Ifjabb Albert Speer, Hitler kedvenc építészének a fia tervezte a katari vb stadionjait, amelyek építése számos vendégmunkás életét követelte

2010-ben Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgószövetség, a FIFA elnöke bejelentette, hogy a szervezet Katart, a Perzsa-öbölben fekvő, alig több mint kétmillió lakosú, apró, gazdag emirátust választotta a 2022-es világbajnokság megrendezésére. Becslések szerint minden idők legdrágább világbajnoksága lehet a katari. Mindent egybe véve körülbelül 220 milliárd dollárt költhettek a négyhetes torna megrendezésére: a stadionok mellett új repülőtér, metró- és vasútvonal és rengeteg autóút is épült.

Furcsa választás volt ez a világ egyik legnagyobb sporteseményére: Katar nem a futballhagyományairól híres, az országnak nyolc stadiont kellett a semmiből felépítenie. A FIFA értékelő csoportja azonban azt mondta, hogy lenyűgözte őket a Katar által benyújtott terv, amelyet az emirátus felkérésére a frankfurti székhelyű Speer and Partners építészeti és tervezőiroda dolgozott ki, és amelyet a cég alapítója, ifjabb Albert Speer felügyelt.

Az ifjabb Speer, akkor már 76 éves volt, és Németország egyik legismertebb várostervezőjének számított, annak ellenére, hogy származása miatt egész életében magyarázkodnia kellett, ugyanis apja, idősebb Albert Speer Hitler kedvenc építésze volt.

Hatéves volt, amikor apját a nürnbergi bíróság háborús bűnök miatt 20 év börtönbüntetésre ítélte. Speer Jr. 2010-ben a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában elmondta: belefáradt, hogy mindig az apjáról kérdezik.

„Egész életemben igyekeztem elválasztani magam az apámtól.”

Apja, aki a bíróság előtt és később memoárjában is elismerte bűnösségét és felelősségét, 1966-ban szabadult és 1981-ben, 76 évesen, szívroham következtében hunyt el.

"Szakemberként gondolkodtam, nem pedig emberként..." Ezt mondta a történelem talán leghírhedtebb építésze, Albert Speer, amikor a náci Németország főépítészeként és lőszerügyi minisztereként végzett munkájáról elmélkedett. Azzal, hogy hangsúlyozta szenvtelen távolságtartását attól a rendszertől, amelyben dolgozott, és emlékezetes módon úgy foglalt állást, mint "a náci, aki bocsánatot kért", Speer elkerülte a halálos ítéletet a nürnbergi perben, majd a nemzetközi interjúkörút fontos szereplőjévé vált, és segített rehabilitálni Németország hírnevét azáltal, hogy a náci Németországban elkövetett bűnöket úgy állította be, mint amelyekért kizárólag egy maroknyi őrült felelős.

Az a tendencia, hogy a tervezést elválasztják attól a rendszertől, amelyben gyakorolják, mind a mai napig hatással van az építészeti gondolkodásra. Ez jól látható az Öbölben dolgozó építészek körüli kortárs vitában.

Itt, vicces módon, Albert Speer fia, ifjabb Albert Speer belekeveredett a katari labdarúgó-világbajnokság stadionjainak munkakörülményeivel kapcsolatos vitába, amelyeket az ő cége, az Albert Speer & Partners által kidolgozott mesterterv szerint építettek, és amelyekben a Foster + Partners, a Zaha Hadid Architects és a Fenwick Iribarren Architects tervei is szerepelnek.

Speer régóta fennálló, a fenntartható, emberi léptékű tervezésről szóló hírnevére támaszkodva (ami szöges ellentétben áll apja munkásságával), a főtervnek nagy szerepe volt abban, hogy Katar elnyerte a 2022-es világbajnokság megrendezésére vonatkozó pályázatát, annak ellenére, hogy a nyári hőmérséklet eléri az 50°C-ot, illetve a lakosság túl kicsi ahhoz, hogy a futballt helyi szinten támogassa, és az emberi jogok és a nemzetközi munkajog megsértése terén már így is rosszul áll.

