Csodaszer mellékhatásokkal – a négynapos munkahét globális tapasztalatai

2022. június 16. – 15:46

frissítve

Csodaszer mellékhatásokkal – a négynapos munkahét globális tapasztalatai
Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A 2020 elején kirobbant koronavírus-világjárvány alapjaiban írta át a mindennapjainkat és vele a munkavégzéshez kapcsolódó, hosszú évtizedek óta rögzült szokásainkat. Sok mindent nem köszönhetünk a járványnak, azt viszont igen, hogy rámutatott és igazolta: igenis működik az otthoni vagy hibrid munkavégzés, és bátran lehet új megoldásokkal próbálkozni.

Az ilyen új megoldások Szent Grálja már a pandémia előtt is a négynapos munkahét volt, a járvány kezdete óta viszont soha nem látott módon felerősödött az ezzel kapcsolatos kisebb-nagyobb emberkísérletek száma. Nagy-Britanniában június elején a világ egyik legnagyobb négynapos munkahétre vonatkozó tesztidőszaka indult, míg Magyarországon a Telekom kezd július és október között négy csapattal hasonló tesztbe.

Az előnyökről – több szabadidő, jobb munka-magánélet egyensúly, kevesebb kiégés – sok szó esik, a nagy négynaposmunkahét-várásban viszont elsikkad, hogy hátulütőből is van egy pár. Az eddig lezajlott nemzetközi próbálkozásokból szerzett tapasztalatok alapján ezeket járjuk körbe pró és kontra.

Olyan, mint a zsiráf

Ha négynapos munkahétről beszélünk, akkor gyorsan tisztázni is kell, hogy ez alatt két, a munkavállaló (és persze a munkáltató) szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható módon eltérő koncepciót értünk. Olyan ez, mint a zsiráf: mindenki tudja, mire gondolunk, de valójában a zsiráf is négy faj, mégsem szoktuk ezt külön részletezni.

Pedig a négynapos munkahét esetében nem árt. Az egyik verzió szerint bérváltozás nélkül csökken a munkaidő, a 40 órás munkahét a négy nap miatt 32 órásra rövidül, cserébe viszont ugyanazt a fizetés kapja az illető, mint előtte. Ez a 100/80/100-as modellként híresült el: a fizetés 100 százalék marad, a munkaidő 80-ra csökken, viszont legalább a korábbi teljesítmény 100 százalékát várják el cserébe. A másik verzióban minden 100 marad, vagyis a négy nap alatt kell lehúzni a 40 munkaórát, tehát többet kell napi szinten dolgozni a plusz egy nap pihenőért.

Izland a mintapélda

Nem meglepő módon két szigetország számít élenjárónak a négynapos munkahét bevezetésében. Az egyikük Izland, ahol már a járvány előtt is komolyan foglalkoztak a témával: 2015 és 2019 között 40 helyett csak 35-36 munkaórából állt egy hét, fizetéscsökkenés nélkül. Az első kísérleti szakaszban 2500 izlandi dolgozó vett részt – ez Izland teljes dolgozó népességének több mint 1 százalékát jelentette.

A négyéves időszakot kiértékelő szervezetek arra jutottak, hogy a legtöbb munkahelyen a termelékenység nem csökkent, sőt volt, ahol még javult is. A munkavállalók arról számoltak be, hogy kevésbé érzik magukat stresszesnek és kiégettnek, elmondásuk szerint javult az egészségi állapotuk, valamint a munka és a magánélet egyensúlya is.

A kísérlet hatására az izlandi szakszervezetek újratárgyalták a munkarendeket, mára az izlandi dolgozók 86 százaléka vagy átállt rövidebb munkahétre, vagy elérhető neki ez az opció.

Új-Zélandon az Unilever globális vállalat indított egyéves tesztprogramot 81 dolgozójának. „A célunk az, hogy a teljesítményt az elvégzett munka, ne pedig az idő alapján mérjük. Úgy gondoljuk, hogy a régi munkamódszerek elavultak, és már nem felelnek meg a célnak” – mondta Nick Bangs, az Unilever új-zélandi részlegének ügyvezető igazgatója. Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, a hírek szerint más országokra is kiterjesztik a programot.

