Bukaresti ezüstműves roma családban született, ma a Google fejlesztőcsapatában dolgozik

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából a Libertatea közzétette a 35 éves Rowena Marin történetét, aki egy bukaresti ezüstműves roma családból származik, és ma New Yorkban dolgozik a Google fejlesztőcsapatában. Rowena Marin idén januárban adta ki a Ki vagyok én a világban? című könyvét, amelyben saját identitáskeresési tapasztalatait meséli el, valamint a közösségében élő nők életét, amelyet az idők során dokumentált. Rowena végigköveti a világban való otthonkeresésének útját, amely elszakította őt a közösségétől, és Spanyolországból Ázsiába, Írországba és New Yorkba vitte, ahol végleg letelepedett. A könyv egy kiáltvány, amely minden nőt, különösen a pályakezdő fiatal nőket arra bátorítja, fedezzék fel a világot, és keressék a saját útjukat.

Rowena családja nagybányai származású, de az 1990-es évek elején Bukarestbe költöztek. Az ezüstműves roma közösségből származnak. A közösségétől kapott értékeken túl, mint például az odaadás és a szeretet, Rowena úgy érezte, hogy az életnek többnek kell lennie a házasságnál és a gyerekeknél. Ennek az érzésnek ellenére 25 éves koráig betartotta a szabályokat és a hagyományokat. 19 évesen kapcsolatot kezdett egy fiúval a közösségből, és a hagyományoknak megfelelően 22 évesen összeházasodtak. Rowenában azonban megfogalmazódott, hogy számára az a legfontosabb, hogy folytassa tanulmányait, amit a közösségben a nők számára kevésbé engedtek meg. „Az oktatás volt talán az egyetlen dolog, ami akkoriban megkülönböztetett tőlük és a kapott életmintától. Szabadságom volt követni ezt a szeszélyemet, mert apám lánya voltam, aki a közösségemben igazi filozófus volt. Bár ő kézműves volt, könyvtárunkban Goethe, Sartre és más szent szörnyetegek voltak” – idézi fel könyvében az édesapja alakját.

Bár apja meghalt, amikor még csak 10 éves volt, a családja arra bátorította, hogy folytassa tanulmányait. A közösségben az volt a természetes, ha a lányok kimaradtak az iskolából, és gyermekeket szültek, a családi vállalkozást támogatták. A számok is arról árulkodnak, hogy az oktatáshoz való méltányos hozzáférés hiánya a roma közösséget érinti leginkább Romániában. A magas szegénységi ráta, a társadalmi kirekesztés, az intézményesített rasszizmus és a megkülönböztetés miatt 10 roma gyermekből körülbelül 8 hagyja ott idő előtt az iskolát. Ezért van az, hogy a romák körében a legalacsonyabb a felsőoktatásban végzettek aránya Romániában, mindössze 2 százalék.

Az ösztöndíj, amely megváltoztatta Rowena életét

Miután elvégezte az alapképzést a Bukaresti Egyetem közgazdaság szakán, oktatási ösztöndíjra pályázott, hogy Madridban nemzetközi projektmenedzsment mesterképzést végezzen. Az ösztöndíjat a Roma Oktatási Alap ajánlotta fel, egy olyan civil szervezet, amelynek célja a roma és a nem roma lakosság közötti oktatási szakadék áthidalása és a felsőoktatáshoz való hozzáférés megkönnyítése minden roma gyermek számára.

Rowena emlékszik a sokkhatásra, amit akkor érzett, amikor megtudta, hogy felvették. „Ez egy életemet megváltoztató pillanat volt és még mindig az. Mindig is kisebbrendűségi érzésem volt a világ többi részével szemben, a származásom, az etnikai hovatartozásom miatt. Az ösztöndíj, amit kaptam, megmutatta nekem, hogy talán mégsem vagyok olyan alsóbbrendű, talán van bennem valami, ami működik. Tényleg ez volt az egyik első bizonyíték a felnőtt életemben, és borzasztó sokat jelentett nekem. Egyúttal rájöttem, hogy képes vagyok megváltoztatni az életemet” – mesélte el Rowena azt a pillanatot, amikor megváltozott élete. Hozzátette: amikor az ösztöndíj elnyeréséről értesítették többször rákérdezett, biztos nincs tévedés a dologban? A 16 ezer eurós ösztöndíj csak a tanulmányi költségeket fedezte, így a testvérei segítettek neki a maradék pénzzel, ami a költözéssel együtt járt.

Miután Spanyolországba költözött, Rowena kezdte megtalálni a bátorságát. Jól teljesített az egyetemen, ezért csatlakozott egy helyi, anyáknak szóló startup cég marketingcsapatához is. A fizetésből tisztességesen meg tudott élni, és még pénzt is küldött haza az édesanyjának, aki akkoriban az Obor piacon árult. A mesterképzés részeként különböző országokban tartottak kurzusokat, több helyszínen megfordult tanulmányai során, ami egy valóságos önismereti utazásnak bizonyult.

Szakítás a közösséggel

A mesteri elvégzése után Rowena visszatért Romániába, de már nem az a roma nő volt, aki elment. egyre fontosabb volt számára, hogy kiálljon jogaiért: hazatérésekor szakított élettársával, akivel 19 éves kora óta együtt élt a közösség szokásainak megfelelően. 29 évesen jelentkezett a Google-nál, és miután felvették, ismét elhagyta az országot. Ezúttal Írországba költözött. A közösségtől való elszakadás fájdalmas volt, de anyja könyörgése ellenére is kitartott elhatározása mellett. Tudta, a saját függetlensége és boldogsága erőt ad majd neki ahhoz, hogy támogassa szeretteit.