Idősebb Albert Speer és Hitler barátsága

A magyar származású írónő, Gitta Sereny nagyszabású monográfiát szentelt a Harmadik Birodalom építészének, akit annyira kedvelt Hitler, hogy rábízta a náci Germánia felépítését. A szerzőnek nyilatkozó Speer így emlékezett a találkozás pillanatára:

„A Kancellárián fogadott, kezet ráztunk. Hosszan a szemembe nézett, valósággal megbűvölődtem... Talán ekkor alakult ki az a kapcsolat közte és köztem, amit egyik beosztottam, Hettlage később szerelemnek írt le... Nem a szó erotikus értelmében, hanem a függőség érzékeltetésére. Igen, végig ez volt: én nem tudtam szabadulni tőle, ő pedig nem akart szabadulni tőlem".

Ezután alakult ki a Führer és Speer között az a munkakapcsolat, amely a fiatalembert szédítő magasságba emelte a Harmadik Birodalomban.

„Volt, hogy naponta átjött a kancelláriáról, a mi kis építészirodánkba. Nem érdekelték a körülmények, sem a hely szűkössége. Sorra kezet fogott az embereimmel, majd rátért a lényegre:

– Na, Speer, akkor lássunk hozzá a mi kis terveinkhez – és órákig igazgattuk az új Berlint a tervezőasztalon".

Speert más miatt is kedvelhette a Führer. Hihetetlen volt a memóriája, órákig volt képes számokat, adatokat sorolni a német gazdaságról, iparról. Ráadásul jóképű volt, magas, vékony, szelíd hangú. 1936-ra már ott találjuk a belső körben, a Berghofban.

„Hitler nem szeretett utazni, de Obersalzberget imádta. Vacsorára általában 30-50 embert hívott meg, munkatársait, azok családtagjait és azokat, akikkel éppen terve volt. Na és régi bajtársait. Sokat beszélt, kimerítően. Kedvenc témája volt a művészettörténet és a film. Kedvelte a csinos rendezőnőt, Leni Riefensthalt, aki aztán leforgatta azt a híres olimpiai filmet.

A monumentális állami építészet kettős igénynek felelt meg: követnie kellett a klasszicista példaképet, ugyanakkor újként is kellett hatnia. Az ún. „Führer-városok” tervezett átépítése és Speer építészeti tervei Berlin „világfővárossá” fejlesztésére szuggesztív hatalomdemonstrációként hatottak. A sugárutak és körutak geometriája, a homlokzatok egységessége, a vízszintes tömbös zártság, a nagy terek és épületek monumentalitása az új uralmi rendszert testesítette meg, s egyúttal a római városokra, az egyiptomi fáraósírokra és antik templomokra emlékeztetett.

Ifjabb Albert Speert sem kerülte el a siker: bár hivatalosan az emberléptékű épületek híve volt, belefutott egy-két gigantikus tervbe

Hitler kedvenc építészének fia maga is építész lett, egyébként a családi hagyomány nem apjával, hanem már a nagyapjával kezdődött, Albert Friedrich Speerrel, aki 1947-ben hunyt el, megélte fiának tündöklését és bukását is. Az unoka saját építészcégét 1964-ben hozta létre Frankfurtban. Számos munkájával nyert fontos díjakat, a háború utáni német építészet és várostervezés egyik legjelentősebb alakjának tartják.

Építész pályafutása során környezetbarát, helytakarékos és energiahatékony épületeket tervezett. Az emberléptékű várostervezés híve volt, egy interjúban „abszolút őrültségnek” nevezte a 400 méternél magasabb épületeket, amelyek szerinte rossz hatékonyságúak és fölöslegesek.

Építészirodája részt vett a frankfurti Európai Központi Bank és a hannoveri Expo 2000 tervezésében, és 200 alkalmazottal dolgozó irodáját választották ki arra, hogy stadionokat tervezzen a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságra.

Az elmúlt ötven évben a német építészeti világ csúcsára emelkedett, köszönhetően a fenntarthatóság és az "emberi léptékű" építészet hírnevének, és annak ellenére, hogy kinek a fia. Az ifjabb Speer jellegzetesen átgondolt megközelítése megmutatkozott a FIFA pályázatában, amely kis alapterületen megvalósítható, szigorú környezetvédelmi intézkedéseket és a "moduláris" stadionok koncepcióját tartalmazta, amelyeket a világbajnokság befejeztével el lehet szállítani a fejlődő országokba.

