Elmentem megnézni Habsburg Ottó lányát

Egész pontosan Gabriela von Habsburg rozsdamentes acélból készült szobrait mentem el megnézni, de be kell vallanom, én is nagyjából annyira értek a konstruktív-geometrikus szobrászathoz (ha van egyáltalán ilyen), mint az erdélyi magyarok többsége, tehát semennyire. Látom, ha érdekes, esetleg még szép árnyékot is vet, meg egy csomó mindent is érezhetek is egy-egy munkával kapcsolatban, ami mind szép és jó, de ennél sokkal több fogalmam nincs a műfajról. Szóval, inkább azt mondom, elmentem megnézni Gabriela von Habsburgot, az utolsó magyar király, IV. Károly unokáját. Királyi sarjat viszonylag ritkán látni Kolozsváron, pláne ilyen közelről.

Bő tíz perccel a kezdés előtt érkeztem meg a Művészeti Múzeum földszinti kiállítójába. A bejárattal szembeni az első képről már rögtön Gabriela von Habsburg mosolygott velem szembe, mondjuk nem pont úgy, ahogyan egy királyi hercegnőt elképzelnénk. Salopétában (overál munkaruha) állt az egyik munkája mellett a műterme kertjében. Egyébként szerte Európában vannak kültéri szobrai, például Sopronban a Vasfüggönynek emléket állító szobra van, Tbilisziben az elnöki palota előtt az állam 3 hatalmi ágának emléket állító szobra áll, míg a svájci Aarburgban található az Öt kontinens nevű munkája. Akit részletesebben érdekelnek ezek, a művész oldalát ajánljuk. Kolozsvárra természetesen kisebb munkákat hozott, de ezeket is meg lehet bemelegítésként nézni fotóról.

A következő felvétel, a bejárttól jobbra, végképp eloszlatta a rózsaszín hercegnőről szóló képzelgéseimet, hiszen azon is kezeslábasban, munkavédelmi szemüvegben, sapkában, összekötött hajjal flexszel egy személy. Elsőre még ráismerni is nehéz, de végül is hogyan máshogy készülhetnének a rozsdamentes acél szobrok?

A kiállításmegnyitó amúgy sem az a műfaj, ahol kifejezetten a műveket élvezi a látogató. A megnyitók a beszélgetésekről szólnak, jobb esetben arról, hogy mit gondolunk a művekről vagy a művészről, de kevésbé van idő arra, hogy rácsodálkozzunk a plasztikákra. Pláne nem olyan esetben, amikor olyan sokan zsúfolódnak be egy kis térbe, mint szerda esete a Szépművészeti Múzeum kiállítójában.

Ha gonoszkodó volnék, azt mondhatnám, úgy tűnt, nem csak én voltam kíváncsi Habsburg Ottó egyik lányára. Egyébként Ottónak és feleségének, Reginának 5 lánya és 2 fia született, Gabriela a negyedik a sorban. A Wikipedia pedig azt is megjegyzi, hogy Gabriela volt az egyetlen, aki úgymond rangon alul házasodott, értsd: nem nemesi származású férjet választott.

De tekintsünk el az arisztokrata származástól, és legyünk jóhiszeműek, mondjuk azt, a művész miatt telt meg dugig a kolozsvári művészeti múzeum. Végül is a Művészeti Egyetem több tanára, illetve több diákja is jelen volt. Az egyetemen egyébként szerda délután egy előadást is tartott Gabriela von Habsburg, tehát nem meglepő, hogy azok, akiknek tetszett az egyébként közvetlen előadása, eljöttek megnézni műveit. Emellett ott voltak a kolozsvári Német Kulturális Centrum munkatársai, valamit a francia intézet újonnan kinevezett vezetője is, Alexandra Servel. Ezt csak azért tudom ilyen pontosan, mert Lucian Nastasă-Kovacs múzeumigazgató a bevezetőjében ezt külön kiemelte. Szóval sokan voltunk. Illetve természetesen a politikusok is ott voltak az első sorban, akik jelenléte amúgy nem jellemző a kiállításmegnyitókra, csak ha kiemelkedően fontos az esemény. Ezúttal az volt.

Ezt hangsúlyozandó, felszólalt Vákár István, a múzeumot fenntartó Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki az egybegyűltek üdvözlése mellett azt emelte ki, örül, hogy Erdély egykori kormányzójának a palotájában érhet össze a régi a modernnel. Gabriela von Habsburg tárlata, ezt már az ajánlóból is megtudtuk, a kiállítóteret is integrálja a koncepcióba, a kiállított művek azzal együtt értelmezhetők. Ahogyan a kurátor fogalmazott, itt a formák és a tér folytat párbeszédet. Innen is jön a címe In Between.

A megnyitó egyébként pontosan olyan volt, mint a megnyitók szoktak lenni. Sokan beszéltek, és a fordítás miatt még a szokásosnál is jobban elhúzódott az esemény. A német és az angol felszólalásokat előbb csak románra, később, amikor a fordító a magyar konzulátus munkatársait is észrevette a közönség soraiban, már magyarra is fordította a beszédeket. A díszmeghívott pedig udvariasan mosolygott mindenkinek.

Amikor végre a művész is szóhoz jutott, Oana Ionel kurátor kérdéseire válaszolva elmondta, egészen fiatalon találkozott a művészettel, hiszen egész gyerekkorától számos értékes alkotás vette körül. Fiatal lányként zenét és festészet is tanult, jó tanára volt, aki hagyta őt 2D helyett 3D-ben kibontakozni, így fordult az érdeklődése a szobrászat felé.

Majd arról is beszélt, hogy a közönség szerinte a művészet része, a munkák csak közönséggel kapcsolatba lépve tudnak érvényesülni, és megdicsérte a kurátort azért, mert úgy tudta elhelyezni a térben műveit, hogy azok még számára is tudtak meglepetéssel szolgálni. Egyébként Gabriela von Habsburgnak nem a kolozsvári az első romániai tárlata, korábban már többször is állított ki Nagyszeben környékén, de a mostani az első olyan, amikor egy román állami múzeumban állított ki.

Rövid megszólalását azzal zárta, hogy aki érdeklődni szeretne tőle bármilyen részletről, nyugodtan oda mehet hozzá beszélgetni. Ezzel kezdetét vette az igazi szocializáció, amikor egy pohár borral a kezében, bárki oda mehetett a művészhez, és kérdezhetett tőle. Magam is ezt tettem, és megtudom például, hogy korábban fával is próbálkozott, mármint a szobrai alapanyagaként, de a fa sok utánajárást igényelt, és jobban ki volt téve az időjárás viszontagságainak. A rozsdamentes acélt viszont nyugodtan meg lehet érinteni, lehet érezni a formát és anyagot, hiszen ellenállóbb.

Gabriela von Habsburg mindenkihez kedves volt és mosolygott, de nem erőltetetten, hanem nyitottan és érdeklődve hallgatta meg azokat, akik hozzáléptek. Nyugdíjasok és fiatalok is vették körül, sokaknak volt kérdésük a munkáit illetően.

A kiállítást április 30-ig lehet megnézni a kolozsvári Művészeti Múzeumban. Azon már a művész nem lesz ott, ellenben több idő lesz nézegetni a munkákat, elmélyülni abban, hogyan vetnek árnyékot a falra, vagy azon álmélkodni, a merev acél miként tűnhet olyan lágynak, hajlékonynak.