Gyerekekkel a civilizáció megmentéséért? Musk és az amerikai pronatalista mozgalom ellentmondásai

Nagy lendületben van az amerikai születéspárti mozgalom – írja a The Atlantic és az NPR friss beszámolója. A közös cél: több gyereket a jövőért. Ám a két lap elemzéseiből egy sokkal árnyaltabb, és aggasztóbb kép bontakozik ki.
Elon Musk és társai – techmilliárdosok, jobboldali politikusok, radikális gondolkodók – a népességfogyás elleni harcot zászlajukra tűzve próbálják újraértelmezni, mit jelent családot alapítani. Musk saját példájával is ezt demonstrálja: sok gyerek, több nőtől, gyakran mesterséges megtermékenyítéssel. Azonban a The Atlantic szerint Musk „techno-poligámiája” nem fenntartható családmodell, hanem egy társadalmilag kockázatos zsákutca.

Az NPR pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a tágabb pronatalista mozgalomban a gyermekvállalás hangsúlyozása gyakran nem válik el élesen más, veszélyes ideológiáktól: például a női jogok korlátozásától, a genetikai kiválóság eszméjének felélesztésétől, vagy épp a társadalmi egyenlőség megkérdőjelezésétől.
Miközben Musk és a hozzá hasonlók a civilizáció megmentéséről beszélnek, valójában egy olyan jövőkép körvonalazódik, ahol a születések növelése mögött társadalmi hierarchiák, szigorú nemi szerepek, sőt, kulturális homogenizációs törekvések húzódnak meg. A kérdés nem az, hogy szükség van-e a családpolitika újragondolására – hanem az, hogy milyen jövőt akarnak építeni Muskék, és kik maradnak ki ebből a jövőből.

Techno-poligámia pénzzel és génmanipulációval: Musk családkísérlete a társadalmi szakadékot mélyíti

Musk évek óta hirdeti, hogy a világ legnagyobb problémája a csökkenő születésszám. Saját példájával is „harcba szállt”: eddig legalább 14 gyermeke született négy különböző nőtől, hagyományos úton és mesterséges megtermékenyítéssel (IVF). Az amerikai The Atlantic elemzése szerint azonban Musk „high-tech poligámiája” nem modellértékű, inkább zsákutca.

A kutatások azt mutatják, hogy a pénz és a jó gének nem pótolják a stabil családot. A gazdag, de zilált hátterű családokban felnövő gyerekek is nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, szoronganak, vagy küzdenek iskolai problémákkal. Hiába a gazdagság: a széttöredezett családi kapcsolatok és az apai figyelem megosztottsága komoly hátrányokat okoz a gyerekek érzelmi és társadalmi fejlődésében.

Ráadásul Musk gyermekvállalási mintái (szokatlanul sok fiúgyermek, gyakori ikerszülések) arra utalnak, hogy a természetes arányok mesterséges befolyásolásával is kísérletezhetett – ami komoly etikai és társadalmi kérdéseket vet fel. Ha ez a modell elterjedne, társadalmi feszültségeket, nemi egyensúlyhiányt és újfajta szociális válságokat okozhatna.

A „techno-poligámia” gyerekek szempontjából is rossz hír: az apák, akik több nővel vállalnak gyereket, kevesebb figyelmet tudnak szentelni minden egyes gyermeküknek, és az anyák közötti konfliktusok is ártanak a gyerekeknek – ilyen viták már Musk partnerei között is nyilvánosságra kerültek.

És végül: Musk „termékenységi forradalma” sem annyira forradalmi, mint elsőre tűnik. Egy nőre vetítve átlagosan 1,4–2,3 gyermek születik nála, ami nagyjából az amerikai átlag körül mozog – vagyis ez a modell sem oldja meg a népességcsökkenés problémáját.

A szerzők szerint tehát: a stabil, szeretetteljes család a legnagyobb ajándék, amit egy gyerek kaphat – és ezt a világ leggazdagabb embere sem tudja technológiával vagy pénzzel helyettesíteni.

Születéspárti lendület Amerikában: családbarát álom vagy újfajta társadalmi kísérlet?

Az NPR riportja rávilágít, hogy Musk csak az egyik ismert arca az egyre szervezettebb „pronatalista” mozgalomnak az Egyesült Államokban. Ez a mozgalom, amely tech-mágnásokat, vallási konzervatívokat és radikális jobboldali köröket egyesít, a modern kultúrát hibáztatja a születések csökkenéséért, és célja, hogy újra középpontba állítsa a nagycsaládos életformát – gyakran a nők jogainak, társadalmi egyenlőségének rovására.

A pronatalista mozgalom egyik legismertebb politikai támogatója J. D. Vance alelnök. Vance nyíltan hangoztatja, hogy Amerika jövője a családokon múlik – mégpedig olyan családokon, ahol sok gyerek születik, stabil, hagyományos keretek között. Bár retorikájában a családok támogatásáról beszél, valójában sokszor inkább a szociális juttatások visszavágását és a nők tradicionális szerepekbe kényszerítését pártolja. Miközben például javasolta a gyerekek után járó adókedvezmények növelését, máskor figyelmen kívül hagyta olyan törvények támogatását, amelyek valóban segíthetnék a dolgozó szülőket. Vance politikai stratégiája jól illeszkedik a pronatalista mozgalom kettős arcához: egyszerre ígér több támogatást a gyermekvállalásért, de közben aláássa azokat az intézményeket és jogokat, amelyek valóban lehetővé tennék a családok számára a biztonságos életet.

Bár Musk és társai a civilizáció megmentésének szükségességére hivatkoznak, a valóságban sokszor olyan ideológiák mentén mozognak, amelyek már a múltban is veszélyesek voltak: rasszelméletek, társadalmi hierarchiák helyreállítása, a nők gazdasági szerepének korlátozása is előkerül ezekben a közegekben. Az NPR beszámolója szerint például a Natal Con nevű születéspárti konferencián olyan hangok is megszólaltak, akik a polgárjogi vívmányok eltörléséről, a női karrier lehetőségek megszüntetéséről és „genetikai kiválóság” célzott tenyésztéséről beszéltek.

Mindezzel párhuzamosan a demográfusok azt is hangsúlyozzák: a születésszámok csökkenése világszintű trend, amit nem lehet egyszerűen „gyerekszüléssel” megoldani. A lakhatási válság, a megfizethetetlen egészségügy, a klímaválság és a gazdasági bizonytalanság sokkal nagyobb akadályai a családalapításnak, mint az, hogy a fiatalok ne szeretnének gyereket.

Összességében a pronatalista mozgalom elképzelései nem egy fenntartható, igazságos jövő felé mutatnak, hanem egy új elitizmus, társadalmi széttöredezettség és paternalizmus felé – ahol a gyerekvállalás is az erősek és gazdagok kiváltsága lenne.