Megnyitott a Kolozsvári Magyar Napok fesztiválutcája, bábokban és sajtban nagyon erős idén
2023. augusztus 16. – 17:28
Örömmel jelentették be a szervezők az egy héttel ezelőtti tájékoztatón, noha még nem készültek el teljesen vele, de a Kolozsvári Magyar Napok visszaköltözik a Farkas utcába. Egy év kihagyás után térnek vissza a fesztivál esszenciáját jelentő utcába, ami nélkül nem is az igazi a kolozsvári magyar napos fesztiválélmény. És ezt nem csak én állítom, hanem a szervezők is így gondolhatják, nem véletlenül döntöttek úgy, hogy csak 80-90 százalékos elkészülte ellenére is inkább ezt a helyszínt választják, és visszatérnek. Megnéztük, milyen lett a szerdán újra megnyitó fesztiválutca, ami a magyar napok „minden jegyét magán viseli”.
Ugyan Oláh Emese az említett sajtótájékoztatón azt ígérte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Egyetem utcában zajló munkálatok helyszínén biztonságos gyalogos sávokat alakítsanak ki, meg hogy a Farkas utca és a Fogoly utca is gond nélkül megközelíthető legyen, ennek ellenére még mindig a túracipő a legideálisabb az ott fogadó terepre. Igaz, néha mintha lenne jele annak, hogy próbálták volna tölteni a terepet, de azért nem az a minőség, amit a Farkas utca Minorita/Hermann Oberth és Gaál Gábor/Sámi utcák közötti szakaszán tapasztalunk, ahol ugyan még nem fejezték be teljesen a kövezést, de azért az ottani töltésre nincs amiért panaszkodni. A Farkas utcai vásárt legkönnyebben a két említett utcán lehet megközelíteni.
A korábbi évekhez hasonlóan a Színház/Emmanuel de Marton utcában van a könyvvásár, ahová betévedve könnyű elveszni. Ennek a cikknek az elkészültét is legalább egy fél órát késleltette, pedig tényleg fogadkoztunk, hogy csak gyorsan végigfutunk rajta. A fesztiválutca másik tematikus része, a Múzeumok sétánya (a már említett Minorita és Gaál Gábor utcák között, a Református Kollégium felőli oldalon) megnyitására ugyan csütörtökig még várni kell, de legalább akkor tényleg lesz, amit nézni, tenni és venni. Én a saját programomban az idén először szereplő székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot, a Mikó-vár 400. éves évfordulóját ünneplő Csíki Székely Múzeumot, illetve a Budapestről érkező Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot már be is szívecskéztem a programfüzetemben.
Lángost már a keddi „próbaüzem” során is lehetett vásárolni, mára viszont már kiegészült a street food kínálat az utóbbi években megszokott lehetőségekkel: van kürtős, rétes és főtt kukorica is. Lángosért 20 lejt kell fizetni, a kukoricáért pedig 10 lejt kérnek. Ezek után a kürtős kalács árát már meg sem mertük nézni. A járvány előtti időszakban megszokottnak számító drága lacikonyhákon idén sem fogjuk elpalni a pénzünk, mert nincsenek a helyszínen sütő-főző kajáldák, és nem mondom, hogy fáj a szívem utánuk. Ezzel együtt viszont megpihenni se nagyon van hely az utcában, így nem meglepő, hogy az építkezést jelző „akadályok” alkalmi székként is funkcionálnak.
A Farkas utcai színpadról délelőtt és kora délután a Kolozsvári Rádió szól, természetesen leginkább magyar napos témákkal. Amikor ott jártunk az erdélyi mémekről beszélgett a meghívottjával Gergely Zsuzsa és Papp Levente. A koncertprogram a rádió helyszíni közvetítésének 16 órai zárása után kezdődik.
A kézműves vásár olyan nagy újdonságot nem tartalmaz, rengeteg bizsut lehet kapni, biztosan többet, mint amennyit én el bírok viselni. Ezen kívül is minden van, amit egy ilyen vásárba megszoktunk, cserepet, mézet, különbözi népi ihletésű ruhákat és övtáskát is biztosan fogtok találni. Sőt, menő fajátékok is lesznek Udvarhelyről, akinek a készítőjük szerint nem csak a gyerekeket örvendeztetik a termékeik, mert sokan irodai dekorációként vásárolják a fáikat (konkréten a fából készült, majd környezetbarát festékkel megfestett fákat).
Az idei év egyik slágerterméke számomra egyértelműen a bábok, többen standnál is lehet kapni, többek között a Ferma de Păpuşi-t működtető Szabó Tündét is láttuk a vásárban, aki Macklemore posztja nyomán júliusban elég nagyot ment a közösségi és a hagyományos médiában. A sajtkészítés is fellendülőben lehet, mert több standot is láttunk, ahol kézműves termékeket kínálnak. Az egyik eladó szerint egy éve vágtak bele a gyártásba, és már itt is vannak.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!