Belopta magát a szívembe, mondja a Székelyföldet magyar nyelven népszerűsítő török influenszer

Sikerült utazásai közben elcsípnem a harmincnégy éves Melik Şah Ünsalt, aki érdeklődésemre elmondta, Németországban született, török családban, első fiúgyermekként. Mindig érdekelte a történelem, gyerekkora óta bújja a történelemkönyveket, ezért nem volt kérdés számára, hogy a berlini egyetemen a török történelemről tanuljon, a turkológia szakon, melynek a török hagyomány és a nyelv áll a középpontjában. Állítása szerint a török, a német és a magyar nyelv mellett még másik három nyelven beszél, így fordítóként dolgozik, ha épp nem apjával közös vállalkozásával, egy könyvelői irodával van elfoglalva.

Melik erdélyi útja során ellátogatott többek között Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre, de kisebb településekre is, mint Parajd, Székelyderzs, Kisgalambfalva vagy Tusnádfürdő. Azt mondja, azokat a helyeket kereste föl, amelyekről könyveiben vagy az interneten olvasott, netán az emberektől hallott. Közösségi médiás ismerősei ugyanis gyakran felhívják a figyelmét arra, hogy környékükre érdemes ellátogatnia, mert van ott régi temető, sírhely, csatahelyszín vagy épület. „Többször előfordult már, hogy az emberek vendégségbe hívtak magukhoz, mivel követik a munkásságom. Ilyenkor szeretnének megmutatni egy-egy helyszínt, vagy beszélnek a székelyek és magyarok történelméről. Ennek köszönhető, hogy sok értékes, hagyományát és történelmét őrző és szerető embert ismerhettem meg” – mesélte Melik.

Melik ilyenkor nem csak turistaként jár-kel, hanem egy történész/archeológus kíváncsiságával szemlélődik, és igyekszik elbeszélgetni a helyi emberekkel. Innen újabb és újabb ismeretségekre, információkra tesz szert.

Miért épp Székelyföldet népszerűsíti?

„Azzal, hogy beszélek a székely emberekről, a történelmükről, Erdélyről, a magyarságról, az a célom, hogy minél több ember ismerje meg őket és az igazságot. A közös történelmünket, mitológiánkat, ami hátramaradt őseinktől több ezer éve” – válaszolta kérdésemre Melik.

Elmondása szerint 200 év leforgása alatt a törököket erőszakkal térítettek át az iszlámra az arab inváziók 751-től kezdve, számtalan háború és népirtás révén. Sok hagyományukat és szokásukat pogánynak bélyegezték, ami miatt hagyományaik és történelmük nagy része elveszett. A magyar mitológia és a török ​​mitológia viszont többször hivatkozik közös ősökre, a hunokra és a szkítákra. „A saját történelmem elsajátításához turkológiát tanultam, de ez nem volt elég, mert a magyarság történetében sok minden szerepel felmenőimről. Emiatt kezdtem el érdeklődni a magyarok iránt. Ezért érdeklődésem szakmai és személyes szinten is érinti a török-magyar kapcsolatokat” – fejtette ki a turkológus influenszer.

Melik szívesen visel hagyományos öltözeteket, és minden évben ellátogat az Ősök napjára és a Kurultájra a magyarországi Bugacra, ahol minden turáni nép képviseli magát, azok, akik a hunok és a szkíták leszármazottainak vallják magukat, Magyarországról, Törökországról, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Üzbegisztánból, Azerbajdzsánból és Székelyföldről is el szoktak látogatni. Az ilyen hagyományőrző rendezvényeket egy kulturális műsorokkal teli hétvégeként kell elképzelni, ahol jurta- és sátortáborok vannak, és körülbelül 150 ezer ember, lovasok, nyilasok, kézművesek, akik hagyományos dolgokat készítenek és árusítanak, illetve ahol látható és hallható minden népnek a zenéje, tánca.

Melik szerint bár a múltban sok háborút vívtak egymással a törökök és a magyarok, most rajtunk múlik, hogy jobban csináljuk-e, és jobb példaképként szolgálunk-e az utánunk következőknek. Mint mondta, ő azon dolgozik, hogy megerősítse a magyarok és a törökök barátságát, „testvériségét”.

