Evolúcióbiológusok vizsgálták az azonos nemű egyedek közötti szexuális kapcsolatot az emlősök körében

Egy átfogó, több ezer emlős faj adatain alapuló összehasonlító vizsgálat eredményei re hívta fel a figyelmet a BBTE Magyar biológiai és Ökológiai Intézete, amely szerint az azonos neműek közötti szexuális viszony evolúciója számtalan alkalommal, egymástól független evolúciós események során jelent meg és gyakoribb a fejlett szociális életet élő fajoknál. Ez az eredmény arra utal, hogy az azonos neműek közötti szexuális viszony a társas élettel járó feszültségeket és agressziót csökkentette, ami a szociális csoport fennmaradását segíthette és ebből a csoport minden tagja nyerhetett. Az eredményeket a neves Nature Communications szakfolyóirat közölte le, és a New York Times hasábjain jelent meg egy ismertetés róla.

Több mint 1500 állatfajnál, a tücsköktől és a tengeri sünöktől a palackorrú delfinekig és a bonobókig vizsgálták a tudósok az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatokat, írja a NYT.

A kutatók korábban azt gondolták, hogy ez a viselkedés az állatvilág hajnala óta létezik. A több ezer emlősfajt vizsgáló tanulmány szerzői azonban más képet festenek, és azt állítják, hogy az azonos neműek szexuális viselkedése akkor alakult ki, amikor az emlősök elkezdtek társas csoportokban élni. Bár a viselkedés nem hoz létre utódokat, amelyek továbbvinnék az állatok génjeit, a kutatók szerint más evolúciós előnyöket kínálhat, például a konfliktusok elsimítását.

„Hozzájárulhat a pozitív társas kapcsolatok kialakításához és fenntartásához” – mondta José Gómez, a spanyolországi Almeríában található Száraz Zónák Kísérleti Állomás evolúcióbiológusa, az új tanulmány egyik szerzője.

Gómez azonban figyelmeztetett, hogy a Nature Communications című folyóiratban kedden közzétett tanulmány nem deríthet különösebb fényt az ember szexuális orientációjára. „Az elemzésünkben használt azonos nemű szexuális viselkedés típusa annyira különbözik az embereknél megfigyeltektől, hogy tanulmányunk nem tud magyarázatot adni annak mai kifejeződésére” – mondta.

Az azonos neműek szexuális viselkedésével kapcsolatos korábbi tanulmányok jellemzően egyetlen faj, vagy azok egy kis csoportjának gondos megfigyelését foglalták magukban. Gómez és kollégái ehelyett azokat a nagy evolúciós mintákat keresték, amelyek egyes fajoknál a viselkedés kialakulását eredményezték, másoknál viszont nem.

A kutatók áttekintették az élő emlősök 6649 faját, amelyek nagyjából 250 millió évvel ezelőtt kezdődően hüllőszerű ősökből alakultak ki. A tudományos szakirodalmat átnézve feljegyezték, hogy közülük melyeket láttak azonos nemű szexuális viselkedést folytatni – az udvarlástól és a párzástól kezdve a hosszú távú kötelékek kialakításáig. A kutatók végül 261 olyan faj listáját kapták meg, vagyis az emlősök mintegy 4 százalékát, amelyek ilyen azonos nemű viselkedést mutattak.

Az elemzés szerint a hímek és a nőstények nagyjából egyforma valószínűséggel mutattak azonos nemű szexuális viselkedést. Néhány faj esetében csak az egyik nem tette ezt. Más fajoknál azonban – köztük a gepárdoknál és a fehérfarkú szarvasoknál – mind a hímek, mind a nőstények esetében megfigyelték az azonos nemű egyedek közötti szexuális viselkedést.

A kutatók ezután megvizsgálták, hogyan alakult ki ez a viselkedés az emlősöknél. Egy evolúciós fát vizsgálva azt találták, hogy az ezt folytató fajok elszórtan helyezkedtek el a fa ágain, ami arra utal, hogy a viselkedés egymástól függetlenül alakult ki az egyes leszármazási ágazatokban. „A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy ez többször is kialakult” – jelentette ki a New York Times számára José Gómez evolúcióbiológus.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az élő emlősök nagy csoportjainak legkorábbi tagjai, például a főemlősök vagy a macskák valószínűleg nem folytattak azonos nemű szexuális viselkedést. Az új vonalbeli egyedek fejlődése során azonban egyesek közülük elkezdték gyakorolni ezt a viselkedést.

A majmok például körülbelül 25 millió évvel ezelőtt váltak le más főemlősökről. Azóta sokkal nagyobb arányban alakult ki náluk az azonos nemű szexuális viselkedés, mint a főemlősök régebbi ágain élő fajoknál, például a makiknál.

Dr. Gómez és kollégái ezután olyan tulajdonságokat kerestek, amelyek ezekben az azonos nemű ágakban közösek voltak. Az evolúciós fa statisztikai elemzéséből kiderült, hogy ezek inkább társas fajok voltak, mint magányosok.

Paul Vasey, a kanadai Lethbridge Egyetem primatológusa, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta, hogy számos kutató, aki az azonos neműek szexuális viselkedését tanulmányozta, azt feltételezte, hogy a társas csoportok evolúciója kedvezett ennek. Ők azonban egyes fajokat vizsgáltak, nem pedig az egész életfát.

„Bárki számára, aki ismeri a szakirodalmat, nem hiszem, hogy hatalmas meglepetés lenne, ha azt látnánk, hogy az azonos neműek szexuális viselkedése összefügg a szocializálódási folyamatokkal” – mondta Dr. Vasey. „Jó látni, hogy ezt a következtetést a szerzők által elvégzett kutatások is alátámasztják”.

A társas csoportban való élet számos előnnyel jár az emlősök számára, például jobb védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. De új kihívásokat is teremt. Az emlősök társadalmai például hierarchiákat alakíthatnak ki, amelyekben a ranglétra tetején álló állatok erőszakkal tartják kordában az alacsonyabb rangúakat. Ezek a konfliktusok azonban a csoport széthullását okozhatják, ami mindenkinek rosszat jelent.

Dr. Gómez szerint az azonos neműek szexuális viselkedése lehet az egyik módja annak, hogy az emlősök kezelni tudják instabil társadalmi világukat. Ez lehet az emlősök számára egy módja annak, hogy kötelékeket és szövetségeket alakítsanak ki, hogy kibéküljenek egy veszekedés után, vagy hogy az agressziót udvarlásra tereljék.

Dieter Lukas, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet evolúcióbiológusa nem vett részt az új kutatásban, és szkeptikusan nyilatkozott erről a következtetésről. „Összességében a tanulmány eredményei nem győztek meg arról, hogy egyetlen magyarázat létezik az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatok előfordulására” – mondta.