A 80-as évek lázadó fiataljairól, rockzenét hallgató csövesekről készült rendőrségi fotókat posztolt a CNSAS

Manapság többször volt egy olyan érzésem, hogy sokan, sokszor alapértelmezettnek veszik a jelent, mintha mindig is olyan lett volna, mint most. Elfelejtik, hogy a szovátai Medve-tó még 150 éves sincs, vagy épp azt, hogy volt olyan időszak, amikor egy személyivel nem lehetett átkelni a román-magyar határon. Viszont az egyértelmű, senki nem tud olyan jól emlékeztetni, mint a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), hogy nem is élünk olyan rosszul, legalábbis bő három évtizeddel ezelőtt még simán elvittek azért, ha KISS, Iris vagy épp Led Zeppelin feliratú dzsekiben jelent meg egy fiatal.

„Gondoltál már arra, hogy milyen kiváltságos vagy, hogy kedvenc zenekaroddal énekelhetsz? Tudtad, hogy voltak idők a történelmünkben, amikor zenei preferenciáid alapján nyomozást indíthattak ellened, és egy Metallica, Queen vagy AC/DC feliratú póló miatt a Securitate tisztjei előállíthattak?” – írja a CNSAS Facebook-oldalán, a '80-as évek végén készült fotókat az Untoldon és az Electric Castle fesztiválokon bulizó fiatalok képe mellé állítva.

Azt írják, olyan bukaresti fiatalokat képét mutatják be, akiket a '80-as évek végén azért tartóztattak le, mert olyan ruhát viseltek, amelyen az általuk hallgatott zenekarok neve szerepelt. Olyanoké, mint az AC/DC, a Black Sabbath, a Voltaj vagy épp a The Beatles.

„A rock őszinte műfaj, tehát a rockzenészek a '89 előtti időszakban is igyekeztek kimondani, ami a lelküket nyomta. Ez általában nem tetszett az államhatalomnak, ezért igyekeztek megfigyelni, megfékezni, kordában tartani ezt a nem csak zenei, de társadalmi jelenséget” – magyarázta idén márciusban Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli igazgatója a Transtelexnek a rendszerváltás előtti erdélyi magyar könnyűzenéről tartott konferencia kapcsán.

Elmondta, a Securitate a zenészek közé és a közönségbe is beépítette a besúgóit, és rendszeresen megfigyelte a zenei eseményeket.

„Gyakorlatilag mindenre odafigyeltek. Voltak néha kiskapuk, amiket vagy ki lehetett használni, vagy nem, ez többek közt szerencse dolga is volt, meg a felügyelőknek valamiképpen a jóindulatán is múlt. De a dalszövegekre mindig is nagyon odafigyeltek, annyira, hogyha magyar nyelvű előadás volt, előtte le kellett adni román fordításban a dalszövegeket, hogy elbírálják, mehet-e a közönség elé, vagy sem” – magyarázta.

1981-től magyarországi zenekarok már nem koncertezhettek Erdélyben, 1985 után pedig nemhogy magyarországi, de nagyjából semmilyen más országból érkező zenekar nem léphetett fel. Sőt, utána a romániai együttesek se nagyon koncertezhettek.

Visszatérve a CNSAS képein szerepelő fiatalokra, a feliratos farmer szerelésben feltűnő srácokat „csöves”-nek nevezték, és a 80-as években sokan előítéletesen viszonyultak hozzájuk.

A teljes szereléshez nemcsak a szűk csöves nadrág kellett, ami minél kopottabb, minél megviseltebb volt, annál menőbbnek számított, hanem kockás ing is, hosszú haj, és a zenekar nevekkel telefirkált gázállarctáska. Zilahi Csaba, az Erdélyi magyaRock 1970–2010 című kötet szerzője, aki épp ezt a korszakot mutatja be könyvében kiemeli, hogy a nyolcvanas évek elején kezdetét vette a csöves korszak: így nevezték azokat a rockrajongókat, akik a Piramis, Beatrice, Edda zenéjét hallgatták. „Ez nem tetszett a Securitaténak, hiszen összeesküvést véltek felfedezni a szándékaikban” – mondta Zilahi Csaba.