A katari stadionok építése és a vendégmunkások

Katarnak egyetlen világbajnoksági mérkőzésre és eseményre alkalmas létesítménye volt, a dohai Halífa Nemzetközi Stadion.

A Speer tervezőiroda által összeállított terv értelmében az elmúlt 12 év alatt 7 csúcstechnológiás arénát húztak fel, amelyek esetében nagyon fontos szempont volt, hogy a labdarúgó esemény lejárta után ezek az arénák lebonthatók, illetve átalakíthatók legyenek, ugyanis a 2,8 milliós lakosságú országnak nincs szüksége ilyen sok stadionra.

Ugyancsak nem mellékes részlet, hogy a stadionok nagyon közel vannak egymáshoz, a Dohától 35 kilométerrel levő Al-Khorban épített Al-Bajt Stadion a „legfélreesőbb” létesítmény, de a szurkolók 40-50 perces úttal bármelyik stadionba könnyűszerrel eljuthatnak.

A döntés bejelentése után azonban a katari vb-pályázat sötétebb fordulatot vett. A BBC már 2015-ben arról számolt be, hogy több mint ezerkétszáz indiai és nepáli vendégmunkás halt meg a munkálatok során, és ez az adat csak a 2011 és 2013 között a helyszínen dolgozókra vonatkozott, a számok azóta tovább nőttek. A FIFA 2015-ös vizsgálata aggályokat vetett fel a katari pályázat során tapasztalt korrupcióval kapcsolatban, és az emberi jogi csoportok, többek között az Amnesty International továbbra is számos, a katari munkavállalói jogok megsértéséről számoltak be, többek között a nyomorúságos életkörülményekről és a munkások útlevelének elkobzásáról.

A katari hatóságok a stadionépítésekhez csak 37 haláleset kapcsoltak, azonban a Guardian 2021-es februári – több állami és egészségügyi forrásból összevetett – adata szerint a vb-fejlesztések miatt 6500 vendégmunkás veszítette életét Katarban. A nemzetközi kritikák hatására az állam látványos intézkedésekkel igyekezett javítani a munkások helyzetén, egyúttal törekedett bizonyítani nyitottságát az együttműködésre a különböző nemzetközi szervezetekkel. Haszan al-Tavadi, a világbajnoki előkészületek első számú felelőse a CNN-nek nyilatkozva igyekezett kontextusba helyezni az angol lap által említett megdöbbentő statisztikát.

Valójában nem lehet tudni, hogy hány ezer vendégmunkás halt meg a katari foci vb helyszíneinek építése közben.

Korábban úgy becsülték, hogy mire elkezdődik a 2022-es katari futball-világbajnokság, 4000 vendégmunkás hal meg az építkezéseken, de már egy 17 ezres nagyságrendű szám is is megjelent a sajtóban.

Banglades, India, Nepál és Sri Lanka együtt összesen 5927 halálesetet, míg Pakisztán 824 halálesetet jelentett hivatalosan. A BBC legfrissebb cikke ugyanakkor megjegyzi, hogy a valós szám még a 6500-nál is magasabb lehet, mivel például Kenya és a Fülöp-szigetek egyetlen halálesetet sem jelentett, pedig ezekből az országból is sokan dolgoztak Katarban, illetve 2020 utolsó hónapjainak adatai nincsenek benne az összesítésben. A FIFA azzal kommentálta a Guardian értesüléseit, hogy más nagy szabású építkezésekhez képest kevés haláleset történt a világbajnokság munkálatai során.

A két Speer projektjei és a kapcsolódási pontjaik

Az ifjabb Speer számára a vita azt hívta ismét elő, amit egész pályafutása során igyekezett elkerülni: az apjához való hasonlítást, mivel az idősebb Speer Hitlerhez fűződő kapcsolata egész életében árnyékot vetett a karrierjére. Emiatt például nehezen jutott megbízásokhoz Berlinben, mivel apja hírhedt náci korszakbeli projektjei még mindig ott kísértettek a kollektív köztudatban. "Megértem, hogy az emberek nem akarják, hogy a világ azt hallja, hogy 'Albert Speer' épít Berlinben" – mondta 1999-ben a Der Spiegelnek. Amikor bejelentették, hogy ifjabb Speer cége részt vesz a berlini Hertha B.S.C. futballcsapat új stadionjának tervezésében, egy helyi lap rámutatott, hogy az apa dolgozott a csapat jelenlegi stadionján, amelyet Hitler 1936-os olimpiájára építettek.

