Mindig konfliktushoz vezet, ha a párok hazaviszik a munkát

2022. december 16. – 08:23

frissítve

Mindig konfliktushoz vezet, ha a párok hazaviszik a munkát
A Munkatársas szereplői és játékmesterei Sepsiszentgyörgyön – Tőkés Hunor / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

A Munkatársas című előadás kitalálói Székelyudvarhely és Csíkszereda után szerdán Sepsiszentgyörgyön is bemutatták a munkahelyi játszmákat feldolgozó színpadi improvizációt, amelyben olyan ismert színészek játszanak, mint Pokorny Lia, Elek Ferenc és Cserna Antal.

Székelyföldön turnézott a héten a Munkatársas című előadás, amely színészi improvizációval és munkahelyi konfliktusok megoldásában jártas mediátorok közös játékával mutatta be a sokak által rendszeresen megélt munkahelyi konfliktusokat. Ezek a szituációk ugyanis nem arról híresek, hogy a munkahelyen maradnának, és gyakran megkeserítik nem csak a hétköznapokat, de a párkapcsolatainkat is. A sepsiszentgyörgyi előadáson – pikáns és nevettető jelenetek közepette – terítékre került az alkalmazottak kiszolgáltatottsága, a vállalatvezetők és alkalmazottak közötti játszmák, illetve a család szerepe a munkahelyválasztásnál. De a nézők a kutya és macska személyiségtípussal is megismerkedhettek.

A Piros. Produkció előadása Gönczi Dorka mediátor és Varga Zsolt kommunikációs szakértő tapasztalatain alapul. A különböző helyzeteket Pokorny Lia, Elek Ferenc és Cserna Antal színészek improvizált játéka szemlélteti, méghozzá annyira szórakoztató módon, hogy az ember egyszerre feledkezik bele abba, hogy a történetek egy része vele is megtörtént már, és gondolkoztatja el azon, hogy milyen kapcsoltban áll valójában a munkatársaival és a főnökével és milyen személyiségtípushoz tartozik (kutya vagy macska?). Az előadásnak ugyanis kimondott célja a visszaélések és a játszmák ismertetése, hiszen csak azokat a konfliktusokat tudjuk megoldani, kezelni, amelyeket felismertünk.

Az előadást mind a három székelyföldi városban – Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön – telt ház fogadta, az 50 lejes belépőjegy ellenére. Ez pedig jól jelzi, hogy a szervezők által tematizálni kívánt munkahelyi játszmák milyen mértékben szövik át a hétköznapjainkat, és sokak életében jelenthetnek problémát az ott megélt és hazacipelt konfliktusok. Hisz a játékmesterek, Gönczi Dorka és Varga Zsolt eleve annak az ismeretében kezdtek el ezzel a témával foglalkozni, hogy saját párkapcsolati mediátori munkájuk során is számos olyan esettel találkoztak, amikor a párok konfliktusa mögött az állt, hogy az egyik fél rendszeresen hazaviszi a munkát.

„Amikor ezt az előadást kitaláltuk, úgy döntöttünk, hogy talán kevésbé lenne vicces, ha ezt mi játszanánk, ezért hozzáértő szakemberekre bíztuk, és az improvizáció eszközét hívtuk segítségül. Így minden este más és más az, ami az adott színpadon megszületik. Nagyjából megmondjuk a művészeknek, hogy milyen karaktert szeretnénk látni, hogy honnan hová jusson el a jelenet, és egyébként rájuk bízzuk, hogy hogyan szabadítják el a poklot. Tesszük ezt egyébként azért is, mert mi is szeretnénk minden este szórakozni”

– avatta be a szerdai előadás nézőit a részletekbe Varga Zsolt. A neves és Székelyföldön is közismert magyarországi színészek energiadús, bevállalós és elképesztően humoros játéka miatt pedig az előadás nem csak jelentős érdeklődést váltott ki, de a célját is elérte a szentgyörgyi nézők körében, akik miután elkapkodták a belépőjegyeket és a hasukat fogták a nevetéstől, az előadás közben és után a saját konfliktusaikkal is elkezdtek foglalkozni. Az előadás végén sokan kisebb csoportokba tömörülve a saját megéléseikről kezdtek el beszélgetni.

Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Ami a munkahelyen történik, az kihat a párkapcsolatainkra is

Varga Zsolt elmondása szerint a munka világát és onnan hazavitt pszichés torzulásokat és impulzusokat a második világháború környékén kezdték el vizsgálni. Mert ami a munkahelyen történik, az kihat a párkapcsolatokra, a magánéletre és az emberek személyiségére is.