Nemzetközi kerekasztal-beszélgetés a négynapos munkahétről Madridban 2022. május 27-én – Fotó: Jorge Gil / Europa Press / Getty Images
Nemzetközi kerekasztal-beszélgetés a négynapos munkahétről Madridban 2022. május 27-én – Fotó: Jorge Gil / Europa Press / Getty Images

Amerikában és Kanadában kisebb-nagyon cégek szintén próbálgatják a rendszert, a briteknél pedig most indult 70 cég és 3300 dolgozó bevonásával a világ egyik legnagyobb tesztje. Ezt egyébként nem a részt vevő cégek és dolgozók száma szerint kell a legnagyobbnak tekinteni – Spanyolországban 6000 emberrel tesztelnek –, hanem abból a szempontból, hogy nagyon változatos területekre, sörfőzdéktől fish and chips árusokon át banki alkalmazottakig kiterjed. Skócia és Wales 2023-ban készül hasonló kísérlet lebonyolítására. Minden esetben a 100/80/100-as modellt követik, tehát kevesebb munkáért fizetnek majd ugyanannyit.

Ott van Belgium is, ahol február óta lehetőségük van a munkavállalóknak a négynapos munkahét kérésére – itt 38 óra a munkahét, tehát többet kell dolgozni napi 8 óránál. Alexander de Croo belga miniszterelnök egyébként elsősorban az EU-s szinten hírhedten merev munkaerőpiac fellazulását várja a lépéstől.

A velük szomszédos Németországban egyelőre a startupok érdeklődnek a négynapos munkahét iránt, bár itt már amúgy is 34,2 óra átlagban a munkahét, szóval alapból élen járnak a Euronews cikke szerint.

Magyarországon vegyesek a tapasztalatok, ahogy azt a Forbes is írja. Van, ahol nem hivatalos formában már négy éve él (nyaranta) a négynapos verzió, más szektorokban ha nem is kifejezetten ezt, de az abszolút rugalmasságot keresi a legújabb generáció, „miért üljek nyolc órát az irodában, ha ugyanazt két óra alatt, otthonról is el lehet végezni” alapon.

Japánban viszont épp a nagyobb cégek próbálgatják a rendszert, részben azért, mert a kormány is szeretne nagyobb figyelmet fordítani az állampolgárok munka-magánélet egyensúlyának helyreállítására. Persze ez abban az országban, ahol elég sokan szó szerint halálra dolgozzák magukat, különösen üdvözlendő lenne. 2019-ben például a Microsoftnál volt egy kísérleti időszak az országban, szerintük ez alatt 40 százalékkal nőtt a hatékonyságuk.

Nem varázsfegyver

Talán pont ez a Microsoft-eredmény az, ami miatt mindenki csodaszerként tekint a négynapos munkahétre, de az csak a teljesítmény növekedésére fókuszál, arra nem, hogy a dolgozók milyen áldozat árán pörgették magukat túl adott esetben. Érdekes visszatérni az Unilever új-zélandi tesztjére, ahol szintén az a fokmérő, elvégezhető-e az ötnapi munka négy nap alatt. Egy korábbi, szintén új-zélandi tesztprogramról készült tanulmány szerint jelentősen nőtt a nyomás az érintett dolgozókon, akik nehezen tudtak alkalmazkodni a megnövekedett elvárásokhoz, és ettől nemhogy javult, de romlott az életminőségük bizonyos esetekben.

A pluszmunka miatti megnövekedett stressz szinte minden eddigi kísérlet során előjött. Ez érhető is, a kérdés csak annyi: a plusz egy nap pihenés ellensúlyozza-e a négy nap alatt felgyülemlő pluszstresszt. Egy korábbi új-zélandi teszt kiértékelése közben arra jutottak, hogy többeket felvillanyozott, hogy folyamatosan a maximumon kellett teljesíteniük, másokat viszont ez pont annyira leterhelt, hogy a négynapos munkahéttel nyert plusz egy nap pihenő el is veszett, mert azon csak a keményebb munkát tudták kipihenni, nem igazán tudtak kikapcsolódni.

