Középkor, Disneyland, ok az örömre, de a csalódásra is: Románia látványosságai a külföldi turisták szemével

A turizmusért felelős minisztérium büszkén újságolta el nemrég, hogy Románia júliusban a negyedik helyen állt a turisták online értékelései alapján Európában. Az első három helyen Montenegró, Lengyelország és Olaszország végzett, majd következett Románia. Utánunk Görögország, Szerbia, Csehország, Horvátország, Spanyolország és Szlovákia jött. Összesen 34 ország turisztikai szolgáltatásainak online értékelését összesítették.

Az Európai Utazási Bizottság a látogatók értékelései alapján elemezte a helyzetet. Több, mint 25 forrásból gyűjtöttek adatokat, többek között a TripAdvisor, a Google Reviews, a Facebook, az Expedia és a Booking adatbázisából származtak az értékelések, és az országok 200 legnépszerűbb szállodájának és turisztikai látványosságának az adatait vetették össze.

Persze, az Európai Utazási Bizottság nemrégiben készített felméréséből az is kiderül, hogy egyelőre nem muzsikál olyan szépen a romániai turizmus, a turisták száma a járvány előtti időkhöz képest a felére csökkent, európai összehasonlításban 1 százalék körül van a részesedésünk, és nem jósolnak gyors fellendülést.

Kíváncsiak voltunk, mit szólnak a turisták a Romániában elérhető szolgáltatásokhoz, ezért megnéztük néhány fontos turisztikai látványosság értékelését, de nem csak júliusból, és összegeztük, hogy miként is látják a Drakulával súlyosbított, vallásossággal átitatott, és némi Ceaușescuval fűszerezett kínálatunkat.

„A törcsvári kastély hatalmas csalódás."

Semmi igazán érdekes látnivaló, csak ízléstelen Drakula-utalások és emléktárgyak, amelyek nem tűnnek hitelesnek, némelyik úgy néz ki, mintha egy általános iskolai halloween buliról származna, nem pedig egy történelmi turisztikai látványosság része lenne” – kezdi egy marokkói látogató a szomorú tapasztáról szóló beszámolóját. Véleménye szerint nagyon kevés figyelmet fordítottak a részletekre, figyelembe véve, hogy milyen fontos turisztikai látványosságról van szó.

„Azt gondolnánk, hogy több pénzt fektenek ebbe a látványosságba, hogy nagyszerű élményt nyújtsanak a látogatóknak, de ehelyett úgy tűnik, mintha 1000 eurónál kevesebb lett volna a költségvetés.”

Véleményével nincs egyedül, nagyon sok turista szerint túlértékelt a kastély, és a belépő is sokba kerül, pláné, hogy főszezonban rengeteg embert engednek be egyszerre, így már annyira zsúfolttá válik, „mintha vasútállomáson lennénk, csúcsforgalomban”.

Ha már a környéken járunk, akkor kihagyhatatlan az ország másik kastélya, az előzőhez képest igencsak zsenge korú Peleș, ami „kívülről eléggé Disney-kastélynak tűnik”.

„Kötelező, még akkor is, ha viszonylag drága. Az egyik legszebb kastély, amit valaha láttam, pedig spanyol vagyok és Franciaországban élek, így láttam párat” – írja az egyik kommentelő, és valóban, a látogatók többségének tetszik a már néha giccsbe hajlóan túldíszített egykori királyi kastély. Negatív kritikát általában a szervezetlenség miatt fogalmaznak meg, legtöbbször a parkolást említik, de néha a túlzsúfoltságot is szóvá teszik.

A vajdahunyadi vár is a külföldi látogatók must see listáján szerepel. „Kívülről lenyűgöző, már csak ezért is érdemes meglátogatni, a belső tér azonban csalódást okozott. A terület mintegy fele felújítás alatt állt, ezért nem volt megközelíthető. A turisták számára elérhető részekről – néhány kivételtől eltekintve – hiányzott a dekoráció, és nem sikerült egy koherens történetet bemutatni” – írta egy amerikai látogató. És nem ő az egyetlen, aki a felújításokra panaszkodott. Volt olyan is, aki szerint „ezt a hely folyamatosan felújítás alatt van”.

