Az oroszok szerint Ukrajna szúnyogokat vet be biológiai fegyverként – ilyesmit már a nácikról is suttogtak

Már Magyarországon is megjelentek spontán módon olyan szúnyogfajok, amelyek nálunk korábban nem ismert trópusi betegségeket képesek terjeszteni, ami önmagában ijesztő, de a harcászatban is többször megfogalmazódott már, hogy a szúnyogokat érdemes lenne bevetni biológiai fegyverként.

Nem kell nagyon messzire visszamennünk az időben a legutóbbi esetig, hiszen alig több mint egy hete Oroszország sugárvédelmi, vegyi és biológiai védelmi csapatainak vezetője, Igor Anatolijevics Kirilov azt állította, hogy az ukránok nyugat-nílusi lázat terjesztő szúnyogokat vetnek be. Kirilov azt vezette le, hogy az ukránok robbantották fel a Nova Kahovka-i gátat (a független vizsgálat szerint egyébként az oroszok voltak), már csak azért is, hogy az elárasztott területekre majd kiengedjék a fertőzött szúnyogokat. Szerinte az ukránok amerikai drónokkal repülnek be a víz alá került részekre, és azokkal szórják ki a rovarokat. A szúnyogok aztán megtalálják az orosz katonákat, majd megcsípik és olyan beteggé teszik őket, hogy képtelenek lesznek ellátni a harci feladataikat. Az orosz állításokra az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznikov is reagált, moszkitók vs. moszkoviták címke alatt légből kapott történetnek minősítette Kirilov beszámolóját.

Az orosz bemondásnak annyi alapja azért van, hogy néhány éve körbefutott az a hír, hogy a második világháborúban a náci Németország kísérletezett ilyesmivel. Heinrich Himmler, az SS vezetőjének parancsára 1941-ben hoztak létre a dachaui koncentrációs táborban egy kutatólabort. Ennek elsődleges feladata az volt, hogy a német katonáknak nyújtsanak védelmet a betegségekkel szemben, de a feltevések szerint biológiai fegyverek fejlesztésével is foglalkoztak. Az 1925-ös genfi jegyzőkönyv elfogadásával papíron Németország is vállalta, hogy nem fejleszt biológiai és vegyi fegyvereket, és Hitler is ezt az álláspontot képviselte hivatalosan, de úgy gondolták, hogy a védekezés élénk és erőltetett fejlesztésébe sok minden beleférhet.

A Tübingeni Egyetem ökológusa, Klaus Reinhardt találni vélt bizonyítékokat erre az értelmezési keretre. Egy 1944. szeptember 23-án keltezett titkos jelentésben a rovartani laboratórium vezetője, Eduard May megemlítette, hogy maláriaszúnyoggal kapcsolatos kutatásokat végeznek, hogy kidolgozzák, hogyan lehet fellépni az ellen, ha a rovarok által átvitt paraziták tömeges fertőzéseket okoznak. May megjegyezte, hogy minden olyan rovart megvizsgálnak, amely kárt okozhat az emberekben. A kutató azt is írta, hogy ezek a vizsgálatok inkább védekező, mintsem támadó hadviselésként értelmezhetők.

A teljes kutatási anyagot ismerő Reinhard azt állította, hogy May is tisztában volt vele, hogy a nácik támadó céllal is akarnak fertőzött szúnyograjokat elengedni, és még javaslatokat is tett rá, hogyan kéne ezt csinálni. Egy olyan szúnyogfajt vizsgáltak, amely négy napig képes volt életben maradni víz és élelem nélkül, így jobb esélyt láttak arra, hogy elutaztathatják arra a területre az állatokat, ahol be akarták vetni őket. Németország klímája egyáltalán nem kedvezett a melegkedvelő maláriaszúnyogoknak, így azokat csak laboratóriumi körülmények között tarthatták.

Vannak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy a nácik nemcsak kísérletezgettek a szúnyogokkal, hanem be is vetették őket a háborúban. Frank Snowden, a Yale Egyetem történelemprofesszora azt állítja, hogy Olaszországban a szövetségeseket maláriával betegítették meg a németek. Snowden úgy tudja, hogy a terv kiagyalója, Erich Martini a náci párt orvos-rovartanásza, Himmler barátja volt. A Rómához déli irányból közelítő brit és amerikai hadtest miatt a korábban lecsapolt Pontini-mocsarakat árasztották el vízzel, és Snowden szerint több millió maláriát hordozó szúnyoglárvát szórtak ki a németek ezen a területen. Nemcsak a szövetségeseket akarták megbetegíteni, hanem így akartak bosszút állni a már a szövetségesekkel szimpatizáló olasz lakosokon is.

A brit egységeknek hatalmas veszteségeik voltak 1944 januárjától, de a borzasztó körülmények ellenére nem érkezett maláriajárványról jelentés. Az olasz lakosság körében viszont megugrott a fertőzések száma: míg 1943-ban egy 250 ezer fős populációt vizsgálva 1217 megbetegedést rögzítettek, addig 1944-ben már 54 929-et.

A nácik akciója nem volt dokumentálva, Snowden szerint pont azért, hogy ne vádolhassák meg őket a genfi jegyzőkönyv felrúgásával, de arra, hogy mégis bevetették a maláriaszúnyogokat, az utalhat, hogy 1943 szeptemberében a mocsár tíz kilométeres körzetéből evakuálták a lakosságot. Snowden szerint így biztosították, hogy ne legyenek szemtanúk.

Mindezzel együtt Snowden teóriáját nem tudták perdöntően igazolni. Arról azonban vannak adatok, hogy 1950-ig, a mocsár újabb lecsapolásáig jelen volt a térségben a malária és az azt terjesztő szúnyogfaj.