A nagycsütörtöki zöldektől a piros tojásig – mi miért kerül az asztalra húsvétkor

2023. április 7. – 09:54

A nagycsütörtöki zöldektől a piros tojásig – mi miért kerül az asztalra húsvétkor
Zöld spárga és főtt tojás – Fotó: New Science Library / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Míg a magyarok inkább sonkát, addig az olaszok és a görögök bárányt esznek a kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvétkor tojás viszont mindenhol kerül az asztalra, csakúgy mint édes tészta. Utóbbi éppúgy lehet fonott kalács, mint nyúl alakú sütemény – ezt Németországban fogyasztják –, esetleg galamb alakú édesség, amely Olaszországban kedvelt. A szokások mindenhol különböznek, annyi azonban bizonyos, hogy az ünnepi étkezésnek évszázados szimbolikája van, amely kezd feledésbe menni. Utánajártunk, mit miért eszünk.


A keresztényeknek a legnagyobb ünnep a húsvét, amelynek szimbolikája mára csakúgy kezd kiveszni a köztudatból, mint ahogy karácsonyi szokásaink, ételeink eredete és valódi jelentése. Tudni véljük, hogy míg karácsony este halat, húsvétkor sonkát és tojást, esetleg bárányt „kell” enni, sőt a jól értesültek még azt is tudják, hogy a húsvétot megelőző csütörtökön spenótot szokás fogyasztani, de egy arról szóló közvélemény-kutatás, hogy mindez miért éppen így van, alighanem csúfosan végződne.

A keresztény húsvét (spanyolul pascua, olaszul pasqua, franciául paque, hollandul pásén, oroszul paszka) és a zsidó pészah ünnepe összefügg: a zsidók pészahkor ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Az ünnep étele a pászka, a kovásztalan kenyér. Jézus pészahkor fogyasztotta el utolsó vacsoráját a tanítványokkal. A két ünnep a 4. századig egy időben volt. A húsvét germán elnevezése, (német Oster, angol Easter) Eostre-Ostara tavasz- és termékenységistennő nevéből ered – a húsvéti tojás és a zöldfélék fogyasztása inkább hozzá köthető.

Összevéve: a mai húsvéti hagyományok, szokások és ételek részben a zsidó ünnep – szombati vacsora – részben a kereszténység például a bárány fogyasztása –, részben ősi termékenységrítusok – zöld ételek és tojás, nyúl fogyasztása – maradékai.
A húsvéti vacsorát a hamvazószerdától nagyszombat estig tartó böjt előzi meg: a negyven nap alatt (amely a különféle könnyítések miatt már a pénteki, nagyheti és szigorú nagypénteki böjtté egyszerűsödött) évszázadokig tilos volt a hús, a zsír fogyasztása, egyes vidékeken hamvazószerdán még az edényeket is kitakarították, hogy amiben majd negyven napig főznek, nehogy zsíros maradjon.
Böjtben ciberelevest, rántott levest, főzeléket, aszalt gyümölcsöt, kenyeret, tésztát szokás fogyasztani, a húst sajt, hal pótolja. A cibereleves, ez a mára feledésbe merült savanyúleves gabonakorpából készül: a korpát vízben, kenyérrel erjesztik, körülbelül mint nyáron a kovászos uborkát, ezután liszttel és tejföllel habarva főzik készre. Más vidékeken zöldség vagy aszalt szilva is kerül bele.

Zöldcsütörtök

Miután a hipermarket korszak viszonylag új keletű, a böjtös ételek évszázados hagyományába nagyban belejátszott, hogy mi áll rendelkezésre, miután a hús tiltott volt, mai fogalommal élve primőrzöldségből pedig legfeljebb spenót, újhagyma és retek akadt, javarészt a télről maradt hüvelyeseket, babot, felesborsót, lencsét főztek el főzeléknek vagy levesnek ezekben a napokban.

