Az okos fiú, a szorgalmas lány és a mindkettőjüket megfojtó nemi sztereotípiák

2022. szeptember 14. – 15:03

frissítve

Az okos fiú, a szorgalmas lány és a mindkettőjüket megfojtó nemi sztereotípiák
Illusztráció: Lerch Julcsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Néhány hete nagy visszhangot váltott ki az Állami Számvevőszék „Pink education jelenség Magyarországon?!” című tanulmánya, amelynek egyik fő állítása az volt, hogy a diplomás nők túl magas száma miatt csökkenhet a népesség. Most induló sorozatunkban a kutatás néhány vitára okot adó felvetését és azok különböző vetületeit vizsgáljuk meg. Elsőként azt, tényleg olyan jelentős-e a különbség a fiúk és lányok képességei között, mint ahogyan az elemzés állítja. A teljesítményen túl milyen tényezők hatnak a matekosztályzatokra, miért szoronganak a gyerekek a hagyományos szerepelvárásoktól, és valóban a maszkulin tulajdonságok hajtják-e fel a GDP-t? Kérdéseinkkel oktatáskutatót, pszichológust, szociálpszichológust, valamint iskolaigazgatót kerestünk meg.

Kétségbeejtően sok tanár hiányzik az oktatási rendszerből, a magyar pedagógusok anyagi megbecsültsége az egyik legrosszabb az EU-ban, az iskolák jó részének pedig éppen fogalma sincs, hogyan és miből fogja kifűteni az osztálytermeit télen. Ilyen körülmények között arról vitatkozni, a kisfiúknak tényleg jobb-e a logikai érzékük, vagy hogy az oktatásban milyen előítéletekkel szembesülnek a kislányok, érdektelennek tűnhet – pedig nem az. Az iskolákban jelen lévő nemi sztereotípiáknak életre szóló hatásuk lehet a továbbtanulás, a karrierválasztás, de még a társas kapcsolatok terén is.

Biológia vs szocializáció

Arról, hogy férfiak és nők milyen képességekben különböznek egymástól, számos tudományos területen készült kutatás a genetikától a kognitív pszichológián át a gender studiesig, de a kérdésben teljesen egységes álláspont máig nincs – sőt, az alapvető kérdés még mindig az, egyáltalán léteznek-e ilyen különbségek. Míg a kutatók egy része továbbra is keresi a választ arra, hogy a biológiai tényezők pontosan milyen tulajdonságbéli jellemzőket eredményeznek a nőknél és a férfiaknál, a társadalmi nemek kutatói éppen azt hangsúlyozzák, hogy bizonyos eltérések nem a biológiai nemünkből, hanem szinte kizárólag a neveltetésünkből adódnak. Vagyis legfőképpen a társadalmi környezet és a szocializáció alakítja ki a nemi szerepeinket, illetve egyes képességeinket.

Az egyik legfrissebb elemzés a témában váratlan helyről, az Állami Számvevőszéktől érkezett, amely egy kismintás kérdőíves felmérésben közoktatásban tanító pedagógusokat és kiskorú iskolás gyermekek szüleit kérdezte arról, milyen tulajdonságokat azonosítanak “lányos” és “fiús” jellemzőkként. Az eredmény nagyjából a következő volt: a megkérdezettek szerint a leginkább lányos/nőies tulajdonságok

  • az érzelmi és szociális érettség,
  • a szorgalom és szófogadás,
  • a kézügyesség,
  • a jó szóbeli- és írásbeli kifejezőkészség,
  • a monotóniatűrés
  • és a precizitás.

A leginkább fiús/férfias tulajdonságoknak pedig

  • a technikai-műszaki érzéket,
  • a kockázatvállalást,
  • az élénkséget és mozgékonyságot,
  • a térlátást,
  • a vállalkozószellemet
  • és a logikát tartották.

Az ÁSZ-tanulmány emellett hasonló közvélemény-kutatásokat és nemzetközi pszichológiai kutatásokat szemléz, ezekből az is kiderül, hogy a fiúk kreatívak, tevékenyek, logikus gondolkodásúak, jó a humorérzékük, inkább a reáltantárgyakban erősek, ellenben felületesek, lusták, agresszívak és rendetlenek. A lányok kedvesek, empatikusak, szorgalmasak, és a humán tantárgyakhoz van inkább érzékük, azonban árulkodnak, hisztisek, lassúak és pletykások.

Vagány lányok, szelíd fiúk

Az elmúlt hetekben számos hazai kutató reagált az ÁSZ elemzésére, többen is hangsúlyozták, hogy a társadalomtudomány képviselői ma már azért alapvetően egyetértenek abban, hogy ha a két nem között vannak is különbségek a képességekben,

összességében sokkal több köztük a hasonlóság, mint az eltérés.

