Romániában a sport nem épült be az életmódba, és ez meglátszik az egészségügyi statisztikákon

Ahogy az egészséges táplálkozást kigúnyolók vicce szerint is a legjobb zöldség a disznó, úgy a sporttal való kapcsolatunk is ehhez hasonló: söröskorsó emelésben és miccsgurításban vagyunk élen járók, nem a rendszeres testmozgás tekintetében. A romániai polgárok sportolási hajlandósága messze elmarad az északi országok lakóiétól, annak ellenére, hogy kézzel-lábbal igyekszünk importálni a nyugati életmódot. A Panorama portál elemezte a legfrissebb számadatokat ezen a téren, és szakértőket szólaltatott meg, hogy feltérképezze, mi is a helyzet Romániában a testmozgással.

Különösebben senki számára nem kell részletezni, hogy a fizikai aktivitás alapvető fontosságú egészségünk fenntartásához, hiszen rendszeres testmozgással számos szervi betegség kialakulása megelőzhető, kezelhető. Segíthet többek között a szív- és érrendszer karbatartásában, a vérnyomáson, az erek rugalmasságának javításában. A napi testmozgás elengedhetetlen a testsúly kontrolállásában is, csökkenti a koleszterinszintet, még a stressz leküzdéséhez is kiválóan alkalmazható. Bár most már az országos egészségügyi stratégia része is az állampolgárok aktív életmódra való nevelése, és rendszeres kommunikációs kampánya is van ennek – rádió- és tévéműsorok reklámszpotjaiban hallhatjuk rendszeresen a felhívást arra, hogy legalább napi 20 percet mozogjunk – a számadatok azt tükrözik, nem igazán jut el az üzenet az emberekhez. A lakosság nagy része azt hiszi, hogy a sport az úri huncutságok közé tartozik, és nincs értelme ebbe erőt, energiát fektetni. Ami pedig már pénzbe kerül, mert szervezett keretek között zajlik, azt még bonyolultabb elemezni, hisz a minimálbéren tengődőknek esélyük sincs kimondottan sportra elkülöníteni valamennyit havi keresetükből.

Az Eurostat szerint, amelynek adatait szintén idézi a Panorama portál, a románok sereghajtók Európában. Ha szigorúan az egyáltalán nem sportolók arányára koncentrálunk, akkor ott is aggasztóan rossz a helyzetünk: a romániai polgárok 62%-a nem végez semmilyen fizikai tevékenységet, és nem sportol. Itt a lengyelek (65%), a görögök (68%) és a portugálok (73%) állnak rosszabbul, mint mi az Európai Bizottság legfrissebb Eurobarométere (2022) szerint.

Romániában legtöbben a külalakért, nem az egészségért sportolnak

Az adatokat meghazudtolni látszik, hogy első pillantásra úgy tűnik, az edzőtermek egyre zsúfoltabbak. Az egészség- és fitneszszektor nagy szereplői pedig nem panaszkodnak, hogy az emberek nem járnak: a World Class, Románia legnagyobb fitneszlánca országszerte 41 klubbal és több mint 60 000 taggal rendelkezik, míg az olyan jóléti szolgáltatásoknak, mint a 7card-nak, több mint ezer céges ügyfele van, ezzel lehetőséget adva a vállalatoknak, hogy alkalmazottaik az irodájukhoz vagy az otthonukhoz legközelebb lévő edzőtermekben tudjanak sportolni.

Ráadásul „havonta 15-30 edző szerez új gyakorlati képesítéseket, akik belépnek a szakmába, ami azt mutatja, hogy van piac a terjeszkedésre” – magyarázta a Panoramanak Elias Mayan-Na, egy bukaresti edzőterem fitneszedzője.

A romániai piacon tehát egyre sokszínűbb a sportkínálat, legalábbis a nagyvárosokban, az edzőtermeket felkeresők többsége mégis rossz szemlélettel fog neki a testedzésnek.

„A románok 80-90 százaléka pragmatikus okokból, az imázs miatt sportol, pedig az okoknak inkább más előnyökről kellene szólniuk, mint az esztétikaiakról. Romániában a sport és a mozgás megítélését elárasztják a fogyókúrás programok – 30, 60, 90 nap alatti csodákat ígérve. Nem reálisan és egészségesen gondolkodunk a sporthoz való viszonyról” – részletezte a fitneszedző a Panorama számára azt a mentalitást, amelyet ki kellene iktatni, ahhoz, hogy a sporttal való kapcsolatunk átalakuljon.

Irreális szerinte elsősorban az, ha valaki – lehetőleg még azonnal – úgy akar kinézni, mint a magazinokban vagy a közösségi médiában. És ugyanilyen irreális, valamint egészségtelen azt gondolni, hogy a sport erről szól.