Erre az egészre egy San Franciscó-i fintech startup vezetője, Ryan Breslow alkotott remek hasonlatot. Szerinte oroszlánként és nem tehénként kell dolgozni – utóbbi csak legelészik a munkáján, előbbi viszont nagy intenzitással esik neki a dolgoknak. De Breslow is elismeri a Wired cikkében, hogy nem mindenki oroszlán – amikor saját cégénél közvélemény-kutatással szondázták a négynapos munkahét hatásait, a dolgozók 94 százaléka, a menedzserek 91 százaléka volt annak megtartása mellett, 40 százalékuk viszont egyértelműen több stresszről számolt be.

És ehhez hozzájön az is, hogy valójában nem is négynapos munkahetet tartottak – a cégnél elég sokan a papíron szünnap pénteken is leültek a számítógép elé programozni, mert azzal, hogy ez nem számított munkanapnak, nem kellett mindenféle mítingektől, munkatelefonoktól tartaniuk, és szabadon, a maguk tempójában dolgozhattak.

Ugyanerről számolt be a már említett Forbes-cikkben a magyar bróker-összehasonlító, a Brokerchooser is. Náluk kiderült, hogy el lehet végezni öt nap munkáját négy alatt is, de „egyrészt sokkal feszítettebbé, stresszesebbé váltak a napok, hogy tényleg beleférjenek az időbe, másrészt volt olyan a zömében fejlesztőket, programozókat foglalkoztató csapatból, aki úgy gondolta, hogy hadd ossza be inkább ő a maga idejét, hadd dolgozzon néha hétvégén, ha neki ahhoz van kedve, és lazábban a hét más napjain” – mondták.

A probléma pont ebből adódik, hogy sem a dolgozók, sem a munkahelyek, sem az egyes szakmák nem egyformák. Bárhogy is nézi az ember, eggyel kevesebb napot dolgozva kell ugyanazt a mennyiséget teljesíteni, de ez nem mindenkinek megy annyira könnyen, egyeseknek komoly stresszt okoz akár csak a napi 2 óra plusz, vagy az, hogy 32 órába tömörítsék bele azt, amire korábban 40 órájuk volt.

Ügyfélszolgálatos a reykjavíki Geysirland Turisztikai Információs Központban – Fotó: Denis Meyer / Hans Lucas / AFP
Ügyfélszolgálatos a reykjavíki Geysirland Turisztikai Információs Központban – Fotó: Denis Meyer / Hans Lucas / AFP

Az egyébként világos az eddigi kísérletek tapasztalataiból, hogy a legtöbb helyen, ahol belevágtak a négynapos munkahétbe, volt min áramvonalasítani a munka szempontjából, így többnyire belefért négy napba is az, amire korábban öt kellett. Lecsökkent például a mítingek száma, gyakrabban merült fel a kérdés, hogy biztos szükség van-e egy akárhány fős leülésre, vagy esetleg elég helyette egy email több címzettel.

A pozitív hozadék mellett viszont elmaradtak más, a közösség szempontjából fontosabb dolgok is. Azzal, hogy mindenkinek hiperfókuszáltnak kell lennie hétfőtől csütörtökig, lerövidültek a munkaidőben tartott szünetek, nem maradt idő beszélgetésre, pedig sokaknak – például a gyereküket egyedül nevelő szülőknek – a munkahely az egyike annak a kevés helynek, ahol felnőttekkel kerülhetnek interakcióba, és nem csak a bolti eladóval, a tanárral, a buszsofőrrel van meg a köszönés. De a kreatív munka kárára is mehet az, ha mindenki csak arra összpontosít, hogy legyen meg a saját dolgával csütörtökön zárásig, eközben viszont elmarad a közös ötletelés, a csapatmunka. Igaz, ezeknek egy része a home office miatt is háttérbe tud szorulni.

Miért ez a sztenderd?