A munkahelyi konfliktusokat és problémákat azonban a cégek nem mindig kezelik megfelelőképpen. „Amennyiben a cégnél valami nem működik jól, manapság bevett szokás, hogy ennek a megjavítására bármilyen probléma is álljon a háttérben, először azzal próbálkozik a vezetőség, hogy összehív egy úgynevezett csapatépítő tréninget. Úgy döntöttünk, hogy mi is megpróbálkozzunk ezzel ma este, úgyhogy hívtunk egy trénert” – vezette fel az első jelenetet Varga Zsolt.

A színpadra pedig Tóni, a tréner állt, azaz Cserna Antal, aki „a szervezeti integráció alkalmazástechnikai szisztéma tervezésének objektív kiindulópontja” témában szerette volna a nézőket, azaz a cég tagjait fejleszteni. Ehhez a nézők sorából kért önként jelentkezőt, hogy a vállalati kudarc és siker fogalmaiba beavassa. De ez a cég működéséhez láthatóan nem igazán járult hozzá. És bár ezzel a szervezők nem azt akarták mondani, hogy minden csapatépítő tréning teljesen szükségtelen lenne, de jól érzékeltették, hogy vannak bizonyos problémák, amelyekre nem bevethetők az ilyen „csodaszerek”, amelyek a legegyszerűbb utat kínálják.

Kutyából nem lesz szalonna, de macska sem

Gönczi Dorka a folytatásban egy amerikai, a nonverbális kommunikációval foglalkozó kutató elméletét ismertette, aki szerint a munkahelyi világ két típusú emberre osztható: kutyákra és macskákra. A két típus pedig annak ellenére, hogy szöges ellentéte egymásnak, szerinte általában vegyes formában van jelen az emberekben. Az elmélet kitalálójának kutatásai alapján a világ 70 százaléka kutya, és a nők nagy valószínűséggel macskák, abban az esetben, ha vezetői pozícióba kerülnek.

A macskákat onnan lehet felismerni, hogy amikor beszélgetnek valakivel, általában nem néznek a szemébe, hanem vagy a homlokuk közepét célozzák meg, vagy pedig a másik feje felé néznek, „ezzel próbálják zavarba hozni azt, akivel beszélgetnek”. A macskák nem szeretik, hogyha hozzájuk érnek, és azt sem szeretik, hogyha nekik kell valami okból kifolyólag hozzáérni ahhoz, akivel beszélgetnek. Mondataik végén leviszik a hangsúlyt, mert nem szeretnék folytatni a társalgást, nekik bőven elég az, hogyha a kérdéseiket nemmel vagy igennel megválaszolják. A macskák rendkívül terhelhetőek, kifejezetten strapabírók, nagyon profik, céltudatosak, rövidek, tömörek és határozottak, egyébként pedig nagyon jó humorérzékük van.

A kutyatípusú emberekre ezzel szemben az jellemző, hogy ők őszintén, boldogan, mosolyogva beszélgetnek a másikkal, általában a szemébe néznek, őszinte reakciókat várnak és ők maguk is sokat beszélnek. „Megállás nélkül ontják magukból a szavakat, és éppen ezért olyanok, mint a kutyák, akiket az irodai környezetben boldoggá lehet tenni egy-egy teniszlabdával, vagy egy faággal, amit el lehet hajítani feladat, avagy akták formájában” – részletezte. Továbbá hozzátette azt is, hogy a kutya típusú emberek nagyon lelkesek, ezért az irodában jó hangulatot teremtenek, de közben a munkáról megfeledkeznek. Hisz nincs lelkiismeret-furdalásuk amiatt, hogyha munka helyett inkább más dolgokkal foglalkoznak. „Fontos tehát, hogy egyensúly legyen a munkahelyen kutyákból és macskákból” – mutatott rá a mediátor.

A macskák típusát megismerve, Feri (Elek Ferenc) és az előző jelentből már megismert Tóni a gyakorlatban is bemutatták, milyen az, ha két macska típusú dolgozó kerül össze a munkahelyen. Feri és Tóni az íróasztalnál ülve szűkszavúan ugyan, de operatívan elvégezték a helyzet hozta feladatokat. Egymásba azért szívesen belekötöttek, mert a másik valahogy olyan irritálónak bizonyult, például a szörcsögése miatt, de a hangos lélegzés is soknak bizonyult. A hangulat nem volt túl rózsás kettejük között, abban értettek csak egyet, hogy a munkával vagy az épp aktuális feladattal haladni szeretnének.