A romániai kastélyok és várak fenti szentháromságán kívül igazából egyetlen hasonló jellegű épület sincs, amelyik kiemelkedő népszerűségnek örvendene.

„Nem igazán vagyok művészetrajongó, de az Utolsó ítélet lenyűgöző volt, amit csak a belső tér egésze múlott felül. Tényleg nem is kell ismerni a kereszténységet, vagy akár azt, hogy mit festettek meg itt, hogy emlékezetesnek gondoljuk ezt a műalkotást. (…) A törcsvári kastélyon kívül tényleg ez az egyetlen olyan látványosság Romániában, amelynek sajátos hangulata, identitása volt. A freskók külön-külön is lenyűgözőek, azonban a kolostort a környezetével összefüggésben szemlélni még inkább az” – írta egy amerikai látogató lelkesen a voroneț-i kolostorról, és szerinte a bukovinai kolostorok joggal számítanak egész Románia kihagyhatatlan látnivalóinak. A világörökségi helyszínnek számító bukovinai kolostorokról általában tényleg mindenki pozitív hangnem ír, a kevés negatív értékelés sem magát kolostort, hanem a szolgáltatást kritizálja.

„Ugyanolyan szép, mint Voroneț, de vannak árkádjai, ami eléggé sajátos ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni. Amikor ott voltunk, szóltak a harangok, majd misét is tartottak, ami valóságos középkori hangulatot kölcsönzött a helynek. Naplementekor tényleg valami különleges élmény” – írják a szintén világörökségi helyszínnek számító humori kolostorról. És úgy látszik, hogy a szerzetesek tényleg tudják, hogy mitől döglik a légy, vagy legalábbis az a turista, aki hozzájuk látogat.

„A koloztos saját gazdaságából származó csodálatos ízű húsokkal és zöldségekkel kínáltak” – furcsának tűnhet, de a putnai kolostor értékelőjéből származik az idézet, ahol nem csak megnézni lehet a kolostort, hanem éjszakára szállást is biztosítanak benne, amit találóan “kolostor bnb”-nek is neveztek.

Ha már a romániai kolostorok és templomok környékén járunk, akkor kihagyhatatlanok – legalábbis a turisták szerint – a máramarosi fatemplomok, amelyek szintén a világörökség részét képezik.

„Nem tudom leírni, milyen gyönyörű ez a hely. A hagyományos máramarosi faépítmények egyedülállóak, és vallási környezetben még inkább lenyűgözőek. Gyönyörűek a templomok, tornyaik, az apácák szállásai is ugyanabban a stílusban épültek” – írja egy lelkes kanadai turista a barcánfalvi kolostorról, illetve templomról, majd azt is megjegyzi, hogy teljesen megérdemeltnek tartja a világörökségi státuszát. A barcánfalvi valószínűleg a legismertebb a nyolc helyszín közül.

Egyetlenegy máramarosi kitérő sem lenne teljes, ha nem néznénk meg a szaploncai vidám temetőt, amely egyediségéhez kétség sem férhet.

„Az itt tett látogatásom arra késztetett, hogy újraértékeljem a haldoklási folyamatot és a temetőket általában (komolyan!). A legtöbb ilyen hely érthető módon komor/szomorú/melankolikus érzéseket kelt, azonban én őszintén szólva úgy hagytam el ezt a helyet, hogy ki merem mondani: boldog voltam”

– írja egy amerikai szerencsés, akinek az idegenvezetője segített lefordítani a feliratokat, mert egyébként nincs angol fordításuk. Meg is jegyezték ezt néhányan.

„Gyönyörű hely, de senki se számítson arra, hogy megtalálja a sírfeliratok fordítását, ha nem beszél románul” – jegyezte meg egy Izraelből érkező látogató. Egyébként általában a turisták elégedettek a romániai idegenvezetők nyelvtudásával, sőt.

Turisztikai áttekintésünkben egyelőre maradunk a szakrális tereknél, már csak azért is, mert az európai viszonylatban különösen vallásosnak számító Románia kulturális világörökségei között szinte csak ilyenek vannak, és ezeket, úgy tűnik, valamennyire a turisták is számon tartják, figyelnek rájuk. Bár ebből a figyelemből pont a most következő erdélyi erődtemplomokra jut a legkevesebb, főleg azért, mert szinte megközelíthetetlen, elzárt helyen vannak. Talán csak berethalmi és szászfehéregyházi tud kiemelkedni, de ezek helyett inkább egy magyar vonatkozásút választottunk.