Maga az ötnapos munkahét – már ahol persze – Henry Fordnak és a Ford Motor Companynak köszönhető. Ford forradalmasította az autógyártást a gyártószalag bevezetésével, ezek mellett iszonyatos munkát végeztek a gyár dolgozói. 1926-ban viszont, a szakszervezet nem kis nyomására, Ford úgy döntött, hogy az addigi gyakorlattal szemben a vasárnap mellé a szombatot is odaadja munkásainak. A legenda szerint ebben az is közrejátszott, hogy bízott benne, a plusz egy szabadnapot nyerő munkások majd Ford T-modellt vesznek, hogy a szabadidejükben minél több helyre eljuthassanak.

A T-modell ideje 1927-re leáldozott, az ötnapos munkahét viszont velünk maradt, nagyban amiatt, hogy valóban jelentősen növelte a dolgozók hatékonyságát. Az 1950-es évek Amerikájában ezért már a négynapos munkahét miatt verték az asztalt egyes szakszervezetek, 1956-ban maga az akkor még csak alelnök, későbbi elnök Richard Nixon is arról beszélt, hogy „a nem túl távoli jövőben” megállapodás születhet erről.

Itthon persze másképp mentek a dolgok. Amikor Nixon már a négynapos munkahétről álmodozott, mind a Rákosi-, mind a Kádár-korszakban 48 órát dolgoztak az emberek. A 40 órás munkahétre is fokozatos volt az átállás, 1967 és 1975 között 44 órás volt (a hivatalos csökkentés 1972-ben valósult meg), ekkor vezették be azt is, hogy minden második szombat már szabad volt.

Az ötnapos munkahétre való áttérést egy 1981. április 27-i kormányrendelet foglalta magában, igaz, minderre egyéves átmeneti időszakot biztosítottak. Az ötnapos munkahét ekkor még 42 óra volt, ez 1984-ben csökkent 40 órára – ez tartja magát a mai napig.

Plusz egy nap az plusz egy nap

A négynapos munkahét lényegét pont az jelenti, amit a június elején kezdődő brit teszt során is vizsgálnak. „Azt fogjuk elemezni, hogy a munkavállalók hogyan reagálnak a plusz szabadnapra a stressz és a kiégés, a munkával és az élettel való elégedettség, az egészség, az alvás, az energiafelhasználás, az utazás és az élet számos más aspektusa szempontjából” – mondja Juliet Schor, a Boston College szociológiaprofesszora, aki részt vesz a kísérlet kiértékelésében.

Fentebb részletesen taglaltuk a hátulütőket, a legtöbb esetben viszont igazolható a plusz egy nap pozitív hatása mentális, esetekben viszont anyagi szempontok alapján is. Egyfelől, a négynapos munkahétre áttérő cégek esetében drasztikusan esett az „egynapos betegségek” száma – nem volt szükség egy hirtelen kivett péntekkel vagy hétfővel meghosszabbítani a hétvégét, vagy akár egy rövid, pár órás ügyintézést igénylő dolog miatt sem kellett extra szabadnapot kivenni, hiszen erre ott volt a plusz egy nap.

A Wired a négynapos munkagyakorlatról készített anyagában egy férfi arról beszélt, hogy bár csütörtök estére kicsinálta a rövidített munkahét, és csak zombiként tudta bámulni a tévét, imádta, mert ott volt a másnap, a péntek teljesen szabadon – szinte teljesen üres boltokban tudott bevásárolni, volt idő füvet nyírni. Kialakult egy új rendszer: a péntek az ügyintézés napja, a szombat a szórakozásé, a vasárnap pedig a leeresztésé, hogy hétfőre teljesen feltöltődjön, ami sikerült is.

A lap összesen 6 cég 15 munkatársát kérdezte meg, akik nagy általánosságban imádták a rendszert, még úgy is, hogy volt, amelyiknél 40 óra maradt a munkaidő, máshol viszont 32-re csökkentették, tehát nem egyenlő feltételek alapján nyilatkoztak.

