A varjúautomata, amellyel madarakat tanítottak meg arra, hogy dobják ki a cigicsikkeket

2018-ban egy francia vidámpark kiképzett hat varjat arra, hogy a madarak felszedjék az emberek által eldobált cigarettacsikkeket. A Puy du Fou nevű Les Epesses-i tematikus vidámparkba a becslések szerint ekkoriban nagyjából évente 2 millióan látogattak el guillotine-okról, pestisjárványról, francia történelemről tanulni. Ahogy az lenni szokott, ezek a látogatók szemeteltek, és ahogy az ritkán szokott lenni, megoldásként a vidámpark úgy döntött, hogy

kiképez varjakat arra, hogy madáreleségért cserébe összeszedjék a cigicsikket, és kidobják egy dobozba.

Nicolas de Villiers, a park elnöke arról beszélt ekkor, hogy bár a látogatók ügyelnek a tisztaságra, a varjakon keresztül ők mégis azt akarják üzenni, hogy „maga a természet tanít meg minket így arra, hogy vigyázzunk a környezetünkre”.

Egy évvel a vidámpark ötlete előtt, 2017-ben egy startup, a Crowded City bemutatta egyik tervét, a Crowbart. A Crowbar Hollandia zsúfolt városainak problémáit, a rengeteg cigarettacsikket akarta megoldani – azzal az ötlettel, hogy képezzék ki varjak generációit a szemétszedésre. Az egész ötlet még 2008-ból indult, amikor is egy TED-előadáson felmerült, hogy a varjak okosak, a városokban szemét van, a varjak szeretik az ételt, az emberek nem szeretik a szemetet, így hát képezzünk ki varjakat arra, hogy cigicsikkeket hozzanak nekünk ételért cserébe!

Az erre kitalált készülék arra tanítja a varjakat, hogy ha az egyfajta varjúautomatába beledobják a cigicsikket, a gép eleséget dob érte cserébe. A tanulási folyamat lényege, hogy először a madarat elkezdik a gépen etetni, majd hozzászoktatják, hogy a gépnél lévő étel mellett cigicsikk is van. Az ételt ezután a géppel adatják ki, így megszokja a madár, hogy a gép csinál dolgokat, képes ételt adagolni. A harmadik lépésben aztán az ételt már nem találja ott a madár, csak a csikket: addig lökdösi, amíg nem esik be a csikk a gépbe, és voilà, esik is ki belőle az étel.

Több varjú, kevesebb pénz

A francia vidámpark volt az első, amely az elméletet a gyakorlatban is kipróbálta. Ezután tavaly Svédországban kattantak rá a varjas ötletre, a Stockholm melletti Södertäljében bevetették a gépezetet, hogy a varjakat munkára fogják. „Intelligenciájuk miatt választottuk a varjakat erre a feladatra”, mondta ekkor a projektet vezető Christian Günther-Hanssen a TT svéd hírügynökségnek.

Úgy fogalmazott, hogy a vadon élő madarak „önkéntes alapon” vesznek részt a kísérletben, azaz maguk szállnak be a projektbe. Csak Södertälje városa évente nagyjából 1,9 millió eurót költ utcatakarításra. A projekt vezetője szerint a varjak kiképzése 75 százalékkal csökkenthetne a csikkek feltakarítására szánt összegeken.

Günther-Hanssen arról is beszélt, hogy a varjak a többi állatnál könnyebben taníthatók, arra is nagyobb szerinte az esély, hogy egymástól tanulni tudnak: „ugyanakkor kisebb a kockázata eközben annak, hogy tévedésből megennék a szemetet”, tette hozzá.

Nikotinos varjak

Günther-Hanssen utóbbi megjegyzése nem utolsó szempont a varjak csikktakarításra kiképzésekor. Korábban a Crowbar fejlesztői is elismerték, hogy szedett madáráldozatokat a projekt: és nemcsak madáráldozatokat, hanem úgymond embereket is. A projekt hátulütője ugyanis többek között az, hogy egyrészről hogyan hat a nikotin és a cigarettacsikk az állatokra, másrészről pedig, hogy a túl hatékonyan dolgozó varjak ne próbálják meg a csikket még azelőtt kiszedni az ember kezéből, hogy az elszívta/eldobta volna.

Kevin McGowan, a Cornell Ornithology Lab varjúspecialistája arról beszélt, hogy az egész varjúprojekt felesleges, „egyszerűen működésképtelen”. McGowan kijelentette: annyit ér ez, mint „szárnyakat növeszteni a pásztorkutyákra, hogy jobban tudják követni a juhokat”. Az ötlet miatt madárszakértők sokasága is aggodalmát fejezte ki.

A Washingtoni Egyetem varjúszakértője, Kaeli Swift például nevetségesnek nevezte a projektet, mondván: „Hogyan lenne etikus emberek helyett madarakat felbérelni a városok takarítására?” Gisela Kaplan, az ausztráliai New England-i Egyetem állativiselkedéstan-professzora úgyszintén arról beszélt, hogy „az egész ötlet visszataszító és több etikai és biológiai tényező miatt aggályos”.

Günther-Hanssen ugyanis azzal érvelt a projekt mellett, hogy ezek a varjak már hozzászoktak az emberekhez, így „jelenlegi viselkedésük önmagában sem természetes, nem feltétlenül jelent nagy változást számukra, ha kicsit más módon vonódnak be az emberek világába”. Kaplan erre azzal érvelt, hogy ettől még a csikkek szedése elveszi az időt a madaraktól, amiknek a táplálékkeresés, az egymás közötti szocializáció lenne a feladatuk. „Miért keresne egy varjú cigarettacsikkeket, ha élelmet is tud keresni?” – merült fel a varjúszakértőkben a kérdés.

A nagyobb aggodalmat azonban mégis maga a cigarettacsikk jelentette a projektben a tudósok szerint. Az emberekre is ártalmas vegyi anyagokkal teletömött csikkek veszélyeztetik az állatokat, hiszen Kaplan szerint „nincs garancia arra, hogy egyes madarak nem fognak dohányt enni vagy nem használják fel a csikkek egy részét a fészkük kibélelésére”. Günther-Hanssen erre multikhoz hű kommunikációval azt válaszolta: tényleg nem tudják, milyen hatásuk lehet a csikkeknek, de gondoltak már rá, hogy kiderítenék.

Kaplan arról is beszélt, hogy ezek a projektek „az emberiség sötét oldalát mutatják be”, amelyben nincs empátia a madarak iránt, a cégeket nem érdeklik a lehetséges egészségi kockázatok vagy az állatok viselkedésének átalakítása. A kritikák után a Crowded Cities bejelentette, hogy nem folytatják a projektjeiket, mondván: arra jutottak, hogy valóban nem gondolták át annak a súlyát, hogy állatokkal akarják elvégeztetni az emberiség okozta problémákat. Hozzátették, talán okkal lehet az is, hogy eddig nem próbálta még senki a varjakat arra tanítani, hogy csikkeket szedjenek fel. Valószínűleg úgy, ahogy okkal nem tanítottak eddig hollókat sem víz alatt repülni:

Források: Crowbar; Euronews; Gizmodo