Ezzel szemben Dan Moraru, a 7Card by Gympass kereskedelmi igazgatója szerint kialakulóban van egy trend, amit azok képviselnek, akik számára az edzőterem nem csak a testmozgásról szól, hanem a jólétről is, „azaz a táplálkozással, a tudatossággal vagy a mentális wellness-szel együtt és összekapcsolva az aktív és egészséges életmódot támogatják”.

Miért sportolnak az európaiak?

Az Eurobarométer 2022-es adatai szerint uniós szinten a polgárok 55 százaléka végez valamilyen testmozgást, az okok sokfélék, összetettek, azonban a fogyókúrás célok, az utolsó helyen szerepelnek az indokok között. Az európaiak nagy része elsősorban egészségének megőrzése érdekében sportol. Íme, a számok:

• 54% az egészségük javítása érdekében;
• 43% a fizikai megjelenésük javításáért;
• 39% kikapcsolódás céljából;
• 27% a fizikai teljesítmény javítása érdekében;
• 25% a testsúly ellenőrzéséért.
  

Miért NEM sportolnak az európaiak?

• 41%, mert nincs rá idejük;
• 25% azt mondja, hogy nem motivált vagy nem érdekli őket;
• 14% azért, mert fogyatékosságban vagy betegségben szenved;
• 10% már rendszeresen sportol;
• 10% szerint túl drága.
  

Több mint tíz év sportoktatás, edzés- és táplálkozási programokra való szakosodás után Elias Mayan-Na elkeseredett amiatt, hogy a sport előnyeiről és fontosságáról társadalmi szinten nem beszélnek úgy, hogy az a polgárok számára előnyös legyen: „A testmozgás fontosságáról szóló tájékoztatás és oktatás teljesen hiányzik a tudatos nevelés és kommunikáció szintjén. Nem várhatjuk el az emberektől, hogy tisztában legyenek a testmozgás és a sport szükségességével, ha az információk nem érnek el hozzájuk” – fogalmazta meg a Panorama számára egyértelműen a véleményét a szakember.

Az Országos Műsorszolgáltatási Tanács (CNA) 2009 óta népszerűsíti a testmozgásra ösztönző üzeneteket a televízióban és a rádióban, de a híres „az egészséges élethez legalább napi 30 perc testmozgásra van szükséged naponta” szöveget leszámítva, amit mindenhol hallunk, ennél sokkal több nem jut el az érintettekhez. Ezzel a mondattal meg már úgy vagyunk, hogy egyáltalán nem reagálunk rá. Egyébként az, hogy 15 éve ugyanazzal a mondattal reklámozzák a mozgás fontosságát, sok mindent elárul arról, hogy az állam mennyit hajlandó áldozni arra, hogy polgárai egészségesebben, tudatosabban éljenek.

Az iskola sem segít sokat. A millenárisok és a Z-generációsok számára a tornaóra egy fölösleges nyűg, amit le kell tudni: néha segít a felmentés, néha farmerben eltéblábolnak az órán, csak hogy ne írják be őket hiányzónak, néha rögtönzött tornatermekben vagy más osztályokkal összezsúfolva tartják meg ezeket az órákat, mert az iskolák sem fektetnek hangsúlyt erre a fajta nevelésre.

Mirel Bănică kutató a Panoramának felidézte, hogy a kommunista időszakban az iskolai sportórák a versenysport táptalaja voltak. „Most a fiatalabb generációk már nem sportolnak az iskolában, a kommunista örökség csak a matematika és a reál tantárgyak hangsúlyozása tekintetében maradt meg” – mutatott rá az antropológus, hozzátéve, hogy azok a szülők, akik azt szeretnék, hogy gyerekük tényleg sportoljon, kénytelenek külön fizetni a gyermekük sporttevékenységéért, hogy kiegészítsék azt a kevés mozgást, amit az iskolában kapnak: az úszásoktatástól a tornáig, a teniszig vagy a fociig.

A mozgáshoz fűződő rossz kapcsolat az iskolában kezdődik, és hosszú távú hatásai vannak

Az Elhízás Elleni Világszövetség szerint 58 százalékos a túlsúlyos és elhízott emberek aránya Romániában. A 20 és 79 év közötti felnőttek körülbelül egyharmada szenved elhízás miatt, azaz azaz több mint négymillió romániai – derül ki a Nemzetközi Pszichológiai, Táplálkozási, Sport és Fitnesz Szövetség (IAPNSF) jelentéséből is. A gyermekek körében a helyzet ugyanilyen aggasztó: egynegyedüknek súlyproblémái vannak (túlsúlyosak vagy elhízottak) – becsüli a Global Atlas on Childhood Obesity.

A fizikai aktivitás hiányát tekintik e statisztikák egyik fő okának. A világjárványban a dolgok még rosszabbra fordultak, sokan felhagytak a sportolással a kényszerű karanténok és otthoni munka, online tanítás – tanulás időszaka alatt. A következmények jelentősek, nemcsak az egészségi, hanem a gazdasági költségek szempontjából is.

