A Sepsiszentgyörgy melletti különleges kökörcsinmezőn jártunk, amelynek helyszínét a természetvédők próbálják titokban tartani

Csákány Lászlóval, a Szemerja-Görgő Egyesített Közbirtokosság elnökével Sepsiszentgyörgyön találkozunk, hogy a szabadidejében természetvédelemmel és fotózással foglalkozó elnökkel és Antal Noémivel, a BBTE kihelyezett tagozatának környezettudományi oktatójával a kökörcsinek szűk körben ismert élőhelyeit bejárjuk.

A környezetvédő és az mikrobiológus ugyanis arra hívták fel a figyelmünket, hogy az utóbbi években drasztikusan lecsökkent a kökörcsinek száma európai szinten, és a 2015-ben feltárt romániai négy helyszínből is az egyik, a háromszéki Rétyi Nyír természetvédelmi területen lévő több százezres populáció mára, a mezőgazdasági tevékenység miatt teljesen kipusztult. Az erősdi dombokon pedig már csak pár szálat találni a kora tavasszal előbújó, pár hétig a rétet lilába borító növény virágzásakor.

Amit viszont látunk, azok a motorok és ATV-s driftelés, valamint az ásás nyomai, amiből bőven találni az Erősd közelében lévő dombokon. A legeltetést túlélő növényekkel ugyanis vagy az adrenalinvágy vagy a szemfüles bámészkodók kártékony tevékenysége végez, akik gyökerestől tépik ki és hordják el a védett élőhelyéről a vadonélő növényt, amely kertekben aligha éli túl.

Az emberi beavatkozás miatt Háromszéken tehát majdnem kipusztult a – feltételezhetően – hegyi kökörcsin erdélyi alfaja (Pulsatilla montana subsp. dacica.), Csákány László és Antal Noémi azonban már évekkel ezelőtt felismerték a problémát, és a sepsiszentgyörgyi BBTE hallgatóival még időben sikerült átmenteniük közel száz példányt a Rétyi Nyírből Sepsiszentgyörgy egyik kijáratához, két új helyszínt is létrehozva ezzel Háromszéken. Az egyiket Csákány László természetes állapotában meghagyott magánterületén hozták létre, amely azonban nem igazán vált be. A másikat pedig a közbirtokosság területén jött létre, ahol már nem csak pár egyed található. A kökörcsinpopuláció itt több ezresre nőtte ki magát, és mostanra már 6000 négyzetméternyi területet fednek le.

Sőt, a Nyírben felszántott részből több fehér kökörcsint is sikerült áttelepíteniük, így Csákány szerint európai jelentőségű, tudományos felfedezés előtt állnak, mivel először végezhetnek genetikai beazonosítást a fehér kökörcsin esetében.

Erről egy debreceni kutatócsapat fog tanulmányt készíteni, de Radisics Milán, a National Geographic külsős természetfotósa is fotósorozatot készít majd róla, ami így a világ legnagyobb természettel foglalkozó magazinjában jelenik majd meg. (A természetfotós ugyanis a napokban Sepsiszentgyörgyre utazott, hogy szerdán, a víz világnapja alkalmából előadást tartson az egyetemen.)

Mint Csákánytól Lászlótól és Antal Noémitől megtudtuk, bár a Sepsiszentgyörgy határában lévő új helyszínen a virágok száma évről évre nő, már itt is megjelentek az emberi beavatkozás nyomai.

Eddig évente nagyjából tíz fehér kökörcsin bújt elő a réten, de ebből már egyet sem találni ott jártunkkor, mert ahogy kibújik egy, jön valaki és kiássa, elhordja, ezzel hatalmas kárt okozva a védett fajnak.

Csákány azt is megjegyezte, hogy a védett és nagyon ritka növényfaj látogatói esetében nem csak az ásást látja problémásnak, ami miatt az elmúlt hétvégét a virágok között töltötte, azok őrzése gyanánt, de a szemetelést is. És azt is, hogy egyesek – akár fotósként – nem néznek a lábuk elé és sok virágot kitaposnak. A turizmus tehát nem feltétlenül tesz jót a növénynek.

A közbirtokossági elnök ezért kerítést is tervez a helyszínre, hogy visszaszorítsa a visszaéléseket a közbirtokosság területén, ehhez viszont szüksége van olyan népszerűsítő, tudományos és nem tudományos publikációkra, amelyekre hivatkozva megindokolhatja a közbirtokosság 208 tulajdonosa számára, miért nem kapnak majd a kerttel elkerített területről a legeltetésért pénzt.

Mi a helyzet a fehér kökörcsinnel?

Szerencsére Csákány László előrelátó volt, és a kutatóknak jó előre elraktározott a fehér kökörcsinekből is, hogy az emberi balgaság és meggondolatlanság se tudja keresztbe húzni a számításaikat, és így várhatóan Európában először Sepsiszentgyörgy mellett végeznek genetikai vizsgálatot a fehér kökörcsinről, amiről kiderülhet, hogy milyen típusról van szó. Amit jelenleg tudni, hogy Csákányéknak elég szaporítóanyaguk van elmentve ahhoz, hogy a fehér kökörcsineket vissza tudják hozni a területre.

