A világ leghülyébb perében a Pepsi hosszasan elemezte, mennyi idő alatt old fel egy döglött egeret a Mountain Dew

Megvan a városi legenda a fickóról, aki vesz egy doboz/üveg üdítőt, és amikor kitölti, egy döglött egér pottyan a poharába, ami valamikor a palackozóüzemben került oda dicstelen halált halni? A történet a nagyvárosi folklór egyik klasszikusa, nagyjából olyan, mint a megázott, majd mikróban megszárított macska esete. Ahogyan az ilyen legendák esetében lenni szokott, itt is van némi alapja a sztorinak – annyi biztosan, hogy pereltek már be ilyesmi miatt üdítős céget. Nem is egyszer: egy 1976-os gyűjtés 46 ilyen esetet sorol fel amerikai bírósági archívumokból, a legkorábbi 1914-es.

(Itt nyilván felvetődik a kérdés, hogy vajon mikor került piacra a világ első palackozott szénsavas üdítője: nos, az 1700-as évek végén Svájcban, egy Johann Jacob Schweppe nevű feltaláló állt elő az első ilyesmivel, amúgy cukros-gyömbéres ízű volt, ami máig a nevét viselő Schweppes egyik legnépszerűbb íze.)

A leghíresebb ilyen eset azonban sokkal frissebb, 2009-ben kezdődött az évekig húzódó, és a bizarr részletei miatt az egész világsajtót bejáró bírósági tárgyalás. Egy Illinois állambeli férfi perelte be a Pepsit a klasszikus történettel: vett egy doboz Mountain Dew üdítőt egy automatából, kitöltötte egy pohárba, döglött egér volt benne, ez pedig olyan érzelmi megrázkódtatással járt, aminek az orvoslására 75 ezer dolláros kártérítést érzett reálisnak. (Ez az inflációval is számolva nagyjából 35 millió forintnak felel meg mai értéken.)

A cég bele is állt a perbe, méghozzá elég magabiztosan, mivel a bizonyítékként bemutatott doboz gyári számából vissza tudták követni a palackozás idejét, méghozzá 15 hónappal a kibontás előttre. Erre pedig védhetetlennek tűnő jogi stratégiát építettek: behívtak tanúskodni egy állatorvost, aki szakvéleményben fejtette ki, hogy 15 hónap alatt a szénsavas üdítő mit művelne a rágcsálóval. A szakértő részletesen levezette, hogy az üdítőben lévő citromsav és foszforsav hogyan bontja le az állat csontjaiban a kalciumot, és változtatja a testet egy amorf, zselészerű állagú amőbává. Vagyis változtatná, hiszen a bizonyítékként szintén bemutatott állat, ha nem is volt túl jó bőrben, határozottan döglöttegér-szerű volt, és nem olyan, mint a szakértő leírásában.

A Pepsi csak arra nem számított, hogy a sajtó egy helyi lap tudósítása nyomán lecsap a témára, és bulvárszenzációvá fújódik a dolog, mint a közismert városi legenda tudományos horrorba hajló folytatása. A lapok újabb szakértőket vontak be a diskurzusba, elhangzottak érvek pró és kontra, még a tekintélyes tudományos folyóirat, a Scientific American is foglalkozott a témával. A téma fókusza természetesen elég hamar változott, és az egér halmazállapota helyett inkább az lett a kérdés, hogy ha a Mountain Dew ilyesmikre képes, akkor vajon mit tesz az üdítőt ipari mennyiségben fogyasztó gyerekek fogaival, meg úgy általában a szervezetükkel.

A Pepsi jogi csapata itt tett egy éles kanyart, és a jogi érvelést megpróbálta átterelni egy másik szakértői vélemény nyomvonalára, ami szerint az egér fiatalabb volt, mint 15 hónapos, tehát nem kerülhetett sehogy a palackozásnál a dobozba, ergo utólag tették bele, és bukik a vád. De ekkor már nem volt visszaút, az amerikai közvélemény azon dühöngött, hogy úristen, mi van a szénsavas üdítőkben. Ekkoriban amúgy is meredeken zuhant az amerikai üdítőfogyasztás az ásványvízdivat előretörésével, szóval a Pepsinek úgy kellett ez az évekig húzódó per meg az azon csámcsogó sajtó, mint egy púp a hátára. Így végül – bár az egér életkora miatt tuti bizonyítékuk volt – inkább rövidre zárták a dolgot, és peren kívüli egyezségben kifizettek egy meg nem nevezett összeget, csak hogy lekerüljön a sztori a napirendről.

(Verge, Snopes, Atlantic)