Úgy elűzték a telet a csíkszeredaiak és a kézdivásárhelyiek, hogy kisütött a nap és elolvadt a hó

Szabadtéri felvonulások kezdődtek Erdély és Székelyföld településein. A felvonulók célja nem kevesebb, mint a népi szokásokat, a hagyományt éltetni és elűzni a telet. A több helyen hómentes, verőfényes napsütés annak a jele, hogy a kistelepüléseken és Kézdivásárhelyen, valamint Csíkszeredában központosított farsangtemetések, farsangbúcsúztatók már most elérték céljukat: az ártó szellemeket és a téli hidegeket már elűzték. Az eseményen készült képek jó hangulatról árulkodnak, amiről azért a zenészek és énekesek, illetve az ilyenkor szokásos maskarás, beöltözős mókázások, és bábú égetős jelenetek is gondoskodtak.

Csíkszeredába szombaton 12 településről érkeztek farsangolók. Az eseményről a város polgármestere egész fotógalériát töltött fel:

A hangulat azonban Kézdivásárhelyen sem volt kevésbé felszabadult: maszkurás és népviseletbe öltözött fiatalok, nőnek öltözött férfiak ott is ellepték a város központját, és a beszámolókból ítélve igen csak jól szórakoztak.

Mit is ünnepelünk most?

Manapság inkább már turista látványosságok a maskarás farsangtemetések, mint egy előző korszakban Bálint Zsigmond fotósorozatának bemutatása kapcsán írtuk, de azért érdemes pár szót ejteni magáról a hagyományos farsangról. Ez ugye vízkereszttől (január 6.) húshagyókeddig (a húsvét vasárnap előtti 47. nap), a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. A paraszti élet hagyományos rendjében a maszkos mulatságok, a szórakozás időszaka volt, amikor a mezőgazdasági munkákban rövid téli szünetet, pihenőt iktattak be, és amikor a keresztény liturgikus naptárban sincs semmi olyan jelentős vallási ünnep, amely tiltaná a bolondozást. A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra, farsangfarkára (a tél és a tavasz fordulójára) összpontosultak, de a farsangi ünnepkör a maszkos alakoskodások, a fonójátékok, a farsangi bálok és sokféle egyéb mulatság alkalma is volt. Az összejövetelek, társas házimunkák a hosszú téli estéken alkalmat teremtettek a fiataloknak a párválasztásra. Emellett a farsangot a közelmúltig a fiatal párok egybekelésének szerencsés, sőt, kötelező idejének tartották, fogamzásra alkalmas időszaknak.

Jellegzetes farsangvégi szokás volt (és még ma is az) a dramatikus játékok legismertebbikének, temetési paródiáknak előadása, mert össze lehetett kapcsolni a farsang temetésével. Ilyenkor a farsangot élő személy vagy bábu alakjában tréfásan eltemették (esetleg elégették). A farsangtemetés szokása az egykori leírások szerint általános lehetett az erdélyi magyarság körében, manapság a legtöbb helyen már megszűnt vagy csak felújítva gyakorolják.