Kovács Mónika szociálpszichológus, az ELTE Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet docense úgy fogalmaz: nem férfi és női, hanem emberi kompetenciák vannak. „A pszichológiai kutatások is azt igazolják, hogy férfiak és nők képességei között jelentős az átfedés, azaz a legtöbb férfi és nő hasonló kompetenciákkal rendelkezik. Ha van is néhány területen kimutatható kisebb különbség, ezekben is legalább annyira szerepe lehet a gyakorlásnak, mások elvárásainak, az ön-sztereotipizálásnak vagy a szerepmodellek elérhetőségének, mint a veleszületett tényezőknek. Ha kislányok és kisfiúk szisztematikusan más elvárásokkal, szerepmodellekkel és lehetőségekkel találkoznak, akkor nagy valószínűséggel eltérőek lesznek az elképzeléseik saját magukról és lehetséges jövőbeni szerepeikről is – mondja Kovács Mónika, ám szerinte ezek a különbségek az egyén szintjén nem feltétlenül fognak megjelenni, hiszen az eltérő családi és intézményes szocializáció is közrejátszik kialakulásukban. "Így aztán lesznek vagányabb lányok és szelídebb fiúk, matematikában tehetséges nők és gondoskodó férfiak, és egy ideális társadalomban mindenki azt a területet választhatja foglalkozásként, ami legjobban megfelel neki és nem azt, amit mások a nemi sztereotípiák alapján helyesnek vélnek.”

Csakhogy a szülők és az intézmények jellemzően még ma is a kék-rózsaszín dichotómiában helyezik el a gyerekeket, és tradicionális szerepeket és viselkedésmintákat osztanak ki számukra. Szél Dávid pszichológus és apablogger azt mondja, tulajdonképpen már az anya terhességének idején elkezdődik az egyén nemi szocializációja, hiszen a szülők többsége a baba nemének „megfelelően” választja a rugdalózó színét és a gyerekszoba játékait.

Hogy mennyire erősek a nemi szerepek kódjai a társadalomban, arra a pszichológus egy kísérlet példáját említi: egy óvodai csoportban néhány gyereket a nemével ellentétes ruhába öltöztettek, és lányosnak, illetve fiúsnak ítélt játékokat helyeztek köréjük. Majd egy felnőtt kísérleti alanyt arra kértek, hogy játsszon a kicsikkel, ő pedig a lányosan öltöztetett kisfiúk kezébe is babát adott. A nemekre vonatkozó társadalmi kódoktól a szülőknek és a pedagógusoknak is nagyon nehéz függetleníteni magukat.

Nemi sztereotípiák a közoktatásban

Ilyen körülmények között érkeznek el a gyerekek a közoktatásba, és hogy ott fiúk és lányok milyen eltérő elvárásokkal találkoznak, azt Kovács Mónika Nemi sztereotípiák és előítéletek az iskolában című, 2014-es tanulmányában már alaposan körüljárta. Ebben többek között azt fejtette ki, hogy míg a fiúk a lányokkal szembeni magasabb státuszukat, „kiválasztott” mivoltukat tapasztalják meg az iskolában, és ezzel együtt a feléjük irányuló magasabb elvárásokat, addig a lányok alacsonyabb elvárásokkal szembesülnek. Azáltal pedig, hogy a lányok az iskolában elsősorban nem az intellektuális képességeikkel, hanem a jó magaviseletükkel és vonzó külsejükkel vívhatnak ki elismerést, alulértékelik a saját képességeiket a maszkulinnak címkézett területeken.

A szociálpszichológus szerint az iskolában megjelenő elfogultságok nemcsak a lányokat korlátozzák, de a fiúk számára is károsak, ugyanis gyakran túlfegyelmezik vagy igazságtalanul büntetik őket, és olyan légkört teremtenek számukra, amelyben állandóan bizonyítaniuk kell a maszkulinitásukat. Ez egyrészt konfliktusokhoz vezet (aminek a vége sok esetben az iskola elhagyása), másrészt egy még agresszívabb önérvényesítés felé terelheti őket.

Szél Dávid pedig azt fűzi hozzá: a nemekre erőltetett szerepelvárások pszichésen is igen megterhelőek. „Egy fiú ne legyen sírós, egy lány ne legyen határozott – ha viszont egy gyerek nem viselkedhet a személyiségének megfelelően, az szorongást válthat ki benne.

Amikor egy érzékeny kisfiúnak magára kell erőltetnie az elvárt maszkulin viselkedés normáit, az regressziót, kényszeres tüneteket, de agressziót, erőszakos magatartást is okozhat.”

