbségek jogainak a megsértését, csakis távolságtartó lehet az EU részéről.

Ha az RMDSZ alárendeli magát a Fidesz politikájának, ez az elszigetelődés őt is érinteni fogja. Orbán Viktor esetében nem úgy tűnik, hogy változtatni szeretne Brüsszel-ellenes politikáján, ezért az egyetlen járható út számára Kelet felé mutat: Oroszország, Szerbia, esetleg Bulgária lehetnek a partnerei a továbbiakban.

Remélem, hogy az RMDSZ nem ezt az utat fogja követni, hanem győz a józan ész, győz az Európai Néppárthoz való tartozás eszméje, és vissza lehet majd állítani azt a pluralizmust Erdélyben, amely még mindig szerepel az RMDSZ statútumában is.

Eddig úgy tűnik, hogy sokkal sikeresebb az erdélyi magyarság körében az Ukrajna-ellenes diskurzus. Ez is a kettős kommunikáció eredménye volna?

Az erdélyi magyarok átvették ezt a toxikus narratívát, néha még a Fidesznél szélsőségesebb csoportok tematizálásai is bekerültek a közbeszédbe, így terjedhetett el, hogy Putyin ukrajnai agressziója az orosz kisebbség védelmét szolgálja. Mindenki kihagyja ebből a narratívából, hogy Putyin nem egy demokrata, és az orosz föderáció kisebbségei ellen is többször fellépett. Gondoljunk a csecsenföldi háborúra, a dél-oszétiai, abháziai intervencióra, a krími tatárok vezetői most is börtönben ülnek politikai fogolyként. Úgyhogy a kisebbségi politika, amit pozitívumként említenek, egy fals mítosz.

Az RMDSZ feladatai közé tartozna ezeknek a narratíváknak a korrigálása, és a román kormány részeként egy korrekt álláspontot kellene képviselniük, sokkal határozottabban, mint eddig tették. Amennyiben ezt nem akarják megtenni, akkor tisztázni kellene, hogy hova tartozik a szövetség.

Én abban reménykedem, az RMDSZ visszatér ahhoz a független politizáláshoz, amelyben az erdélyi magyarság képviseletét felvállalja, és a budapesti politizálásnak ezeket a toxikus részeit nem veszi át, és nem asszisztál az Erdélyben való terjesztésükhöz.

Konkrét elvárásokat fogalmazott meg az RMDSZ-szel kapcsolatban. Lát-e esélyt arra, hogy ez a függőségi viszony megváltozzék, és az RMDSZ határozott lépéseket tegyen az önállóbb politizálás irányába?

Jó volna, ha a szövetség politikusai elgondolkodnának azon, hogy az RMDSZ-nek nemcsak a Fideszhez kell lojálisnak lennie, hanem az erdélyi magyarsághoz, Romániához és nem utolsósorban az Európai Unióhoz, és azon belül az Európai Néppárthoz is.

Az EPP irányvonalától is nagyon különbözik az az eszmerendszer, amelyet Orbán Viktor képvisel: a pro putyinista, euroszkeptikus, szuverenista vonal elfogadása aláássa az erdélyi magyarságnak, mint más országban élő nemzeti kisebbségnek az érdekeit. Az RMDSZ-nek nem lehet célja kisodródni az európai politikai spektrum szélére. Annak a kettős diskurzusnak, amelyet eddig folytattak, meg kell szűnnie, vagy ha nem képesek megszüntetni, akkor számolniuk kell a következményekkel. Például a román kormányban elfoglalt helyük megkérdőjeleződhet.

Az említett kérdéskörökben Kelemen Hunornak, Románia miniszterelnök-helyetteseként egy átlátható és szilárd álláspontot kellene képviselnie az országon belül és nemzetközi viszonylatban is.