„Mivel a szászfehéregyházi templom zárva volt, úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kitérőt. Az út délnyugat felől borzalmas; nagyon lassan és óvatosan kell vezetni. Az északi út sokkal jobb, és magyar kisebbségi falvakon keresztül vezet. A templom gyönyörű, és csodálatos falfestményei vannak” – írta egy franciaországi látogató a székelyderzsi unitárius templomról, és ez nagyjából mindent el is mond.

Segesvárról megoszlanak a vélemények

Egy turista arra panaszkodik, hogy Segesvárnak és fő attrakciójának, a várnak néhány részét elözönlötték a turisták és a turistaiparból profitálók, a helyszín tele van olyan autentikusnak nem mondható dolgokkal, amiket a turisták megvásárolhatnak vagy kipróbálhatnak. Ilyen például a Vlad Țepeș házaként emlegetett objektum is. Ennek ellenére Segesvárt egy olyan látványosságnak gondolja, amelyet nem érdemes kihagyni: "A város hangulata kellemes, egy augusztusi kedden nem volt túlságosan zsúfolt. Mindenképpen megéri néhány órára ide látogatni” – írta egy derék brit, aki megnézte Segesvár történelmi központját és a szintén világörökség részét képező várat. A hely többnyire pozitív értékeléseket kapott, s ha valaki ki is borult, nem a hangulatra, hanem az árusokra panaszkodik. A leginkább turistás hely természetesen az óratorony, azt külön is emlegetik.

„Az óratoronyból jó kilátás nyílik a városra és a régi erődítményekre. Az óraszerkezetet is látható. Rengeteg terme van tele műtárgyakkal, de ezek tálalása kissé poros és unalmas” – írta egy másik brit, akit, úgy tűnik, kevésbé nyűgöz le a történelem. Számos más romániai látványosához hasonlóan Segesvár is megpróbál profitálni Drakulából, Vlad Țepeș mítoszából, és az eddigiektől eltérően úgy tűnik, hogy van, ahol tényleg tudják hogyan kell csinálni. A Drakula-vizsgálat (The Dracula Investigation) fantázianevű múzeum egyértelműen vezet a látványosságok között, és csak úgy sziporkáznak a pozitív értékelések.

„Megkapó módon magyarázzák el Vlad, a karóba húzó történetét. Meglepődtem rajta” – írta egy ír látogató, de tulajdonképpen mindenki hasonló hangnemben áradozik.

Csak a brassói és a nagyszebeni történelmi városközpont mérhető a segesvárihoz

„Nagyszerű kilátás nyílik a Hollywood tábla brassói változatára is” – írja egy igen elégedett vancouveri turista a városközpontról, amiről kifejezetten rossz véleményt elvétve találni. Ha nem is nyűgözi le őket a belváros, arra gondolnak, hogy számos látványosság van elég közel hozzá.

„Sajnos a sok graffiti durván jelzi a városvezetés érdektelenségét. Egy tiszta város mindig vonzóbb, mint egy koszos és rendezetlen” – írta egy velencei turista (és egy olasz véleményére érdemes adni, hiszen ők valamit nagyon jól csinálnak). Amúgy – szerinte – szép város.

„Ez egy régi templom, néhány faliszőnyeggel a falon. Semmi olyan nem volt itt, ami miatt öt percnél tovább akartam volna maradni” – írta az egyik amerikai látogató a Fekete templomról.

„Így nézhettek ki a német városok a második világháborúig. Nagyon kevés ilyen maradt bárhol Európában. Aki szereti a régi építészetet, az beleszeret ebbe a városba” – ezt már nem Brassóról írta egy dán turista, hanem Nagyszebenről, ami az Európa Kulturális Fővárosa cím megszerzését követően felvirágzott. És nem csak a dánoknak jut eszébe róla Nyugat-Európa.

„Rendkívül szépen felújított – írta a tavaly átadott evangélikus templomról egy magyarországi turista, majd így folytatta: gyönyörű élmény. A nyugati hasonló műemlékek szintjén van.” Persze egy hollandiai protestánsnak ez azt is jelentheti, hogy „egy kicsit unalmas”.