A nagyböjt negyven nappal korábban hamvazószerdán kezdődik, sokan azonban csak nagypénteken figyelnek oda a böjt szabályaira. Mindez régebben sokkal szigorúbb keretek között zajlott. A nagypénteki böjthöz kötődő szokások eltérőek voltak, néhol egyáltalán nem főztek, kenyeret és vizet, illetve csak búzaszemeket fogyasztottak, máshol viszont kenyeret sütöttek és böjti ebéd készült. A kenyérnek mindig is fontos szerepet tulajdonítottak, különféle hiedelmek kötődnek a nagypénteki kenyérhez. A paraszti világban azonban nem sütöttek kenyeret, mert attól tartottak, hogy kővé dermed. A vizet a tisztulás szimbólumának tartották. Érdekességnek számít, hogy régebbi szakácskönyvekben böjtös recepteket is lehetett találni.

A szombatot megelőző nagycsütörtök az úgynevezett zöldcsütörtök, amikor friss sóskát vagy spenótot, de legalábbis friss zöld növényt fogyasztunk – ennek szimbolikája azonban közelebb áll a termékenységvarázslathoz, mint a kereszténységhez: a zöld étel a bő termést szimbolizálja. Nagypénteken a hagyományt őrző katolikus családokban sem hús, sem édesség nem kerül az asztalra, a puritán étkezés legfeljebb zöldségből, tésztából, kenyérből, gyümölcsből áll. A szombat esti megrakott asztal és a vasárnapi, feltámadás ünnepén fogyasztott ételek, a bárány, a sonka, egyes európai vidékeken a nyúl, a kalács, a tojás már alighanem ismerősek – bár manapság viszonylag kevesen viszik el ezeket az ételeket megszenteltetni.

Bárány, sertés, nyúl

A bárány Olaszországban és Görögországban ugyanolyan elengedhetetlen kelléke a húsvéti asztalnak, mint nálunk a sonka – a báránylakoma eredete pedig sokkal régebbi, mint a sonkáé.

Ez az áldozati állat az, amelynek húsát zsidó ünnepeken hagyományosan fogyasztják, a „Jézus az Isten báránya” kifejezés pedig Jézus áldozatára, a megváltásra utal.
A zsidó vallásúak által soha nem fogyasztott hús, a sertés és az abból készült sonka fogyasztása inkább praktikus okokra vezethető vissza: a karácsonykor vágott sertés sonkája böjt előtt még nem füstölődött meg eléggé, böjtben viszont nem volt fogyasztható. Ezért kerül az asztalra a böjt végeztével, néhol a kolbásszal együtt.

Bár nálunk kevésbé fogyasztják a nyúlhúst, ezt az állatot szintén a húsvét szimbolikus jelentőségű állataként tarthatjuk számon, nemcsak mint a One Day Workers Club tagját (a Mikulás mellett), de annak okán is, hogy szaporasága miatt ősi termékenységszimbólum. Ez lehet a kulcsa annak, hogy a már említett Ostera istennőt miért ábrázolták virágokkal borítva, nyulak között, kezében tojással. (A nyúl az ortodox kereszténységben egyébként Krisztus-szimbólum.)

A húsvéti tojást egyes vidékeken, mint Magyarországon, épp a nyúl, míg Franciaországban a húsvétvasárnap visszatérő húsvéti harangok „hozzák”. Szimbolikus jelentősége a húsvéti ételek között is kiemelkedő: ősi termékenység és születés , újjászületés-jelkép, Föld-jelkép, életjelkép. A festett, hímes, írott tojás egyes kutatók szerint kereszténység előtti hagyomány – erre utal, hogy kereszténység előtti sírokban is találtak ilyet. Mindenesetre a piros tojás színe a keresztény magyarázat szerint Krisztus vérére utal.

A fonatos kalács, édes tészta szintén mindenhol a böjt utáni gazdagon terített húsvéti asztal dísze. A nálunk megszokott forma Németországban osterammként, bárány formájú kalácsként, Olaszországban Colomba Pasqualéként (galambsüteményként) köszön vissza, de arrafelé népszerű a karácsonykor megszokott panettone is.
A lengyelek babkát (kuglófot), a görögök pedig tsourekit (körülbelül a mi kalácsunkkal egyezik) fogyasztanak. Az édes tésztafélék fonatait, közepét sok helyen díszítik belehelyezett festett tojással, ezen kívül ismert húsvéti étel az édes vagy sós kenyértésztában sütött sonka is.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!