Hullócsillagok éjszakája: ilyenkor van az augusztusi meteorzápor csúcsa

Augusztus hónap kiemelkedő látványossága a Perseidák meteorraj. Augusztus 10-15 között ismét láthatjuk „Szent Lőrinc könnyeit”, a Perseus csillagkép felől érkező Perseidák hullócsillagait, melyek megfigyelése kiváló esti programlehetőség, ehhez mindössze az kell, hogy távol legyünk a nagyváros fényszennyezésétől.

A NASA szerint a szombatról vasárnapra virradó éj lesz a hullócsillagok éjszakája, ekkor hajnali fél háromig óránként akár száz hulló csillagot is megszámolhatunk az égen. Az említett időpontban azonban felkel a hold, és annak fénye bekavarhat az égi műsorkínálatba, mert elhalványítja a meteorokat. A csillagászok azonban megnyugtatnak, a csillagászati jelenség fő ellensége idén csak 10%-ban lesz fényes.

A csillaghullás tehát még reggelig látható lesz, de nagyobb odafigyelést igényel majd. A NASA szerint ha tiszta, holdtalan égbolthoz van szerencsénk, akkor kapkodni fogjuk a fejünket, olyan csillagzápor lesz ma éjszaka.

A Perseidák a Swift-Tuttle üstökös törmelékei, első megfigyelése Kr. u. 36-ra tehető, Kínában, ugyanakkor számítások szerint az üstökös már ezelőtt is keresztezhette a Föld pályáját, így az áramlat akár több ezer éves is lehet, csak éppen feljegyzések nem maradtak róla.

Az üstökös a naphoz közel érve felmelegszik, és törmeléket enged ki a keringési pályájára. A Swift-Tuttle üstökösnek különösen hosszú a pályája, körülbelül 133 évenként kerüli meg a napot. Minden alkalommal, amikor a nap közelébe ér, ez felmelegíti és megpuhítja az üstökösön található jeget, ami aztán az üstökös pályájára kerül.

Minden évben július 17-e és augusztus 24-e között a Föld áthalad a Swift-Tuttle üstökös keringési pályáján, belekerül a törmelékek ösvényébe, de csak augusztus első hetében éri el a törmelék sűrű részét, és ez okozza a bekövetkező meteorzáport.

A meteorraj homokszem méretű kő- és jégdarabkákból tevődik össze, amelyek 60 km per szekundummal közelednek a földfelszín felé, amit ugyanakkor nem érnek el, hiszen a földi légkörbe érve felhevülnek és elégnek, körülbelül 100 kilométerrel a földfelszín felett, látványos csillaghullást okozva ezzel. Ha egy meteor ugyanakkor mégis „megmenekül”, a megmaradt részt meteoritnak nevezzük. A meteorzáporokból csak nagyon kevés meteorból válik meteorit, az üstökös törmelékeinek gyenge jellege miatt.

A Swift-Tuttle üstökös utoljára 1992 decemberében érte el a periheliont – azt a pontot, amikor a legközelebb helyezkedik el a naphoz – és ez legközelebb 2126 júliusában történik újra így. Ilyen alkalmakkor a csillaghullás akár 300-400 meteort is adhat óránként.

A meteorzápor a Perseus csillagkép után kapta a nevét, hiszen a meteorrajnak a csillagkép területén van a radiánsa (vagyis a kisugárzási pontja, ahonnan a csillaghalmaz kiindul). Az ókori görög mitológiában Perseus Zeusz főisten és Danaé, egy halandó fia. Azt mondják, hogy a meteorzápor megemlékezés arra, mikor Zeusz aranyesőben látogatta meg Perseus édesanyját, Danaét. Emellett pedig Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, annak az ókeresztény mártírnak az emlékére, akinek ünnepnapját augusztus 10-én tartják.