A 16. századi itáliai orvos, aki megmentette szigetét a pestistől, és meghonosította a távolságtartást

2022. január 03. – 05:04

A 16. századi itáliai orvos, aki megmentette szigetét a pestistől, és meghonosította a távolságtartást
Pestisjárvány Firenzében a 14. században – Giovanni Boccaccio alkotása – Forrás: / Bettmann / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

„Üzletünkben egyszerre csak egy vásárló tartózkodhat” – írják a trafikokra akasztott táblák fenyegetően. Magyarországon naponta találkozhatunk különböző távolságtartási intézkedésekkel a járványhelyzet alatt, de a betegségek terjedésének ilyesfajta megállítása nem most jött divatba: például egy itáliai orvos már 432 éve megírta mindezt. A macskákat azért nem lövik le, ugye?

Nem volt fájdalommentes az egyszerű kora újkori városlakó élete. Bár ekkoriban találták fel a lehúzható vécét, és az utcák ürüléktől való megtisztítása is elkezdődött, fürödni még mindig keveset fürödtek az emberek, és kiépített csatornarendszerek sem nagyon akadtak Európában. A rossz higiéniai körülmények következtében időről időre felbukkanó pestisjárványok rendszeresen megtizedelték, rosszabb esetben harmadolták a fontosabb kereskedelmi központok lakosságát, a korabeli orvostudomány pedig csak szaladt az események után, és mindenféle hülyeséggel próbálta meg elejét venni a betegség további terjedésének.

Na, ez utóbbi kijelentés semmiképp sem igaz a késő 1500-as évek Szardíniájára, ahol egy Quinto Tibero Angelerio nevű orvos rendkívül sikeresen irányította a mediterrán szigeten lévő Alghero járványügyi védekezését.

Tapasztalatait megjelentette pár évvel később egy kézikönyv formájában, 57 intézkedéséből pedig többet is felismerhet egy mai olvasó.

Angelerio helyi lakos volt, ám Szicíliában végzett egyetemet. Orvosi képzése alatt találkozott az ottani, 1575-ös pestisjárvánnyal, és amikor szülőföldjére visszatérve gyanús megbetegedéseket észlelt, azonnal munkához látott. Az első pár alkalommal még kérései lepattantak a város bürokráciájáról, de a spanyol alkirályhoz küldött kérelme, melyben közel apokaliptikus állapotokat vizionált, végül megtette hatását, és karantén alá vonták a várost.

Maga a karantén intézménye nem volt új keletű (a középkori Itáliában többször alkalmazták pestisjárványok megfékezésére, innen ered a neve is: quarantina = 40 nap, ennyi ideig kellett a betegeknek izolálni magukat), Angelerio többi intézkedése viszont már modernebbnek számított. Betiltotta például az utcabálokat, táncokat és hasonló tömegrendezvényeket. Előírta, hogy háztartásonként csak egy ember menjen bevásárolni, sőt, a család többi tagja ne is lépjen ki az utcára.

Illetve, és ez volt az igazán forradalmi ötlete, hat láb hosszúságú távolságtartást írt elő abban az esetben, ha két ember mégis találkozott a városban.

Ez egyike azoknak az újításoknak, amiket egy 2013-as tanulmány tulajdonít az orvosnak. Hat láb nagyjából két méter, ami körülbelül megegyezik azzal a hosszúsággal, amit ma Magyarországtól Nagy-Britanniáig ajánlanak a szakemberek a fertőzés elkerülése érdekében.

Quinto Tiberio Angelerio az 1582–83-as járvány történetét és intézkedéseit az Ectypa Pestilentis Status Algheriae Sardiniae című füzetben részletezi – Forrás: cdc.gov / Wikipedia
Quinto Tiberio Angelerio az 1582–83-as járvány történetét és intézkedéseit az Ectypa Pestilentis Status Algheriae Sardiniae című füzetben részletezi – Forrás: cdc.gov / Wikipedia

A szardíniai orvos azonban nem állt meg itt. A térségben elterjedt pestiskórházak (lazarettók) felhúzása mellett elrendelte a fertőzöttek által használt tárgyak fertőtlenítését: ez két olyan intézkedés, ami a mostani koronavírus-járvány elleni védekezésnek is fontos része. Ezenkívül Angelerio munkára fogta a pestist túlélőket, többek között nekik kellett tömegsírokat ásni és halottakat cipelni. Ez a kezdetleges védettségi igazolvány talán nem jött annyira jól az élvezőinek, mint a jelenlegi, de a gondolat mögötte ugyanaz volt.

Bár Angelerio zseniális orvosként maradt meg az utókornak, a késő reneszánsz szabta korlátokat ő se tudta egytől egyik áthágni. Jellemző volt akkor például a járványokat isteni csapásként értelmezni, és a sorba ő is beállt. Hangoztatta, hogy ez a pestis bizony Isten büntetése, és minden polgárnak kötelező az összes szabályt betartani, különben nem csak az árnyékvilágban kerül gondba. Modern szemmel még kevésbé érthetőek azok az intézkedései, amik állatokat céloztak, méghozzá brutális módon; az egyik ilyen törvény szerint például „le kell ölni és a tengerbe kell dobni minden macskát és pulykát”. Több mint ironikus, hogy az amúgy Európa-szerte népszerű háziállat-genocídiumok valószínűleg hozzájárultak a pestisjárványok elhúzódásához, hiszen nem volt, ki levadássza a város patkányaival együtt azokat a bolhákat, amik igazából felelősek voltak a betegség terjedéséért.

Mindent összevetve a szardíniai orvos járványügyi tevékenysége sikeresnek mondható. Habár legjobb tudásunk szerint Alghero elvesztette lakosságának körülbelül 60 százalékát, a pestis nem terjedt tovább a sziget többi részére, ami számtalan életet megkímélt. A betegség mindössze nyolc hónap után eltűnt Algheróból, és nem is tért vissza, csak hatvan évvel később. Ekkor azonban a város már felkészültebb volt: a főorvosok ugyanis szóról szóra követték Angelerio leírásait a karanténokról, távolságtartásról és bűnös macskákról. A huszadik század elején tomboló spanyolnátháról nem is beszélve.

Forrás: BBC, US National Library of Medicine

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.