A felszabadult péntek lehetőséget ad a fiatal szülőknek, hogy több időt töltsenek gyerekeikkel, de új hobbikhoz, illetve több testmozgáshoz is vezethet a plusz szabadidő. Egy, a BBC cikkében megszólaló londoni PR-cég egyik alkalmazottja azt mondta, a plusz egy nappal havi 400 fontot (most épp bő 180 ezer forintot) spórolt meg, mert kevesebb napot volt magánóvodában a gyerek.

Szintén fontos pozitív hatás lehet, hogy a plusz egy, nem munkával töltött nap akár ötödédével is csökkentheti egy ország karbonlábnyomát – legalábbis egy, a brit piacot vizsgáló kutatás erre jutott, bár alighanem ez alaposabb vizsgálatot igényelne, ha szélesebb körben is alkalmazni kezdenék a rövidebb munkaheteket.

Aki kimarad, lemarad

Nagyon sok munkaterületen viszont egyszerűen kivitelezhetetlen ideális formájában a négynapos munkahét. Egy, a hagyományos munkarendet követő cégekkel kapcsolatban levő vállalat nem engedheti meg, hogy pénteken senki ne válaszoljon emailekre vagy vegye fel a telefont. Bizonyos szakmákban szintén nem szűnik meg a munka attól, hogy a dolgozók csak 4 napot szeretnének dolgozni.

Például egy négynapos munkahétre átállt sörfőzdében kénytelenek voltak extra műszakokat bevezetni, az élesztőnek ugyanis senki nem szólt, hogy hétfőtől csütörtökig van a munka, és ha hétvégére erjedt meg, akkor hétvégén kellett vele dolgozni.

Egy munkás a Vault City sörfőzdében – Fotó: Vault City Brewing / Facebook
Egy munkás a Vault City sörfőzdében – Fotó: Vault City Brewing / Facebook

Érdekes, valószínűleg a nagy átlagot nézve erősen egyedi esetről számolt be a BBC cikkéből már idézett férfi a négynapos munkahét nem várt hatásáról. Koray Camgöz úgy érezte, hogy javult a teljesítménye, többet és jobban dolgozott, amikor csak heti négy nap kellett bejárnia. A főnökei, akik viszont maradtak a heti öt napnál, úgy érezték, kevesebbet látják, tehát azt gondolták, kevesebb energiát is fordít a munkájára. Bár fél évvel később előléptették, a szerződésébe belefoglalták, csak akkor kapja meg a jobb pozíciót, ha visszatér a heti öt napra.

Az átgondolás a lényeg

„Szerintem ez megállíthatatlan” – mondja Andrew Barnes, aki azután alapított meg egy négynapos munkahetet népszerűsítő globális kampányt, hogy találkozott az egyik ilyen új-zélandi kísérlettel. Mivel ebben a munkavállalók termelékenysége a korábbi szint 125 százalékára nőtt, a betegszabadság pedig a felére csökkent, Barnes elköteleződött. „Egy olyan munkarendet használunk, amelyet az 1920-as években, a repetitív munkát jelentő feldolgozóiparra terveztek, és ezt alkalmazzuk a 21. században. Ennek semmi értelme” – véli.

Tény, hogy a mai világ már nem vagy nemcsak a gyárak körül forog, de ez nem jelenti azt, hogy minden szakma és munkahely készen áll a rövidített munkahétre. Szakértők szerint a legfontosabb, hogy ne a produktivitás növekedését, hanem a dolgozók életminőségének javulását tartsák szem előtt.

„A jobban az egyes alkalmazottakra szabott munkamodell – amely magában foglalhatja a rövidebb munkahetet is – jobb megoldás lehet, mint ha minden alkalmazottra egyszerűen ráerőltetnék a négynapos munkahetet. Néhány ember számára a négynapos munkahét lehet a megoldás. A rugalmas munkavégzés azonban általában véve kívánatos a munkavállalóknak, magasabb korrelációt mutat az elkötelezettséggel és a jóléttel, és illeszkedik egy modern munkahelyhez”

mondja Jim Harter, az amerikai Gallup elemzőcég munkahelyi menedzsmentet és jólétet vizsgáló szakembere.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!