És ahogyan Brassó esetében a Cenk számít must see látványosságnak, még akkor is, ha egyszerű szandálban csak felvonóval lehet megközelíteni, úgy Nagyszeben esetében az Astra Falumúzeum nyújt egyedi élményt.

„A terület hatalmas, könnyen el lehet itt tölteni egy egész napot. Jártam már hasonló típusú skanzenekben különböző országokban, de ez volt a legjobb. Nagyra értékeltem volna, ha az egyes házakról több információ áll rendelkezésre angolul” – írta egy skót látogató.

Ha nem a szász építészetet, a vérszívó Drakulát vagy a buzgó vallásosságat tesszük közszemlére, akkor már csak egy olyan téma maradt, ami felkelti a külföldiek érdeklődését Románia kapcsán, és ez a Ceaușescu-rendszer. Ennek a legszemléletesebb példája a Nép Háza, ami az ország egyik legtöbbet látogatott látványossága. Ennek megfelelően a vélemények is széles skálán mozognak, van, aki szerint szép, mások szerint szörnyű, de abban mindenki egyetért, hogy hatalmas.

„Az idegenvezetőnk kiválóan beszélt angolul, és rendkívül informatív volt, néhány humoros beszólással. Ennek a hatalmas épületnek csak kb. 5 százalékát láthatod. Az egyik legjobb rész az erkélyen állni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik” – írta egy brit látogató, aki szerint legalább 20 percbe telt, amíg az épület egyik végétől a másikig sétált, mivel először nem a megfelelő helyen próbált belépni. Az épület a legrosszabb kritikákat a személyzet miatt kapta, és nem csak a szokásos balkáni szervezetlenség miatt szidják.

„A parlamentben dolgozó összes ember bunkó és barátságtalan volt, és nem léphettem be a személyi igazolványommal, amit előre, persze, nem tisztáztak. Még mindig próbálom visszaszerezni a pénzem, amit valószínűleg soha nem fogok megkapni. Persze ez Bukarest egyik turisztikai csúcspontja, így aki hajlandó meglátogatni, legyen legalább felkészülve a horrorisztikus kiszolgálásra”

– szidta a mindennapos romániai viszonyokat egy szervezettséghez szokott hollandiai turista, aki már előre online váltott jegyet, és hozzá idegenvezetést.

Bukarestben nem sokat időzünk, bár még lenne látnivaló bőven, helyette visszatérünk Erdélybe. A nagybetűs romániai turizmusban kevés a kifejezetten magyar kötődésű látványosság, ezért most külön kiemeltünk néhányat, kíváncsiak voltunk, ezekről mit írnak a külföldi turisták. Lehet, hogy kedves a szívünknek a frissen felújított kolozsvári Szent Mihály templom, de ha nincs a torony adta látvány, akkor nem feltétlen esnek hasra tőle.

„A templom kívülről impozáns, de belülről nem nagyon érdemes megnézni. Ennek ellenére kötelező látványosság, ha Kolozsváron jársz” – írta egy német még a felújítás előtt. A marosvásárhelyi Kultúrpalota lenyűgözőbb, látványosabb.

„Valóban az egyik legszebb épület, amit valaha láttam. A tükörteremben lévő ólomüveg műalkotások egyediek és csodálatosak, a kiállított festményeket is érdemes megnézni. Boldogan mennék vissza újra. Viszont elég korán bezár, ezért mindenképpen érdemes előre tájékozódni a nyitva tartásról”

– írta egy lengyel, akinek pont szerencséje volt, hogy meg tudta nézni, mert többen is panaszkodtak arra, hogy amikor ott jártak, zárva volt. Például december elseje környékén.

Ha már a szecessziós épületeknél tartunk, akkor a nemrég nálunk is bemutatott nagyváradi Darvas-házat is meg kell említenünk.

„Nagyvárad háború előtti múltjának gyönyörű öröksége a ház. Ritka betekintést nyújt a közép-európai családok életébe a 20. század elején. Kötelező látnivaló a szecesszió, a magántörténetek iránt érdeklődőknek és azoknak, akik csak egy gyönyörű otthont szeretnének látni” – írta egy New York-i látogató. Amúgy az épület a külföldi turisták körében kevésbé ismert, inkább romániaiak az elragadtatott értékelői.