A dezinformációt és az összeesküvés-elméleteket is lehet fegyverként használni

A dezinformáció és az összeesküvés-hit térbeli perspektívái címmel tartott előadást Michael Gentile társadalomföldrajz-professzor, az Oslói Egyetem oktatója a Szociológus Napokon. Az online hívással becsatlakozó kutató előadásán újszerű fogalmi keretet mutatott be az összeesküvés-elméletekről.

Kulcsfogalmakat határozott meg, amelyeket jó, ha el tudunk különíteni:

• dezinformáció: hamis információk terjesztése, amelyek célja a megtévesztés;
• félretájékoztatás: hamis információ, amelynek nem célja a megtévesztés;
• összeesküvés: emberek vagy csoportok titkos együttműködése a saját céljaik eléréséért, mások kárára;
• összeesküvés-elmélet: hiteles bizonyítékokkal nem alátámasztott elmélet arról, hogy emberek vagy csoportok titokban együttműködnek más kárára;
• összeesküvés-hit: összeesküvés-elméletek támogatása, jóváhagyása.

Megjegyezte, míg a dezinformációt és a félretájékoztatást megfelelő bizonyítékokkal meg lehet cáfolni, az összeesküvés-elméletek úgy vannak kitalálva, hogy ellenálljanak ezeknek: tervelőik azt állítják, a bizonyítékok rejtve vannak, így nem megcáfolhatók.

Fogalmait olyan példákkal szemléltette, amelyeket elmondása szerint a Kreml már használt pszichológiai fegyverként:

1. „Az MH17-est az ukránok lőtték le” – szimpla dezinformáció;
2. „Egy titkos, zsidó bankárokból álló kormány hozza meg az összes fontos globális döntést” – összeesküvés-elmélet;
3. „Svédország ki akarja vásárolni (vagy elvenni) az ukrán feketeföldek felső rétegét” – összeesküvés-elmélet és dezinformáció hibridje.

Léteznek általános és konkrét összeesküvés-elméletek is, mondta. Míg „Az illuminátusok lőtték le a maláj MH17-es járatot, hogy megöljék a HIV-AIDS kutatókat” specifikus, „Az elitek valójában gyíkemberek, akik uralják a világot” általános.

Az efféle elméleteknek vannak elkövetői és áldozatai. Tipikus elkövető például Soros György és az állítólagos követői; a kormány, a CIA, az FBI; állítólagos titkos szervezetek, mint a „világszintű LGBT-mozgalom”; esetleg csak „ők”. Az áldozatok pedig az átlagos, ártatlan emberek, esetleg specifikus csoportjuk, ami gyakran etnikai vagy bőrszínalapú.

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy az összeesküvés-elméleteknek motiválóan hatnak a terrorcselekmények elkövetőire, felerősítik a konfliktusokat és az idegengyűlöletet. Kitűnő példák lehetnek a náci Németországban a zsidók ellen irányuló elméletek. A Kreml pedig ilyen elméletek terjesztésével igyekszik növelni más államokban a polarizációt és manipulálni a választásokat.

Michael Gentile és Martin Kragh a tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a belarusz választások idején (2020.08.09.) hogyan alakult a többségében oroszok által lakott mariupoli polgárok véleménye bizonyos összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban.

A belarusz választást követően heves tüntetések kezdődtek meg, melyek arra sarkallták az oroszbarát politikai vezetést, hogy propaganda és összeesküvés-elméletek terjesztésével reagáljanak. Az ellenzéket és a tüntetőket rendszerint azzal vádolták, hogy Soros György, vagy a Nyugat érdekeit képviselik, s a kormányzat elleni tüntetéseket is ők pénzelik, fő céljuk ugyanis bekebelezni Ukrajna után Belaruszt is. Ezen felül azt is terjesztették, hogy a NATO az ukrán és belarusz területek elfoglalását tervezi. A propagandát nem csupán Belaruszban, de több ukrán városban – így Mariupolban, ahol a válaszokat rögzítették – is sugározta az oroszbarát média.

A kutatás során 1251 embert kérdeztek meg, ebből 276-ot a választás előtt, 975-öt pedig a belarusz választások (2020. augusztus 9.) után, ami pedig érdekes, hogy miután Moszkva és Minszk megkezdte a konspirációs teóriák terjesztését (augusztus 20.) sokkal többen hittek az összeesküvés-elméletekben, a propaganda sikeressége tehát kimutatható. A kutatásban feltett kérdések közül a legfontosabb az első „Egyetért-e Ön azzal, hogy Ukrajnát külső erők – Soros György, Bill Gates – kormányozzák?” Ezzel augusztus 9. előtt 40-45% értett egyet, az összeesküvés-elméletek terjesztése után pedig 73%, az állítás elutasítottsága pedig 30%ról 10%-re csökkent. Ez mutatja, hogy a lakosság jelentős része már az elméletek terjesztése előtt is összeesküvés-párti volt, tehát a fogadókészség is számottevő a teóriákat illetően.