Pokorny Lia és Feri pedig két kutya bőrébe bújva viszont már valóban nem hozta meg a kellő eredményt. Sőt, semmiféle feladatot nem voltak hajlandók elvégezni, amíg minden mást át nem beszéltek. És hát kifogyhatatlannak bizonyultak, csak épp a munka szóba ne jöjjön.

Ha pedig ezek után bárki is azt gondolta volna, hogy egy gyenge kezű, kutya típusú cégvezető át tudja vinni az akaratát két másik kutyán, ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Feri és Tóni két kutya típusú alkalmazottakként olyan jóízűen elbeszélgettek a töltött káposzta készítéséről, hogy cégvezetőjük, Lia, szinte szóhoz sem jutott, de ha igen, akkor is inkább a töltött káposzta került terítékre, vagy jobb esetben pedig az alkalmazottak kifogásai, hogy miért nem lehet elvégezni a rájuk kiszabott munkát. Méghozzá azt a munkát, aminek köszönhetően cég megmenekülhetne a csődközeli állapottól.

Ugyanebben a helyzetben, de egy másik, macska típusú főnök azonban már könnyedén leszerelte alkalmazottjait, hogy cége a csődközeli állapottól megmeneküljön. Dinamikusan és erélyesen tudta átvinni akaratát a munkakerülés érdekében kifogást kereső kutyákon. Ezzel pedig az előadás többek között arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a kutya-macska elmélet kitalálója szerint a karizmatikus vezetők nem csak az égből pottyannak, hanem a karizmatikus vezetés tanulható, méghozzá úgy, hogyha a kutya és macska típusú jegyeket – a nonverbális jelek mentén – elsajátítják.

A jó vezetőben ugyanis szerintük nem csak a macska, a kutya is megvan, és ezek egyensúlyban vannak egymással, mert a határozottság mellett a jó hangulat is fontos.

A főnök és a munkavállaló közötti játszmák

De nem csak a cég alkalmazottainak és vezetőjének karaktere meghatározó az eredményesség szempontjából, hanem azok a játszmák is, amelyeket egymással lefolytatnak, és amelyek miatt sokan sérülnek. Varga Zsolt a játszmák közül a legősibbet emelte ki elsőként, amikor az alkalmazott nagyobb fizetést szeretne „kicsikarni”, de ehhez a munkavállalónak a főnökön kell keresztülvinnie az akaratát, lehetőleg nem úgy, hogy elveszítse az állását.

Ebben a szituációban Feri és Tóni azt mutatták be, amikor az alkalmazott nem akaródzik rátérni a lényegre, kerülgeti a forró kását, húzza az időt, de a főnök is játssza az elérhetetlent. Végül addig csűrik, csavarják a helyzetet, hogy szó szót követ és a főnök totálisan félreérti Tóni szándékát, és azt feltételezi, hogy egy másik munkatársának a megfúrásán dolgozik azzal, hogy befeketíti nála. A helyzet odáig fajul, hogy Tóni nem csak a fizetésemeléstől mondhat búcsút, de miután megzsarolja főnökét és ezután indulatosan hozakodik elő azzal, hogy másfélszeres fizetésemelést kér, új állás után kell néznie.

„Az, hogy a legtöbb embernek milyen élménye kapcsolódik a főnök fogalmához, jól mutatja az a kutatás, ahol azt vizsgálták, hogy a felmondást fontolgató munkavállalók 60-70 százaléka azért döntene így, mert nincsenek megelégedve azzal, ahogy a főnök bánik velük. Rossz főnökből ismerünk sokat, nem is fogunk ebbe most belemenni mélyebben, azonban abba is érdemes belegondolni, hogy bizony az alkalmazottak sem mindig angyalok. Néha egészen mélyre képesek süllyedni, akár a zaklatás szintjéig is” – fejtegette Varga.

A következő jelenet pedig épp egy zaklatási helyzetről szólt, amikor Lia főnökét, Tónit szerette volna elcsábítani, de legalábbis a cég angliai kirendeltségében igazgatói pozíciót szerezni magának. Ebben a tervében pedig az sem állította meg a titkárnőt, hogy nős főnöke láthatóan kényelmetlenül érzi magát a helyzetben, és többször is tudtára adta, hogy ellenzi a kialakult helyzetet. Különösen akkor, amikor Tónit – az előző előadásokkal ellentétben – pikáns jelenetekbe is belerángatta Lia, és az asztalra tuszkolja, majd rámászik. Lia végül eléri a célját és Tónitól megkapja az igazgatói posztot.

