A nagycsütörtöki zöldektől a piros tojásig – mi miért kerül az asztalra húsvétkor

A keresztényeknek a legnagyobb ünnep a húsvét, amelynek szimbolikája mára csakúgy kezd kiveszni a köztudatból, mint ahogy karácsonyi szokásaink, ételeink eredete és valódi jelentése. Tudni véljük, hogy míg karácsony este halat, húsvétkor sonkát és tojást, esetleg bárányt „kell” enni, sőt a jól értesültek még azt is tudják, hogy a húsvétot megelőző csütörtökön spenótot szokás fogyasztani, de egy arról szóló közvélemény-kutatás, hogy mindez miért éppen így van, alighanem csúfosan végződne.

A keresztény húsvét (spanyolul pascua, olaszul pasqua, franciául paque, hollandul pásén, oroszul paszka) és a zsidó pészah ünnepe összefügg: a zsidók pészahkor ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Az ünnep étele a pászka, a kovásztalan kenyér. Jézus pészahkor fogyasztotta el utolsó vacsoráját a tanítványokkal. A két ünnep a 4. századig egy időben volt. A húsvét germán elnevezése, (német Oster, angol Easter) Eostre-Ostara tavasz- és termékenységistennő nevéből ered – a húsvéti tojás és a zöldfélék fogyasztása inkább hozzá köthető.

Összevéve: a mai húsvéti hagyományok, szokások és ételek részben a zsidó ünnep – szombati vacsora – részben a kereszténység például a bárány fogyasztása –, részben ősi termékenységrítusok – zöld ételek és tojás, nyúl fogyasztása – maradékai.
A húsvéti vacsorát a hamvazószerdától nagyszombat estig tartó böjt előzi meg: a negyven nap alatt (amely a különféle könnyítések miatt már a pénteki, nagyheti és szigorú nagypénteki böjtté egyszerűsödött) évszázadokig tilos volt a hús, a zsír fogyasztása, egyes vidékeken hamvazószerdán még az edényeket is kitakarították, hogy amiben majd negyven napig főznek, nehogy zsíros maradjon.
Böjtben ciberelevest, rántott levest, főzeléket, aszalt gyümölcsöt, kenyeret, tésztát szokás fogyasztani, a húst sajt, hal pótolja. A cibereleves, ez a mára feledésbe merült savanyúleves gabonakorpából készül: a korpát vízben, kenyérrel erjesztik, körülbelül mint nyáron a kovászos uborkát, ezután liszttel és tejföllel habarva főzik készre. Más vidékeken zöldség vagy aszalt szilva is kerül bele.

Zöldcsütörtök

Miután a hipermarket korszak viszonylag új keletű, a böjtös ételek évszázados hagyományába nagyban belejátszott, hogy mi áll rendelkezésre, miután a hús tiltott volt, mai fogalommal élve primőrzöldségből pedig legfeljebb spenót, újhagyma és retek akadt, javarészt a télről maradt hüvelyeseket, babot, felesborsót, lencsét főztek el főzeléknek vagy levesnek ezekben a napokban.

A nagyböjt negyven nappal korábban hamvazószerdán kezdődik, sokan azonban csak nagypénteken figyelnek oda a böjt szabályaira. Mindez régebben sokkal szigorúbb keretek között zajlott. A nagypénteki böjthöz kötődő szokások eltérőek voltak, néhol egyáltalán nem főztek, kenyeret és vizet, illetve csak búzaszemeket fogyasztottak, máshol viszont kenyeret sütöttek és böjti ebéd készült. A kenyérnek mindig is fontos szerepet tulajdonítottak, különféle hiedelmek kötődnek a nagypénteki kenyérhez. A paraszti világban azonban nem sütöttek kenyeret, mert attól tartottak, hogy kővé dermed. A vizet a tisztulás szimbólumának tartották. Érdekességnek számít, hogy régebbi szakácskönyvekben böjtös recepteket is lehetett találni.

A szombatot megelőző nagycsütörtök az úgynevezett zöldcsütörtök, amikor friss sóskát vagy spenótot, de legalábbis friss zöld növényt fogyasztunk – ennek szimbolikája azonban közelebb áll a termékenységvarázslathoz, mint a kereszténységhez: a zöld étel a bő termést szimbolizálja. Nagypénteken a hagyományt őrző katolikus családokban sem hús, sem édesség nem kerül az asztalra, a puritán étkezés legfeljebb zöldségből, tésztából, kenyérből, gyümölcsből áll. A szombat esti megrakott asztal és a vasárnapi, feltámadás ünnepén fogyasztott ételek, a bárány, a sonka, egyes európai vidékeken a nyúl, a kalács, a tojás már alighanem ismerősek – bár manapság viszonylag kevesen viszik el ezeket az ételeket megszenteltetni.

Bárány, sertés, nyúl

A bárány Olaszországban és Görögországban ugyanolyan elengedhetetlen kelléke a húsvéti asztalnak, mint nálunk a sonka – a báránylakoma eredete pedig sokkal régebbi, mint a sonkáé.

Ez az áldozati állat az, amelynek húsát zsidó ünnepeken hagyományosan fogyasztják, a „Jézus az Isten báránya” kifejezés pedig Jézus áldozatára, a megváltásra utal.
A zsidó vallásúak által soha nem fogyasztott hús, a sertés és az abból készült sonka fogyasztása inkább praktikus okokra vezethető vissza: a karácsonykor vágott sertés sonkája böjt előtt még nem füstölődött meg eléggé, böjtben viszont nem volt fogyasztható. Ezért kerül az asztalra a böjt végeztével, néhol a kolbásszal együtt.

Bár nálunk kevésbé fogyasztják a nyúlhúst, ezt az állatot szintén a húsvét szimbolikus jelentőségű állataként tarthatjuk számon, nemcsak mint a One Day Workers Club tagját (a Mikulás mellett), de annak okán is, hogy szaporasága miatt ősi termékenységszimbólum. Ez lehet a kulcsa annak, hogy a már említett Ostera istennőt miért ábrázolták virágokkal borítva, nyulak között, kezében tojással. (A nyúl az ortodox kereszténységben egyébként Krisztus-szimbólum.)

A húsvéti tojást egyes vidékeken, mint Magyarországon, épp a nyúl, míg Franciaországban a húsvétvasárnap visszatérő húsvéti harangok „hozzák”. Szimbolikus jelentősége a húsvéti ételek között is kiemelkedő: ősi termékenység és születés , újjászületés-jelkép, Föld-jelkép, életjelkép. A festett, hímes, írott tojás egyes kutatók szerint kereszténység előtti hagyomány – erre utal, hogy kereszténység előtti sírokban is találtak ilyet. Mindenesetre a piros tojás színe a keresztény magyarázat szerint Krisztus vérére utal.

A fonatos kalács, édes tészta szintén mindenhol a böjt utáni gazdagon terített húsvéti asztal dísze. A nálunk megszokott forma Németországban osterammként, bárány formájú kalácsként, Olaszországban Colomba Pasqualéként (galambsüteményként) köszön vissza, de arrafelé népszerű a karácsonykor megszokott panettone is.
A lengyelek babkát (kuglófot), a görögök pedig tsourekit (körülbelül a mi kalácsunkkal egyezik) fogyasztanak. Az édes tésztafélék fonatait, közepét sok helyen díszítik belehelyezett festett tojással, ezen kívül ismert húsvéti étel az édes vagy sós kenyértésztában sütött sonka is.