Svájci riport Mioveni-ről, a romániai Dacia-cityről

A Deutsche Welle számolt be arról, hogy a Neue Zürcher Zeitung című tekintélyes svájci hírlap újságírója a Kárpátok lábánál, Mioveniben járt. Helyszíni riportot készített arról, hogy milyen az élet a romániai autógyártás központjának számító, 32 ezer lakost számláló településen, ahol a munkavállalók legnagyobb része, mintegy tízezer ember, a helyi Dacia-gyárnak az alkalmazottja.

Paul Flückiger, a riport szerzője arra volt kíváncsi, mennyire változtatja meg az autógyár a mioveni-i lakosok életét, mennyire jobb az életszínvonal a romániai átlaghoz viszonyítva, illetve az elvándorlás, munkanélküliség, és egyéb fontos mutatók hogyan alakulnak a településen.

A riport az autógyári munkások szuggesztív csoportképével indít, akik egyáltalán nincsenek kevesen, hiszen a Renault leányvállalata a régió legnagyobb munkaadója.

„Délután van. A 2-es számú gyárkapu embermagasságú forgóajtóján sorra lépnek ki a munkások. Először csak pár ember, majd fáradt arcok tucatjai jelennek meg. Vannak, akik földimogyorót, kekszet vagy üdítőt vásárolnak a gyár előtt álló szürke bádogkioszkból. De a legtöbben unott arccal lépegetnek a buszmegálló irányába. Több a férfi, mint a nő, sok az ötvenes éveiben járó munkás. És kevesen beszélnek idegen nyelvet. A francia nyelvtudás általában nem szükséges, ha a Renault romániai leányvállalatánál dolgozik valaki”.

Az NZZ felidézi, hogy Ceaușescu idejében a várost Colibași-nak hívták, és a hetvenes években erőltetett iparosítást folytattak itt. Valójában akkor dőlt el, hogy a település a romániai autóipar egyik központja lesz.

„Nehéz nap volt. Nyolc óra, mint mindig” – számol be a munkanapjáról egy fiatal munkás a svájci riporternek. A 21 éves férfi 500 svájci franknak (2500 lej) megfelelő összeget keres havonta. Ha tovább maradsz, többet kapsz – mondja. Minden ledolgozott év után a havi fizetés körülbelül 20 frankkal nő.

– Minden kezdet nehéz – teszi hozzá, és végigsiet a hosszú, bekerített gyárterületen. Innen sem autóalkatrészeket, sem szerszámokat nem lehet kicsempészni, mint egykor a kommunistáknál, és illetéktelen sem léphet be, magyarázza olvasóinak a riporter. hozzáteszi: a bukaresti sajtóiroda úgy döntött, az új prototípusok védelme érdekében nem lehet gyárlátogatni.

A gyárudvarról a város központjába vezet az újságíró, ahol a babakocsikat tologató kismamákat figyeli meg, de bemutatja a városi kórházat is, illetve az ortodox katedrálist, amely a legnagyobb épülete a központnak, és nem lehet nem észrevenni.

A kórházról azt írja, egész Romániában ismert, és az országos átlagnál jobb minőségű ellátást biztosít az itt ápolt betegeknek. A hétemeletes, szürkéssárga-zöldre festett épületbe, amelynek kapujában őr áll, csak előzetes bejelentkezéssel lehet bemenni. A bejáratnál egy hatalmas akvárium és három büféautomata fogadja. A riporternek egy férfival sikerül elbeszélgetnie, aki nemrég lett apa, és azt állítja, a mioveni-i kórház a legjobb egészségügyi intézmény egész Romániában.

A kórház kapcsán a riport kitér az egész országot érintő orvoshiányra, és megjegyzi, sok frissen végzett orvos eleve Nyugat-Európában keres állást, ezért a mioveni-i kórház jelenleg is pszichiátert és neurológust, valamint laboratóriumi személyzetet keres.

A túlmagas és túldíszített ortodox katedrális megtekintése után számba veszi a főutcán található boltokat és a sok használtruha-kereskedés látványa arról győzi meg, ma már a gyár nem fizeti olyan jól az alkalmazottjait, mint a Ceaușescu-korszakban, amikor a Dacia-munkások megbecsült munkaerő voltak.

„Az 1966-ban megnyitott Dacia gyár 1978-ig licencben gyártotta a Renault 8-as és 12-es modelleket, amelyeket Dacia 1100 és Dacia 1300 néven értékesített, elsősorban a hazai piacon és a szocialista országokban. A gyár 1980 után 28 ezer alkalmazottjának az akkori színvonalhoz képest jó bérezést kínált” – idézi fel a riport röviden a romániai autógyártás történetét.

„1999-ben a Renault 51 százalékos többségi részesedést vásárolt az államtól, és 2004-ben befutott a Logan modellel, egy olcsó autóval, amely a 2008-as pénzügyi válságot követően egész Nyugat-Európában elterjedt. Az újabb modellek, a Duster és a Sandero is jól fogynak” – mutat rá az NZZ riportja.

A romániai munkások nyugatra való elvándorlása visszatérő motívuma a riportnak, amely rámutat: 2002 és 2011 között, azaz a Logan fénykorában és a francia finanszírozású gyár bővítése idején Mioveni elvesztette lakosságának egytizedét. Ráadásul „a 2022-es népszámlálás első eredményei azt mutatják, hogy Mioveni lakossága 2011 után is ugyanabban a ritmusban morzsolódott le, mint addig. 2011 és 2022 között Pitești-en 9 százalékos a csökkenés, Argeș megye egészében pedig 7 százalékos”.