A Maffiózók egyik színésze megtalált és azonosított egy elveszett itáliai barokk festményt

Képzeld el, hogy sétálsz a barátnőddel Németországban, és kíváncsiságból betérsz egy régiségboltba Frankfurtban. A boltról kiderül, hogy valójában egy aukciósház, aminek felmész az emeletére, szétnézel, és véletlenszerűen elkezded böngészni azokat a megfakult, megsárgult, borzalmas állapotban lévő festményeket, amik a falhoz vannak támasztva. A tulajdonos azt mondja, hogy egy 18. századi ismeretlen festő munkája, de tudod, hogy a tulajdonos nem mond igazat: a Szent Sebestyént ábrázoló kép az Il Guercino néven alkotó barokk festő elveszettnek hitt alkotása.

Tudod, mert te is festő vagy, mert szakértője vagy az olasz barokknak, és mert tisztában vagy azzal, hogy miről lehet felismerni annak a festőnek a munkásságát, akinek egyébként a beceneve azt jelenti, hogy a Hunyorgó. Később visszamész Frankfurtba, egy aukción megvásárolod a képet, ellenőrzöd az eredetiségét, restauráltatod, és kiderül, hogy igazad volt. A Szent Sebestyén-festmény dollármilliókat ér.

Ja igen, és te játszottad Furiót, a nápolyi testőrt a Maffiózókban.

Mert pontosan ez történt Federico Castelluccióval, aki három évadon keresztül játszotta Tony Soprano Olaszországból importált, könyörtelen beosztottját, aki beleszeretett a főnöke feleségébe, majd egy idő után inkább örökre eltűnt az életéből. A festőnek tanult Castelluccio nagyjából hetvenezer dollárt fizetett azon a németországi aukción a képért, majd négyéves munkával restauráltatta, és szakértőkkel bevizsgáltatta. Castelluccio a Stone and Turner műkereskedéshez vitte be a festményt tanácsért, az egyik kereskedő, Robert Simon azt mondta, hogy a színész nagyon alaposan felkészült a témában. Ő maga azt mondta, hogy szinte bensőséges ismeretségben volt Guercino munkáival.

Ami azért is érdekes, mert az eredetileg Giovanni Francesco Barbieri néven, Centóban született olasz festő azért nem a top név abban a korszakban. Barbieri kancsalon született, a becenevét pedig onnan kapta, hogy mindig jellegzetesen hunyorított. XV. Gergely pápa meghívására Rómában is alkotott, ő készítette a Vatikánban a Szent Petronella temetése és mennybevétele című oltárképet, amit eredetileg a Szent Péter-bazilikába szántak. A pápa halála után visszaköltözött a szülővárosába, Centóba. A Szent Sebestyén-festmény ez után nem sokkal, 1632 és 1634 között készülhetett. Guercinónak nem ez az egyetlen, teljes alakos alkotása a mártírról, moszkvai és Puerto Ricó-i gyűjteményekben is található egy-egy, de ez az, ami a legkorábban készült.

A festmény megtalálását 2014-ben jelentették be. A színész később azt nyilatkozta a frankfurti FAZ által készített videóriportban, hogy szinte rögtön felismerte a mester munkáját, de voltak apróságok, amelyek szemet szúrtak neki. Ilyen volt például Szent Sebestyén köldöke, Guercino ezeket jellegzetesen festette, szinte egy fordított hatos formájában. Ugyanilyen beszédes volt a mártírból kiálló nyílvesszők tollainak vörös színe. Castelluccio azt mondta, hogy a festmény borzasztó állapotban volt, hiszen folyton javítgatták, ráfestettek, egy adott ponton voltak rajta pluszban levelek is, amik egyáltalán nem voltak jellemzők az eredeti művészre.

Castelluccio felfedezése után derült ki, hogy kik is voltak a festmény előző tulajdonosai. Az egyik legismertebb Maria von Maltzan német grófnő volt, aki zsidókat bújtatott a nácik elől a második világháborúban. A mű 350 évig nem is volt látható nyilvános helyen, már ha a frankfurti, falnak támasztott halmot nem vesszük annak. Először 2014 októberében állították ki Torinóban, egy olyan kiállításon, amelyen a 15. és 17. század közötti Szent Sebestyén-ábrázolásokat gyűjtötték össze. Az Egyesült Államokban egy évvel később mutatták be egy tematikus kiállításon, a Princeton Egyetemen.

Castelluccio akkoriban úgy tervezte, hogy egy könyvet is ír majd a felfedezésről, és magáról is: ahogy Furio tette a Maffiózókban, ő is Nápolyból került New Jersey-be, csak nem verőember lett, hanem festő, színész és műgyűjtő. A könyvnek eddig még nyoma sincsen, egy dolog azonban biztos: a sajtósa beperelte, amiért nem fizette ki a szolgáltatásait.

James Sliman azt állította, hogy megegyezett Castelluccióval, hogy besegít a festmény felfedezéséről szóló sajtókampányba, cserébe pedig, ha a műalkotást sikerült eladni, kap 35 ezer dollárt. Castelluccio viszont nem adta el a képet, állítása szerint 2017-ben „teljesen le volt égve”, annak ellenére – ahogy a sajtós mondja –, hogy jelentős mennyiségű műtárgyat halmozott fel a gyűjteményében.

Utóbbi minden kétséget kizáróan igaz, Luca Giordano, Francesco Solimena, Francesco de Mura, Jacopo Palma il Giovane és Giovanni Andrea Sirani alkotásait is a gyűjteményében tudhatja. A könyvnek egyelőre nincsen nyoma, a perről nem tudni, hogyan áll – és az sem derül ki a Maffiózókban, hogy pontosan mi is lesz Furio sorsa.

Végül pedig álljon itt egy kép, amit Castelluccio festett a Maffiózók két főszereplőjéről, Edie Falcóról és James Gandolfiniről:

(Felhasznált források: Page Six, West 46th, Artnet, Live Auctioneers, New York Times, Federico Castelluccio honlapja)