A tragikus sorsú Kesjár Csaba, aki a Forma–1-ig is eljuthatott volna

2022. február 09. – 05:21

A tragikus sorsú Kesjár Csaba, aki a Forma–1-ig is eljuthatott volna
Kesjár Csaba 1986-ban – Fotó: Szalay Béla / Fortepan

Másolás

Vágólapra másolva

26 évesen, 1988. június 24-én halt meg egy edzésen a németországi Norisringen a magyar autósport egyik legtehetségesebb alakja. Halálával kapcsolatban több teória is szárnyra kapott. 60 éves lenne.

Igazi versenyzőcsaládba született Kesjár Csaba 1962. február 9-én, vagyis pontosan 60 éve. Nagypapája, János Csorváson született, Budapesten autófényezéssel foglalkozott, eközben motoros bajnoki címekig jutott. Édesapja, szintén János, 18 évesen nevezett be első versenyére még motorral, később, a második világháború után tért át négy kerékre, és magyar bajnoki címeket gyűjtött be ő is. Fiát, Kesjár Csabát a gyerek négyéves korától egyedül nevelte, viszont a motorsport felé soha nem terelte, nyolcéves volt Csaba, amikor az első motorját, egy ötven köbcentis Jawát megkapta. Nyolcévesen ki is merészkedett vele az utcára, bár sok időt töltött a lépcsőházakban is, ahová a rendőrök elől menekült vele. (20 éves korára már tizenhat motornál tartott, akkor éppen egy 250 köbcentis Suzukija volt.)

1975-ben, 13 évesen próbálta ki először a gokartozást, és rögtön beleszeretett. Tehetsége gyorsan megmutatkozott, 1977-ben ifibajnokságot nyert, egy évvel később külön engedéllyel már a felnőttek közt versenyzett. 1980-ban és rá egy évre már abszolút magyar bajnok lett. A 81-es évad utolsó versenyén, Győrben az utolsó helyről indulva nyert; szerencséjére ezt a futamot sokan látták, köztük a Budapesti Volán szakosztályának egyik vezetője, Mester István, aki remek teljesítményét látva leigazolta. A szerződéssel szabad utat kapott a Forma Easter kategóriába is, melyben zsinórban négy bajnoki címet nyert. Ausztriába vezetett az útja tovább, a Formula Ford osztályban bontogatta a szárnyait, majd érettségizett, és apja kívánságára a műszaki főiskolára is bejutott, el is végezte.

Szervizkamionban egy versenyen 1986-ban – Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Pajtás, 1986 évfolyam 33. szám
Szervizkamionban egy versenyen 1986-ban – Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár / Pajtás, 1986 évfolyam 33. szám

Ausztriában bajnoki címet szerzett 1986-ban, ezért tárt karokkal várták a német Forma–3-ban. Ezt a bajnokságot a Forma–1 előszobájának is tekintették akkoriban. Az 1987-es zeltwegi futamon a negyedik helyen zárt, az augusztusi Magyar Nagydíjon pedig kipróbálhatta a Zakspeed autóját. Akkoriban 16 istálló szerepelt a legrangosabb bajnokságban, a Zakspeed abban az idényben két pontot szerzett, akkoriban még csak az első hat hely volt pontszerző. Ennek a középcsapatnak a brit Martin Brundle és a német Christian Danner volt a két versenyzője, előbbi San Marinóban egy ötödik hellyel szerzete meg a két pontot.

A lengyel származású tulajdonosnak, Erich Zakowskinak megtetszett Kesjár vezetési stílusa, eredetileg egy kört mehetett volna az autójával Mogyoródon, de megengedte neki, hogy hármat is repesszen. Természetesen azt az üzleti lehetőséget is látta benne, hogy ő lehet az első pilóta, aki a vasfüggöny mögül érkezik. Ráadásul Kesjár kifejezetten jó megjelenésű, megnyerő mosolyú versenyző volt, akit filmszínészként is el tudtak volna képzelni.

A Hungaroringen százezer néző előtt vezetett, országos ismertsége akkor lett igazán. Édesapja lehetőségeihez mérten mindenben támogatta. A versenyzése kielemzésében megelőzték korukat, mert már akkor szektorokra bontottak egy kört, ami csak később honosodott meg a Forma–1-ben. Úgy számoltak, hogy 1988 lehet a kitörés éve, de máris az első futamon a szabálytalan tűzoltókészülék miatt kizárták. A második futamon, Brnóban a kilencedik helyen zárt, júniusban pedig arra készült, hogy a Nürnberg melletti Norisringen még előrébb lép. Ekkoriban filmet forgattak róla, az alkotók abban hittek, hogy a Forma–1-hez vezető utat örökítik meg.

Miközben Münchenben a labdarúgó-Európa-bajnokság szombati döntője tartotta lázban az országot, péntek este az egyik edzésen féknyomok nélkül, nyílegyenesen a gumifalnak csapódott piros-fehér-zöld festésű Dallarájával – a nemzeti színeket az overallján is viselte. Kétszázas tempónál átszakította a szalagkorlátot, és az autója a fák alatti részen állt csak meg. Egy balos hajtűkanyar előtt hatvanra kellett volna fékeznie az egyenes végén, de nem tudott.

Édesapja épp a helyszínre tartott, késésben volt, az edzésre már nem ért oda, de egyébként is a futamot akarta látni. A csapat magyar szerelője, Nagy Péter közölte vele a letaglózó hírt, a fia meghalt. Az alábbi videóban Kesjár barátnője, még az események hatása alatt lévő Werner Imola mondta el, mi történt.

A versenyzőtársak sokkot kaptak, megrendültek, és ellenálltak a szponzorok, valamint a csapatvezetők nyomásának, és végül nem ültek autóba azon a hétvégén, nem versenyeztek. Az édesapa alapos vizsgálatot követelt a történtek után. Sok teória látott napvilágot, egészen onnan, hogy epilepsziás rohamot kapott, hogy elveszítette az eszméletét egy pillanatra, és még az öngyilkosság is. Az előfordulhatott, hogy elvakította egy pillanatra a Nap, de mivel már nem az első, hanem épp az utolsó körben jött a végzetes csattanás, ezt sem lehetett komolyan venni, ahogy az előbb felsorolt indokokat sem.

A helyszínen gyűjtött be információkat Harle Tamás, aki később egy könyvet is írt a versenyzőről. Harlénak azt mondta a pályaorvos, hogy hatalmas ütés érte a magyar versenyző fejét. Az autó orra a szalagkorlát alsó és felső íve közé fúrt alagutat, a kocsi kerekei leszakadtak, az ülés és a fülke alig sérült, a fej mögötti bukócső viszont negyvenöt fokban meghajlott. A túlélés csoda lett volna.

A nürnbergi ügyészség vizsgálata egy év után úgy zárult le, hogy a baleset pontos okát nem tudták tisztázni, de azt megállapították, hogy a fékrendszer meghibásodott. Kesjár 26 évesen halt meg. Édesapja 2007-ben hunyt el, egymás mellett nyugszanak a Farkasréti temetőben.

Ennyi év után is hátborzongató visszaolvasni az édesapa 1986-os nyilatkozatát. „Örülök az eddigi sikereinek, szeretném segíteni a nagyobb siker elérésében, de hogy mit érzek, mit élek át ott, a pálya szélén, amíg az újabb körben fel nem tűnik újra előttem… azt nem tudom elmondani senkinek. De ezt is vállalni kell.”

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.