A felesége nélkül akart sörözni és horgászni, ezért árvizet zúdított a környékre

2024. május 11. – 18:19

A felesége nélkül akart sörözni és horgászni, ezért árvizet zúdított a környékre
Homokzsákok a nagy árvíz idején, 1993-ban, Missouriban – Fotó: Andrew Holbrooke / Corbis / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Ki ne akart volna még pár plusz sört legurítani és bulizni a haverokkal, mielőtt hazaér a csaja, a felesége, vagy a családja? Hasonló motivációk vezérelték 1993-ban az amerikai James Robert Scottot is, aki meg akarta akadályozni, hogy felesége hazatérjen a munkából, ezért elzárta az útját – minden bizonnyal úgy, hogy azzal sok ezer másik ember életét tette tönkre. A problémás férj az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb árvízi katasztrófájában játszott szerepet, ami visszafordíthatatlan pusztítást okozott a térségben.

A zavaros történetet máig felemlegetik, a férfi pedig még azóta is börtönben ül a már-már hihetetlen bűntény miatt, amiről máig állítja, hogy nem követte el. Bűnösségét rajta kívül mások is vitatják, a sajtó és több kapcsolódó mű szerzője is kritikus Scott szigorú ítéletével kapcsolatban.

Visszaeső bajkeverő

James Robert Scott az Illinois állambeli Quincyben nőtt fel, és a húszas éveire több ízben is összeütközésbe került a törvénnyel. Még csak 23 éves volt, de már hat különböző börtönben ült különféle bűntettek miatt. Többször ítélték el rablás vádjával, két alkalommal szándékos gyújtogatás miatt ültették le. 1982-ben például a volt általános iskoláját, a Webster Elementary School nevű intézményt égette porig. Hat évvel később egy garázst gyújtott fel, és pár másik tűzesettel is összefüggésbe hozták a nevét, emiatt akkor hét évet kapott.

A férfit 1993-ban feltételes szabadlábra helyezték, ekkor egy Burger Kingben vállalt munkát. Feleségével, Suzie-val Fowlerben éltek, Quincytől nem messze. Mint egy 2006-os cikkben írták:

„Scottot kora reggel engedték ki a börtönből, és egyből visszatért a napi rutinjához: nappal a Burger Kingben dolgozott, este pedig úgy vedelt, mint Keith Richards.”

A nagyivó Scott csupán 24 éves volt, amikor a legnagyobb bűntényét elkövette: öncélú tervekkel felvértezve szándékosan árvizet okozott, az 1993-as „nagy árvízként” elhíresült katasztrófa (Great Flood) pedig összeforrt a nevével.

A víz az úr a háznál, vagy a feleség?

A csapadékos 1992-es év végén szokatlanul magas volt a talaj nedvességi szintje, a tározók pedig csurig teltek a Missouri és Mississippi folyó felső medencéjében. Az esőzések és a heves viharok a következő hónapokban sem csillapodtak, a folyó így több gátat is átszakított Iowától Missouriig, a katasztrófa pedig 1993. július 16-án este 8 környékén következett be. Bár a nagy árvíz idején több mint 1000 gát omlott össze, az egyiket nem önerőből győzte le a víz, hanem Scott segítségével.

Mint a Unilad írja, a hatóságok tudomására jutott, hogy az egyik átszakadt, kezdetben csak szivárgó gátat két órán át figyelmen kívül hagyták, Scottot pedig egy gyanús interjúja miatt előállították. Később elengedték, de 1993 októberében újra elővették egy rablás miatt (ne feledjük, hogy egy nyilvántartott bajkeverőről van szó). Ekkor kérdezték az árvízről is, Scott pedig elmondta a rendőröknek, hogy több homokzsákot eltávolított a gátnál az áradás előtt.

Állítása szerint csak azért cselekedett így, hogy ellenőrizzen egy szivárgó területet a gáton, egy szemtanú azonban bemártotta, mondván, a férfi egészen más motivációkról számolt be a barátainak. És itt jön képbe a férfi párja, Suzie, illetve kettejük zátonyra futott házassága, amit elmosott a víz.

Scott azt emlegette, hogy ha felesége útját állná az áradás, végre többet tudna bulizni és piálni a barátaival, a nagy vízfolyamnak hála pedig végre rendesen tudna horgászni.

A feleség a katasztrófa idején egy étteremben dolgozott a Missouriban található Taylorban, ami mindössze 23 percnyi autóútra volt Fowlertől, ahol éltek, és 27 percre Hannibaltól, ahol Scott segédkezett az árvíznél.

Ahhoz viszont, hogy valaki megközelítse ezeket a helyeket, mindenképp át kell hajtania az Illinois és Missouri államot összekötő helyi hidakon, amik a katasztrófa következtében megsérültek, így Scott vélt vagy valós, de mindenképpen őrült terve nem volt teljesen kivitelezhetetlen.