Ki a jobb matekos?

Az ÁSZ-tanulmány fiúk és lányok eltérő biológiai érésének eltéréseit is feszegeti, és szakértőkre hivatkozva azt állítja, „pár dologban 6 év előnye is lehet egy kiskamasz lánynak egy azonos korú fiúval szemben”, ami gyakran jár együtt fegyelmezési problémákkal. Felkerestük egy alapítványi iskola vezetőjét, aki nem szeretett volna névvel nyilatkozni, elmondta viszont, hogy tapasztalata szerint a fiúk háromnegyede valóban éretlenebb képet mutat a kortárs lányokhoz képest, de egy pedagógusnak ezt is tudni kell kezelni.

„Egy gyerek magatartását sosem lehet összekeverni a tanulmányi teljesítményével, nem véletlenül történik külön a kettő értékelése. Tudom, hogy vannak olyan iskolák, ahol ha a tanuló szépen, csendben ül és nem zavarja az órát, azt ötössel jutalmazzák – de ezt nagyon károsnak gondolom. Vegyünk például egy kisfiút, aki nehezebben ül meg a fenekén 45 percen át, viszont nagyon gyorsan gondolkodik és remek ötletei vannak. A pedagógia feladata az, hogy feltárja a gyerekekben lévő adottságokat és erősítse azokat: ha egy gyerek nem tud megülni 45 percig, akkor teljesítsen egy 15 peres minimumot, aztán írassuk be egy szakkörre vagy tehetséggondozó programba.”

Magatartás és osztályzat összefüggéseiről Sáska Géza oktatáskutató tíz évvel ezelőtt készített kutatást, amelyben a matematikaosztályzatok rejtett összetevőit vizsgálva azt találta, hogy ha a fiúk jobban tudják is a matekot, a jegyeikben ez nem feltétlenül tükröződik, a pedagógusok ugyanis rendszeresen elfogultak a jó magaviseletű lányokkal szemben, akiknek a tudásához mérten jobb osztályzatot adnak.

Na de tényleg jobban tudják a fiúk a matekot?

A hazai oktatási rendszert értékelő Országos kompetenciaméréseken a fiúk valóban jobban teljesítenek matematikából átlagosan, míg a lányok rendre a szövegértési teszten érnek el jobb átlageredményt, és ugyanez igaz a magyar diákok nemzetközi PISA-tesztjeire is. Lannert Judit azonban azt meséli, hogy amikor a jelenséget befolyásoló tényezőket vizsgálták, az derült ki, hogy a matematikai teljesítményben nagy szerep jut a motivációnak: amikor fiúk és lányok hasonló motivációs szinten voltak a matektanulásban, akkor a lányok is jó eredményt értek el. „A lányok elmaradása tehát gyakran a demotiváltságukból fakad, hiszen kisiskolás koruk óta azt hallják, hogy nem baj, ha nekik nem megy a matek” – állítja a kutató.

Lannert ezen a ponton Bagdy Emőke elhíresült mondatát is felidézi, miszerint azáltal, hogy a legtöbb iskola a racionális és logikus gondolkodást preferálja és kevés teret hagy az empátia vagy a felelősségvállalás erősítésének, „érzelmi fogyatékosokat” nevel.

Ez fokozottan igaz a fiúk esetében. Lannert Judit szerint ez nemcsak a fiúk társas életében okoz majd problémát, hanem a későbbi oktatásukban is. Ráadásul a magyar egyetemeken mindenhol nagyobb a fiúk lemorzsolódási aránya, legyen szó társadalomtudományi, mérnöki vagy informatikai szakról, ami többek közt a fiúk együttműködési és verbális képességeit rontó hiánynak köszönhető.

Hasonló állásponton van az iskolavezető is. „Belátom, hogy a matematika fontos tantárgy. De a tolerancia és az empátia nem fontos? Mit tekintünk előnyös kompetenciának? Olyasmit, amivel be lehet jutni egy erős gimnáziumba?” – fogalmaz az igazgató, és hozzáteszi, hogy az általa vezetett intézményben inkább azt tűzték ki célul, hogy egy gyerek a saját boldogságát, boldogulását találja meg felnőtt korára, akár sebész, akár szakmunkás lesz belőle.

Női „GDP-tartalék”

És innen jutunk el a sokat hivatkozott tanulmány egyik legfőbb következtetéséhez, amikor szerzői azt írják: „Amennyiben a férfias, fiús tulajdonságok/kompetenciák kibontakoztatása, értékelése hátrányt szenved, úgy annak számos gazdasági és társadalmi következménye van. A férfias tulajdonságok és kompetenciák nem megfelelő szintű és mértékű fejlesztése gazdasági károkat okoz, és előnytelen az ország versenyképessége szempontjából.”

