Van az úgy, hogy már nem törekszem ezer százalékban tápláló, kiegyensúlyozott és ízletes ételeket készíteni magamnak és a családnak, nem tökéletes állagokra és aromákra gyúrok, vannak azok a pillanatok, amelyek tényleg csak pillanatok, és olyankor nagyon jól jönnek a zacskós levesek. Tessék, leírtam, néha főzök zacskós levest, és még csak meg sem bánom. Sok érv szól ellenük, műanyagok, sósak és nincs tápértékük, de még erősebbek mellettük: 3 perc, pár száz forint, és meleg, laktató étel. Pláne, ha alaposan meghekkelem, és teszek mellé, bele, hozzá ezt, azt, amazt.
Míg gyerekkorunkban, mikor megjelentek a porételek, csodaként tekintettünk rájuk, mára erős stigmát kaptak az instant ételek, és ez nem véletlen. Sokan közülük tele vannak adalékanyagokkal, sóval, de a legfőbb gond velük mégis az, hogy nincs bennük semmilyen tápanyag: sem teljes értékű szénhidrát, sem fehérje, se rost, se vitamin, se ásványi anyag nem kerül bele. A trükk viszonylag egyszerű: ezeket tartalmazó alapanyagokat kell a percek alatt elkészülő leveshez adni. Ez két módszerrel lehetséges: úgy, hogy az alapanyagok már előkészített/előfőzött-sütött-konzerv formában kerülnek a forró lébe, vagy annyira zsengék és olyan vékonyra, apróra szeljük őket, hogy a hő pár pillanat alatt fogyaszthatóvá varázsolja.
Az első számú akadály a bűntudat csökkentése, ez pedig az étel táplálóbbá varázslásával meg is oldódik. Itt tartott az instant tésztaleves kb. tíz éve, azóta azonban sok idő eltelt, az internet egyre őrültebb ötleteket termelt ki magából, míg mára ott tartunk, hogy nem létezik étel, amelynek nem készítette el valaki az instant ramenes verzióját, alig van ízesítése és alapanyag, ami nem jött létre ilyen formában. Kis túlzással kijelenthető, hogy a mai instant ramen receptek úgy néznek ki: vegyél egy tésztalevest, és tegyél bele bármit, ami a hűtőben, kamrában van.
Ezt senkinek sem ajánljuk, bár valóban amolyan konyhai játékról van itt szó, ami kamaszkorunk spicces hajnali kotyvasztásaira emlékeztet, és sok benne az őrület, mégis – van benne rendszer. Próbáljuk meg hát összefoglalni, de előtte nézzük, mi is az az instant ramen?
A tésztát, mint olyat a közhiedelemmel ellentétben nem az olaszok, hanem az ókori kínaiak találtak fel, és bár az őstésztákat a levegőn szárították, de vannak legendák, amelyek szerint már akkoriban is létezett a mai instant tészták alapmódszere. Ez amúgy elég egyszerű, és semmiféle hókuszpókusz űrtechnika nincs benne: a tésztát megfőzik, majd olajban nagyon hirtelen kisütik, így kiszárad, ami nem csak azért csodás, mert örök időkre tartós marad, de elég pár percig főzni, és már fogyasztható is lesz. Az ipari instant tésztaleveseket a japán Momofuku Ando találta fel sokak szerint a háborúk utáni éhezésekre való ipari válaszképpen, és a ma is létező Nissin márkanéven kezdte el forgalmazni 1958-ban. Csak jóval később járult a száraz tésztablokkokhoz a kis ízesítő zacskó, amelybe szárított zöldségek, só, ízfokozó, esetleg keményítő, olaj és színezékek kerülnek.
Mára nálunk is elképesztő választékban kapható, különösen az országszerte egyre nagyobb létszámban fellelhető ázsiai mindenesboltok kínálatában. Sokáig annyira lenéztem ezt a műfajt, hogy nem gondoltam valós lehetőségnek instant leves és instant leves között létezhető érdemi különbséget, de igenis van ilyen. Kedvencem a csirkével ellátott Buldok márka verziói, amelyek agyat zsibbasztó módon csípősek, de a Noghsim és az ősi Nissin márka is sok mindenre képes, amiről nem gondolnánk, hogy zacskóból és forró vízből 3 perc alatt létre jöhet.
De akkor sem érdemes csüggedni, ha csak a legolcsóbb tésztaleveseket találjuk a boltban, ezekből is remek dolgokat lehet kihozni. Bár ez alapvetően egy ázsiai műfaj, már megszokott házi recepteket is próbáltan gyorsítani ilyen technikával, ha például zöldborsót, gyufaszálakra vágott gyökérzöldségeket és zellerzöldet forralok a főzővízben 3 percig, majd ebbe teszem a tésztát, egészen klasszikus húsleves hangulatú lesz a dolog, de ugyanígy el lehet ezt játszani menzás paradicsomlevessel vagy bármivel.