Az embereket, hogy higgyenek ezekben, többféle tényező viheti rá: lehetnek személyes-pszichológiai okai, például egyszerűen a személyiségük; lehet bizonyos csoportok közötti dinamika, például a hovatartozás; és lehetnek nemzetközi különbségek, például kulturális vagy szociogazdasági tényezők.

Léteznek térhez kötött és térhez nem kötött összeesküvés-elméletek is:

• térhez kötött például a makroregionális feltételezés, hogy a nyugat minden áron tönkretenné Oroszországot;
• térhez nem kötött például a bolygószintű feltételezés, hogy a föld lapos, és mindenki bennfentes a tény elrejtésében, továbbá az 5G-ről vagy a védőoltásokról szóló globális elméletek.

Ezek korlátozódhatnak a bizonyos demográfiai csoporton belüli terjedésre is, azonban az elmélet természetétől függően beszivároghatnak a helyi politikába, sőt környező országokba is.

Fontos megkülönböztetni a szerves és a stratégiai terjedést: míg a szerves az elméletek szájról szájra terjedését takarja, a stratégiai akár kormányok munkája is lehet.

1. A terjedés egy helyi elmélettel kezdődik, amely eljut távolabbi személyekhez; ez napjainkban drasztikusan felgyorsult a közösségi médiának köszönhetően;
2. beépül egy magasabb szintű elméletbe;
3. annak bizonyítékaként, építőelemeként tekintenek rá;
4. így pedig kialakul egy még erősebb magas szintű elmélet, amely képlékenyebb, ezáltal pedig tartósabb.

Maguknak az embereknek ezekben való hite egyenlőtlenül oszlik el, míg egyesek nem fogékonyak ezekre, mások pszichológiai okokból, például az összeesküvéses gondolkodásra való hajlamból kifolyólag, esetleg a kitettség intenzitása és időtartama következtében igen.

A társadalom felkészítése a dezinformáció és összeesküvés-elméletek terjedése ellen többlépcsős megközelítést igényel. Íme néhány lépés, amit meg lehet tenni:

1. Oktatás és tudatosság növelése

• Kritikus gondolkodás oktatása: Az iskolákban és az egyetemeken történő oktatási programoknak hangsúlyozniuk kell a kritikus gondolkodás és a médiaírástudás fontosságát. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan azonosíthatják és értékelhetik az információ forrásait, és hogyan különíthetik el a megbízható információkat a téves vagy félrevezető tartalmaktól.
• Tájékoztató kampányok: A kormányoknak és civil szervezeteknek aktívan tájékoztatniuk kell a lakosságot a dezinformáció veszélyeiről és az összeesküvés-elméletek hatásairól.

2. Technológiai intézkedések

• Algoritmusok szabályozása: A közösségi média platformoknak fejleszteniük kell az algoritmusokat, amelyek csökkentik a dezinformáció és összeesküvés-elméletek terjedését, és elősegítik a megbízható információk kiemelését.
• Felhasználói jelentési rendszerek: A platformoknak biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók könnyen jelenthessek a téves vagy káros tartalmakat, és ezek gyorsan áttekinthetők és kezelhetők legyenek.

3. Jogi és politikai intézkedések

• Szabályozás és törvények: A kormányoknak szabályozniuk kell a digitális tartalmak terjesztését, beleértve a büntetőjogi felelősségre vonást a szándékosan terjesztett dezinformációért.
• Átláthatóság és felelősségre vonás: A médiavállalatok és platformok számára kötelezővé kell tenni az átláthatósági jelentések közzétételét a tartalom moderálási gyakorlataikról.

4. Társadalmi és kulturális stratégiák

• Közösségi kezdeményezések: A helyi közösségeknek szervezniük kell fórumokat és beszélgetéseket a dezinformáció és összeesküvés-elméletek hatásairól.
• Nemzetközi együttműködés: Az országoknak együtt kell működniük a határokon átnyúló dezinformáció kezelésében és a közös protokollok kidolgozásában.

Az áldozatok

Az összeesküvés-elméletek és a dezinformáció áldozatai általában azok a személyek vagy csoportok, akik hajlamosak elhinni ezeket a narratívákat, ami gyakran társadalmi vagy gazdasági marginalizáltság, alacsony oktatási szint vagy egyéb sebezhetőségek miatt van. Ezenfelül a társadalom egésze is szenvedhet, ha ezek a téveszmék befolyásolják a közpolitikát vagy erőszakos cselekményekhez vezetnek.