Ha a több mint százéves időjárási adatoknak hinni lehet, 1916. január 23-án és 24-én az Egyesült Államokban, a Montana állambeli Browningban 24 órán belül 56 fokot esett a hőmérséklet, 7 Celsius-fokról –49 fokra (eredetileg Fahrenheitben jegyezték fel, de a cikkben Celsiusra váltottunk át mindent). Ennél nagyobb egy napon belüli hőmérséklet-csökkenést azóta sem jegyeztek fel.
Hőmérséklet-növekedést viszont igen, méghozzá szintén Montanában. Loma községben 1972. január 14-én a hőmérők reggel 9-kor még –47,7 fokot mutattak, január 15-én reggel 9-kor pedig már 9,4-et. Ez a több mint 57 fokos hőmérséklet-ingadozás a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, miután az adatokat az Egyesült Államok óceán- és légkörkutatási hivatala, a NOAA 2002-ben hitelesítette.
A két rekordban a közös pont Montana, ahol találunk még hasonló érdekességeket. Fairfieldben például 1924-ben szenteste 12 óra alatt 46 fokot zuhant a hőmérséklet, 1980-ban Great Fallsban pedig azt figyelték meg, hogy 7 perc alatt (!) 26 fokkal lett melegebb. De mi olyan különleges ebben az amerikai államban, hogy rövid idő alatt ilyen óriási kilengéseket produkálnak a hőmérők?
A válasz Montana földrajzi adottságaiban keresendő. A térség nyugati felét a Sziklás-hegység több vonulata szeli át (az első spanyol felfedezőknek hála innen kapta a nevét az állam, a spanyol montaña, azaz hegy szóból), keletre pedig alacsonyabban fekvő sík területek találhatók, kisebb dombokkal. A hegyek az állam klímáját is szinte kettéválasztják. Nyugaton hideg, félszáraz éghajlat jellemző fagyos, kevés csapadékkal járó telekkel és enyhe, párásabb nyarakkal. A hegyekben szubarktikus klíma uralkodik (emiatt Montana egy része síparadicsom), a keleti szélen pedig mediterrán és kontinentális éghajlat keveredik, ami általában forró, száraz nyarakat hoz. A jelentős magassági különbségek és a természeti adottságok nagy mértékben befolyásolják a régió éghajlatát.
Földrajzi és éghajlati sokszínűsége miatt Montana ideális terepe bizonyos szélsőséges időjárási jelenségeknek – éppen azoknak, amik nagy hőmérséklet-ingadozásokat okoznak. Az említett 1916-os lehűlés oka például az volt, hogy Kanadából sarkvidéki hideg levegő nyomult Montana északi részébe és gyorsan kiszorította az ottani meleg légtömeget. Az 1972-es rekordért pedig a chinook nevű meleg, száraz bukószél volt felelős. Ez a Sziklás-hegység specialitása, akkor jön létre, amikor a Csendes-óceán felől érkező légtömeg a hegységhez érkezve felfelé kényszerül, kiadja magából a csapadékot, majd a hegyvonulat másik oldalán, már szárazon leszáll és közben felmelegszik. 1972-ben egy fagyos sarkvidéki légtömeg rekedt meg Loma térségében, ezt söpörte ki egy meleg chinook.
Nagy hőmérséklet-ingadozások a Föld más régióiban is tapasztalhatók, jellemzően magas hegységek közelében található sivatagos területeken, illetve úgy általában sivatagokban. Ilyen szempontból az alacsonyan levő, tengerpartok mellett fekvő régiók a legkevésbé változékonyak, a következő térkép mutatja, hogy hol mekkora átlagos napi hőmérséklet-ingadozás jellemző a Föld egyes tájain.
Ez a térkép az 1951 és 1980 közötti adatokon alapul, az ENSZ klímabizottságának kutatása szerint pedig a klímaváltozás hatásaként a napi hőmérséklet-ingadozás mértéke is nőtt az elmúlt évtizedekben. Erre Magyarország jó példa: pár éve, 2022. március 24-én Szécsényben megdőlt az országos napi hőingásrekord. A településen aznap hajnalban –7,5 fokot mértek, délutánra pedig 23,6 fokra melegedett a levegő. Ez 31,1 fok hőmérséklet-változást jelentett, amivel megdőlt a korábbi, 1956-ban mért, 30,7 fokos rekord.
A hőingás változása globálisan megfigyelhető, így ha megdől a lomai rekord, nem kizárt, hogy Montanában dől majd meg. A klímaváltozás egyébként érzékenyen érinti az amerikai államot: a régióban a hó egyre korábban olvad el, emellett egyre gyakoribbak a hőhullámok, amik olykor erdőtüzeket is okoznak. Végső soron Montana minden évszakban egyre forróbb és szárazabb lesz, a nem is olyan távoli jövőben akár súlyos vízellátási gondok is lehetnek az államban.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!
