A transzhumáló pásztorkodás felkerült az emberiség kulturális örökségének listájára

2023. december 6. – 17:13

Másolás

Vágólapra másolva

A transzhumáló pásztorkodás, mint hagyományos foglalkozás és a kulturális identitás megőrzésének eszköze felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének UNESCO-listájára – írja a News.ro. A portál megjegyzi, az elmúlt években Románia is tagja volt annak a 10 országból álló munkacsoportnak, amely a transzhumáló pásztorkodás elismeréséért dolgozott. A legelőváltó pásztorkodás felterjesztését a spanyol kulturális minisztérium koordinálta, de Albánia, Andorra, Ausztria, Horvátország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg és Románia társintézményeivel együttműködve.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a legelőváltó pásztorkodás olyan legeltető állattartást jelent, amelynél a nyájakat (főleg juh, kisebb számban kecske) nyáron hegyi, télen síkvidéki legelőkön tartják. A téli és nyári legelők között a távolság olykor több száz kilométer, de ha rövidebb is, e tartás szembeötlő mozzanata a nyájak és pásztoraik tavaszi, ill. őszi átköltözése. A forma neve épp e mozzanatra utal.

A Wikipedia szerint transzhumáló pásztorkodás nevezetes példája az Erdély peremén élő román juhászok legelőváltása a Kárpátok magasan fekvő legelői, valamint Havasalföld és Moldva (kisebb mértékben az Erdélyi-medence és az Alföld) között. Az Erdély és Havasalföld közötti transzhumálásról az első adat 1363-ból való, de akkor még nem volt tömeges méretű. A cikk szerint a transzhumálás ott alakult ki, ahol a népesség legfőbb foglalkozása a juhászkodás volt, de a megnövekedett állományt az adott falu legelői már nem tudták ellátni szénával. A transzhumálás a 17. században lendült fel, és a virágkorát jelentő két–háromszáz évben Dél-Erdély néhány kistájára, a Szeben-Hegyalja („Mărginimea”) falvainak többségére, illetve pár szomszédos falura, a Barcaság déli részére (különösen a bolgárszegi és a hétfalusi románokra) és néhány Székelyföld-széli település, elsősorban Kovászna és Bereck román lakosságára volt jellemző. A transzhumálással foglalkozó románokat gyakran mokányoknak nevezték.

A nyájakkal csak a felnőtt férfiak tartottak, az asszonyok, a gyermekek és az öregek egész éven át a faluban éltek és földet műveltek vagy háziiparral foglalkoztak.

A Dorna folyó vidéke és a moldvai síkság közötti transzhumálás egyfajta ábrázolása olvasható Mihail Sadoveanu A balta (Baltagul) című regényében is. És általában a nyájak átköltöztetésekor szoktak olyan hírek születni, hogy juhok akadályozták a forgalmat a zsúfolt Bukarest-Konstanca autópályán.

Ezzel az új bejegyzéssel együtt Románia már tíz elemmel szerepel az UNESCO világörökségi listáján, két természetivel, illetve nyolc kulturálissal. Többek között szerepel a listán a Duna Delta, a Kárpátok ősbükkösei, az erdélyi erődtemplomok, Segesvár történelmi központja, a máramarosi fatemplomok, a horezui, illetve a moldvai kolostorok. Korábban szó volt arról, hogy a csíksomlyói búcsú is az UNESCO szellemi kulturális öröksége lehet, de az egyelőre még nem jött össze, ebben a cikkben próbáltuk kideríteni, hogy miért.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!