A legjobb tésztalevesek mégis kamra- és hűtőmaradékokból állnak össze, bármilyen szomorkás zöldséget, sülthúst felvesz, ami megmaradt,
de magában már nem elég, így nem kell kidobni.
Fotó: Ács Bori / Telex
Tojás
Lehet bohóckodni külön hatpercessel vagy akár pácolttal is, ha erre épp van még ideje az embernek.
A legpraktikusabb módszer mégis az, ha azután, hogy a forró vizet a tésztára öntöttük, bele is ütünk egy tojást, ami így a főzési idő lejártával épp a levesbe buggyan.
Hús
A legegyszerűbb a maradék sült, főtt hús, de hajszálvékonyra szelt színhúsok is kerülhetnek a vízbe, sokan bacont vagy csirkemellet vagy szűzérmét is tesznek bele.
Zöldség
Bármilyen friss zöld levél, lehet hulladék is (karalábé-reteklevél), spenót, sóska, újhagyma,
szokatlanabb, de jó: aprított mogyoró vagy szezámmag.
Ízesítő zacskó: méreg vagy áldás?
Van olyan, akinek az elveivel ellenkezik, hogy a mindenféle varázsszerrel teli zacskócskát felhasználja, ők vagy rendes húslevest, leveskockát tesznek mellé helyette, vagy a következő ízesítők (nagyobb ázsiai boltokban beszerezhetők, bővebben itt írtunk róluk) egyikét illetve kombinációját:
Na de mi legyen a kis zacsikkal? Éppen a legutóbbi Ízfokozó-podcastadásban beszéltünk róla, hogy kár kidobni a tartalmát, sokkal több értelme van tejfölbe vagy majonézbe keverni, és zöldségekkel vagy csipsszel mártogatósnak feladni. Ezt is kipróbáltam, és tényleg nagyon jó, de érdemes kóstolgatva, óvatosan adagolni, mert elég sós és olykor csípős is tud lenni egy-egy termék zacskója.
Csináld magad instant leves
Na de mi van, ha valaki a saját, meghekkelt, feltuningolt tésztalevesét hordozni vagy előkészíteni szeretné, és szimpla forró víz hozzáadásával fogyasztaná el? Erre találta fel Kenji Lopez és Hugh Fearley-Whittingstall karöltve az üveges levest. A trükk annyi, hogy egy üvegbe pakolunk mindenfélét, főtt vagy instant tésztát, leveskockát, friss, aprított gyömbért, csilit, fűszereket, zsenge zöldségeket, szárított vagy sült húst, bármit, és ezt vihetjük magunkkal a munkahelyünkre, ahol csak forró vizet kell ráöntenünk, majd pár percig letakarva pihentetni. Remek ötlet, nekem az első ilyen alkalommal széttört az üveg a forró víz hatására, szóval aki kipróbálja, atombiztos befőttest alkalmazzon, vagy tegye át egy tányérba a tartalmát, mielőtt leforrázza.
Instant carbonara – Fotó: Ács Bori / Telex
Instant tészták, leves nélkül
Amikor végképp elszabadultak az internet instant tésztaleves hackjei, nem volt már a mozgalmon fék, és mindent elkészítettek a pár perces alapból, lett
majonézes-tojásos leves
édes-savanyú leves ketchuppal és ananászkonzervvel
ramen carbonara, ami a szentségtörés csúcsa, szóval tényleg bármi.
Az igazi fordulatot mégis az hozta meg, mikor David Chang amerikai sztárszakács és étteremlánc tulajdonos elkezdett tévésorozataiban, majd közösségi médiás posztjaiban instant ételeket népszerűsíteni. Ő egyenesen az olasz konyhát támadta meg, és gyorstésztából gyártotta le a klasszikus cacio e pepét (borsos, juhsajtos tészta), de azóta is gyakran mutat be instant alapokból készülő gyors vacsorákat, mert úgy véli, az otthoni főzés gyerekek mellett az ép eszünk megőrzéséről szól, nem a konyhaművészetről. Legutóbb Drew Barrymore műsorában készített instant tésztából gombás, szójaszószos, káposztás pirított tésztát – persze alapnak azóta piacra dobott saját termékeit használta hozzá. Ennél jobb érv már nem is kell ahhoz, hogy ne szégyelljem, ha néha-néha leveseket készítek porból.
Szokott hasonló módon átdolgozni, feldobni instant ételeket? Van tuti módszere lenézett készételek csodálatossá alakítására? Írja meg nekünk kedvenc háziasított porételének receptjét!
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
