Egyesek őrületnek tartják, másoknak leesik az álla az egykori csíkszeredai autóversenyző harminc autós gyűjteménye láttán

Csomortánit eredetileg apjának tett ígérete vitte bele ebbe a hobbiba, aki 1977-ben március 8-án vásárolt magának egy égszínkék Škoda 100-ast. Abban az időben, amikor még nem mindenkinek volt kocsija. Csomortáninak viszont így megadatott a lehetőség, hogy egészen kicsi korában belecsöppenjen az autók világába. Édesapja ugyanis megengedte neki, hogy megmossa, majd később vezethesse is az autót.

A ‘90-es évek előtt és után pedig Hargita megyében sokakat megfertőzött az égő gumik szaga, a sáros kanyarokba beszáguldó rally autók látványa és a versenyzés élménye. Köztük volt Csomortáni Levente is, akinek látóteréből egy ideig ezért kikerült a hátsókerék-meghajtású Škoda 100-as. A ’90-es években ugyanis a csíkszeredai hokinál is nagyobb népszerűségnek örvendő Hargita megyei rally versenyeken Oltcittal és Daciával mérték össze ügyességüket. Csomortáni is ezekkel az autókkal küzdötte fel magát a profik közé.

Bár a csíkszeredai versenyző sokszor elsők között végzett az országos versenyeken, a dobogó legfelsőbb fokára nem állhatott fel, és mivel nézeteltérése adódott a másodpilótájával, úgy döntött, energiáját inkább a hegyi versenyzésbe fekteti, ahol egymaga ülhetett a versenyautóba. Adott ponton Volkswagen Golf GTI-jével Románia egykori miniszterelnökével, Călin Popescu-Tăriceanuval is együtt versenyzett, aki akkoriban a Citroënnel kollaborált.

Később azonban a Hargita Megye Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóságnál kezdett el dolgozni, ezután pedig már szervezőként, a Román Autósport Szövetség (FRAS) versenybírójaként és a Hargita megyei autós klub elnökeként vett részt az autóversenyeken.

Figyelme pedig ismét a Škoda 100-asokra terelődött, amikor apja minden akarata ellenére, betegsége okán már nem tudott az autó felújításával foglalkozni, ő pedig megfogadta – elsősorban magának, de apjának is – , hogy felújítja a '77-ben a családhoz került járgányt. Ezt azonban csak édesapja halála után sikerült megtennie, és nem is úgy, mint ahogy először gondolta.

„Éreztem, hogy az ígéret terhe nyomja a vállam. Mindig eszembe jutott, de tudtam, hogyha az autóhoz nyúlok, újra kitör egy családi perpatvar. Jobbnak láttam, ha keresek egy másik Škodát és azt csinálom meg. De sehol nem kaptam ilyen autót.”

Az egykori versenyző talált fehéret, sárgát, katona zöldet, de égszínkék Škodát sehol sem. Ezért már el is döntötte, hogy a keresése közben megvásárolt sárgát fogja felújítani és átfestetni kékre. A festővel meg is beszélték, hogy annak ellenére, hogy mindketten tudták, hogy átfestéssel dupla annyiba kerül, és úgyse lesz olyan, mint az eredeti festés – mert ha a festék lepattan, alóla előtűnik a sárga – , de nem volt mit tegyen.

„Ahogy ezt elhatároztam, egy-két napra rá az ölembe hullott a lehetőség. Már nem is kerestem, de valaki Máramaros megyében ráunt az autóra, és mivel híre ment, hogy keresem, gondolta, egy nagy összegért eladja nekem” – fejtegette az égszínkék Škoda újdonsült tulajdonosa.

Elterjedt ugyanis a híre annak, hogy egy csíkszeredai autógyűjtő Škoda 100-asokra vadászik, de másfajta autókat is vásárol. Csomortáni Levente pedig valóban élt a kínálkozó lehetőségekkel. Akkor is, amikor egy marosvásárhelyi férfi váratlanul betoppant hozzá egy utánfutón lévő Škoda 100-al, amit ezer lejért vett meg tőle, és akkor is, amikor tudomást szerzett róla, hogy valahol az általa favorizált ötven éves autóról szedik a cseresznyét.

Egy férfi több ezer euróért próbálta eladni az azóta már több Škodát is összegyűjtött oldtimer rajongónak az autót, ekkora összeget azonban szerinte komolyabb autókért szoktak kérni, és tízezret azokért a Mercedesekért, amelyeket az általa is bérelt garázsban mutatott meg, amit egyébként társaival együtt bérelnek, hogy legyen ahová elrakják a retro autóikat, amik nem igazán bírják az időjárási viszontagságokat. A retro autók gyűjtőiről azt mesélte, van aki BMW-t, Mercedest gyűjt, mások amerikai autókra szakosodnak, és van, aki Škodákat vagy a Trabantokat szereti. Általában minden városban van egy őrült, aki erre adja a fejét, de nem jellemző, hogy ugyanazt a típust szeretnék. Néha segítik egymást, néha rivalizálnak egymással, az oldtimer találkozókon viszont mindenki előszeretettel meséli, hogyan jutott a retro autójához.

Csomortáni például a félig-meddig felújított, égszínkék Škodát végül az összeg feléért vásárolta meg, majd sok munka árán teljesen felújította, retróztatta, így erre az autójára nem kell adót fizessen és csak két évente végez rajta műszaki vizsgát, mert az autót nem hétköznapi használatra újította fel. Ezzel viszont megkönnyebbülten lélegezhetett fel, hisz teljesítette apjának tett ígéretét.