A magyar történelem és irodalom inkább a török-magyar harcokról mesél, van is két iskolai kötelező olvasmány, az Egri Csillagok és a Szigeti veszedelem, amelyekben a magyarok áldozatai lesznek az Oszmán Birodalom terjeszkedésének, és a történelmi emlékezetünkben ott él a mohácsi csata is. Meliktől azt is megkérdeztem, hogyan mesélnek nekik, törököknek az iskolában rólunk, magyarokról, a csatáinkról?

„Mi törökök nagyon szeretjük és tiszteljük a magyarokat. Tudatában vagyunk közös eredetünknek. Ha bárki azt mondja, »magyar vagyok« vagy »székely vagyok«, Törökországban mindenki testvérként és barátként fogadja, mert a közös származást veszik alapul” – mondta Melik, hozzátéve, hogy ők azt tanulták, hogy a törököknek nem magyarokkal, hanem a Habsburgokkal volt bajuk a történelem sötétebb időszakaiban, s hogy hatalmi játszmák áldozatai lettünk.

A székelyek ragaszkodnak a hagyományaikhoz és törődnek egymással

Melik elmondása szerint a székely-magyar emberek kedvesek, baratsággal fogadják mindenhol. „Az első, ami meglepő volt számomra, hogy nálatok az emberek ezermesterek, iskolák nélkül, hagyomány szerint, ahogy az ősök rájuk hagyták, nem úgy, mint nyugaton, ahol csupán egy-két dologhoz értenek. A székelyek ragaszkodnak a hagyományaikhoz és törődnek egymással” – mondta.

„Azt is láttam, hogy erősebb a hitük ott az embereknek, ami ebben az istentelen nyugati világban ritka. Itt nyugaton nem keresik és ismerik az Urat” – figyelte meg az iszlám vallású fiatal.

A településekről azt mondta, egyszerűek és szépek, a székely kapuk pedig lenyűgözőek. „Tetszik az is, ahogy az emberek az erdőhöz közel élnek, együtt a természettel és az állatokkal, hogy ott még nincs »műanyag világ«. A szívembe belopta magát Erdély, több ismerősöm és barátom is van már nálatok” – tette hozzá.

Az infrastruktúra Németországhoz képest gyerekcipőben jár, állapította meg Melik, ami viszont szerinte nem is baj, hiszen ennek köszönhetően is maradhatott meg egyszerűségében Székelyföld és népe. „Lovasszekeret már máshol látni nem lehet, ahogy tehéncsordát sem a falvakban hosszan vonulni, juhokat a szabadban legelni, embereket kézzel dolgozni a földeken. Ez mind felbecsülhetetlen érték, amit továbbadnak generációkon át” – véli.

Meliket arról is kérdeztem, hogy szerinte melyik a legszebb erdélyi település? Egy erdélyi ember számára talán meglepő lehet a válasza, de ő kifejtette azt is, hogy miért éppen Székelyudvarhelyet választotta. „Udvarhelyen töltöttem a legtöbb időt, mert ott találkoztam a legtöbbször a székely történelem emlékezetével, például a Mini Erdély Parkban. De Orbán Balázs életének is emléket állítottak Székelyudvarhelyen, aki a legnagyobb székely volt, és aki számomra is egy követendő példa. Ott láthattam múzeumát, sírját, házát, olvashatom könyveit, amik kincsnek számítanak a székelyeknek és nekem is” – mesélte Melik.

Megjegyezte azt is, hogy elnyerte a tetszését többek között a Nyergestető, a Békás-szoros, a Jézus szíve kilátó, a Szent Anna-tó, Korond, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Brassó is.

A székely kürtőskalácsot megunhatatlanként írta le, a legfinomabb magyar ételnek pedig a húslevest és a töltött káposztát tartja. Utóbbit a helyiek őrölt marha- és bárányhúsból, illetve füstölt marhasonkával készítették el számára, mert Melik vallási okokból nem eszik sertéshúst.

Lát-e különbséget a magyarországi magyarok és a székelyek között, szegeztem neki a kérdést, ő pedig azt mondta, több különbséget is megfigyelt: a székelyek szerinte a külső nyomás miatt, mert „saját országukban idegenként kezelik őket, megszállás és elnyomás alatt élnek”, sokkal erősebben tartják a hagyományokat, jobban őrzik a nyelv tisztaságát, ismerik a történelmüket és összetartóbbak is.