A színész, aki akkorát bakizott, hogy 2400 évvel később is csak emiatt emlékszünk rá

2023. november 30. – 06:09

A színész, aki akkorát bakizott, hogy 2400 évvel később is csak emiatt emlékszünk rá
Fotó: Jessica Ziemke / iStock / Getty Images Plus

Másolás

Vágólapra másolva

Errare humanum est, mondták a régi rómaiak (legalábbis Seneca), azaz tévedni emberi dolog. A még régebbi görögök nem feltétlenül osztották ezt, mint azt szerencsétlen Hégelokhosz példája mutatja: ma már semmi más miatt nem emlékszünk rá, csak azért, mert vétett egy hibát. Egy olyan apró bakit, ami bármelyikünkkel megeshet – igaz, a lehető legrosszabb helyen és időben hibázott.

Hégelokhosz – aki nem azonos azzal a Hégelokhosszal, aki Nagy Sándor ázsiai hadjáratában volt a macedóniai lovasság vezére – az i. e. V. században élt athéni színész volt, de nem tudni, mikor született vagy halt meg. Az viszont több forrásban is fennmaradt róla, hogy i. e. 408-ban a színpadon botlott egy emlékezeteset. Athénban akkor éppen a város egyik legnagyobb ünnepe, a Dionüszia zajlott, amin a boristen Dionüszoszt dicsőítették, és a program álladó része volt egy nagy presztízsű drámaverseny, illetve drámabemutatók. Az az évi Dionüszián többek közt Euripidész Oresztészét játszották, és Hégelokhosz alakította nagy átéléssel a címszerepet. A 279. sorhoz érve aztán tényleg drámai dolog történt, legalábbis a színész karrierjét tekintve.

A jelenetben az Erinnüszök által elhagyott Oresztész monologizál, és éppen egy pozitív gondolatot fogalmaz meg. Ennek a mondatnak a vége görög eredetiben úgy szól, hogy γαλήν' ὁρῶ (galḗn' horô), ami a teljes sorral együtt azt jelenti, hogy „a vihar után ismét nyugodt tengert látok”. Karsai György és Térey János fordításában ez még szebben hangzik: „Habokból fölmerülve nyugalmas a part!”

Az ógörög nyelvben kiemelten fontos az intonáció, a szavak jelentését azok dallama is befolyásolhatta (akit bővebben érdekel a téma, a Nyesten talál erről egy érdekes cikket). Emellett a régi görögök gyakran éltek az elízió, azaz hangkivetés technikájával. Erre ma is találni példákat, ilyen, amikor „nem tudom” helyett azt mondjuk, hogy „nemtom”. Ez ma slendriánságnak tűnhet, de az elízió a klasszikus retorikában stíluserény volt, a költői szabadság megnyilvánulása.

Oresztész szövegében is volt egy ilyen trükk, de Hégelokhosz nem vette ezt az akadályt, és a hanglejtése is megbicsaklott – utólagos magyarázatok szerint kifogyott a szuflából, ezért mondta kicsit máshogy a mondatot. A sorvég így γαλῆν ὁρῶ (galên horô) lett, ami hangzásban nagyon hasonló, de jelentésben egészen más: a „nyugalom” szó helyett „menyét” hangzott el.

„A vihar után ismét menyétet látok” – dörögte tehát Hégelokhosz Oresztészként, vagy ha úgy jobban tetszik: „Habokból felmerülve menyétes a part!” A menyét ráadásul balszerencsés állatnak számított az ókori Athénban, így az optimista mondat tartalmában is baljós üzenetté alakult. A malőr miatt Hégelokhosz közröhej tárgya lett, és többet nem lépett színpadra. (Sőt, arról is van említés, hogy a baki hozzájárult ahhoz, hogy Euripidész elhagyja Athént.) A színész nyelvbotlásáról gúnytól csöpögő íróvesszővel emlékezett meg több görög író, például Sztrattisz, Szannürión és Arisztophanész.

Ugyanakkor akár vitatni is lehetne, hogy Hégelokhosz mennyire járt rosszul. A régi görögöket sokat foglalkoztatta a kleosz, amit a mitológiai hősök is igyekeztek kiérdemelni. A kleosz jelentése leginkább dicsőséges hírnév, és a megszerzéséhez olyasmit kell tenni, ami örökké fennmarad, mert az utókor újabb és újabb generációi is megemlékeznek róla. Hégelokhosz kleosza nyilvánvaló, még ha egy bakival érdemelte is ki. Emlékét még a TikTokon is őrzik egy empatikus dallal.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!