Az égszínkék autó felújítása csak a kezdet volt

Csomortáni Levente retro autós gyűjteménye az elmúlt években már megközelítette a harmincat. Egykori versenyautója mellé ugyanis még 5 Golfot gyűjtött össze, Mercedes C, Hyundai coupe, Škoda felicia, Renault Captur, két Cielót, négy Daciát, egy Lada Samara, két Peugeo és összesen tíz Škoda százast. Ezeket az autókat azonban nem hétköznapi használatra vásárolja, és a vásárlásuk sem azt jelenti, hogy olyan autókról lenne szó a Škodák esetében, amelyek használhatóak, felújítottak lennének. Egyeseknek a papírjai nincsenek rendben és egyelőre csak alkatrészeknek jók. Mindennapi használatra egy Jeepet és egy BMW X5-öst vásárolt, de motorja és ATV-je is van. Amikor adót kell fizessen rájuk, azt mondja, az legalább kétezer euróba kerül.

Az autógyűjtő szerint retro alkatrészeket már nem igazán gyártanak az országban, de külföldi cégek is kevesen foglalkoznak régi darabot elkészítésével, nem is olcsó mulatság, ezért az autók felújítására vállalkozóknak néha keresztül-kasul tűvé kell tennie az országot hasonló típusú, színében megegyező autók után, hogy egyetlen sárvédőt, motorháztetőt vagy ablakkeretet kicserélhessenek. Ő maga pedig elég őrült volt ahhoz, hogy akár Szlovákiáig elmenjen, amíg valahol sárvédőt talált. Többek között a széles körű keresés és az alkatrészhiány is vezetett oda, hogy eddig tíz Škoda 100-ast gyűjtött már össze.

„A Cieloból is kettő lett, mert akartam egy 16 szelepeset, ami elég ritka. Került is egy 2007-es Cielo, de az nem 16 szelepes volt, ezért amikor lehetőség került rá, vettem egy olyat is.”

Hozzátette, haza mindig csak az egyikkel járt, hogy ne tudja meg a családja, hogy kettő van belőle, de aztán csak kiderült. Szerinte sokat segít a dolgon, hogy az autók nincsenek egy helyen, úgy nehezebb kiszúrni, hogy miből mennyi van.

Kérdésemre, hogy ennyi autó nem-e sok, nevetve azt mondta, még lesz több is, mert ha valaki egyszer bekerül a táncba, akkor azt járni kell. Ő pedig már kinézett magának egy újfajta Daciát, és egy sepsiszentgyörgyi kaki színű Škoda is tervben van, csak anno 3600 euróért nem akarta megvenni, mert abban bízott, hogy a tulajdonos engedni fog az árból. De mivel jó állapotban van és a tulajdonos jó helyen tartja, ezért a retro autó ára csak nőni fog, ezért mielőbb megvenné.

„Az életed rovására is megy a retrózás, mert másra nem nagyon költesz. Ha a narancssárga Škodára kell 5 kg festék, akkor megveszed a festéket, és nem mész el egy hétvégén a tengerpartra. Nem vagyunk ugyanis milliárdosok. Van amikor a család megdorgál érte, de újabban már nem.”

A legolcsóbb autót eddig 500 lejért tudta beszerezni. Az általa összegyűjtött Škodák nagy része azonban egyelőre csak alkatrésznek jó. De nagyon büszke a már felújított kék és sárga, illetve a félkész állapotban lévő narancssárga Škodákra. Ezek motiválják abban, hogy minél többet felújítson, még ha emiatt egy nyaralástól vagy hétvégi kiruccanástól is elesik. Szerinte egyesek a kocsmában verik el a pénzt, neki az autók jelentik a kikapcsolódást. Az alkatrészhiányra pedig egy cég nyújt megoldást, ami rendelésre üvegszálas sárvédőket is le tud gyártani.

Az egykori autóversenyzőt sokat segítette elszántságán kívül az is, hogy megőrizte jó kapcsolatát a szerelőkkel, bádogosokkal, autófestőkkel, akik sokat segítenek neki a retro autók gyűjtésében és felújításában. Nélkülük szerinte a felújítás lehetetlen vállalkozás lenne. Ezekkel az autókkal minimum kétszer annyi macerája van az autóműhelyeknek, de anyagilag sem éri meg a vele való munka. Így inkább Csomortáni és az autók iránti tiszteletből teszik.

Elmondása szerint a retrósok között van Románia egyik leggazdagabb embere is, Ion Țiriac, akivel Csomortáni többször is találkozott már, és Csíkszeredában egy alkalommal magyarul is elbeszélgettek. Szerinte Țiriac magyarul viszonylag jól beszél, és a retrósoknak, aki csak találkozókra viszi az autóját, azoknak olyan biztosítást köt, amiben mindegy, hogy mekkora az autó motorja, akkor is 250 lejbe kerül, ami az 1000 lej fölötti összegekhez képest eltörpül.

Egyedül csak azon bosszankodik, hogy miután az udvarhelyiek a megyei klubbal párhuzamosan létrehoztak egy másik autós klubot, és átvették az eddig csíkszeredaiak által szervezett Hargita Rallyt, akkor a politikusoktól szerinte furcsa választ kapott.

„Amikor ezt elpanaszoltam a megyei vezetés azt mondta, hogy Csíknak van hokija, van fociakadémiája és hagyjuk meg az udvarhelyieknek a Hargita Rallyt, amit évtizedeken át a csíkiak szerveztek. Mondanom sem kell, hogy nem kellene politikai vonalon eldönteni ilyen dolgokat”

– mondja Csomortáni. Szerinte az autósport látványos, sok embert vonz mind a mai napig a lelátókra, versenypályákra, és ez nem csak a nézőket csalja az autóversenyekre, hanem a politikusokat is, akik előszeretettel jelennek meg az ilyen eseményeken is.