Maga a genetikai beazonosítás azért fontos, mert a kökörcsin (Pulsatilla) elég népes nemzetség, sok fajjal és alfajjal, és egy-egy faj közötti különbséget csak genetikai vizsgálat során lehet pontosan megállapítani, mert egy kromoszómaeltérés is számíthat

– részletezte Csákány. Antal Noémi pedig ehhez hozzátette, hogy a BBTE egyetemistáinak terepgyakorlata által pedig arról is pontos adatokat fognak kapni nemsokára, hogy az új helyszíneken pontosan mekkorára tehető a populáció.

A kökörcsin egyébként a boglárkafélék családjába tartozik (Ranunculaceae). A hegyi kökörcsint (Pulsatilla montana) pedig a tőlevelek alapján meg lehet különböztetni, el lehet különíteni a tátogó kökörcsintől (Pulsatilla patens), viszont a genetikai azonosítás hivatalos szinten is hitelesíti a megállapítást a kökörcsinekről szóló kutatáshoz.

Az új helyszínek virágoznak, de a régiek hanyatlanak

Csákány elmondása szerint Románia négy kökörcsin élőhelyéből kettő Háromszéken volt, az egyik Szentiván és a Rétyi Nyír közötti térségben, ami Európa második legnagyobb kökörcsin populációjával bírt, de mára egyetlen egy szál sem élte túl azt, hogy folyamatos felszántották a területet, máskor pedig legeltetésre használták, de a turisták jelenléte se igazán segítette a kökörcsin fennmaradását.

Utólag a környezetvédelmi ügynökség próbálkozik azzal, hogy legalább a megyei tanács birtokában lévő területen ne legeljenek a juhok, de Csákány hiába járta be a területet többször is, egyetlen növényt sem talált. A kökörcsineknek régebben helyet adó, ma is felszántott részen sem találunk kibújt kökörcsint, de a 2017-es mentéshez hasonlóan, amikor a növények egy kis részét Sepsiszentgyörgy közelébe mentették át, ott jártunkkor is találunk pár egyedet, amelyeket Csákány igyekezett megmenteni, hátha ritkább fajról van szó a természetvédelmi területen lévő szántásokban.

„A meglévő értékeink így folynak ki az ujjunk közül, mert ebben az anyagias világban sajnos már nem tudjuk, hogy mi az érték. Az EU-n belül, de akár világviszonylatban is beszélhetünk, a védett fajoknak eszmei értéke van. Románia az egyedüli ország, ahol nincs ilyen. Abban a pillanatban, ahogy a földtulajdonos meglát valamit a területén, már attól büszkének kellene lennie, hogy ez nála található meg. De mivel az emberek nem tudják értékelni, ezért a mezőgazdászok úgy is állnak hozzá, és ez lesz az eredménye, hogy ezek az értékeink sajnos eltűnnek” – panaszolta Csákány.

A Natura 2000-es területeket a gazdák úgy élik meg, hogy „Natura 2000-essel sújtott terület”

– teszi hozzá Antal Noémi is, aki szerint hiába tartoznak a kökörcsin élőhelyei a Natura 2000-es védett területekhez, mivel a gazdák nem kapnak támogatást kompenzáció gyanánt, amiért a virágokra való tekintettel nem végezhetnek mezőgazdasági munkát. Ezért a Rétyi Nyírben sem voltak tekintettel a kökörcsinre. A virágok egykori élőhelyét jelenleg is szántások borítják, amihez bár joguk volt, de az más kérdés, hogy milyen áron teszik ezt.

Ugyanakkor Csákány szerint érdemes megnézni, hogy az Erősd közelében található, fokozottan védett területén – amely nem csak Natura 2000-es, hanem rezervátum státusszal is bír – mekkora kökörcsinállomány van a Sepsiszentgyörgy közelében lévő helyszínekhez képest. Az Erősd mellett található dombok egyikén ugyanis kökörcsineket alig találni, pedig régebben nagyobb számban előfordultak, a terület ezért is vált – az erdélyi hérics nevű sárga virágnak is köszönhetően – védett övezetté.

A kirándulásokra, biciklizésre alkalmas gyönyörű tájat a motorosok, autósok és ATV-sek szelik át, utat verve a lelőhelyben is, ahol drift nyomokat is találni. A motorosokkal szemben azonban a hatóságok tehetetlenek, egy utat földdel elbarikádoztak, egy másik felvezető útra sorompót tettek, de vagy kikerülik, vagy más útvonalon jönnek fel azóta is a dombokra. Csákány ezért azt hangsúlyozza, szemléletváltásra és társadalmi nevelésre kellene hangsúlyt fektetni, mert ha a minket körülvevő élővilágra értékként tekint az ember, akkor kevesebben lesznek, akik tönkre teszik akár adrenalinvágyból, akár szemeteléssel, akár pedig azzal, hogy kiássák és hazaviszik a kökörcsineket, hátha megélnek. De nem fognak, mert egy kert biodiverzitása nem olyan összetett, mint a domb oldalán lévő mezőé.

Cikkünkben korábban biológusi szakmai szempontból pontatlan megfogalmazások is szerepeltek, ezeket utólag pontosítottuk, elnézést kérünk.