Az ifjabb Speer mindig is egyértelművé tette, hogy nem szívesen beszél a családjáról. A New Yorker összegyűjtötte azokat a nyilatkozatait, amelyekből kirajzolódik, hogyan viszonyult felnőttkorában a gyerekkori történésekhez. A család Hitler bajorországi hegyvidéki villájának közelében élt, a náci elit számára kialakított lakásokban, és naponta egy órát kellett gyalogolnia a hegyeken keresztül, hogy iskolába menjen. Apja szigorú fegyelmező volt, aki Martin Kitchen történész nemrég megjelent életrajza szerint gyermekét azzal terrorizálta, hogy nyaktörő sebességgel hajtott végig a kanyargós hegyi utakon.

Ifjabb Speer a családja Hitler nyaralójában tett látogatásait pihenésnek tekintette. "Hitlert meglátogatni szinte boldogság volt. Engedélyezték, hogy a kutyákkal játsszak, kaptam édességet" – mondta Speer, hozzátéve, hogy

számára gyerekként a Führer olyan volt, mint egy "kedves nagybácsi".

Idősebb Speer a nürnbergi perben azt vallotta, hogy annak idején, amikor a gigantikus tervei megvalósításával foglalkozott, nem tudott a holokausztról, és hogy a háború utolsó szakaszában meg akarta gyilkolni Hitlert. Ezekről az állításairól azonban halála után kiderültek, hogy hamisak, mert olyan leveleket találtak a történészek, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy Hitler építésze tudott a zsidóirtásról.

Kitchen életrajzában is arról ír, hogy az idősebb Speer terveinek megvalósítása érdekében Berlinben zsidók ezreit űzték el otthonukból, és az építkezésekhez “rabszolgasorban tartott munkásokat” dolgoztattak. Úgy jellemzi őt, mint egy "üres ember ... akiből teljesen hiányzik az erkölcsi látásmód".

A per végén húsz év börtönbüntetésre ítélték háborús bűnök és emberiség elleni bűncselekmények miatt. "Hirtelen nem volt többé apám" – mondta ifjabb Speer a Süddeutsche Zeitungnak. A nürnbergi per utáni poszttraumás állapotban az ifjabb Speernél súlyos dadogás fejlődött ki, és az iskolában ellehetetlenülve úgy döntött, asztalosnak kezdett tanulni.

Végül 1955-ben a müncheni Műszaki Egyetem építészmérnöki karára iratkozott be, részben azért, mert ott nem kellett sokat beszélnie. "Akkoriban ez egyszerűen csak egy út volt, ami magától megnyílt. Jól tudtam rajzolni, ki tudtam fejezni magam, voltak ötleteim" – mondta egy televíziós dokumentumfilmben. “Az apám alig játszott szerepet döntésemben, de ami mindig is lenyűgözött, az az életkörülmények megteremtésének képessége volt, így lettem építész” – jelentette ki.

1964-ben jelentkezett első nagy pályázatára, Ludwigshafen városának egy, a szövetséges bombázók által a földdel egyenlővé tett városrészének újjáépítésére. Tervével – amely az autópályáknak a városközponton kívülre helyezését, és így a város belvárosi struktúrájának megőrzését célozta meg – második helyezést ért el, és erkölcsi mintát adott egész további pályafutásának.

Ezt követően az ifjabb Speer az "intelligens" város – a szociálisan progresszív értékeken alapuló rugalmas koncepció – szószólójaként szerzett nevet magának, és a "statement" építészet hangos ellenzőjévé vált. Bár az ifjabb Speer megvédte apja munkásságát – a Süddeutsche Zeitungnak azt mondta, hogy az idősebb Speer "jó építész volt, sokkal modernebb, mint azt ma gondolják" –, nehéz nem úgy tekinteni saját munkásságára, mint apja bűneinek tudatos korrekciójára. Az ő megközelítése teljes ellentétben áll Hitler azon felhívásával, hogy "emlékművek" uralják a német városképet. "Azt hiszem, apja miatt, és mivel modern várostervező volt, úgy vélte, hogy a várostervezésnek az embereket kell szolgálnia, nem pedig egy ideológiát" – mondta Gerhard Matzig, a Süddeutsche Zeitung építészkritikusa.

