Hullócsillagok éjszakája: ilyenkor van az augusztusi meteorzápor csúcsa

2023. augusztus 12. – 14:58

Másolás

Vágólapra másolva

Augusztus hónap kiemelkedő látványossága a Perseidák meteorraj. Augusztus 10-15 között ismét láthatjuk „Szent Lőrinc könnyeit”, a Perseus csillagkép felől érkező Perseidák hullócsillagait, melyek megfigyelése kiváló esti programlehetőség, ehhez mindössze az kell, hogy távol legyünk a nagyváros fényszennyezésétől.

A NASA szerint a szombatról vasárnapra virradó éj lesz a hullócsillagok éjszakája, ekkor hajnali fél háromig óránként akár száz hulló csillagot is megszámolhatunk az égen. Az említett időpontban azonban felkel a hold, és annak fénye bekavarhat az égi műsorkínálatba, mert elhalványítja a meteorokat. A csillagászok azonban megnyugtatnak, a csillagászati jelenség fő ellensége idén csak 10%-ban lesz fényes.

A csillaghullás tehát még reggelig látható lesz, de nagyobb odafigyelést igényel majd. A NASA szerint ha tiszta, holdtalan égbolthoz van szerencsénk, akkor kapkodni fogjuk a fejünket, olyan csillagzápor lesz ma éjszaka.

A Perseidák a Swift-Tuttle üstökös törmelékei, első megfigyelése Kr. u. 36-ra tehető, Kínában, ugyanakkor számítások szerint az üstökös már ezelőtt is keresztezhette a Föld pályáját, így az áramlat akár több ezer éves is lehet, csak éppen feljegyzések nem maradtak róla.

Az üstökös a naphoz közel érve felmelegszik, és törmeléket enged ki a keringési pályájára. A Swift-Tuttle üstökösnek különösen hosszú a pályája, körülbelül 133 évenként kerüli meg a napot. Minden alkalommal, amikor a nap közelébe ér, ez felmelegíti és megpuhítja az üstökösön található jeget, ami aztán az üstökös pályájára kerül.

Minden évben július 17-e és augusztus 24-e között a Föld áthalad a Swift-Tuttle üstökös keringési pályáján, belekerül a törmelékek ösvényébe, de csak augusztus első hetében éri el a törmelék sűrű részét, és ez okozza a bekövetkező meteorzáport.

A meteorraj homokszem méretű kő- és jégdarabkákból tevődik össze, amelyek 60 km per szekundummal közelednek a földfelszín felé, amit ugyanakkor nem érnek el, hiszen a földi légkörbe érve felhevülnek és elégnek, körülbelül 100 kilométerrel a földfelszín felett, látványos csillaghullást okozva ezzel. Ha egy meteor ugyanakkor mégis „megmenekül”, a megmaradt részt meteoritnak nevezzük. A meteorzáporokból csak nagyon kevés meteorból válik meteorit, az üstökös törmelékeinek gyenge jellege miatt.

A Swift-Tuttle üstökös utoljára 1992 decemberében érte el a periheliont – azt a pontot, amikor a legközelebb helyezkedik el a naphoz – és ez legközelebb 2126 júliusában történik újra így. Ilyen alkalmakkor a csillaghullás akár 300-400 meteort is adhat óránként.

A meteorzápor a Perseus csillagkép után kapta a nevét, hiszen a meteorrajnak a csillagkép területén van a radiánsa (vagyis a kisugárzási pontja, ahonnan a csillaghalmaz kiindul). Az ókori görög mitológiában Perseus Zeusz főisten és Danaé, egy halandó fia. Azt mondják, hogy a meteorzápor megemlékezés arra, mikor Zeusz aranyesőben látogatta meg Perseus édesanyját, Danaét. Emellett pedig Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, annak az ókeresztény mártírnak az emlékére, akinek ünnepnapját augusztus 10-én tartják.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!