Szél Dávid szerint éppen ez a tanulmány legkárosabb üzenete, hiszen azt sugallja, hogy a „fiús” tulajdonságok előnyösebbek, és csak a „férfias” politika és gazdaság lehet igazán sikeres. „Tényleg csak a kemény, határozott és versenyszellemtől duzzadó menedzserekre és politikusokra van szüksége egy társadalomnak? Én inkább abban hiszek, hogy egy empatikus és együttműködő vezető is sikeres lehet. Új-Zéland női miniszterelnöke például gyakran áll a nyilvánosság elé azzal, hogy »bocsánat, elrontottam«”.

Ha az önreflektivitást és az érzelmi intelligenciát feminin tulajdonságoknak tekintjük, akkor azoknak nagyon is helyük van akár a politikában is.”

Kovács Mónika ezt a gondolatot fűzi tovább és kiemeli: az a társadalom, amely nem használja ki a lányokban és nőkben rejlő potenciált, tartósítja a lemaradását. „Az egyes társadalmi csoportok iskolázását mesterségesen akadályozó politika felerősítheti a fiatalok amúgy is erős kivándorlási kedvét, és visszafordíthatatlan vesztességeket okozhat, amelyek révén nemcsak a női intellektuális potenciált és GDP „tartalékot” veszítheti el az ország, de a születendő következő generációkat is.”

A szociálpszichológus szerint a legtöbb európai országban inkább a nemi egyenlőség irányába mozdult el az értékrend és ennek megfelelően az oktatás, ennek részeként pedig minél inkább arra bátorítják a nőket, hogy megállják helyüket a „férfias”-ként sztereotipizált területeken, annak érdekében, hogy „kiaknázhatóvá” váljon egy óriási munkaerő-potenciál. „Magyarországon az elmúlt időszakban ezzel szemben inkább a tradicionálisabb, a kevésbé egyenlőségelvű nemi szerepek irányába történt elmozdulás, és bár a nemi sztereotípiákat bebetonozó politikai törekvések sokat árthatnak a lányoknak és nőknek azáltal, hogy elbizonytalaníthatják őket saját képességeikben, nem gondolom, hogy a női emancipáció folyamata visszafordítható lenne” – állítja a társadalomkutató.

Vissza a szexuális neveléshez, vissza a genderhez

Végül kérdésünkre, hogy mégis hogyan csökkenthetők a közoktatásban a nemi előítéletek és sztereotípiák, a szociálpszichológus azt válaszolja, egy gyerekcentrikusabb oktatási szemléletre lenne szükség, amely teret adhatna annak, hogy a gyerekek nemtől függetlenül megtalálják azt, amihez igazán kedvük és tehetségük van.

A külföldi jó példák között egy brit kezdeményezést említ: egy általános iskolai programot, amelyben megvizsgálták például az iskolai könyvtár könyveit a nemi sztereotípiák szempontjából, illetve a fiúk és a lányok is lehetőséget kaptak a gyakorlásra azokon a területeken, ahol nem teljesítettek jól, így például a lányok a tériforgatás gyakorlásában, amire inkább a „fiúsnak" tekintett játékok adnak inkább lehetőséget. A Móra Kiadó pár évvel ezelőtt megjelentette az „Esti mesék lázadó lányoknak”, illetve a „Magyar mesék lázadó lányoknak” című köteteket, amelyek tele vannak nem sztereotipikus szerepmodellekkel lányok számára,

jó lenne hasonló kötet nem sztereotipikus férfiakról is.

Lannert Judit szerint is vissza kellene hozni az iskolákba a társadalmi nem fogalmát és a genderszemléletet, ami által jobban ráláthatnánk az egyenlőtlenségekre és más problémákra.

Szél Dávid pedig azt mondja, a nemi szerepekről való egészségesebb gondolkodás érdekében a korai szexuális nevelés gyakorlatának elterjedésével is sokat tehetnénk, „ami nem egy egyalkalmas, frontális felvilágosítás és természetesen nem is melegpropaganda. Egy ovissal már nagyon szépen el lehet beszélgetni arról, hogy melyik testrésznek mi a neve (beleértve a nemi szerveket is), szerintük mit jelent fiúnak és lánynak lenni, mit jelent a szeretet, a család, mit jelentenek bizonyos érzések. Emellett bizonyos játékokkal és feladatokkal nagyszerűen rá lehet vezetni a fiúkat és a lányokat az egymással való kooperációra, ahol nem az számít majd egy gyereknek, hogy a másik milyen nemű, hanem az, hogy mit tud, amivel kiegészíti az ő tudását.”

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.