Egy 2030-ra vonatkozó előrejelzés szerint a túlsúlyos és elhízott emberek által kialakult súlyproblémák hatása a román államnak több mint 11 milliárd dollárjába fog kerülni, ami a GDP 3,4%-a, vagyis az ország minden egyes lakosára 613 dollár jut.

A szándékot tekintve a románok sporttal kapcsolatos hozzáállása kezdett némileg megváltozni a járvány után. A valóságban azonban még mindig van hova fejlődni – mondta el a Panoramanak Dan Moraru, a 7card kereskedelmi igazgatója.

„Még mindig túl sokaknak nagyon nehéz, hogy elkezdjék és motiváltak maradjanak a folytatásra, hogy ne adják fel olyan könnyen vagy olyan gyorsan. Kár, mert az árakon kívül, amelyek valóban emelkedtek, minden sokkal könnyebbé vált és nagyobb a kínálat mint valaha: a tevékenységek és a helyek minősége és sokszínűsége a nagyvárosokban európai szintű. Fenntartható erőfeszítésekre van még szükség az ipar, a hatóságok, a munkáltatók, de az egyén szempontjából is, hogy javuljon ez a magatartás” – mutatott rá Moraru.

Az infláció a sportbérletek árát sem kerülte el. Bukarestben vagy Kolozsváron egy egyhónapos konditermi bérletért legalább 180 lejt kell rászánniuk az embereknek. A költségek attól függően emelkednek, hogy milyen szintű a hozzáférés, és hogy speciális órák vagy úszómedence is jár-e hozzá.

Ez egy olyan költség, amely végül gyorsan lekerül a kiadások listájáról, különösen ilyen nehéz gazdasági időkben, mint a mostani, amikor az infláció miatt a bérek meredeken zuhanni látszanak. Másrészt viszont a sport által nyújtott előnyökön túl talán nem is olyan nagy az összeg, ha figyelembe vesszük, hogy minden tizedik romániai, aki étteremben eszik, 2022-ben több mint 100 lejt költött egy étkezésre.

Dan Moraru, a 7Card munkatársa segít megrajzolni a romániai edzőterembe járó ember portréját: nagyvárosi környezetben él, 25 és 40 év közötti. Arra is rámutat, hogy mind a nemek szerinti megoszlás, mind a foglalkoztatási formulák (alkalmazott, szabadúszó, vállalkozó) tekintetében egyensúly van.

Egyes vállalatoknál a jóllét és így a sport már évek óta a béren kívüli juttatások részét képezi, például az IT-szektorban, míg másoknál ez még csak elmélet. Az EY tanácsadó cég nemrégiben készült tanulmánya szerint a kulturális utalványok mellett a sporttagságokat használják a legkevésbé a cégek, amikor plusz juttatásban szeretnék részesíteni alkalmazottaikat. A skála másik végén az étkezési utalványok állnak.

Dan Moraru kifejtette, hogy a sportbérletek mint béren kívüli juttatás felajánlása nagymértékben függ a cégen belüli szemlélettől: „Abszolút minden tevékenységi területről vannak ügyfeleink, és vannak olyanok, akik példamutatóak ebben a tekintetben, de olyanok is, akik csak ímmel-ámmal vállalják, hogy ezt a kedvezményt is fölvegyék a munkavállalóknak szánt juttatások listájára” – magyarázta Moraru, aki szerint sokszor az alkalmazottak maguk kérik ezeket az előnyöket a vállalattól, és az a szomorú, hogy gyakran válasz nélkül maradnak ezek a kérések.

A sportolásnak azonban nem kell feltétlenül szervezett keretek közé szorulnia. Ha a statisztikákat nézzük, az európaiak az informális, jól megközelíthető helyeket részesítik előnyben: majdnem a fele (47%) a parkokat vagy szabadtéri tereket választja, és az ilyen helyeket említők száma az előző, 2017-es Eurobarométer felméréshez képest emelkedett. Aztán az európaiak is szívesebben sportolnak otthon (37%), valamint az otthon és az iskola, a munkahely vagy a bolt közötti útvonalon (24%).

Mirel Bănică kutató rámutat arra, hogy a sportinfrastruktúra miért is mentalitásbeli probléma: „Nálunk, ha valamit lebontanak, szóba sem kerül, hogy sportstadiont vagy atlétikai pályát építsenek. Ha valóban lennének megfelelő helyek, az emberek többet sportolnának. Nyugaton nem állnak üresen és bezárva az adófizetők pénzéből épített stadionok, nyitva vannak, és felajánlják a polgároknak, hogy használják őket”.

A mozgás minden formájának szükségessége még egyértelműbbnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy tízből majdnem minden tizedik európai ember naponta több mint nyolc és fél órát ül. Mi több, 13 százalékuk még 10 percet sem sétál egy héten, derül ki az Eurobarometer adataiból. A felmérésből arra is rámutat, hogy a 15 és 24 év közötti európaiak sportolnak a legnagyobb arányban, és ez az arány az életkor előrehaladtával csökken.