Popeye-t egy valódi emberről mintázták

Popeye, az egykor igen népszerű rajzfilmfigura leginkább két jellemzőjéről ismert: tengerész (hajóját nem éri vész), és folyton spenótot eszik. Ezek közül egyik sem volt igaz Frank „Rocky” Fiegelre, az illinois-i Chester városszerte ismert kemény fiújára. Ami csupán azért érdekes, mert ő ihlette Popeye alakját.

Fiegel 1868-ban született lengyel bevándorlócsaládba – illetve lehet, hogy még Lengyelországban látta meg a napvilágot, de legfeljebb pár évig élt ott. A család Chesterben telepedett le, de Fiegel felnőtté cseperedéséről szinte semmilyen részlet nem ismert. Viszont 1894-ben Chesterben született meg Elzie Crisler Segar, a Popeye későbbi rajzolója. Gyerekként nagy hatással volt rá Rocky, és gyakorlatilag róla mintázta leghíresebb figuráját. Ezt megerősítette a Snopes legendavadász oldal is, forrásként pedig Fred Grandinetti Popeye: An Illustrated Cultural History című könyvét idézte.

Grandinetti chesteri polgárok beszámolóira hivatkozva írja, hogy Fiegel kocsmai kidobóként kereste kenyerét, erős fizikumú, magas fickó volt, aki mindig készen állt egy kis verekedésre. A lebujban rendet tartott és többször előfordult, hogy túlerővel szemben is ő kerekedett felül. Emellett – bár gyanús, hogy ez már hozzáköltött mese – állítólag a szorult helyzetben levő embereket is mindig kisegítette és akkor is közbeavatkozott, ha azt látta, hogy egy felnőtt elver egy gyereket.

Az említett könyv mellett sokat idézett írás a Southern Illinois című lap 1979-es cikke, amiben Fiegel unokaöccse is megszólalt. A rokon elmondta, hogy nagybátyja nem véletlenül kapta a „Rocky” becenevet: ökölharcban nem volt párja, és ha profi ökölvívónak állt volna, jó eséllyel bajnok lehetett volna belőle. Az unokaöcs is megemlítette, hogy Fiegel szerette a gyerekeket – cukorkát és néha még pénzt is adott nekik. És volt egy állandó játékuk: Rocky az esti műszak után szeretett kiülni a háza elé és pipázva elszundikálni a napfényben. A helyi gyerekek ekkor néha addig piszkálták, amíg a felriadó Fiegel dühösen elkezdte kergetni őket, de persze egyiküket sem kapta el.

E gyerekek egyike volt Segar, akire nagy benyomást tett Rocky, és Popeye karakterének megalkotásakor ezekhez az emlékekhez nyúlt. Ennek köszönhetően Fiegel több külső jegye visszaköszön a karakterben. Rocky álla is széles volt és előreugró, az egyik szemére nem látott, mert állítólag egy verekedésben kiütötték neki (pop-eye), a szájában pedig mindig ott lógott a pipa. És persze erős volt, mint Popeye, bár ő spenót helyett inkább alkoholt fogyasztott rendszeresen. A spenótot Segar utólag adta hozzá a figurához, miután több szülő panaszkodott neki, hogy a gyerekek Popeye-t utánozva folyton verekednek. Azt remélte, hogy a spenóttal kicsit árnyalja a karaktert, illetve a gyerekeket is ráveszi a zöldségevésre.

Segar először papíron rajzolta meg a bunyós tengerészt. A 20. század elején nagyon népszerűek voltak a napilapokban a képregénycsíkok, és a New York’s Evening Journalban Segar is évekig vezetett egy ilyen minirovatot Thimble Theatre címen. A képregény 1919-ben indult, Popeye pedig tíz évvel később bukkant fel benne. Hamarosan ő lett a legkedveltebb karakter, ezért a képregény címe is megváltozott Thimble Theatre Starring Popeye-re. A rajzoló később azt is elárulta, hogy Popeye barátnőjét, Olive-ot is egy chesteri lakosról mintázta: egy Dora Paskel nevű magas, vékony nőről, aki folyton kontyba fogta a haját.

Amikor Popeye népszerűsége nőni kezdett, akkortájt jelentek meg a mozikban az első rajzfilmek, Mickey egér például 1928-ban debütált. A Paramount is szeretett volna egy saját bestsellert a műfajban, megvették hát Segartól a képregény jogait, a szakma egyik legendás műhelye, a Fleischer Studios pedig 1933-tól ontani kezdte a Popeye-rajzfilmeket. A spenótevés és a verekedés az animációs változatban még gyakrabban jelent meg, aminek hatására 1934-ben Amerikában harmadával megugrott a spenóteladás.

Segar nem sokáig élvezhette a képregény és a rajzfilm sikereit: 1938-ban, 43 évesen leukémiában meghalt. Popeye-t ezután más művészek rajzolták tovább képregényben és rajzfilmben is. 1980-ban egy élőszereplős film is készült, amiben Robin Williams játszotta a címszereplőt és Robert Altman volt a rendezője, ennek ellenére a film nagyot bukott. Popeye karaktere viszont azóta is tovább él, idén például egy Popeye-manga fog megjelenni.

Hogy Fiegel mikor tudta meg, milyen popkulturális ikont ihletett, abban nem értenek egyet a források. Egyesek szerint csak akkor, amikor Segar meghalt, mások úgy tudják, a rajzoló évekkel korábban felvette a kapcsolatot Rockyval és néha pénzzel is támogatta őt. Ha kapott is valamennyi jogdíjat Segartól, az nem változtatta meg Fiegel életét: az anyjával, majd annak halála után az anyja házában lakott, egész életében agglegény maradt és folyton ott lógott a pipa a szájában. 1947-ben, 79 évesen halt meg, az anyja mellé temették egy jelöletlen sírba. 1996-ban aztán rajongói kezdeményezésre odakerült egy sírkő a nyughelyére, rajta az 1929-es Popeye-figurával.