Cserna Antal és Pokorny Lia – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Cserna Antal és Pokorny Lia – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

A jelenet végén a színészek és a mediátorok maguk is megjegyzik, hogy meglepődtek azon, ahová az improvizáció a sepsiszentgyörgyi előadáson eljutott. A közönség mindeközben egyértelműen jól szórakozott, kicsit sem bánva a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében látottakat.

Gönczi Dorka erre úgy reagált, hogy ilyen zaklatási jelenetet ezen és más színpadon sem adtak még elő. A játszmák sajátosságai kapcsán pedig megjegyezte, hogy a játszmákat onnan lehet felismerni és kiutat találni belőlük, hogyha kellően ismerjük önmagunkat. Egyébként pedig onnan lehet tudni, hogy játszmában voltunk, hogy mindazok, akik benne voltak a játszmában, utána elég sokáig rosszul érzik magukat.

Különben naponta 18-25 játszmában is részt vehetünk, anélkül, hogy tudnánk róla, ugyanis a játszmákat szerinte mindig tudattalanul játsszuk. Két ember minimum kell hozzá, és egy olyan ember is, aki ismeri a többiek leggyengébb pontját. „Ebben a pontban beakaszt egy horgot, és szépen bevon bennünket a játszmájába. Boldogan teszi ezt, mert általában a játszmában hívó többnyire üldözői státuszban van, belőlünk pedig áldozat lesz, vagy pedig oly módon akadok valakinek a horgára, hogy minket meg akar megmenteni. Ezt hívják a dráma a háromszögnek, amikor legalább három ember részvételével ezek a szerepek cserélődnek a játszmában” – tette hozzá.

Ezután a főnök és beosztott közötti viszonynak azt az oldalát is eljátszotta Feri és Lia, amikor Lia ezúttal a főnök szerepében többszörösen megalázza alkalmazottját, megjegyzéseket tesz a kinézetére és munkán kívüli életmódjára. Illetve a földbe döngöli Ferit pusztán azért, mert korábban bejön munkahelyére és rendet tesz, miközben Lia a kreatív káoszban szeretne létezni. A konfliktus ugyanis nem a rendről és a rendetlenségről szól, hanem a főnök hatalmának gyakorlásáról és kiterjedtségéről, amivel Lia főnökként csúnyán visszaélt ebben a jelenetben.

„Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon minden helyzetben érdemes-e ragaszkodnunk egy olyan álláshoz, ahol megaláznak, eltipornak bennünket. Hol van az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy köszönöm szépen, az én életem egy kicsit többet érdemel”

– fejtegette Varga.

Amikor a munkatársad az, aki játszmázik

De nem csak a főnök és az alkalmazott tud egymásnak aláfűteni, az előadás során a „területfoglalási játszmát” is bemutatták. Azaz azt a helyzetet, amikor a 10-15 éve a cégnél dolgozó alkalmazott az újakat, azaz a „friss húst” megalázó helyzetbe hozza pusztán azért, hogy megmutassa, hozzá képest hol a helye. Ebben a jelenetben a pár napja a cégnél dolgozó Feri próbált meg kinyomtatni valamit, a nyomtató azonban a cég veteránjainak, Tóninak és Liának a karmai között volt, aki pedig megpróbálja használni, az pórul jár, mint azt Feri is megtapasztalhatta. Ez a történet pedig valós történéseken alapul, Gönczi Dorkával esett meg, aki saját élethelyzetében ezután fel is mondott a cégnél.

Egy másik alkalmazottak között történő és szintén Gönczi tapasztalatai ihlette jelenetben pedig Lia és Feri volt az a beosztott, aki a higiéniai minimumot sem szem előtt tartó Tóninak alárendelve próbálja elmondani, hogy büdös, és változtasson a tisztálkodási szokásán. Ez azonban nem megy könnyen, mert előbb Lia és Feri célzásai nem érnek célba, majd az illendőség elhagyásakor Tóni a konkrét szembesítésből sem ért, sőt személye elleni támadásként érzékeli az elviselhetetlen körülmények miatt kifakadt alkalmazottainak kérését.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!