Mint Scott többször is nyilatkozta, önkénteskedni ment a tett helyszínére, sok más környékbelihez hasonlóan, akik vele együtt segíteni akartak a katasztrófa elhárításában. Elmondása szerint zsinórban a negyedik vagy ötödik napját töltötte a terepen, amikor a katasztrófa bekövetkezett. A bíróság megállapította, hogy Scott tudatosan akart kárt okozni a gáton, így szántszándékkal okozott katasztrófát. Akkoriban ő volt az egyetlen ember Missouriban, akit emiatt tartóztattak le a hatóságok.

Scottra összesen húsz évtől életfogytig terjedő börtönbüntetést szabtak ki, az esküdtszék a Historic Flix cikke szerint alig négy óra leforgása alatt hozta meg az egyhangú döntést.

Neal Baker felügyelő volt az, aki gyanút fogott: a rendőrtiszt jól ismerte Scottot, 1982-ben és ’88-ban is ő tartóztatta le gyújtogatásért. Baker kiszúrta, hogy Scottot meginterjúvolta a tévé az árvíz napján, és elindult ezen a nyomon. Gyanús volt neki, hogy Scott nem viselt mentőmellényt, a ruházata pedig túl tisztának tűnt ahhoz képest, hogy napok óta a gátnál segédkezett. A férfi emellett nehezen és zavarosan emlékezett vissza a gátnál töltött napokra, a vallomása pedig több szempontból is ellentmondásosnak tűnt.

A nagy árvíz tényleg nagy volt

Az 1993-as nagy árvíz összesen hét hónapig tartott, 50 emberéletet követelt és körülbelül 54 ezer civilt kellett evakuálni miatta. A kárt 12 és 16 milliárd dollár közé becsülték (mai értékén 23 és 30 milliárd dollár, vagyis 8300-10 800 milliárd forint), ezen felül pedig 61 ezer négyzetkilométernyi termőföldet, számos környékbeli farmot pusztított el a víz.

Az árvíz a közlekedést is megbénította, járhatatlanná vált több híd is a térségben, számos helyi vállalkozás pedig szintén emiatt ment csődbe. Az emberek a folyó két oldalán ragadtak, városok és falvak kerültek víz alá.

Az áradatot az Egyesült Államok egyik legnagyobb kárt okozó és legpusztítóbb árvizei közé sorolják, az 1927-es nagy mississippi árvíz után ez volt a legnagyobb ilyen katasztrófa az országban. A Mississippi folyó környéki területek közel 200 napra kerültek víz alá, míg a Missouri mellett fekvő régióban 100 napig állt a víz.

Fontos leszögezni, hogy mindezért nem Scottot tették felelőssé, és természetesen nem az általa a hatóságok szerint eltávolított homokzsákok vezettek ekkora pusztításhoz, hiszen az árvíz korábban kezdődött és egészen őszig eltartott. Mégis, a Hannibal környéki, illetve a Missouri folyónak azon az oldalán található termőterületekből 14 ezer hektárnyi (57 négyzetkilométer) került víz alá, és ebben már Scott volt a ludas. Bár ötvenen meghaltak az árvíz során, a Scotték által felügyelt területen mindenki túlélte a katasztrófát.

Nincs kézzelfogható bizonyíték

Scott ügye már a 90-es években is megosztotta az amerikai közvéleményt. Voltak, akik szerint a hatóságok igazságot szolgáltattak, mások azt állították, hogy a kiszabott büntetés túl súlyos volt a férfi által elkövetett (feltételezett) bűncselekményhez képest.

Adam Pitluk, a Time magazin korábbi munkatársa egyike azon szerzőknek, akik vitatják Scott bűnösségét. Pitluk több mint egy évtizede foglalkozik a hírhedt esettel, amit 2007-ben megjelent Damned to Eternity című könyvében részletesen fel is dolgozott. A riporter 2018-ban a következőket nyilatkozta a KSDK Newsnak: „Meg lehet tekinteni a bizonyítékokat, és azt fogják látni, hogy valójában nincs is bizonyíték. Ezt az ügyet felhúzták pár szerencsétlen körülményre.” A Vice 2022-ben megjelent dokumentumfilmje szintén Scott elítélését kritizálja:

Pitluk úgy véli, hogy a bíróság felületesen járt el az ügyben, és Scott priusza ide vagy oda, felelőtlenség és óriási baklövés volt egyetlen egy embert elítélni a katasztrófa miatt, aminek számos egyéb kiváltó oka lehetett. A dilemma adott: Scott valóban elkövette a bűncselekményt, vagy csak bűnbak volt egy szürreális sztorival?

A kérdést máig gyakran felteszik az üggyel foglalkozó cikkek, míg maga Scott állítja, hogy boszorkányüldözés folyt ellene. Többször nyilatkozta, hogy megbánta a fiatalkori kihágásait, és a mai napig ártatlannak vallja magát az árvíz ügyében. 2011 óta várja a feltételes szabadlábra helyezését, de a jogi képviselői eddigi törekvései sikertelennek bizonyultak. Az ügyének újratárgyalását évek óta tologatják, a közelmúltban mégis történt némi előrelépés, a következő meghallgatásának időpontját 2026 júliusára tűzte ki a bíróság.

(NDTV, Historic Flix, Unilad)

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!