Dublin után New York következett, ahol Rowena megismerkedett jelenlegi férjével, egy amerikai egyetemi oktatóval. Az ő bátorítására döntött úgy, hogy megosztja történetét a nagyvilággal. Nem akarta azonban úgy megírni könyvét, hogy családja ne egyezzen bele, mert az identitás vállalása a nyilvánosság előtt kockázatot jelent, „mert Romániában folyamatosan diszkriminálják a romákat” – magyarázta a szerző a Libertateának, részletezve, hogy a diszkrimináció nem mindig konkrét, kézzelfogható formákat ölt. Jelentheti egy üzleti kapcsolat megszakadását is, „valaki azt gondolja, hogy ”ezek romák, nem lehet velük dolgozni„”. A diszkriminációtól való félelem még ma is létezik, így az etnikai hovatartozás vállalása azzal a kockázattal jár, hogy menet közben elveszítünk embereket. „Van, akinek ez nem gond, van, akinek nem, mert ettől függhet az életed munkája vagy a sikered egy cégnél”. A családja végül támogatta őt, és beleegyezett, hogy elmondja a történetét. A közösségben azonban néhányan szkeptikusan tekintettek rá. Rowena megértette az álláspontjukat, de „a véleményük nem tartott vissza”.

Kijelentette: „kettős szerepe a könyvnek, amit írtam: egyrészt arra bátorítani a roma lányokat, hogy induljanak el ezen az önfelfedező úton, másrészt pedig – hogy a nem romáknak perspektívát adjon arra, hogyan nézhet ki a világunk.” Felidézte azt is, hogy miután első írása megjelent, több roma nő üzent neki, hogy azonosulni tudnak az élettörténetével.

Rowena szerint a romániai rasszizmusnak sok oldala van, és miközben látja, hogy sokszor reménytelennek tűnik a helyzet a diszkrimináció visszaszorítására, tudja, hogy történnek erőfeszítések a többségi és kisebbségi csoportok közötti hídépítésre is. „Hosszú még az út, de legalább elindultunk azon. 15-20 évvel ezelőtt, amikor én gyerek voltam, még sehol nem jártunk” – idézte fel gyermekkorának körülményeit.

Az élet New Yorkban

2021 óta él a világ egyik legkozmopolitább városában, de azt is látja, hogy a sokszínűségre való nyitottság nem mindenhol jellemző Amerikában. „Látom, mi történik az ország többi részében, és csodálkozom, mert a másik véglet is jelen van. Amikor 2021-ben ideköltöztem, egy fegyveres támadás volt egy olyan szupermarketben, amelyet főként afroamerikaiak látogatnak, idén februárban pedig egy másik mészárlás történt egy olyan helyen, ahol ázsiaiak, konkrétan kínaiak vásárolnak” – mondta. Az USA-ról nehéz bármit is mondani, mert minden igaz rá, és annak az ellentéte is – foglalta össze tapasztalatait az Egyesült Államokról.

A Black Lives Matter mozgalommal összehasonlítva a romániai romák rasszizmus elleni küzdelmét, kifejtette: „még hosszú út áll előttünk, amíg ennyire egységesek és következetesek leszünk abban, amit jogként követelünk magunknak. Bár nyilvánvalóan nehéz párhuzamot vonni Románia és az Egyesült Államok között, a rasszizmus ugyanazokkal az előítéletekkel és címkékkel van indokolva, ugyanaz a képviselet hiánya a társadalom hatalmi köreiben és a lehetőségekhez való hozzáférés hiánya.”

Rowena azonban nem akarja elveszíteni optimizmusát, reméli, hogy a hatások hosszú távon megmutatkoznak, és lányának már nem kell ezekkel az előítéletekkel megküzdenie. A könyv, amelyet megjelentetett, szintén a tudatosítási célt szolgálja.

2021 iratkozott be egy egyéves mesterképzésre New Yorkban, hogy kidolgozza és befejezze kéziratát az életéről és a nők életéről abban a közösségben, ahol felnőtt. A kurzus részeként kampányt szervezett, hogy összegyűjtse a kiadáshoz szükséges pénzt. 170 példány eladását tűzte ki célul, de 225-öt adott el. A többlet lehetővé tette számára, hogy a hangoskönyv mellett egy keménykötésű változatot is piacra dobjon. most az a terve, hogy a könyvet román nyelven is kiadja az országban.

A Ki vagyok én a világban? bevezetőjében a lányának beszél a bátorságról, hogy ne habozzon majd saját útját járni, az önmegtalálás öröméről. Mesél neki a romániai romák rabszolgasorsáról, arról, hogy a nagymamája hogyan élte túl, és hogyan nevelt egész életében gyerekeket és unokákat. Annak fontosságáról, hogy ismerje a családja történetét és azt, hogy honnan jött, hogy világos legyen számára, merre tart. És hogy ezt bátran és magáénak érezve tegye.

„Ha valaha is felteszed magadnak a kérdést, hogy ki vagy te ebben a nagy világban, amelynek része vagy, tudd, hogy a válasz az útban rejlik, amelyet meg mersz tenni, és a kulcs, amelyet mindig a szívedben kell tartanod, a bátorság. Ugyanaz a bátorság, amely segített nekem is elindulni a saját utamon, ahogyan azt a következő fejezetekben olvashatod. És még ha végül magányosnak is érzed magad az út során, tudd, hogy soha nem leszel az.”