Lehet a természetben fesztiválozni anélkül is, hogy tönkretennénk

Úgy mentem el elsőéves mumusozóként a fesztiválra, hogy több dologban biztos voltam: a goa gyorsan lefáraszt, munka mellett nem lehet sátorozni, a mértéktelen túlfogyasztás miatt viszont nem csak nekem lehetne már lelkiismeret-furdalásom. Felpakoltam a prekoncepcióim a mérleg két nyelvére, és miután úgy éreztem, hogy kiegyenlítődnek, elindultam a Nyárád-menti Nagyadorjánba, ahol egyébként soha, senki nem járna, ha nem szerveznének itt egy négy napig tartó hippifesztivált.

A helyszínre kiérve az első dolog ami szembeötlik, hogy az egyébként szűk közeget megmozgató fesztiválnak viszonylag nagy a területe, ami egy dombok alatt elterülő völgyet jelent, a szélén húzódó erdővel. Itt biztosan nem fordulhat elő az, hogy az ösvényen kerülgeted a feléd özönlő tömeget. A Mumush, bár harmadik éve szervezik meg, egyelőre megmaradt egy családias hangulatú fesztiválnak, amit gyakorlatilag egy önkéntesekből összeverbuválódott, tágabb értelemben vett baráti társaság tart össze.

A pusztító kánikulában nagyjából két perces séta után már ömlik a napbarnított felsőtestekről a víz, de, szerencsére, az árnyékos helyek és az erdő nem csak a sátorozást teszik kényelmesebbé, hanem a nappali lazulást is. A helyszínek pedig gondosan vannak kialakítva, a részletekre való odafigyelés az egyik legnagyobb ütőereje a fesztiválnak: a szénabálákon ülve a kivilágított díszletelemek között megértjük, hogy ezt lélekkel helyezték oda valakik, csak azért, hogy mi valóban megpihenhessünk. Ráadásul, sehol egy márkaneves babzsák, villogó cégér, és úgy lehet olvasgatni meg nyálcsorgatva aludni a függőágyban, hogy egyetlen hostess sem zaklat közben.

De mitől is környezetbarát a Mumush a helyszínválasztáson túl? Egyrészt, itt akkor vagy menő, ha van kulacsod, tenyérből iszol, a sörödet pedig legrosszabb esetben is repohárba kéred. A víz ingyen folyik a helyszínen a csapból, így nem csak pet-hegyek nem keletkeznek, de a tíz lejeseket sem kell félóránként bedobálni a pultosnak a harminc fokos melegben csak azért, hogy életben maradj.

A fesztiválon csak vegetáriánus és vegán ételt lehet 25-35 lejért venni, papírtányért adnak hozzá, de kérheted a saját tányérodba és kanalazhatod azzal az evőeszközzel, amit otthonról hoztál. Ennél jóval többen választják viszont a kevésbé kényelmes, de pénztárcabarátabb megoldást, azaz a főzést és az otthonról hozott kaját.

Lehet helyi dizájnerektől táskát és kiegészítőket vásárolni, van persze turkáló is meg kézművesek, egy havadtői gábor cigányasszony pedig van annyira élelmes, hogy befizet a fesztiválra, és itt kínálja a kendőit és a magyar népviseletet. Szóval, végre itt egy hely, ahol nem csak arra tanítanak, hogy ne termelj fölöslegesen szemetet, de akkor sem kell szoronganod, ha eleve fontos neked a fenntarthatóság a hétköznapokban is, mivel itt nem kell a szórakozás miatt beáldoznod az elveid.

A psy-uralta fesztiválokkal kapcsolatosan persze sok sztereotípia felmerül, többen ódzkodnak is attól a gondolattól, hogy egy tömegrendezvényen nincsenek biztonságiak, bármit be lehet vinni, a fesztivál területe pedig nincs elkerítve. A Mumushon viszont könnyű megérteni, hogy miért: egész egyszerűen azért, mert nincs rá szükség. A szabadságérzethez amit ígér, az is hozzátartozik, hogy nem korlátoznak a szervezők semmiben, a fesztiválozók pedig eleve tudatosan és akarva-akaratlanul szelektálva érkeznek ide. Többen mondták is, hogy az éjszakai révületben elhagyott pénztárcát meg hasitasit másnap délután ott találták, ahol hagyták, „ez a jó ebben a fesztiválban”.

Van itt még középhaladó akrojóga, healing spot, gyerektevékenységek, állandó jammelés és performanszok is, de a legjobb mégis az árnyékba húzódva üldögélni és emberekkel találkozni. Mert ahogy mindenhol, a hangulatot nem csak a szervezők igyekezete, de a résztvevők magatartása is körvonalazza, a Mumushon pedig nem találkozni ferde tekintetekkel, a határok átlépése pedig nem opció.

A legtöbben persze így is baráti társaságokkal érkeznek egy nagy közös sátorozásra és táncra vágyva, de az olyan kezdeményezések mint a közösségi konyha azt is elősegítik, hogy számunkra teljesen idegen emberekhez is tudjunk kapcsolódni. Bár a Mumush kezdeményezői nagyrészt erdmagyar fiatalok, szerencsére a román és külföldi közönséget is megszólítják, akadnak is bőven távolról érkezők.

Estefelé a lágy háttérzenét felváltják a zenekarok és az elektronikus zene, ekkor tűnik fel, hogy itt egyébként táncolni is lehet. A Mumush ereje nem abban rejlik, hogy nagy neveket vonultatna fel, leginkább a helyi tehetséges, fiatal zenészek terepe ez, de fellépnek kisebb, alternatív zenekarok is, például a magyar Freakin Disco, a bukaresti K not K, vagy a francia Tekemat. Erre a fesztiválra mégsem azért érdemes kinézni, hogy zenekarokat meg előadókat megnézz, inkább csak hagyd magad sodródni a hangulattal, a pszichedelikus zene pedig akkor is beszippant, ha éppen fogalmad sincs arról, ki van a DJ-pult mögött.