A líbiai munka után a Speer és Társai megbízást kapott Frankfurt több főtervének megtervezésére, és ezzel együtt a város látképének alakítására. A cég Ázsiában és Észak-Afrikában is megvalósított projekteket, és több nagyszabású rendezvényt, köztük a hannoveri Expo 2000-et is megtervezte.

De erkölcsi tisztessége nem tartotta vissza attól, hogy együttműködjön tekintélyelvű kormányokkal. Ifjabb Speer irányelve az volt, hogy "a németek olyan országokban dolgozhassanak, ahol van német nagykövetség". Cége tervezett bírósági épületet a szaúd-arábiai Rijádban – egy olyan országban, ahol kivégzik a homoszexuálisokat és a házasságtörőket – , de tervezett "német stílusú" lakónegyedet Sanghaj mellett és egy körutat az azerbajdzsáni Bakuban is.

A 2008-as pekingi nyári olimpiára készített tervei esetében azonban konkrétan felmerült, hogy a benyújtott “master plan”-je nagyon hasonlít az apja által Hitler számára megálmodott berlini tervhez. A Guardianban így írtak róla: “azzal, hogy ifjabb Albert Speert, Hitler kedvenc építészének fiát, az 1936-os berlini olimpia tervezőjét választotta a pekingi játékok főtervének megtervezésére, a kínai kormány maga is utalt az esztétika radikális politizálására, amely a 20. századi totalitarizmus egyik jellemzője volt. Az említett rendszerekhez hasonlóan – legyenek azok fasiszta vagy kommunista rezsimek – Kína vezetői is arra törekedtek, hogy a köztereket és a sporteseményeket uralkodásra való alkalmasságuk és felhatalmazásuk látható bizonyítékává alakítsák át.”

Ifjabb Speer megbízása az volt, hogy készítsen egy főtervet a pekingi olimpiai komplexum megközelítésére. Tervének középpontjában egy impozáns sugárút építése állt, amely összeköti a Tiltott Várost és a Nemzeti Stadiont, ahol a megnyitó ünnepségre kerül sor. Apja "Germania–terve" – Hitler ezt a nevet választotta a második világháború után felépíteni tervezett Berlin számára – szintén egy ilyen hatalmas központi tengelyre épült.

Ifjabb Speer azzal érvelt, hogy elsődleges célja a városokban élő emberek életének javítása volt, függetlenül a politikai rendszertől. "Ennek nagyon kevés köze van a politikához" – mondta 2015-ben a Der Spiegelnek. "Nem az egyiptomi rezsimet szolgáljuk ki, hanem az emberekért teszünk valamit, amikor Alexandria négy-hatmillió lakosa számára dolgozunk ki egy mestertervet". A cég 2000-es mesterterve a nigériai Abuja számára például Speer emberi léptékű megközelítését alkalmazta a gyorsan növekvő város zsúfoltsági problémáinak megoldására, szatellit belvárosi területeket hozva létre saját piacokkal és kórházakkal.

Ifjabb Speer 2015-ben a Der Spiegelnek adott utolsó interjújában azt mondta, örül, hogy a katari botrány rávilágított az ország emberi jogi problémáira. "Fantasztikus, hogy a média beszámolók segítségével ... az emberek jobban odafigyelnek" – mondta. "Tényleg úgy érezzük, hogy valami jót teszünk az országért és az ott élő emberekért" – mondta ifjabb Speer. "Ez a mi mércénk."

A tervező 2017-ben hunyt el, egy műtéti bonyodalom következtében. Azóta felépültek a moduláris katari stadionok, a vendégmunkások státusa és munkakörülményei nem sokat változtak. November 20-án pedig kezdetét veszi az eddigi legdrágább labdarúgó-világbajnokság. A többi történelem.